a) További részletek a március 18-i országos ülés vitáiból: a rendek választják vagy a személynök nevezi ki a küldöttségek tagjai…
a)
További részletek a március 18-i országos ülés vitáiból: a rendek választják vagy a személynök nevezi ki a küldöttségek tagjait?
További részletek a március 18-i országos ülés vitáiból: a rendek választják vagy a személynök nevezi ki a küldöttségek tagjait?
Pozsony martius 25-én, 1835.
Azon országos küldöttség, melly kormányra lépett fejedelmünknek a nemzet hódolatát megvivé, Bécsből vissza részint tegnap érkezett, részint ma váratik. Ezen nagyszámú küldöttség távolléte miatt e napokban ülések nem tarthatván, tudósitásom a múlt hét végső napjairól még elmaradottak körébe szorul.
A 18-ik martiusi országos ülésben Bezerédy mint naplókönyv bíráló, előbbi levelem értesítése szerint szóba hozván a kir. személynöknek azon nyilatkozását, mellyet a Buda-pesti álló hid tárgyábani küldöttség kirendelésekor elnökileg tett vala,* DEÁK a dolog érdeméhez nem kívánt szóllani, minthogy az nem mostanra való; tudna is példákat felhozni, midőn az elnökök nevezték az országos küldöttségeket, tudna viszont másokat, mellyek az ország Rendei által választattak. Most csak arról van a szó, hogy kétség támadván, ha valjon úgy ment e jegyzőkönyvbe a Personalis mondása, mint amikép mondva volt, kinek előadása szerint kell a szerkesztést kiigaztani? s e kérdésre a szónok (ki egyébiránt a kérdéses ülés alkalmakor hon vala) azt mondja, hogy a censoroké szerint, két oknál fogva: 1. Mert azokat e végre hitelességgel ruházták fel a KK és RR, 2. mert a M[éltósá]gos Personalis úr azt, hogy előadásában projectálom szóval élt légyen, maga sem tagadja.
A kérdés előzményeit l. az előző számban 270. kk.
BŐTHY megvallja ugyan, miképen maga is gyakran megütközött, hogy sok olyas ment a naplókönyvbe, ami nem mondatott, és sok nem ment bé, a mi mondatott; de ő úgy vélekedik, hogy midőn egy bizonyos factumnak constatirozásáról van szó, azt csak a censorok előadása szerint lehet elintézni a ahhoz senki másnak köze nincs, mert e végett vannak a közbizodalom választotta censorok hitelességgel felruházva. Erre ACZÉL szükségesnek vélte megjegyezni, miképen el sem ösmeri, hogy a RRnek ne lenne hatalmok a censorok birálata felett szóllani. Egyébiránt utasitásában lenni vallja ugyan, hogy törvény alkottassék, miszerint minden küldöttségeket a Statusok magok válasszák, de míg ez meghozatnék, tettleg a divatozó szokást változtatni nem kivánja s elösmeri, hogy a legfontosabb országos tárgyakban is az elnökök szokták volt a küldöttségeket nevezni.
Ezeknek következésében, némelly követek arról szóllottak, hogy a censorok e végett lévén hitelességgel felruházva, úgy kell a jegyzőkönyvnek szerkesztődni, amint ők kivánják; mások, hogy emlékezet dolga forogván kérdésben, itt kiki tévedhet, s erre nézve ön emlékezetének kiki hasonló hitelességet követelhet; következőleg kétséges esetben, a többség emlékezete szerénti igazitásnak van helye a censorok véleménye ellen is; ennek támogatásául többen hivatkoztak azon bévett szokásra, melly szerint minden követnek jussa van; már a Censorok jóváhagyásával naplókönyvbe tett enunciatióját is kiigazítatni s álliták, hogy amelly szabadságot minden másnak megengednek a RR, azt csak nem fogják az elnöktül megtagadni. Ezen észrevétel folytában gyakori panaszokat lehetett arról is hallanunk, hogy censori birálat mellett is mennyire nem hiteles a naplókönyv. Igy ANDRÁSSY példa gyanánt emlité, miképen a diariumban az van szájába adva, hogy ő a vallás tárgyábani vitatások alkalmakor, egy vallásról a másikra való álttérést mennyiszer annyiszor szabadnak és megengedhetőnek sürgeté; mire némi nevetés támadván, már kérdem én, úgymond, a Te[kinte]tes RRket, ki fogná rólam feltenni, hogy én ezt mondottam volna valaha? (Nevetés – senki! senki!)* – Igy NAGY BENCZE is előadá, hogy a városi itélőszékek elrendezésének alkalmazásával többizben kelletvén szóllania, amelly beszédjét papirosra tette s a szerkeztők kivánsága szerint béadta, az ugyan bément a naplókönyvbe, de a vitatások közbeni mondásokra többizben kelletvén in promptu felelni, olyakat, amikre nem csak nem készülhetett, sőt ami előre esze ágában sem lehetett, ilyenkor amit szóval meggyőzött, azt később tollal nem győzte, s vele ekkor az történt, ami senkivel mással széles e világon, s amit nem tudja, megbecsültetésnek vagy gúnyolásnak vegyen e, t.i. hogy ahol az ő beszédje következnék a naplókönyvben, ott ezen szavak után: Buda városa követe igy szóllott: a papiros üresen van hagyva. Ő ugyan mennyire tőle telik, ki fogja e hijányt pótolni, megvallja mégis, hogy nagyon szerette volna, ha szerkesztő s censor urak jegyzették volna beszédjét és jót vagy rosszat, csak nyomtattak volna valamit.*
Esztergom megye aulikus-klerikális követe azt is emlitette; hogy az úrbéri VIII. tc. tárgyalásának ismertetésénél is az került be a naplóba a valósággal ellentétben, mintha ő a tc. mellett szavazott volna, sőt arra is hozott fel példát, hogy felszólalása nem szerepel ugyan a naplóban, de az azt cáfoló más felszólalások igen. L.: Jegyzőkönyv. X. köt. 266.
A városi ítélőszékkel kapcsolatos, 1834. ápr. 10–18. közti viták során Buda követei több ízben felszólaltak; a Jegyzőkönyvnek a sajtó alá rendező által elérhető példányaiban az említett kihagyás nem fedezhető fel. Lehetséges, hogy a hibás íveket a panasz eredményeként újranyomták.
Egyébiránt azon észrevételre nézve, hogy ha egyes követnek jussa van mondásait kiigazittatni, ezen just a Personalistól sem lehet megtagadni. DEÁK és többen mások ismételve válaszul adák, miképen ha a Personalis azt nyilatkoztatja, hogy ő nem a projectálom, hanem kinevezem szóval élt, ennek mint megtörtént dolognak nem fogják ugyan naplókönyvbe tételét ellenezni, hanem akkor érdemileg fognak a dologhoz szóllani, s meg fogják a praetendált kinevezésre nézve tenni mindazt, mit követi állásunknál fogva, a Statusok joga tekintetéből szükségesnek tartanak; de még eddig nem hallották a Personalist tagadni, hogy a projectálom kifejezéssel élt légyen. Az elnök PERSONALIS azonban ezen ismételt felszóllítás forma észrevételekre is sem tagadólag, sem igenlőleg nem nyilatkozott, hanem előbbi kijelentéséhez, a valóságos factumhoz, s azzal megegyező szerkeztetéshez ragaszkodott. Miután tehát NOSZLOPY kinyilatkoztatá, hogy ő, midőn megyéjének voxával a birálók választásához járult, azoknak bizodalmat nyújtott ugyan, de nem nyújtott csalhatatlanságot, s nem olly hitelességet, hogy ahhoz a RRnek többé szóllaniok nem lehetne, a szóban forgó kérdés visszaesett az emlékező tehetség bírálatának körébe, s igy valamint Noszlopy ön jegyzékire s emlékezetére támaszkodva, a censoroktul különbözőleg emlékezett, ugy Széll, Petrovics, Rutkay is aszerint emlékeztek, hogy a Personalis a projectálom szóval; a régi küldöttség megerősítése iránt élt legyen, a kilépett tagok bétöltése iránt pedig egyenesen a kinevezem szót használta. Ezeknek következésében
PALÓCZY előre bocsájtván hogy emlékezetének nem nagyobbat a másénál, hanem mindenkiéhez hasonló hitelességet követel, s mind ennél mind jegyzeteinél, mind még az napon küldőinek tett, s a censorok előadásával szórul szóra megegyező jelentésénél fogva is a censoroknak ád igazságot, imigy folytatá beszédjét: Akármi légyen e vitatások kimenetele, én a küldöttségektől látván leginkább függni az initiativának, ezen tábla fő és sarkalatos jussának gyakorlatát, azoknak kinevezését elannyira fontos tekintetnek tartom, hogy ezennel Borsod v[árme]gye nevében egyenesen kinyilatkoztatom, én azt: valjon akármelly előfordulható alkalommal kivánnak e a Statusok magok küldöttséget választani, vagy pedig annak kinevezésére az elnökséget nyilván, avagy hallgatólag jelentett megegyezésökkel megbizzák, ellent mondhatatlanúl a KK és RR elidegenithetlen országos jussai közé számitom, s ezt ünnepélyes óvás gyanánt naplókönyvbe is igtattatni kivánom. Palóczynak eme nyilatkozására hangos minnyájan! minnyájan! következett. De ámbár PFANSCHMID is úgy hitte, hogy senki sincs, aki a RRnek küldöttség választási hatalmát tagadhatná, miután annak gyakorlata felől több országgyűlések bizonságot tesznek, és ámbár maga az ELNÖK is csak azt válaszolá, hogy ő e kérdésnek, mint a napirendre nem tartozónak vitatásába nem ereszkedik, PLATHY mindazáltal szörnyű zaj közt tartott, s ennélfogva legközelebbi szomszédait kivéve érthetetlen beszédben hoszasabban vélte szükségesnek az elnöki jussok védelmére kikelni, – nevezetesen emlité, miképen arról, hogy a küldöttségek kinevezésének jusa elnöki jus, már csak az is elegendő bizonság, hogy a minden előfordulható esetek legnevezetesbikében, a Rendszeres Munkák kidolgozásának tárgyában is a Personalis nevezé a küldöttségek tagjait.* Ennek BORCSICZKY ünnepélyesen ellene mondott, s ámbár igaz ugyan, hogy az ország rendei akkoron tetszésök szerint megnyugodtak a kinevezésben, de maga ezen egy eset is elegendő tanúságot ád, úgymond, hogy jövendőben ilyesmit az elnökre soha se bizzanak, mert kinevezettek a tagok mint megyék követei, mint független férfiak, később azonban sokan közülök komány kötelezettjeivé váltanak,* s mégis bennmaradták a küldöttségekben; ami nem csekély baj volt, és nem csekély oka lassú nehézkes haladásunknak.* MADOCSÁNYI, Plathynak követtársa felállott és szárazon kijelenté, hogy ő a borsodi követ véleményéhez és óvásához ragaszkodik. ROSKOVÁNYI pedig, habár Borsod követe szerint a küldöttségek nevezésének jusát nemzeti jusnak tekintené is, meg lenne győződve hogy annak ily egyes esetek nem derogálhatnának. Ő tehát az óvásnak szükségét nem látja, s kéri a RRket, hagyjanak fel a vitatásokkal, és kiméljék meg a Personalist, hogy vagy amit mondott, azt visszahúzni, vagy amit nem mondott, azt elvállalni kéntelen legyen. PRÓNAY kijelenti, hogy ő is censori tisztet visel ugyan, s arról le sem is mond, sőt minden kitelhető igyekezettel rajta lesz, hogy kötelességének megfeleljen, de csalhatlanságot magának nem követel. Elösmeri azt is, hogy az elnök kijelentésére különösebben ügyelni, mint egyes követekére, helyes; de ezen elv alkalmaztatásának helyét ez alkalommal nem látja, minthogy tagadhatlan jussok a Statusoknak vagy választani a küldöttségeket, vagy ha tetszik, az elnök kinevezésében megnyugodni, ezen jusnak tehát a factum nem derogálhat, mert mindég supponálva van a RRnek megnyugvása, hogy ha ellenkezésöket ki nem jelentik. Annálfogva ő is kéri a RRket, hagyjanak fel a vitatásokkal. Azonban SZUCSICS Liptó v[árme]gye első követének, különben már követtársa által megsemmisitett voxára (mellyről ő lássa, úgymond, hogy fog küldőinek számolni) megjegyzi: hogy szórul szóra a borsodi követ óvásához ragaszkodik. Igy Szombathelyi, Ötvös és Desőffy is. B. PRÉNYI szintén ellenmond a Plathy véleményének, s ugy hiszi, maga a Personalis sem követeli az állított just magának. VAY hasonlókép Borsoddal tart, s reménli, ezen vitatások meggyőzték a RRket arról, miképen sokkal jobb lesz, ha minden érdekes tárgyban magok fogják a küldöttségeket választani. Palóczynak óvását, hangos felkiáltás igenlé, azonban PÉCHY és MARICS kijelenték hogy minden tekintetben az eddigi szokáshoz ragaszkodnak. Mire DEÁK szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy ez kétértelmű kifejezés. A dolog így áll: vannak esetek, midőn az ország Rendei per scrutinium választottak küldöttséget, vannak más esetek, midőn a praesesek neveztek. Igy 1790-ben is a praesesek nevezték ugyan ama küldöttséget, melly a Rendszeres Munkálatokban dolgozott,* de a kinevezés törvénybe ment, s ez jele, hogy az ország Rendeinek megegyezésével történt, de másként nem is lehet, mert ha az Ország Rendeinek akár egyenes választás, akár megnyugvás által kijelentett factumán kivül neveztetnének a küldöttségek, azok törvénybe se mehetnének, s országosaknak sem lehetne neveztetniök, hanem Palatinalis és Personalitius küldöttségeknek, ami képtelenség. A dolog veleje tehát mindég ott van, hogy vagy magok választanak a RR per scrutinium, vagy megnyugszanak a kinevezésben, ámbár jussok van, ha tetszik, meg nem nyugodni, és per scrutinium választani. Ezen senki által többé nem ellenzett értelemben, felkiáltás szerintén a RR megnyugodni látszattak, mire a kérdéses elnöki enunciato szerkesztése felolvastatott, s a RR jusa által sértve nem találtatván, a többség emlékezete szerintén helybehagyatott; végre még PLATHY előbbi szavazatjának magyarázatára, de már közönséges zaj, és indulófélbeni létel között; némellyeket előadott, miket értenem nem lehetett, s az ülés eloszlott.
Az 1825. okt. 17-i ülésben a Jegyzőkönyv tanulsága szerint az elnöklő személynök jelölte ki az 1791: 67. tc. alapján készült operátumokat felülvizsgáló bizottság tagjait.
A bizottságok 1827-ben kinevezett tagjait felsorolja az 1827: 8. tc. Az akkori megyei követek közül azóta többek között Bartal György, Plathy Mihály, Somssich Pongrác, Végh Ignác, Szerencsy István, Császár Sándor kerültek fontos kormányhivatalba.
„Kik közül hogy többek a munka hosszasb folyamatja alatt királyi hivatalokba mozdittatván elő, olly elvekkel tellyes munkát terjesztettek a rendek eleibe, mellyek a hosszas vitatásoknak tágas mezőt nyujtottak, s a Szóllónak vélekedése szerént ez az egyedüli oka az urbéri rendszer olly hosszas időre terjedő befejezésének.” L.: Jegyzőkönyv; X. köt. 274.
Az 1791. febr. 8-i országos ülésben „…excellentissimus D. Personalis in continenti nomina illorum, qui e Statibus ad Deputationes easdem lecti per eundem erant, indicavit; quorum nominationi Ordinibus Regni acquiescentibus, ut iidem Suae Maiestati repraesententur, conclusum”. Az országgyűlés Jegyzőkönyve (Diarium), 338.
