a) 1835. március 26, 27, 28. Kerületi ülések. Tárgy. A főrendek módosító javaslatai a vármegyei törvényszékről szóló VI. tc.-kel …
a)
1835. március 26, 27, 28.
Kerületi ülések.
Tárgy. A főrendek módosító javaslatai a vármegyei törvényszékről szóló VI. tc.-kel kapcsolatban.
1835. március 26, 27, 28.
Kerületi ülések.
Tárgy. A főrendek módosító javaslatai a vármegyei törvényszékről szóló VI. tc.-kel kapcsolatban.
Pozsony, mart. 28. 1835.
Bécsből a küldöttség visszaérkezvén, martius 26-án szokás szerint reggeli 9 órakor Sárközi és Bük elnöksége alatt kerületi ülés tartaték. Napirenden volt az Itélőszékek elrendezésének sorában A megyei törvényszékről szólló VI. t. cz. folytatása.*
A rendek által javasolt törvényszöveget l.: Iratok. II. köt. 335. kk., a főrendek módosító javaslatait: Uo. III. köt. 71. kk.
Ennek 1-ső §-ában a kerületi tábláknak a RR által kivánt, de a fő RR által el nem fogadott, ellenben az alispányi és szolgabirói itélőszékeknek mind a két táblán már elfogadott eltörlésén kivül, a KK és RR még azt is javallatba hozák, hogy (kivévén a felségsértést és hűtelenséget büntető pereket) ezentúl a királyi és báni táblák se legyenek első folyamodási biróságok, hanem minden perek különbség nélkül a megyei törvényszék előtt indíttassanak. A fő RR azon szempontból indulván, hogy az ősiség elve legyen a nemesi rend polgári állásának, s ezzel alkotványunknak talpköve, az abból eredő peres kérdéseket (az úgynevezett juris pereket) egyenesen a fejedelemnek, mint a kiváltságok kútfejének itélőszéke előtt* kivánják, az ezeknek elitélésére megkivántatott érett tapasztalás, elvek egysége, s más gyakorlati tekintetekből is, megtartani.
Azaz a kir. Curia főtörvényszékei előtt.
A RR ezen, már első ízben bőven kimeritett tárgyat* egyszerűn szavazatra bocsájták; s PEST, SZABOLCS, és GYŐR vármegyéknek, mind a két tábla véleményétől különböző azon kivánságát, hogy a juris perek végett egy külön Octavale Judicium állittassék, leginkább HERTELENDY MIKSÁNAK azon észrevételére, hogy eme külön biróság felállitása is sértené a RR által oly gondosan őrzött alapelvet, melly szerint első birónak a nemzet által szabadon választott birákat kivánnak, szavazat nélkül elmellőzvén: egyenesen a fő RR véleményére csak Thurócz és Torna, módositásra pedig Nyitra, Honth, Fejér, Mosony, Pest, Pozsega, Verőcze, Szerém, Szabolcs, Gömör, Csongrád és Horvátország szavaztak. Győr nem szavazott, Zala, Zólyom, Árva, Abauj, Sáros, Ugocsa, Arad és Krassó megyék még jelen nem voltak, a többi 27 megye szavazatjával tehát a RRnek előbbi szerkeztetése újólag is megállapitatott. Szavazat közben többen aggodalmasan tekintvén a fő RRnek azon észrevételét, melly szerint az ősiség elvét alkotványunk talpkövének jelentik, s ez által a polgári törvények sorában előttünk álló és sokak által óhajtott javitások kapuját már előre bezárni kivánják.*
Vö.: Országgyűlési Tudósitások. II. köt. 498. kk., III. köt. 80. kk.
A polgári törvénykönyv cikkelyeinek kerületi vitája során több vonatkozásban is előkerült már az ősiség fenntartásának vagy eltörlésének kérdése, a haladók azonban minden szavazásnál jelentős kisebbségben maradtak. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 185, kk., 209. kk., 270. kk., 281. kk.
A 3-ik §. iránt tett csupán stylaris észrevételök a főRRnek elfogadtatott.
A 4-ik §-ra nézve ismét több rendbéli fontos különbségek forognak fenn. A KK és RR négyre határozták az állandó fizetésű táblabirák számát. A fő RR azt kivánták, hogy a megyéknek szabadságában álljon ezen számot körülményikhez képest szaporítani.* BEZERÉDY a RR szerkeztetését védelmezé. A fő RR czélzatát csupán oda látá irányozva lenni, hogy a megyei birák választásába a kormánynak mentől nagyobb béfolyást szerezzenek. Ő úgy tartja, hogy a javalt szaporitást a vármegyék különböző helyzete sem kivánja, mert a rendes fizetésű táblabírákon kivül még más időrül időre oda csatolandó táblabirák is részei lévén a törvényszéknek, ezeknek számát szükség szerintén nevelni s elrendelni a megye közönségének hatóságára bizatott. Ellenben a fő RR észrevételének az lenne következése, hogy lassanként csupa állandó táblabirákkal látnák el magokat a megyék, s igy a törvényszék elvesztvén eredeti typusát, melly az állandóságnak, és szabad választásnak kölcsönös mérsékletén alapul, collegialis testületté változnék, a táblabiróság pedig vagy sinecurává alacsonyodnék, vagy a kormány béfolyásától függene. DUBRAVICZ maga részéről ugyan a szabad választás elvének barátja, de a törvénytudósok által még el nem döntött problémának tartja, valjon a pontos igazságszolgáltatás tekintetéből a választás jobb e, mint a collegialitás? Egyébiránt azon félelemtől, hogy majd határtalanul fog a fizetéses táblabirák száma szaporíttatni, igen könnyűnek hiszi a menekvést az által, ha maga erszényéből vállalja el a nemesség ezen birák fizetését.
A főrendek azzal indokolták kívánságukat, hogy a törvényszékek reformja nyomán a megyei törvényszék elé kerülő perek száma erősen meg fog növekedni; „az urbéri tárgyak kétségkivül egy külön itélő tanácsot kivánandnak, a büntető perek pedig most is néhol két, sőt több tanácsokban itéltetnek,” ezért szükséges, hogy a megyék szükség esetén királyi jóváhagyással szaporitsák a táblabírák számát. L.: Jegyzőkönyv. X. köt. 77.
A KK és RR töbsége azon nézet által vezéreltetett, hogy csakugyan vannak olly nagy és népes megyék, mellyekben a törvényszéknek több senatusra kell oszlani; ezekben tehát minden senatushoz vagy nem tellenék négy közzül rendes fizetéses táblabiró, vagy legalább nem azon arányban tellenék a változó tagok ellenében, mellyet az alkotó elemek viszonyos temperamentuma kiván; a fő RR javallata tehát szavazat nélkül elfogadtatott ugyan, úgy mindazonáltal, hogy a Felség jóváhagyásának szüksége egészen elmellőztessék s a megyének e részbeni elhatározó szabadsága tisztán fenntartassék.
2-or a KK és RR azt javallották, hogy ezen fizetéses táblabirák a többi köztisztviselőkkel együtt törvényes idő szakasz szerint előforduló tisztválasztás alá essenek. A fő RR ellenben hiszik ugyan, hogy a birói függetlenség nagyrészben a hivatal állandó voltából következtethető, nem lévén azonban még a választás rendszerének tökéletessége felől meggyőződve, ezt most nem sürgetik, hanem azt kivánják, hogy a szükséges tapasztalás megszerzése tekintetéből ezen birák hivatala legalább 6 esztendeig tartson. – A KK és RR között is sokan voltak a birák állandóságának utasitásuknál fogva baráti;* éltek tehát ez alkalommal, hogy küldőik már egyszer megbukott kivánságának még egyszer megnyissák a vivás sorompóit, ami nekiek meg is adatott s azon kérdés: valjon állandók legyenek e a törvényszéki rendes birák, vagy pedig időszakonként választás alá esők? szavazatra tüzetett. ALMÁSY állandóságra szavazott, mert tapasztalás ád ugymond a birónak szükséges gyakorlati tudományt, pedig ignorantia judicum est calamitas litigantium. BENCSIK ellenkezőn szavazott épen ezen elvnél fogva, mert megtörténhetnék hogy ignorans biró választatik; s ha még ezen ignorantia örökös és el nem mozditható is lenne, ez volna a legnagyobb calamitas. BŐTHY maga is nagy csapásnak véli a biró tudatlanságát, de még nagyobbnak a biró despotismusát, s ez ellen kiván mindenek előtt biztosittatni. Egyébiránt örömest reá állana ő az állandóságra, csak némelly előzményeket adjanak meg a KK és RR., t.i. a sajtószabadságot és tökéletes nyilvánosságot a törvényszékeknél. Ezen két csekélység mellett ám legyen a biró állandó, de e nélkül ugyan sohasem. DESŐFY ép azért szavazott az állandóságra, hogy az emlitett s minden tekintetben nagy jótékonyságú előzményeknek kivivására több gyámokaink legyenek. BORCSICZKY is úgy vélekedett, hogy a sajtószabadság felől, mellyet az ország soha el nem vesztett törvényes tulajdonának néz, nem kell kétségbe esnünk; különben a győzedelemről előre lemondva, győzni bizonnyal nem fogunk. Egyébiránt büntetést kell a rossz biró fejére rendelni s azonnal nem lesz ok despotismusától rettegnünk, vagy a birói állandóságnak minden szabad nemzetnél axioma gyanánt respectált elvét megsértenünk. SZÉLL pedig azon okát adá véleményének hogy ha ki akarjuk vinni, hogy a juris perek is a törvényszék előtt folyjanak, állandó lábra kell azt állítanunk. Végre még SZIRMAY kinyilatkoztatá, miképen Zemplén Rendei annyira ragaszkodnak a birák állandóságának elvéhez, hogy ha ez el nem fogadtatnék, ők a pedaneum forumokat fenntartatni kivánnák. Ellenben FRIM kérdezé: hogy lehetne örökösökké tenni a birákat, miután az alispán van elnökké rendelve, ezt pedig örökösnek kivánni csak senki sem fogja.
A kérdés körül az 1834. ápr. 23-i országos ülésben fejlődött ki élénk vita; a haladó követek élükön Deákkal az időszakonkénti újraválasztás elve mellett szálltak síkra. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 89. kk.
Szavazatkor Zemplén, Heves, Csongrád, Temes, Krassó, Sopron, Trencsén, Vas, Nógrád, Liptó, Bars, Győr, Honth, Mosony, Esztergom, Pest, Árva, Thurócz és Posega, összesen 19 megyék szavaztak a birák állandóságára, és igy a többség továbbá is amellett maradott, hogy időszakonként választás alá jöjjenek.
Következett tehát ama második kérdés, hogy hány esztendő legyen a választás megújitásának időszaka.* Erre nézve némellyek semmi esztendő számot sem kivántak emlittetni, hanem csak a tisztválasztás törvényes időszakának kifejezésével élni, melly majd annak idején s helyén fog megállapitatni, addig pedig a fennálló törvényes szokás maradand. Mások ellenben a törvényszéki birák választásának dolgát a politicai tisztviselők restauratiojától egészen függetlenül óhajtották tekinteni, úgy, hogy ezekre, mint most teremtett uj, és igy eredeti elrendezést kivánó tisztviselőkre nézve, a hivatal ideje itt meghatároztassék, s ez meg is tarttassék, akár fog hasonló, akár nem a politicai tisztviselők választása iránt rendeltetni. És 25 megye voxaival 21 ellen a Fő RR véleményével egyetértőleg csakugyan az határoztatott, hogy a törvényszéki rendes fizetésű táblabirák hivatala 6 esztendőkig tartson.
A rendek törvényjavaslata erre nézve nem tartalmazott intézkedést. A főrendek azt kívánták, hogy a táblabírák legalább hat évig maradjanak hivatalban. L.: Iratok. II. köt. 336., III. köt. 78.
3-or: A választás módjára nézve azt javallották a RR, hogy az eleve tartandó conferentiában szótöbbséggel jeleljenek (candidáljanak) hármat a megye Rendei, ehhez csatoljon szintén hármat a főispán, s e hat candidatusak közzül történjék minden hivatalnál a szabad szavazatú választás. Ezen javaslatra azt mondják a fő RR, miképen ez más szóval annyit tesz, hogy egy eleve tartandó tisztválasztásban fogják a közönségesen egybegyülekezett megyei Rendek a főispán befolyása nélkül kijelelni azokat, kiket másnap táblabirókká elválasztanak. A fő RR pedig úgy vélekednek, hogy az 1790: 12. czikkely szerint az igazságszolgáltatási felügyelés a fejedelmet illetvén, azt a birák választásában a főispányi kijeleléssel gyakorolja. Az pedig, mit ezen régi törvényes jus helyett a KK és RR most a főispányoknak oda engednek, nem egyéb, mint a magva kivételével a héjnak tisztes általadása. A tisztválasztást megelőző conferentiákat, (mellyeket, törvényeink különben sem ösmernek) ugymond továbbá a fő RR táblája, a törvényes szabadság balértelme s az újitás vágya eredeti alakjából egészen kivetkezteté, s ugyan ezen intézet, mellyel a tisztválasztásnak rendesebb és illendőbb ünneplését kelletett volna elősegélleni, a törvénytelen kihágásoknak, indulatos tsenpeskedéseknek, és a nemzeti disz kiméletlen letiprásának közönséges próbatételévé lealjasodott. Kivánják tehát a fő RR, hogy a főispányoknak candidationalis jusok korlátlanul fenntartassék.*
A kérdés körüli heves kerületi vitákat. l.: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 518. kk.
Erre DUBRAVICZKY inditványba tevé, hogy a főispányi candidatio a törvényszéki birákra nézve nemcsak a conferentia által mérsékeltessék, sőt azon régi törvényeink során, mellyek a táblabirákat szabad szavazattal választatni rendelik, a főispányok ezen hivatalra épen ne is candidálhassanak és minden candidatio nélkül, tökéletesen szabadon, titkos szavazattal (per scrutinium) történjék a választás. Ezen inditvány következésében, némi vitatások folytak a felett, ha szabadságukban áll e a RRnek erre visszalépni, miután előbb bár mérsékelve, de csakugyan fentartották a főispányi candidatiót. Azonban feleletül adatott hogy a főRR nemcsak el nem fogadták a statusok javallatát, sőt oly változtatást kivánnak, melly azt lényeges állásából egészen kimozditaná. Illy helyzetben tehát tökéletes jusok van a RRnek előbbi javallatjoktul elállani s más határozást tenni.
BORCSICZKY szintén igy vélekedett. Mi, ugymond, elfogadhatóbbá akartuk tenni javallatunkat, könnyitni akartuk az egyesülést, midőn törvényeink ellenére is engedtünk a főispányoknak némi befolyást. Ők pedig ime jussokat, még pedig korlátlan jussokat emlegetnek s candidatiojokkal a biróválasztás szabadságát is ki akarják játszani, mint már a tisztviselők választásának szabadságát kijátszották. De mi ezt teljességgel nem engedhetjük. Én, úgymond, csak azt látom az egész dologban, hogy nem lévén itt a regalisták,* a fő RR táblája csaknem csupa fősipányokbul áll; s ime oratoroskodnak mint Cicero pro domo sua. És ime a nemzet szabad választási jussának ellenében főispányi jussokra merészlenek hivatkozni, azon jussokra, mellyekkel oly irtóztató visszaéléseket tesznek! De kérdem én, ezen visszaéléseknek, ezen jussoknak sértetlensége, sőt maga a főispányság is az 1741 8-ik czikkelybe* van e befoglalva, hogy az egy érinthetlen valami? Aztán még a multra nézve is kerekdeden tagadom hogy a törvényszéki táblabirák candidatiójára jusok lett volna valaha. Az 1613: 24.* és több törvények egyenesen ellenkezőt rendelnek, és különben is ez most teremtett egészen uj hivatal, mellyre nézve szokásra hivatkozni képtelenség. Hová megy tehát a főispánok nézete? Csak oda, és egyedül csak oda, hogy a választást denominatióvá tegyék, s itt is úgy tegyenek, mint a magistratualis restauratiókon, t. i. egy protegált kedvencz mellé oda candidálnak két lehetetlen embert s igy reá kénszeritik a nemességet, hogy a protectionatust kéntelen legyen elválasztani; és ily szörnyű viszaélés mellett még azt merik mondani, hogy ők nem korlátolják a választás szabadságát! Én valóban megbotránkozom, hogy a fő RR tulajdon ügyökben illy interessatus izenetet irni nem átallottak.
Vö. a 130. old. 14. jegyzetével.
Az 1741: 8. tc.-re 1. a 119. old. 1. jegyzetét.
A tc. az igazság jobb kiszolgáltatása érdekében úgy intézkedett, hogy a rendes esküdt ülnökökön kívül a megye a tehetősebb nemesek közül több ülnököt válasszon, akik esküvel köteleztetvén az igazságszolgáltatásban való részvételre közreműködnek az ítéletek meghozatalában; rajtuk kivül pedig másoknak nem lehet szavuk a perek tárgyalásánál.
BERNÁTH: Három fő tulajdonságot kiván az igazságszolgáltatásnak rendszerében: a biró függetlenségét, a szabad választást és a nyilvánosságot. Ezeknek kettejét legalább feltalálja a pesti inditványban,* azt tehát egész kiterjedésében elfogadja. Egyébiránt (imigy folytatá beszédjét) oly két dolgot látok én a fő RR izenetében, mellyre egyátaljában nem hallgathatok. Látom ugyanis először, hogy a tiszai vidéken legalább ösméretlen kifejezéssel élvén a tisztválasztásra összegyülekező nemességet indulatos tsempeskedéssel vádolják. Én Te[kinte]tes RR sok restauration voltam jelen az országban, s azért ön tapasztalásomra hivatkozva ezennel nyilván kijelentem, hogy én minden restauratiokat összevéve, összesen az egész nemességben annyi indulatos tsempeskedést nem tapasztaltam, mint magokban főispány uraimékban; ők valósággal az indulatos tsempeskedők, ő előttök áll századok óta úgy a vallás, mint egy eszköz, mellyet a leggyalázatosab tsempeskedés eszközévé lealacsonyitottak. Főispány uraimékban van hát valóságos fészke azon indulatos tsempeskedésnek, azon törvénytelen kihágásoknak, melly a nemzeti disz kiméletlen letiprásának valódi műhelye. Amint tehát nekiek ezen indulatos tsempeskedést idevetni tetszett, úgy én azt nekiek ezennel egész becsülettel viszavetem. Mondják továbbá a fő RR, hogy az igazságszolgáltatási felügyelés az 1790: 12. értelmében a fejedelmet illeti. Hát valjon úgy akarják e a fejedelem felügyelését fenntartani, hogy a főispányok tsempeskedésével a választás szabadságát semmivé tegyék? Sikamlós mező ez Te[kinte]tes RR, a fejedelmi felügyelésnek ezen mezeje. Kár a főrendeknek erre vezetni bennünket. Igen jól tudjuk mi, hogy az idézett törvényben fenntartatott a fejedelmi felügyelés, de tudjuk azt is, hogy mellé van irva, ne ordo juris in ullius favorem turbetur. És tudjuk azt is, hogy a Királyi Felség általadá birói becsétjét a főtörvényszékeknek és ezek itélnek és kiadják itéletjöket a fejedelem nevében anélkül, hogy neki jussa lenne bétekinteni, hogy minő itélet az, mellyet nevében mondanak. Igy tartotta fel magának nemzetünk a birói just, igy alkudott a dicsőségesen országló austriai házzal, és igy lehet csak a fejedelmi felügyelést érteni, nem pedig úgy, hogy azt a főispányok ürügyül használják, s a nemzetnek gondosan őrzött sarkalatos jusát és a választás szabadságát indulatos tsempeskedéseikkel semmivé tegyék.
L. előbb Dubraviczky inditványát.
VAY azon oknál fogva kivánta a candidatio nélküli biróválasztást, hogy megmenekedjenek a fő RR az izenetben kijelentett aggodalmuktól, mellyet az előleges conferentia által megkettőztetni vélt restauratio felett érezni látszanak.
BŐTHY ellenben egyet értett ugyan a választás szabadságára nézve, de nem a szabolcsi követ nézetéből, mert ő ugyan nem bánja, habár minden idén lesz is restauratio. Ez azon egyetlen egy időpont, midőn a főispányi dicsőség hiúságának egész mesztelenségében áll elő; midőn az utolsó nemes is egyenlő jusokkal lépvén fel, ezen egyenlőség gyakorlatával semmivé teszi azon hiú fényt, mellyben magoknak olly annyira tetszenek, és érezteti velök, hogy hatalmuk nem Istentől jő. Amit pedig a törvénytelen kihágásokrul és visszaélésekről mondanak a fő RR, azt Ungh vármegye követével egyetértőleg nekiek a szónok is teljes mértékben visszaadja, kinyilatkoztatván, hogy ha régi egyszerűségétől s eredeti méltóságától eltávozott a tisztválasztás nemzeti ünnepe, e vétek sulyát a főispányok viselik; az ő factióik, az ő indulatos csempeskedésök tiprotta szélt kíméletlenül a nemzeti diszt! Szűnjenek meg factiosuskodni, kövessék pártoskodás részrehajlása nélkül, kötelességök szerint a közbizodalom kivánságait és azonnal visszalépnek a tisztválasztások előbbi diszökbe s méltóságukba. PRÓNAY hasonlókép úgy vélekedett, hogy a bokros visszaélések miatt az ország bizodalmát elvesztett föispányokon önmagokon áll a tisztválasztást eredeti diszére viszavezérleni. Egyébiránt magára a tárgyra nézve szavazat közben többen hivatkoztak ama törvényekre, mellyek a táblabiráknak választását a főispán kirekesztésével egyenesen a megyei nemességre bizzák s Pestnek inditványát, mint ezen törvények typusán indulót pártolák. SZABÓ emlitést tőn arról is, hogy Sigmond 2-ik d[ecretuma] 6-ik czikkelyében* magára a magistratualis tisztválasztásra nézve sincs még a candidatiorul szó s az csupán az 1723: 56. czikkelybe* csúszott bé legelőször; de oda is csak a jó rend fenntartása, nem pedig valamelly fősipányi jus gyanánt s kétségkivül nem lehetett czéljában a törvényhozásnak, hogy általa a választási szabadságot semmivé tegye.
Zsigmond 1435. évi 2. decretumának 2. (nem a 6.) cikkelye rendelkezik a megyei szolgabírák választásáról.
A tc. a főispánnak megyéjében lakásáról és a három évenkénti tisztújításról szól, amelynek során az alispánokat és a többi megyei tisztviselőt az egész megye hozzájárulásával kell választani, mégpedig a valódi, birtokos és érdektelen nemesek közül. Ez a tc. szól arról is, hogy a jelölést a főispán a korábbi alispánnal együtt végzi.
Zala, Zólyom, Abauj, Ugocsa, és Arad v[árme]gyék jelen nem lévén, Liptó, Veszprém, Fejér, Mosony, Esztergom, Árva, Thurócz, Posega, Szerém, Zemplén, Sáros, Szepes, Gömör, Borsod, Csongrád, Krassó v[árme]gyék, és Horváth-ország, összesen 17 t[ör]vényhatóságok az inditvány ellen, a többi 28 megyék pedig mellette szavaztak, minél fogva Dubraviczkynek inditványa elfogadtatván, a megyei törvényszék táblabiráinak, főispányi candidatio nélkül per scrutinium leendő szabad választása végzésbe ment.
Másnap, martius 27-én folytattatván a tanácskozás, a most közlött végzés felett némi vitatások eredtek, amennyiben t. i. némellyek úgy nyilatkoztak, hogy ők szavaztak ugyan a candidatio nélküli választásra, de arra nem, hogy titkos szavazással történjék. VAY ellenben ehhez mint végzéshez szorosan ragaszkodott, nehogy azonban kétség legyen a többség értelme felett, a kérdés ujra szavazatra tűzetett. Ekkor POSZAVECZ emlékezteté a RRket, minő kedvetlen érzéssel fogadta nemzetünk 1820 táján ő felségének azon rendeletét, hogy a tisztválasztások szavazattal és nem felkiáltással történjenek. De feleletül adatott, hogy a kedvetlenség nem annyira a dolog rosszallásából, mint inkább onnan eredett, hogy a kormány ön hatalmával kivánta azt béhozni. BŐTHY nem is óhajtja a jelen törvényhozásban vezérül venni az országnak régi véleményét s maga részéről az acclamationalis választásnak barátja soha sem lesz. Emlitették még az inditvány mellett gyámokul, miképen egyenesen a felkiáltássali választásmód az, mely egy részről a főispányoknak túlnyomó befolyást enged, másrészről a dísztelen kicsapongásokra, az indulatok felhevülésére, nyilvános vesztegetésekre s bizodalom vásárlásokra alkalmat szolgáltat, s ezek által a nemzeti charactert gyökerében megvesztegeti. TARNÓCZY eddig is megbotránkozott afelett, hogy az ordításban gyakorlott éjjeli őrnek, ha nemes ember, annyi voxa volt, mint más tiz embernek. Emlitteték ugyan, hogy a titkolódzás szükségének kimondása. nemzetünk characterét homályba veti s függetlenség hijányával vádolja a választókat. De ANDRÁSSY legboldogabnak tartaná ugyan nemzetünket a föld kerekségén, ha minden tagját egyenként és öszesen függetlennek nevezhetnők, miután azonban tapasztalás mutatja, mennyire sokan vannak, kiknek kebleik mellékes béhatást nagyon is elfogadnak, a titkos szavazatot független szabad választás sikeres eszközének itélte. És a titkos szavazat jeles szótöbbséggel csakugyan el is fogadtatott.
A kérdés alatt levő 4-ik szakasz első pontjának végén még az is foglaltatott, hogy a fent irt módon elválasztandó rendes fizetésű törvényszéki táblabirák legyenek: „viri probatae integritatis, sufficientis juris peritiae, ac ubi et, in quantum fieri poterit, praeferenter possessionati”. Itt a főRR kivánták hogy a praeferenter szó, részint mivel felesleges, részint mivel a jóbirtokú birákat kivánó 1486: 9. törvénnyel* ellenkezik, kitörültessék. A RRnek azonban az lévén értelmök, hogy a birtokosság két különben egyenlő jeles tulajdonságu férfiak között elsőséget adjon ugyan, de a biróban még inkább megkivántatott ész és sziv előtt ne legyen a tudatlan és szivtelen birtokosságnak elsőbbsége, értelmöknek világosb kifejezése végett a szerkeztetést imigy modositák „ac ubi et in quantum fieri poterit, caeteris paribus praeferenter possessionati.”
Az idézett tc. az elharapózott ellenkező szokásra hivatkozva azt rendelte el hogy szolgabírákul ezentúl „boni et digni; beneque possessionati nobiles in quolibet comitatu, ex residentibus eligantur”.
A szakasznak következő pontjában az mondatik, hogy „akik másoknak magányos szolgálattal vagynak lekötelezve, vagy mások dolgait mozditják elő, következésképen az ügyészek is, azon vármegye törvényszékén, melly előtt pereket folytatnak, táblabirói tisztet nem viselhetnek”. Ezen szakaszra nézve, nehogy az árvák gyámjai s gondviselői, vagy másoknak teljhatalmazotjai, kik közönségesen a legderekabb férfiak közül választtatnak, a birák számából kizáratni látszassanak, ezen szavaknak vagy mások dolgait mozditják elő a főRR által javalt kihagyásában a RR is megegyeztek, elegendőnek találtatván, hogy azon ügyeknek, mellyekben érdekeltetnek, birálásiban részt ne vehessenek. Az ügyészekre nézve azonban szintén szótöbbséggel elhatároztatott, hogy aki ügyész, az egyszersmind törvényszéki biró is nemcsak azon megyében, mellyben pereket folytat, hanem általában nem lehet. PFANSMID emlékeztetésére magában értetődőnek nyilatkoztatatván, hogy ezt nem úgy kell érteni, mintha ügyészek birákká nem választathatnának, hanem úgy, hogy elvállalván a biróságot, az ügyvédi tisztről le kell mondaniok.*
A rendek ezzel kapcsolatban felhívták a főrendek figyelmét arra, „hogy a pereket folytató ügyvédek helyzete és körülményei a birói tiszt gyakorlatával öszve nem férnek s szükséges a törvényhozásnak elzárni azon utakat és módokat is, amelyekkel az ügyvédek egymáson titkos összefogásaikkal és egyetértéseikkel az itéletek hozásában segithetnének, vagy más hasonló esetre egymásnak itéleti példát készithetnének”, ezért vált szükségessé annak a kimondása, hogy „a pereket valósággal folytató ügyvédek ne csak azon megye törvényszékén, melly előtt pereket folytatnak, hanem más egyéb megyék törvényszékén is táblabirói tisztet nem viselhetnek”. L.: Iratok. IV. köt. 100. kk.
Kivánták továbbá a fő RR hogy azoknak, kik másoknak magános. szolgálattal vannak lekötelezve, a törvényszéki biróságbóli kirekesztése csak a fizetéses táblabiróságra értessék. Ez el nem fogadtatott. Javallották végre a KK és RR, hogy a megüresült táblabiróság helyét főispányi kijelelés nélkül. az evégre különösen öszehivandó közgyülés fogja azonnal szótöbbséggel betölteni. Ennek, mint a tisztválasztás rendszerére tartozónak emlitését a fő RR kihagyatni kivánták. De a KK és RR előbi végzésük mellett közértelemmel megmaradtak.*
Azzal érveltek a rendek, hogy a szóban forgó rendelkezés mellett ugyanazok az okok szólnak, amelyek a főispánoknak a jelölésből való kizárását is indokolták. L.: Iratok. IV. köt. 101.
Következett az 5-ik §., mellyben azt javalják a RR, hogy az állandófizetésű táblabirákon felül még a vármegye közönsége által főispányi kijelelés nélkül, s mindenkor a közgyűlés első napján a törvénykezés folyamatának következő szakasza egész idejére, a megyebeli nemesek közül minden különbség nélkül hat alkalmatos tagok fognak táblabirákká szabadon választatni.
Erre nézve a fő RR hármat javallanak: 1. Hogy ezek választása is, főispányi kijelelés mellett történjék. Amit a KK és RR fizetéses táblabirák eránt tett végzésök következésében már természetesen el nem fogadhattak. 2. Hogy nem a megyebeli nemesség közül általában, hanem csak a táblabirák közül legyen a választás. Ez szintén köz értelemmel félre vettetett. 3. Ugy vélekedtek a főRR, hogy fixumokrul fixumokra minden gyülésen táblabirákat választani annyit tesz, mint négyszer egy esztendőben restauratiót tartani s a gazdag és hatalmas perlekedőnek módot szolgáltatni, hogy kénye szerint szerezhessen magának birákat. Ezen tekintetnek fontosságát a KK és RR illőleg méltánylották, s azért némi vitatások után előbbi végzésöknek módositását szótöbbséggel elhatározák.
Martius 28-án tartatott kerületi ülésökben tehát e módositásról tanácskozván, hogy egyrészről a fő RR fontos észrevételének is megfeleljenek, más részről azonban ezen napidijas táblabiróság kötelességének egy huzombani viselését oly hosszu időre ne terjesszék, hogy a törvény sikere lehetetlené legyen, végre a fő RR véleményéhez (mennyire a szabad választás elve engedé) közelitve abban állapodtak meg: hogy a megyei nemesség közül három esztendőrül három esztendőre főispányi kijelelés nélkül választassanak a fentirt birói tulajdonságokkal felruházott férfiak nagyobb számban; ezek ugyancsak a választáskor sor szerinti lajstromba foglaltassanak s a törvényszéki elnöknek álljon kötelességében, közülök minden senatusba úgy, amint sor szerint következnek, megkivántatott számban (t. i. hatot) meghivni; a megjelenéstől törvényes oknál fogva akadályoztatott tag helyét a közvetlenül sorban következővel tartozván az elnök kipótolni. – Ezen mód általa gyakori választgatás is megelőztetik, a gazdag vagy fortélyos perlekedő ármánykodásának utja beváltatik, a biráknak kéj szerinti kiszemelése s öszecsőditése megakadályoztatik, s az elnöknek önkénye is lehetetlenittetik.
Ugyanezen szakasz második pontja a fő RRnek javallatához képest eként módositatott: A törvényszéket, ha a helybeli körülmények kivánandják, az állandó fizetésű, és tiszteletbeli táblabirákból feljebbi mód szerint egybeszerkezendő két vagy több tanácsokra is felosztani, nem különben az itélők megkivántatott száma felől gondoskodni a vármegye közönségének törvényes hatóságához tartozik.
Végre azon javallata a fő RRnek, hogy az itéletek kihirdetése, s a jegyzőkönyvek vitele nem külön külön, mint a KK és RR javallották, hanem mindenkor a törvényszék teljes gyülekezetében történjék, el nem fogadtatott.*
A rendek indokai: „…mivel a törvényszéki egyik itélő tanács a másiknak dolgait és végzéseit s ezek alapjait természetesen valamint hogy nem tudhatja, ugy meg sem változtathatja, se nem igazithatja; az itéleteknek továbbá a törvényszéki itélő több tanácsok tudomása, vagy puszta szertartás kedvéért leendő ollyatén kihirdetése semmi hasznot, ellenben a drága időnek káros vesztegetését vonná maga után.” L.: Iratok. IV. köt. 101.
Martius 28-án egyszersmind elegyes országos ülés is tartatott 12 órakor, mellyben a Bécsbe járt küldöttség jelentését szokottan megtevé.*
A márc. 28-i 304. országos ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. X. köt. 279., a küldöttség jelentését és az elhangzott beszédeket Iratok. IV. köt. 13. kk.
Martius 29. vasárnapi szünet.
