c) (I.) Böthyé az iránt, hogy Ő Felsége magát V-ik Ferdinandnak nevezze, s ez a nemzeti szinekkel s lobogókkal a magyar katonaság…
c)
(I.) Böthyé az iránt, hogy Ő Felsége magát V-ik Ferdinandnak nevezze, s ez a nemzeti szinekkel s lobogókkal a magyar katonaságnál is használtassék, elfogadtatik. (II.) Veszprém v[ármegye] Széchenyi István érdemeinek elösmerését törvénybe iktatni, Honth koronaőrségre candidáltatását kéretni sürgetik. (III.) Az urbéri resolutio felvétetik
(I.) Böthyé az iránt, hogy Ő Felsége magát V-ik Ferdinandnak nevezze, s ez a nemzeti szinekkel s lobogókkal a magyar katonaságnál is használtassék, elfogadtatik. (II.) Veszprém v[ármegye] Széchenyi István érdemeinek elösmerését törvénybe iktatni, Honth koronaőrségre candidáltatását kéretni sürgetik. (III.) Az urbéri resolutio felvétetik
April 12-én vasárnapi szünet.
[I.] April 13-án délelőtti kerület: Elnökség: Kocsi Horváth és Bárczy. BŐTHY előterjeszti, miképen küldői azokon kivül, mellyeket nemzetiségünk s független önállásunk tekintetében a KK és RR már a sérelmek és kivánatok sorában elfogadtanak, t. i. hogy minden nemű királyi épületeknél úgy valamint a katonaságnál is a lobogókon s a t nem a császári, hanem a magyar szinek használtassanak s a magyar katonai sereg mindenekben egészen elkülönözött magyar lábra állittassék,* különösen még azt is kivánják: hogy kormányra lépett felséges királyunk mint magyar király V-ik Ferdinánd czimmel éljen, (mit a magyar katonaságnál is megtarttatni kiván) okáúl azt adja, hogy ezt nemcsak historiai tekintetek javasolják, hanem a nemzeti függetlenség is parancsolja.
A nemzeti színek használata a magyar Kamara függetlenségéről szóló 10. számú sérelemben fordult elő, a magyarországi katonaság magyar nyelvű levelezése és a magyar nyelv használata a hadseregnél a magyar nyelvről szóló 2. sz. sérelemben. L.: Iratok. II. köt. 90. kk., 68.
PÁZMÁNDY az inditványt olly kiterjedésben pártolja, hogy minden diplomákban, privilegiumokban s királyi levelekben és pecséteken, nemkülönben a magyar katonaságnál s a magyarországi pénzeken V-ik Ferdinánd czimzet használtassék. Kiterjeszkedik a szónok némely históriai adatokra is és kijelenti, miképen távol van küldőitől azon szándék, hogy az 1723: 2-ik czikkelyen épült pragmatica sanctiot sérteni akarnák, de az 1790: 10. czikkelyben* biztositott nemzeti függetlenségünket is fel akarják tartani, ami tetemesen sértetnék, hahogy a magyar királyi czimzetnek az austriai császári czim alá lett vetését elszenvednők.* BEZERÉDY ezen inditványt a nemzet köz kivánságán alapultnak hiszi, s érzékeny fájdalmat nyilatkoztatja, hogy Európa előtt nevünkkel önállásunknak históriai súlya is elenyészett. Más országokban a nemzeti lobogón ejtett sérelmek haddal is megbosszúltatnak, s mi egykedvűleg nézzük e, hogy nemzeti lobogónk függetlenségének méltósága miként enyészik el? RUDICS az inditvány támogatásául megemliti, hogy mi 1830-ban V-ik Ferdinándot koronáztuk magyar királlyá s így jelenik meg a koronázási emlékpénzeken is, most azonban alkalma vala látni, hogy a hivatalos királyi pecséteken, még azon is, melly az urbéri resolutióra üttetett, s a kir. személynök birói pecsétjén is 1-ső Ferdinándnak neveztetik. Ezeknek következésében Bőthynek ezen inditványa, különösen HERTELENDYnek figyelmeztetése szerint a magyar katonaság független különválasztására is kiterjesztve, közfelkiáltással elfogadtatni látszatott.
Vö. a 48. old. 17. jegyzetével.
A Német-Római Császárság megszűntének 1806-ban történt kimondása és az Osztrák Császárság ezt már megelőző 1804-i életrehívása következtében ugyanis Ferdinánd mint osztrák császár elsőnek számított, a magyar királyok sorában viszont változatlanul az ötödik volt.
KAJDACSY azonban megemlité, hogy az V-ik Ferdinándi czimzetet históriai adatokkal nem igen látja consolidáltatva lenni, mert 1723-ban a 98-ik czikkelyben ép azon Károly alatt, ki mint császár 6-ik, mint magyar király 3-ik volt, a császári czimet a királyival öszekötik, s az austriai háznak czimerét a magyar királyéval még a Helytartótanács pecsétje körülirásábán is egybefoglalák.*
Az idézett tc. szerint a királyi tanács „utatur sigillo suae maiestatis caesareo regiae, cum circumferentia aquilae in medio autem insignibus regni prouti hoc in aliis quoque regnis et provinciis haereditariis omni tempore usitatum fuit”.
PÉCHY (Pest) azon inditványt, hogy Ő Felsége mint magyar király V-ik Ferdinánd névvel éljen, oly értelemben pártolja, nehogy ezáltal el látszassunk akarni zárni azon czimzetet, melly őtet mint austriai császárt illeti. Ami pedig a katonaságot érdekli, ő ezt a pragmatica sanctioval összekötött olly fontos tárgynak tekinti, hogy a magyar hadseregnek elkülönözésében világos utasítás nélkül részt venni nem akar.
BEZERÉDY a Pest vármegyei követ előadásának azon részében, mellyben a császári czimről tett emlitést, oly irányt vélt észrevenni mintha ő Bihar követének igazságos inditványát csupán a belső viszonyokra, nem pedig a külső diplomatiai szövetkezésekre is akarná érteni. Ezen különböztetés nagyon szomorú lenne, nemzeti függetlenségünket kimondhatlanul sértené, s annyit tenne, mintha mi önként lemondanánk a külföld előtt független önállásunkról s magunkat az austriai birodalom egészitő részének vallanánk. Még a serbus nemzet is úgy jelenik meg a világ előtt mint nemzet, mirólunk Európa semmit sem tud, függetlenségünk s önállásunk előtte titok, huszárjainkat austriai huszárság név alatt ösmeri, s az újhollandiai és Van Diemenslandi feketékről* bővebb ösméretekkel bir, mint a magyar nemzetről. Hát valjon mi magunk is megnyugszunk e sérelemben? Saját kezeinkkel törüljük el önállási függetlenségünket a külföld előtt? S meg fogunk elégedni, ha gyüléseinkben egypár censuralis diplomában* halljuk az V-ik Ferdinánd nevet? Pest vármegyének váratlan kifogása által tehát kénszeritve látja magát a követ átaljános kifejezéssel meg nem elégedni, hanem nyilván kivánni, hogy különösen a külföldi viszonyok s mindennemű diplomatiai szövetkezések is az inditványba foglaltassanak. Továbbá Pest követe a pragmatica sanctiónak, melly az örökösödés rendszerét tárgyazza, s mellyet Maria Theresia mint magyar királyné (kinek mint ilyennek üzent fél Európa hadat) magyar katonasággal tartott fenn, előadásában olly irányt adott, melly azt nem tenné a nemzet előtt kedvessé, mert szerintén önállásunknak, függetlenségünknek sírja lenne a pragmatica sanctio. Ezt a szónok el nem ösmeri s úgy hiszi, hogy az austriai ház kormánya alatt lévő tartományok status rendszere azon nyugoszik, hogy Magyarország nem mint austriai provincia, hanem független önállású ország gyanánt tekinttessék, ezen függetlenség a magyar ármada nemzeti függetlenségét is elválaszthatatlanul magába kapcsolja, az inditványt tehát ide is kiterjesztve ujólag pártolja.
Új-Hollandia az ausztráliai kontinens korai neve, Van Diemensland pedig Tasmania régebbi elnevezése.
Dorgáló királyi leiratban.
PÉCHY válaszul adá: hogy boldogult királyunk csak az 1792-ki diplomában élt első Ferencz czimmel, mert akkor, még romai császárnak koronázva nem volt, később megkoronáztatván egész 1806-ig a magyar armádánál is 2-ik Ferencz czim használtatott* a nélkül, hogy az ez idő közbeni országgyüléseknek eszökbe jutott volna valaha ilyes elkülönözést kivánni.
Mint magyar király és mint osztrák főherceg Ferenc e néven az első volt, a német-római császárok sorában azonban megelőzte Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc.
BŐTHY megjegyzé, hogy ő az austriai császári czimről csak annyiban tett emlitést, amennyiben méltán megkivánhatjuk, hogy annak a mi nemzetünk önállási méltósága ne subordináltassék. 1805-ikig római császár volt üdvözült királyunk, s akkorig Austria csupán főherczegség gyanánt jelent meg fejedelmi czimzetében a magyar királyság után emlitve, ekkor tehát nem volt sérelmünk. De 1806-ban a Rhénusi Szövetség felállván s 2-ik Ferencz a Római Császárságról lemondván, magát austriai császárnak proclamálta, s ezen czimet a magyar királyi czim elébe helyeztette.* Oda megy tehát Bihar Rendeinek mind nemzeti függetlenségünkön, mind országunk physicai s moralis súlyának tekintetén épitett kivánságuk, hogy a magyar királyi czim a kis Austria császári czimjének mögé ne vettessék. Ami a katonaságot illeti: Semmit sem nézhet a nemzet féltékenyebb szemekkel, mint függetlenségét, mert ettől függ nemzeti élete. Ezen függetlenség körébe tartozik a katonaságé is, mellyet a nemzet ád, az országgyülése decretál és nem az austriai császár számára, hanem a magyar hon, s magyar királyi szék oltalmára. Tagadja tehát, hogy hadi seregeink függetlenségének kivánata a pragmatica sanctiót bánthatná; sőt kinyilatkoztatja, hogy ennek tökéletes elkülönözését, a nádor fővezérsége alatti önállását, s a bécsi Hofkriegsrath kormányátóli felmentését annak idejében szorgalmazni fogja,* most csak oda terjesztvén kivánságát, hogy a katonaság soraiba a magyar szinek, a nemzeti czimer és lobogó, nemzeti parancsszó, és V-ik Ferdinánd czimzet béhozattassanak.
1804. aug. 11-i manifesztumában Ferenc a német-római császári cím után iktatta be az osztrák császári címet; az 1806-i lemondás után a német-római császári cím kiesett; így került az első helyre az osztrák császári cím. Vö.: Bernatzik, E., Die österreichischen Verfassungsgesetze. Wien 1911. 49. kk.
Nyilván a Banderiale Operatum megvitatása idején, amely az utolsó volt a kilenc Rendszeres Munkálat sorában.
Ezeknek következésében az inditvány sikeresitésének formája kerülvén szőnyegre: Bőthynek inditványa, a Pázmándy előadásában foglalt részletes kiterjedésben aként fogadtatott el, hogy a nemzet mindenkoron tettleg is V-ik Ferdinándnak fogja Ő Felségét szóllitani, s tőle is hasonlót kérni, oly kifejezéssel, hogy ezt a magyar nemzet méltán megkivánja.
Bihar vármegyének még azon inditványa is lévén, hogy Ő Felsége az országba tegye lakását s hogy magyar nyelven írassa királyi leirásait: minthogy ezek a mult ülésben Honth követének inditványára elfogadott sürgető felirásba már béfoglaltatni rendeltettek,* újjabb vitatásra szükség nem vala.
Kossuth előadásából nem derül ki, hogy a két honti követ közül akár Luka, akár Majthényi előző napi felszólalása erre a két kérdésre is kiterjedt volna. (Vö. előbb, 342. old.)
[II.] Most KOCSI HORVÁTH Veszprém vármegye Rendeinek azon óhajtását jelenté: alkottassék egy törvényczikkely olly értelemben, hogy a magyar nemzet Gróf Széchenyi Istvánnak a haza eránt tett érdemeit megesmérvén, ezen elösmerést hálás emlékül s nemzeti jutalomul törvénybe igtatja.
LUKA pedig Honth v[árme]gyének azon kivánságát tudatja a RRkel, kéretnék még országos felirás által Ő Felsége, hogy a megüresült koronaőri hivatalra* Széchenyi István grófot is candidálni méltóztassék.
A két koronaőri méltóság közül az egyik 1834. szept. 30-án, Végh József halálával üresedett meg. (A másik koronaőr Keglevich Gábor gróf volt.)
BALOGH, BŐTHY és Szücs pártolák; JUSTH elösmeré a tisztelt hazafi érdemeit, de nem tartja Veszprém kivánságát olly halaszthatatlanul sürgetősnek, hogy miatta a napirendre következő úrbéri tárgyat félre tenni lehetne. A honthi kivánságot pedig feleslegesnek itéli, minthogy valamint a választás jusa egészen a nemzetnél van, úgy a candidatio jusa viszont egészen Ő Felségénél lévén, különben is érdemes férfiakat tartozik azon hivatalra candidálni. KOCSI HORVÁTH tehát megnyugodott abban, ha megengedik a RR, hogy küldői kivánságát alkalmasb időben megújíthassa. Ami meg is engedtetett, s ezzel áltmentek a RR az ujon érkezett úrbéri kir. válasz taglalásába.*
A rendek által másodízben felterjesztett úrbéri törvényjavaslatot l.: Iratok. III. köt. 451. kk., a kir. választ: Uo. IV. köt. 22. kk.
[III.] Az 1-ő t. cz. iránt csupán egyetlen egy észrevétele van Ő felségének, t. i. hogy a 8-ik §. c) pontjában, ahol ez mondatik: „Emptiones et venditiones regulationem consequenter segregationem aut restrictionem sua legali forma inducendam non impedient”, az elhúzott szavak kitöröltessenek, okúl adván Ő felsége: „quod notioni regulationis pascui suapte tam segregatio quam restrictia insit”.* A RR szavazván a resolutionak ezen javaslata felett, a voxok úgy állottak, hogy az Elnökség csak akkor mondhatá ki a végzést, miután a voxok súlyának felette támadható vitatások kikerülése végett ily esetekben gyakorlott szokás szerint egy-két megye azokhoz ment által, kik a redactio megtartására szavaztak, az tehát meg is maradt, okúl adatván, hogy ha a restrictionak ideája a regulatioban bennfoglaltatik, nincs ok, miért az világosan is ki ne tétessék.
Az idézett mondat már az úrbéri törvényjavaslat először felterjesztett változatában is ilyen formában volt bent és az 1834-i első királyi válasz még nem tett rá észrevételt. L.: Iratok. I. köt. 485., III. köt. 31.
A 2-ik t. czikkelynél kivánta Ő Felsége hogy alsó Tótország nevezete megtarttassék, minthogy azt a RR egyszer már eként terjesztvén fel, a királyi válaszban is megerősittetett*. A KK és RR azonban 34 megye s a kerületek voxával, ellenkezőleg szavazó 16 megye, és nem szavazó 2 megye ellen előbbi végzésöknél maradtak.
Az eredeti szöveg megváltoztatása az 1834. szept. 9-i ülésben Hertelendy Miksa torontáli követ kívánságára történt, – vö.: Országgyülési Tudósítások. III. köt. 505. kk. – a változtatás elfogadását azonban a főrendek makacsul ellenezték hét izenetváltáson keresztül és csak elveik fenntartásával járultak hozzá febr. 11-én a törvényjavaslatnak a rendek által kívánt formában való felterjesztéséhez. L.: Iratok. 407. és e kötet 191. old.
A 4-ik § elején az rendeltetvén, hogy a jobbágytelki állományoknak földesúri megegyezés nélkül jövendőben történendő elcserélései via summaria a törvényes bizonyság és tiszti ügyész közbenjöttével lesznek a földesúr által felbonthatók.* Itt a resolutio kettőt kiván 1.) hogy a via summaria kitörültessék, 2.) hogy a törvényes bizonság a megyének jelentést tenni tartozzék. A KK és RR az elsőt félrevetették, a 2-ikat elfogadták.
A szóban forgó § nem tartalmazta eredetileg a királyi válasz által kihagyásra javasolt kifejezést, az csak a § szept. 10-i újabb megvitatásakor került be a szövegbe. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 508.
Az 5-ik §. iránt csupán világosabb szerkezet lévén javalva, az elfogadtatott.
A 3-ik t. cz. 1-ő §-ra nézve megnyugszik Ő Felsége azon javallatban, mellyet az ország Rendei, az irtások tárgyában tettenek, csupán kettőt kiván hozzátétetni: 1) Hogy az irtványok használata iránt kötendő egyezések a törvényes bizonság és tiszti ügyész béfolyásával történjenek. Ez elfogadtatott. 2) Hogy a törvénytelenül teendő irtványoknak rövid úton leendő visszavételére kiszabott 3 esztendő a dato acceptae exstirpationis számittassék. Erre nézve a RR abban állapodtak meg hogy a dato usuationis történjék az időszámolás.*
A rendek által a §-on eszközölt változtatást l.: Iratok. 417., a vele kapcsolatos kk. 29. vitákat: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 508. kk.
April 14-én a voltak elnöksége alatt tartatott kerületi ülésben, az urbér feletti tanácskozás folytattaték. Következett a legelőnek fontos kérdése. Itt el nem fogadta Ő felsége az ország javallatát, hanem azt kivánta hogy minden közbevetett osztályozat nélkül a minimum 4 a maximum 22 holdban állapíttassék meg olly formán, hogy nem csak az illetőséget ezen határok között körülmény szerintén ki szabni; de ahol feleslegesen bő legelő találtatik 22 holdnál többet is adni, az urbarialis biróságok hatalmában álljon. A RR két kérdésre szavaztak. 1) Marad e a redactio vagy módositatik? Végzés 25 megye, a clerus és a kerületek voxával: módosittatik. 2) A resolutio fogadtatik e el, vagy más módositás? Végzés 34 voxal 14 ellen: más módositás.* A további tanácskozás ünnep utánra halasztatott, mert nagyszereda óta ülések nem fognak tartatni.
Az első királyi választ követő vitákat e tárgyban l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 520. kk., 641. kk., a rendek által eszközölt módosítást: Iratok. III. köt. 420. kk.
Jövő levelemben a délutáni ülésekről végzem jelentésemet.
*
Fáradhatatlan kerületi jegyzőnk Dessewffy szabadsággal hazaútazván, helyette a tollat Zarka viszi az urbariomban is. Balogh hazament, Lónyay zemplényi követ megérkezett. Deák egészsége javul.
