b) (I.) Hűtelen tanácsosok bírálása s katonai véghelyek. (II.) B. Bánffy László tisztelve emlittetik. (IÍI.) Luka indítványa az e…
b)
(I.) Hűtelen tanácsosok bírálása s katonai véghelyek. (II.) B. Bánffy László tisztelve emlittetik. (IÍI.) Luka indítványa az előleges sérelmek iránt.
(I.) Hűtelen tanácsosok bírálása s katonai véghelyek. (II.) B. Bánffy László tisztelve emlittetik. (IÍI.) Luka indítványa az előleges sérelmek iránt.
Ezek april 9-én történtek. April 10-én (mint már tudtul adám) elegy ülésben az úrbéri 2-ik királyi válasz lőn kihirdetve.*
Tartalmának ismertetését l. előbb, 336. old., magát a leiratot: Iratok. IV. köt. 22. kk.
[I.] April 11-én délelőtt kerület. Elnökség Szabó és Eötvös. Napirenden vala az itélőszékek elrendezése tárgyában hátravolt két törvényczikkely. Az egyik azt rendeli, hogy kik az ország alkotványa felforgatására vagy megsértésére vezető tanácsokat adnak a királyi felségnek mint végrehajtó hatalomnak, vagy törvénytelen parancsolatokat irnak alá, vagy hasonló törvénytelen parancsok teljesitésével az ország alkotványa ellen, valamit vakmerően cselekedni merészlenek, az országosan egybegyült KK és RR birósága alá tartoznak.* A másik pedig a katonai véghelyek itélőszékeinek elrendezése felől tesz határozást.* A fő RR részletes taglalatba ereszkedés nélkül mind a kettőt egyszerűn félre veték, az elsőt azért: mivel az 1790: 14. s 18-ik czikkelyekben* elegendő kezességet vélnek feltalálni, s a RR javallatával a törvényhatóságok jeles állásán épült alkotványi kormányzást koczkáztatva lenni itélik; a másodikat azon oknál fogva, mivel a véghelyek tárgya előleges sérelemkép felterjesztetett,* s mielőtt erre kir. válasz érkeznék, ösméretlen tárgy felől alaposan rendelkezni nem lehet.*
A törvényjavaslat előtörténetére l. a 319. old. 25.jegyzetét.
Vö. a 322. old. 36. jegyzetével.
Az 1791: 14. tc. a Helytartótanács függetlenségét kívánta biztosítani s kötelezte, hogy törvénytelen parancsok esetén ezek ellen tegyen észrevételt a királynál; a 18. tc. értelmében a kormányszékek tagjainak esküt kell tenniük a törvények megtartására s esküszegésük esetén az országgyűlés a sérelmek sorában panaszt tehet ellenük.
Iratok. I. köt. 176. kk.
A főrendi válasz e két pontra vonatkozó részét l.: Iratok. III. köt. 114.
A KK és RR távolról sem vélvén e törvényczikkelyek alkotására vezérlő gyámokaikat nem mondom meggyengitve, de még csak érintve is lenni, az elsőbb törvényczikkely iránt 35 megye s a kerületek voxával 10 megye s az egyházi rend ellen, a katonai véghelyekre nézve pedig 42 megye s a kerületek szavazatjával 7 megye ellen, előbbi szerkeztetésök mellett maradtak.
[II.] Midőn a hűtelen tanácsosokróli czikkely felett szavaztatnék, BALOGH észrevévén, hogy Báró Bánffy László, Kraszna vármegyének volt főispányi helytartója, (egyike azon erdélyi főtisztviselőknek, kik a legközelébbi sajnos történetek* következésében hivatalaikról lemondottak) a teremben jelen van, ily formán szóllott: Hogy a nemzet iránt hűtelen kormánytanácsosok az alkotmány sérelmén felül a közigazgatásnak minden más ágaiban is, valamint egyeseknek, úgy az egész országnak minő roppant károkat okoznak, eleven példa gyanánt áll előttünk Erdélynek szomorú helyzete; ahol többi jeles érdemes férfiak hazafiúi kötelességöknek érezték, inkább főispánytisztökrül lemondani, mintsem hivataljokban a rossz és hűtelen kormánytanácsosok törvénytelen parancsinak végrehajtásához járulni. Ezen érdemes férfiak egyikét lévén szerencsém a jelen lévők között szemlélni, élek ez alkalommal, s őtet az érdem iránt tartozó tisztelet adójával üdvezlem. (Éljen, Éljen!)
Vö. a 232. old. 14. jegyzetével.
[III.] Ezek után LUKA Honth v[árme]gye Rendeinek utasitásából, azon már több izben előterjesztett inditványhoz, t. i. hogy a kir. Curia a jelen országgyülése alatt minden polgári perekben is itéljen,* s hogy az országgyülési napi dijak felől alkotott törvényczikkely haladék nélküli sanctionáltassék,* még egy harmadik inditványt is csatol: t. i. hogy az előleges sérelmek iránt kedvező királyi válasz ujólag is sürgettessék.*
Az előbbi erre irányuló javaslatot l. előbb, 205. kk.
Vö. előbb, 152. old 22. jegyzet.
Az 1833. márc. 30-án felterjesztett előleges sérelmekre – L.: Iratok. I. köt. 163. kk. – az országgyűlés azóta már négy ízben sürgette eredménytelenül a kir. választ. 1833. máj. 20-án és júl. 27-én, valamint 1834. máj. 28-án és júl. 10-én. L.: Uo. 226. kk. 319. kk., III. köt. 9 kk., 25. kk.
A két első inditvány valamint más alkalommal, úgy most is diaeta közepén eszközölhetőnek nem itéltetett, de annál többen pártolák a harmadikat, s nevezetesen PRÓNAY annyival inkább, mivel Ő Felsége az urbér tárgyában épen most beküldött királyi válaszában is csak egyedül a magyar nyelv felől igér resolutiót* s a többi előleges sérelmeket ujólag is hallgatással elmellőzi: ANDRÁSSY tehát nem ellenzé ugyan a sürgető felirást, hanem azt kivánta, hogy ez ne külön, hanem a múlt úrbéri felirásban a magyar nyelv iránt tett emlités példája szerint,* azon repraesentatióban történjék, mellyet az urbarialis 2-ik resolutiora fogunk felküldeni. KAJDACSY azonban csak maga egyedül szóllott az inditványnak ellene, s azt nemcsak korának itélte, hanem attól is tartott, hogy az Erdély iránti felirást akadályozza. Erre PRÓNAY csudálkozását jelenté, hogy épen Baranya követe aggódik az erdélyi felirás elmaradása felől, aki annak egyenest ellenére szavazott.* Úgyszólván csak egyetlen egy szó emelkedvén tehát a sokak által pártolt inditványnak ellene, annak el, vagy nem fogadása voxolásra sem kerül, hanem csak az: valjon külön, vagy az úrbérrel összekapcsolva tétessék e felirás? A dunai megyékben kezdődvén ezúttal a szavazat, ezek közül 20 megye külön felirása, s csak 5 szavazott ellene; midőn tehát a sornak reá kerültével BERNÁTH gyalázatnak nyilakoztatná, hogy a testamentomkép lelkünkre kötött előleges sérelmek sürgetésének szüksége csak szavazatra is kerülhet, s meg nem foghatná, hogy nevezheti Baranya követe korának a sürgetést akkor, a midőn 100, 150 sőt 200 esztendős sérelmek is forognak kérdésben, a tiszai megyék követei hangosan külön felirást kiáltottak, s a szavazat csupán azért folytattaték, hogy az ellenzők számának csekélysége méginkább kitessék. – A minthogy csupán Baranya, Esztergom, Pest, Posega, Szerém és Mármaros szavazván az urbérrel leendő összeköttetésre, Luka inditványa, 42 megye s a kerületek voxával oly értelemben lőn elfogadva, hogy a felirás mindazon tárgyakra általánosan kiterjesztessék, mellyek iránt a dietáról felküldött repraesentatioinkra választ mai napig sem kaptunk. Az inditvány mellett különösebben pártolólag szóllottak HERTELENDY MIKSA, RUDICS és BŐTHY, aki Baranya követének felelve, a sürgetést már csak azért sem tartá korának, mert Ő Felsége diplomatice kijelenté,* hogy attyának nyomdokait fogja követni, ki az örök életbe lett áltköltözéseig sem küldött kedvező választ felirasinkra; a szónok tehát ezen nyomdok követését látni épen nem akarja. Tett egyszersmind némelly más inditványokat is, mellyeknek felvétele következő napra halasztatott.
Az említett válasz zárómondatában tér ki a király a szóban forgó kérdésre „… quoad illam praeattactae repraesentationis partem, quae de lingua hungarica agit, primo quo licuerit tempore benignam editura Resolutionem.” L.: Iratok. IV. köt. 27. kk.
Vö. a 203. old. 32. jegyzetével.
Kajdacsy állásfoglalását Erdély ügyében l. előbb, 327. old.
Vö. a 236. old. 2. jegyzetével.
