b) Délutáni kerületek [I]. Vallásos csábítók büntetésére törvény alkottatik. [II.] Ünnepek megkevesítése iránti lépések.
b)
Délutáni kerületek [I]. Vallásos csábítók büntetésére törvény alkottatik. [II.] Ünnepek megkevesítése iránti lépések.
Délutáni kerületek [I]. Vallásos csábítók büntetésére törvény alkottatik. [II.] Ünnepek megkevesítése iránti lépések.
A délutáni ülésekben folyvást a többnyire localis érdekü particuláris sérelmek lévén napirenden, ezek a közlésre kevés érdekest nyujtanak, két nevezetes tárgyat kivéve.
[I.] Az egyik t. i. Bihar v[árme]gyének kivánsága, melly is abban áll: hogy a görög nem egyesült hiveknek a görög egyesült papok által magok hitére való csábitása, adományokkali kecsegtetése, hitegetése, sőt kénszeritése, a Helytartótanácsnak 1814-ben November 29-én a görög egyesült püspökhöz 30.561. szám alatt intézett parancsolatján alapulván: miután még olly törvényünk nem lenne, melly fenyitékével sujtaná azokat, kik felebarátiknak lelki csendességével nem gondolva, őket hitegetés, csábitás, adomanyok vagy épen kénszerités által, országosan bévett és nyugalmasan követett vallásukból kizavarják, a fentebb kitett, s ahhoz hasonló törvénytelen parancsok megszüntetésével egy uj törvény alkottassék, melly ily nyomattatások ellen kit kit biztositson, a téritgetőket pedig (allectores) méltó büntetéssel fenyítse.
Ezen előterjesztésre az volt a küldöttség véleménye, hogy az felterjeszttethetik.*
A sérelem és a küldöttség véleménye a másodosztályú sérelmek között a 12. szám alatt található.: Iratok. II. köt. 143. kk.
A kérdésben forgó hitegetés és csábítás módjait PETROVICS némileg részletesebben adván elő, tudatá a RRkel: miképen ez némelly helyütt már annyira terjedett, hogy az egyesült görög vallású papok templom ajtaja előtt felütik a hordó pályinkát, minden elmenőt itallal kinálnak, s az ivót egyesült hitűnek toborzók (verbungosok) módjára mintegy lefogják, egészen a katonai toborzók módja szerint, akik katonának fogják azt, ki a császár borából (mint mondani szokták) ivott. Másutt pedig, ahol úrbéri regulatiók hajtattak végre, s ezáltal a görög nem egyesült hitű lakosok irtásokat, vagy más földeket veszitettek, az együgyű népet azzal hitegetik, hogy visszakapják elvesztett irtásaikat, ha az egyesültek hitére térnek, melly úton egész helységeket sikerült elcsábítaniok, aminek azonban nem valósulván a hitegetés igérete, később sajnállandó békétlenség lőn a következése.
BÖTHY nem egészen lévén a küldöttség véleményével megelégedve,* illyformán szóllott a tárgyban: Midőn a vallás tárgyában inditványomat megtettem, kértem a Te[kinte]tes RRket, méltóztatnának a görög nem egyesültek sorsát is szivükre venni s atyáskodó gondoskodásukat reájok is kiterjeszteni, minthogy ők is a protestánsokéhoz hasonló nyomattatást s égbekiáltó üldöztetéseket szenvedtek.* A Te[kinte]tes RR bölcsessége azonban jobban látta e két tárgyat össze nem kötni, aminek én ugyan okát átlátni soha képes nem valék. De magára a protestánsok ügyére nézve is a körülmények kedvetlensége s azon félelem, nehogy az eddigieknél is keményebb rendszabások következzenek, tanácsosabbnak mutatta ugyan az egész tárgyat ideig óráig letenni, kedvezőbb idő vártában felfüggeszteni, a Te[kinte]tes RR lelkes pártfogásában mutatkozott türelmi szelídség mindazáltal azon reménnyel éltetett, hogy az üldözés lelkétől meglepett catholicus clerus valahára megszelidül s felhagyand kárhozatos üldözésivel. Reményinkben azonban rútul megcsalatkozánk, s én ennek bizonyságául megyémből egy pár új esetet terjesztek elő, mint ritka jelét a türelemnek s annak, hogy mennyire vetemedhetik az úgynevezett keresztényi szelidség, midőn nem az erkölcs, hanem a térités dühe vezérli a vallásnak szolgáit. (Itt hosszasabban előadja két Bihar v[árme]gyei eset részleteit, mellyek szerint egy, valami reversalis következésében követelés alá vett görög nem egyesült hitű személy meghalálozván, temettetése 5 napokig meggátoltatott, annyira hogy a holttest dögletes kigőzölgése az egész familiát mirigyes veszélybe döntené, – egy másik személy pedig addig üldöztetett és sanyargattatott, míglen a szerencsétlen egészen megtébolyodott.) Ha ily türelmetlen üldözésben áll (imígy folytatja beszédjét) a kereszténység jótékonysága, bátran ki merem mondani, miképen talán inkább bánkódnom kelletik, hogy hazánkban gyökeret vert a keresztény vallás, és nyilván kijelentem, hogy ha ezen szörnyűségeknek valahára gát nem vettetik, készebb leszek a üldözöttekhez átmenni, mintsem az üldözők közt maradjak. A század lelkével, az erkölcsiséggel s a kereszténységgel egyiránt ellenkező üldözések egy nemének megszüntetése tekintetéből tehát felszóllitja a Rendeket, hogy a kérdésben forgó csábitásokra alkalmat szolgáltatott felsőbb parancsolatokat törvényteleneknek nyilatkoztassák, egyszersmind kezdeményi joguknál fogva törvényczikkelyt initiáljanak, melly szerint az ilyes téritők jövendőben büntettessenek.
A küldöttség ugyanis azért minősítette felterjeszthetőnek a sérelmet, mert „a vallásbéli tárgyban már országos tanácskozás alatt volt inditványában a Karoknak és Rendeknek ezen tárgy nem foglaltatott”. L.: uo.
Beőthy 1833. jan. 9-i előterjesztésének Kossuth által közölt szövegében – L.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 88. kk. – nincs utalás a görög keletiekre.
E tárgy ugyan mélyen bévágni látszatott az ideig óráig letett, s ha majd jónak, s tanácsosnak itéltetik ismét felvehető vallás tárgyába,* ennek egész terjedelmében most leendő felvételétől azonban (mire PÉCHY FERENC késznek nyilatkozott) tartózkodni látszattak a RR, s az előterjesztésben foglalt, s vitatás közben is minden országosan bévett vallásra egyiránt kiterjesztett bihari kivánság körül pontosultak össze a tanácskozások; az forogván kérdésben, ha valjon elegendő lesz e az allectio tárgyát sérelemkép felterjeszteni, vagy pedig különös törvényjavaslatot is kell e hozzá csatolni.
Éppen Beőthy volt az, aki Balogh Jánossal együtt 1833. júl. 10-én a közel félévig vitatott és a főrendek által hatszor visszautasított vallásügyi izenet félretételét indítványozta. „Nyugodjon békével – mondta akkor utolsó felszólalásában – mig szendergő álmából őt ismét fel nem ébresztem, mert nyilván kimondom, hogy fel fogom őt ébreszteni.” L.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 543.
HERTELENDY MIKSA, JUSTH, ANDRÁSSY és KOCSI HORVÁTH ez alkalommal csupán a Helytartótanács törvénytelen, s a közcsend felkavarására alkalmat szolgáltató rendeleteinek megszüntetését sürgetni elegendőnek vélték, s a büntető törvény javaslatát vagy a Religionarium egész minémüségébeni felvételére, vagy a büntető törvénykönyvre* halaszttatni javaslották. – Ezt DUBRAVICZKY s TARNÓCZY ellenzék, okul adván, hogy a kérdéses panasz nem annyira törvényszegésből, mint törvény hijából ered, minthogy a catholicus papok csábítgatása ellen büntető törvényünk nincs. Nem lesz tehát Biharnak Isten és emberek előtt igazságos kivánata teljesülve, ha csak puszta panasz gyanánt terjeszttetik az Ő Felsége elébe, de törvényjavaslat által a sérelem kutfeje el nem záratik. Annyival inkább szükséges tehát a felterjesztéshez azonnal törvényt is ragasztani, mert az 1830-ki diaetának egyik főnyereségéhez tartozik azon gyakorlati elv létesitése, hogy a RRnek hatalmukban áll, a sérelmek sorában is törvényt javallani mindenütt, ahol ezt jónak és szükségesnek találják. Különben is nagyon botránkoztató állapot, hogy amint állunk most, a catholicus clerus nyilván s büntetlen gyakorolhatja az allectiót, a protestáns lelkipásztor pedig a csábitásnak még árnyékáért is keményen büntettetik.
Az Ecclesiasticum Operatum a hetedik helyen állott a megvitatásra váró munkálatok sorában; a büntető törvénykönyv javaslata a negyedik fejezetét képezte a vitatás alatt álló jogügyi munkálatnak.
ZMESKÁLL hasonlókép pártolá a bihari inditványt, különben sero medicina paratur. – Ő különösen megbotránkozik, hogy midőn az isteni bölcsességnek megengedni tetszett, hogy szélesre terjedő földét különféle vallásúak lakják, a gyarló ember emez isteni akaratnak határt akar szabni.
Ezeknek következésében először GÉCZY inditványára voxolás nélkül közakarattal elfogadtatott, hogy a bihari előterjesztés a particularis sérelmek sorából kiemeltessék, s a közönséges országos gravamenek sorába igtattassék. – Utóbb pedig 26 voxal 13 ellen a felterjesztéshez nyomban törvényczikkely javaslata is ragaszttatni határoztatván, minthogy szavazat közben HEGEDÜS ezen határozást mindazon sérelmekre, és kivánatokra, mellyeknek részint sikeres orvoslása, részint teljesitése uj törvény alkotását kivánja, kiterjeszttetni sürgeté, ez is elfogadott, s a sérelmek egész tömegét ujolag felveendő, és ahol szükség, törvényczikkely javaslatot szerkezendő küldöttség neveztetni rendeltetett. Ugy látszott egyszersmind, hogy ezen küldöttség kinevezésére az elnökséget akarták a RR megbizni, – melly ezek szerint april 28-án Deák, Somsics, Németh, Andrássy, Szirmay, Bernáth, Bőthy és Török v[ármegyei]; Frim és Sághy káptalani, Mihálkovics Jászkun kerületi s Vághy és Koleda városi követeket ki is nevezte, de VAY s mások a RR kinevezési jusát e példával sebhedve látni nem akarván,* a választás csakugyan titkos szavazatra bizatott.
Vö. a küldöttségek kinevezésének joga körüli korábbi vitával, 270. kk.
[II.] 2-ik nevezetes tárgy volt az ünnepek megkevesitése, mellyet a RR nem concordatum utjára tartózónak (mint a küldöttség vélte volt) hanem az apostoli magyar király hozzájárultával, szorosan a polgári törvényhozás utján eszközlendőnek itéltek. – Érdekes vitatások keletkeztek FRIM és PALÓCZY s RUDICS között, mellyeknek egész mivoltokbani közlését, bizonyos győzhetetlen akadály miatt ugyan nem igérhetem, mennyire lehet mindazáltal jövő levelemben adni el nem mulatom.*
A kérdés részleteit l. a következő számban, 385. kk.
Ma, april 29-én a reggeli ülés szerfelett hosszú időre terjedvén, délután kerületi ülés nem tartathatott. – Tegnap pedig a kir. Kincstár ellen felforgó keresetig terjedett a RR tanácskozása, melly a particularis sérelmek sorában a 17-ik tárgy.
*
Ghiczy torontáli főispány és septemvir meghalálozott.* – Ragályi és Somsics megérkeztek. Deák ismét rosszul van.
Ghyczy József (1790–1835) a hétszemélyes tábla bírája, Torontál megye főispánja.
