b) Délutániak az egyes megyei sérelmek visgálatában. – Bővebb jelentés az ünnepek megkevesitése iránti vitatásokrul.
b)
Délutániak az egyes megyei sérelmek visgálatában. – Bővebb jelentés az ünnepek megkevesitése iránti vitatásokrul.
Délutániak az egyes megyei sérelmek visgálatában. – Bővebb jelentés az ünnepek megkevesitése iránti vitatásokrul.
Ugyancsak april 30-ik s május 1-ő és 2-ik napjain, a szokott délutáni kerületi ülések is megtartattak, a sérelmek és országos kivánatok tárgyában. Még mindég a küldöttség által is elfogadott egyes megyei sérelmek lévén napirenden, ezen localis érdekű tárgyak közlésre most is kevés érdekest nyujtanak; s ez uttal a mult levelemben emlitett ünnepekről* teszek jelentést.
A kérdés előzetes ismertetését l. 357., a két megye kívánata a másodosztályú sérelmek és kivánatok sorában a 11. sz. alatt van. L.: Iratok. II. köt. 143.
Ugyanis köz tapasztalás bizonyitván, miképen a sok ünnepek, különösen az alsóbb néposztályt henyéléshez szoktatják, Bihar és Somogy vármegyék kivánják, hogy az ünnepek országgyülésileg megkevesitessenek, s a kalendariomegyformaságra hozassék.
Ezen utóbbi kivánat már külön pontba lévén foglalva,* az elsőbbre nézve ugy vélekedett a küldöttség, hogy leginkább a nyári hónapokra eső ünnepek okozván a gazdaság körül hátramaradásokat, s igy ezek nemzeti gazdálkodás tekintetében károsak lévén, kéretnék meg Ő Felsége, hogy az ünnepeknek vagy vasárnapokra, vagy téli hónapokra leendő áttétele iránt a római pápától új concordatumot eszközölni méltóztassék.
Az elsőosztályú sérelmek és kivássatok sorában 22. sz. alatt: Iratok. II. köt. 102., vitáját l. előbb, 357. old.
PALÓCZY a küldöttségi véleménynek azon részét támadta meg, melly a concordatum utját javalja. A szónok el nem ösmeri, hogy a római pápának a magyar törvényhozás munkálódásiba béfolyása lehetne, s arra akár előmozditólag, akár gátlólag hathatna. Nincs nekünk a pápával semmi számvetésünk, s igy lehetetlen is, hogy a magyar nemzet apostoli királyának, függetlensége sérelmére ily tanácsot adhasson. – Az előterjesztésben foglalt helyes kivánat teljesitésére tehát csupán a királyi felség megegyezése szükséges.
FRIM azonban az ünnepek megtartását védelmezé. Ő soha el nem ösmeri, hogy az ünnepnapok a gazda embernek kárára lennének mert ezen napok az isteni tisztelet és imádság napjai; ez pedig a gazdának ártalmára nem lehet, mert Isten ád mindenkinek áldást munkájára, minden keresztény köteles tehát őt tisztelni, s e végre vannak az ünnepek rendelve. Általmenvén a Szentirásra s némelly ecclesiai bölcsek mondásaira, ezekkel támogatja az ünnepeket, és Szent Pálnak ama szavaival: „zörgessetek és megnyittatik, kérjetek, és megadatik tinéktek,” ezekben az isteni tiszteletet, s az ünnepeknek mint eme tisztelet idejének megtartását világosan parancsolva látván nem akarja az isteni tisztelet napjainak megkevesitésével magát a tiszteletet eltörleni, mert az isteni gondviselés bőséggel visszapótolja az ünnepnapokon elmulasztott munka sikerét. Nem is áll ellent, hogy visszaélések történnek, mert hiszen visszaélés mindenben lehet. Ennek példájául előhozá, miként szóllitá fel Heródés a bölcseket, menjenek s keresnék fel a született gyermeket, hogy ő is elmehessen imádására, s miként öleté meg a kétesztendőn alól lévő gyermekeket, mint kergeté ki Idvezitőnk az isteni tisztelettel visszaélőket a templombul s a t. Felhozza hogy több lopás, verekedés, gyilkosság sehol sem történik, mint a vásárokon, e szerint tehát ezeket is el kellene törülni. (Néhány szó: hát a búcsúkon!!) Ezután felveszi egyenként a nyári hónapokban eső ünnepeket, s megmutogatja, hogy azokat télére áttenni nem lehet. Nem t. i. a Husvétot, nem az Áldozó Csütörtököt és Pünköstöt, nem az Úrnapját mellynek ünneplése, ugymond, több az áldásra nézve sok napi munkánál. Nem Szt. István napját, mert ez nemzeti ünnep* nem Boldogasszony napját, mert az Patrona Hungariae s illő, hogy malasztja neve napján kéressék; nem Péter Pál napját, mert ez több más ünnepek eltörlése alkalmával a magyar nemzet kivánatjára is felséges akkori királynénk közbejárásával meghagyatott.* Nem végre Kisasszony napját is, mert ez már különben is mezei munka idejére nem esik. Ne kevesitsük tehát az isteni tisztelet óráit, hanem atyáink nyomdokit követve, tartsuk meg hiven azokat, igy várhatván egyedül áldást hazára s munkálatinkra. De ha csakugyan elfogadnák a RR a küldöttség javallatát, azon esetre a concordatumnak állitólag régi tört utját pártolja, mellynek egyenességében jártak őseink, kik a Cath. Szent Egyház Canonját illető minden tárgynál megkérték a királyi Felséget, hogy a szentséges római pápával concordatumra lépjen.
Szent István király napját, aug. 20-át a magyar hatóságok kérésére Mária Terézia 1771-ben tette nemzeti ünneppé, azzal kapcsolatban, hogy Szent István jobbjának ereklyéjét a raguzai köztársaságtól visszakapta és a nemzetnek ajándékozta.
A munkaszünettel járó egyházi ünnepek számát XIV. Benedek pápa – Mária Terézia határozott kívánságára – már 1753-ban huszonnéggyel csökkentette. 1770-ben Mária Terézia további kívánságokkal lépett fel s a pápa végül is engedett: 1771. jún. 22-i brévéjében további ünnepek kötelező megtartását törölte el.
Erre B. PERÉNYI megjegyzé, miként szeretné, hogy az előtte szóllott követ úr elmellőzte volna theologiai oktatásait, mert őszintén megvallja, hogy a törvényhozás teremében nem szeret prédicatiót hallgatni, minthogy az nem a törvényhozásba való.
SÁRKÖZY annyiban egyetért az egri káptalan követével, hogy az Istent tisztelni minden jó keresztény köteles, még pedig (mint a szólló hiszi) nemcsak ünnepi, hanem minden napon; ebből azonban nem következik, hogy minden nap ünnep legyen. Heverésre az Isten áldást nem adhat, hanem csak munkára, hogy pedig annyival kevesbet dolgozik kiki, mentől többet ünnepel, mutogatni nem igen szükséges. Midőn tehát megyéjének hasznos javallatát a RR pártfogásába ajánlaná, a concordatum kérelmét, mint a magyar egyház függelenségével, s a magyar törvényhozás és apostoli király jussaival egyenest ellenkezőt egészen kihagyatni kivánja, egyáltaljában el nem ösmervén, hogy Magyarországon a koronás királyon kivül még egy más fejedelem, a római pápa is uralkodhatnék.
ANDRÁSSY ugy hiszi, hogy az ünnepek sok vagy nem sok volta iránti kérdésre a feleletet kiki ön keblében találja, s kinyilatkoztatja, hogy őtet az ünnepek megtartásától semmi argumentumok el nem mozditják; s nem a viszaélés is, mert ez mindég volt, s mindég leszen, nem a henyélés tekintete, mert a henyélést az ünnepek eltörlésével ki nem irthatjuk. A concordatum iránt pedig a catholica vallás sérthetlen elvének tartja, hogy annak feje a pápa s hogy semmi vallás vagy hitbéli változtatások megegyezése nélkül nem történhetnek, s nyilván kijelenti, hogy ha Somogy követének* véleménye e tárgyban elfogadtatnék, félnünk lehet, hogy utoljára itt is azon kérdés jő vitatás alá, melly nemrég Éjszakamerikában felvettetett, t. i. megegyezik e a catholica vallás a szabadsággal?
Az utalás Sárközy felszólalására vonatkozik.
Ennek ellenére HERTELENDY az ünnepek eltörlésére vagy kevesitésére nézve a polgári törvényhozás jussához ragaszkodott. Ő nemzetünknek s fejedelmünknek e részbeli igazait őseink által nemcsak meg nem tagadva, sőt Szent László idejétől gondosan fenntartva látja. Nem is mondhatná a magyar királyt egyedül uralkodónak s a nemzetet szabadnak, hahogy a törvényhozás által hasznosnak elismert polgári javitásokra még a pápának helybehagyása s egy harmadiknak diplomaticai béfolyásá is megkivántatnék.
Illy értelemben nyilatkozott BŐTHY is, ki az ünnepek iránt eltörlést, nem a téli hónapokra áttételt sürgetett, s egyszersmind azon veszteségre nézve, melly a sok szent heverd el napokbul következik, statusgazdálkodási számvetést tőn s megemlité azt is, hogy a pápa négy napokig rendelé a sátoros ünnepeket ünnepeltetni, mit a Helytartótanács minden concordatum nélkül két napra szállitott; kétséget nem szenvedén, hogy a mit egy kormányszék megtehetett, sokkal inkább megteheti a törvényhozó test, a fejedelem béfolyásával.
PALÓCZY pedig Bihar v[árme]gyének theologico-morale politicum igazságos javallatát szintén pártolván, Esztergom követének* csak azt feleli, hogy nem az ország van a vallásban, hanem a vallás van az országban, s igy ezt amannak subordinálni nem lehet; továbbá azon felül, hogy a clerus, (majdnem egyedül való dolga ugyis csak az lévén) ünnepelni egész esztendőn át reá ér, de nem ér reá a nép, az inneplés napjainak elhatározása nem dogma, hanem puszta disciplinaris tárgy, melly a törvényhozástól függ. Különben pedig Felséges Urunk is vallást és anyaszentegyházat tisztelő Fejedelem volt ugyan” de azért apostoli királyi jussaiból legkisebbet sem engedett,* s hogy Bécsben a bullák igen nagy figyelmet nem okoznak avagy csak az is nyilvános példája, hogy néhány esztendők előtt a jubiláris évet hirdető bullára ennyit irt a magyar Cancellaria: Praesenti Bullae Pontificiae in quantum juribus Regiis non adverstur, b[enignum] Placetum Regium tribuitur. Signatum per Josephum Nádory secretarium Aulicum:* S ezt annyit tesz, hogyha nem tetszett volna Bécsben a bulla, a non placetumot is szintúgy reá irta volna a secretarius.
Andrássynak.
Ferenc személy szerint valóban vallásos érzelmű volt, egyházpolitikáját azonban az államügyeket intéző államkonferencia következetes jozefinista szellemben irányította. Csak Ferenc uralkodása végén, 1833-ban indultak tárgyalások Bécs és a Vatikán között konkordátum megkötésére, eredményhez azonban Ferenc halála miatt nem vezettek. Ferenc halála előtt végrendeletszerűen rábízta Metternichre, hogy rendezze a Vatikánnal való viszonyt zavaró kérdéseket, konkordátum megkötésére azonban csak 1855-ben került sor.
XII. Leó pápa 1824. máj. 27-én kelt bullájáról van szó, amellyel az 1825. évet jubileumi szentévnek nyilvánította és a világ katolikusait a Rómába való zarándoklásra buzdította.
Az egri főkáptalan követe az ünnepek szükséges volta iránt az Uj Testamentomra hivatkozván, a szólló 4000 esztendővel hátrább megy s Mózesnek ótestamentomi könyvére hivatkozik, ki ugy irja, hogy midőn az engedetlen első emberre kimondatott azon büntető isteni sententia: hogy ő s maradéki véres verejtékkel keressék kenyeröket,* a kenyérkeresés megszünéséről s inneplésről a sententiában emlités nem vala, hanem 2500 esztendővel később Moses hozta bé a szombat innepét, de csak ugy mint világi törvényhozó, s ezt ő alkalmasint az aegyiptomi tudós papoktul is tanulhatta. – A törvényhozás előtt valójában a sok innep status oeconomiai tekintetben is nagy figyelmet érdemel. Az angolnak nincs több ünnepe 52 vasárnapnál s 3 sátoros ünnepnél; a portugallus és spanyol ellenben 165 napot ünnepel évenként. Amaz tehát 310, ez pedig csak 200 napot dolgozik, s hogy ez amaz polgári jólétét már csak e miatt is soha utól nem érheti, nem kell reá hosszas dissertatio, annyival inkább, mert az ünneplő emberi testnek eledel is kell, s a köznép rendszerint annyit fogyaszt el egy innepnapon, mennyivel több napokig beérheté.
„Orcád veritékével egyed a te kenyeredet.” Mózes I. 3, 19.
Arra, hogy az egyházi disciplinaris törvények s innepek elhatározása a magyarországi törvényhozás körébe tartoznak, több példa van a Corpus Jurisban. Példa nevezetesen a Szent László király alatt Szabolcson tartott diaetalis Synodus;* pedig jól meg kell jegyezni: Szent László királyunk ép egy időben élt azon VII-ik Gergely pápával, kinél hatalmasabb soha sem ült Szent Péter székében, s mégis a szabolcsi Synodus végzései nemcsak hogy ezen hatalmas pápa által kérdésbe nem vetetettek, sőt László király későbben a szentek lajstromába is béíratott. Jól tudjuk azt is, hogy Hunyady János a dömölki apát uraság klastromában tartott diaetáról,* később pedig Corvinus Mátyás mit irtak Rómába; t. i. hogy a magyar nemzet keresztényi szabadsága jussaihoz ne nyúljanak, külömben a mint Mátyás mondá: „Gens Hun gara Crucem suam duplicatam facile triplicatura erit”*. Az országos küldöttségnek a concordatumot tárgyazta véleménye tehát el nem fogadtatván, itt csak annyit kell végezni, hogy az ünnepek eltörlésére Ő Felsége megegyezése kéretik.
Az 1092. évi szabolcsi zsinat végzéseinek 38. pontja irja elő, hogy mely ünnepeket kell az esztendő folyamán megülni, de számos más pontja is foglalkozik a vasárnap és egyéb ünnepek megülésével.
A dömösi (és nem dömölki) konfliktus ügyében írta az országgyűlés 1450-ben az idézett levelet V. Miklós pápához. (Szövegét l. többek között Schwandtner, Scriptores rerum Hungaricarum, II. köt. 77.)
Mátyás a bíbornoki kollégiumhoz intézett 1480-i levelében írta: „Et ut Sanctitas Sua aperte cognoscat certa esse debeat, duplicatam illam crucem, quod regni nostri insigne est, gentem Hungaram libentius triplicare, quam id consentire, ut” stb. (Fraknói V., Mátyás király levelei. Bp. 1895, II. köt. 47.)
Ekkor az ülésből kirándulni kénszeríttetvén, távollétemben szóllott RUDICS, mint mondják hatalmasan s köztetszéssel fogadva. Sajnálván, hogy kirándulásom hijányát semmikép sem valék képes kipótolni, beszédjének csak töredékeit adhatom: Nem igen jártas ugyan a Szentirásban, s annak magyarázatában, ugymond a szónok, de mégis el meri mondani, hogy az isteni tisztelet nem csak imádságban, hanem más tettekben is áll, mellyek nem kevésbé kedvesek Isten előtt, mint a hosszú ünnepek során tartott imádságok. Nem bocsátkozik a Szentatyák szavainak magyarázatába is, mert azon felül, hogy ez nem ide való, azt sem lehet tagadni, hogy a római szentegyház egész mythologiát csinálván magának, ezen mythologiában a szenteknek egész osztályai vannak. Maga a szónok tud olly ünnepet, melly körül belől 60.000 szentnek tiszteletére van rendelve;* már ha ezek megérik esztendőnként egy nappal, miért kell egy másik szentnek egész napot áldozni? Mondják ugyan, hogy az ünnepnapon elmulasztott munkát az Isten bőséggel visszapótolja; de ha ez igaz, miért törültettek el már anélkül, hogy a catholica hit dogmája sértetnék, igen sok ünnepek?* Hiszen a dolog csak ugy áll, hogy vagy a még fennlévő felesleges ünnepeket is el kell törülni, vagy a nagyobb classisú szenteket eltörlött ünnepnapjaikba reponálni, amikor aztán az esztendőnek minden napjai is kevesek lennének az imádságra, s mi visszaesnénk a Paradicsom munkátlan életére, a szónok azonban nagyon kételkedik, valjon csupa imádság mellett buza asztagjaink s tölt pajtáink lehetnének e. Minő kárt okozzanak az ünnepek a nemzeti szorgalmi tőke forgásában, s ebből eredő nemzeti vagyonosságban, eléggé meggyőződünk, ha felvesszük, hogy hazánkban avagy csak egy millió ember van, a ki naponként 30 xrt kereshet keze munkájával, ezen egy millió ember ha egy nap nem dolgozik, 500 ezer forintot veszit; s csak 10 nap ünnep miatt öt millió értéket veszitett minden esztendőn; már pedig bajos elhinni, hogy ezt az imádság kipótolná, vagy hogy Isten előtt ezen veszteség s azzal együtt járó henyélés kedves lehetne.
Ilyen ünnep nem volt a keresztény naptárban;. hasonló jellegű a 11 000 szűz napja (okt. 21.), a 10000 mártír-katona ünnepe (jún. 22.), a mariyres innumeri napja (febr. 20.), és főként Mindenszentek ünnepe (nov. 1.).
Vö. előbb, a 386. old. 7. jegyzetével.
Bihar és Somogy vármegyék kivánatának czélirányos volta eszerint csaknem köz értelemmel pártoltatván, s a concordatum kérésének sérelmes volta felől is csaknem egy lévén az értelem, a kivánat olly módon fogadtatott el, hogy az ünnepek eltörlésére csupán a királyi Felségnek megegyezése kéressék.
*
A KK és RR egyébiránt megszakitás nélkül folytatván munkálódásikat, e mai napig Beregh vármegyének, magvaszakadt Bilkei Bartoffy András javai sequestráltatása ügyében tett, s 25-ik szám alatt foglalt sérelmeig* haladtak.
L.: Iratok. II. köt. 159.
Majus 3-án vasárnapi szünet.
