a) Az úrbéri legelő tárgyában folytatólag tett végzések leirása.
a)
Az úrbéri legelő tárgyában folytatólag tett végzések leirása.
Az úrbéri legelő tárgyában folytatólag tett végzések leirása.
Pozsony, május 6-án, 1835.
Május 4-ik 5-ik és 6-ik napjain Marics és Maritz elnökségök alatt reggelenként tartatott kerületi ülésekben még mindég az úrbéri legelő kérdése forga szőnyegen.
El lévén a mult szombati ülésben* szótöbbséggel határozva, hogy a megállapitott maximum és minimum határai közt történendő kiosztás nem a sopronyi követ által javallott majorsági s urbéri föld, rét aránya, hanem az előbbi országos szerkezet elvei szerint történjék, bizonyos módositással, most már ezen módositásnak meghatározása került tanácskozás alá. – Itt BUDAHÁZY azon módositást javallá, hogy miután a RR hat osztályra különözték ugyan a legelő minémüségét: 1-őbe a sik, és könnyen felszántható, 2-ikba a felszántható ugyan, de már a nedvességet kevésbé tartó, dombos, s nem annyira fűtermő, 3-ikba a berkes és erdős 4-be a posványos és szikes, 5-ikbe a homokos és kövecses, 6-ikba a kősziklás helyeket taszítván, de a kolcs meghatározásakor az elsőt a másodikkal, harmadikat a negyedikkel s a két utolsót is minden különböztetés nélkül egybeolvaszták, s eként a hat osztályra különözést az alkalmaztatásban magok felforgaták*, módositsák a szerkeztetést ugy, hogy a hat osztályt háromra szállitsák. – KAJDACSY (Baranya) ily módositást javallott: „Ekép meg lévén az osztályok állapítva azok szerint 4 holdtul 16-ig a törvényhatóságok rendelkezzenek.” – KOCSI HORVÁTH pedig azt javallotta, hogy az eddigi állapodáshoz képest csak 3 meghatározott szám szerint lehetvén a legelőt kiadni, t. i. a bő legelőbül vagy 8, vagy 12, vagy 16 holdat, a szűkebből, de mégis elegendőbül vagy 4, vagy 6, vagy 8 holdat, lehet pedig eset, midőn a kiterjedés és minőség körülményei szerint p. o. 4 vagy 8 hold egy telekre kevés, ellenben 6 vagy 12 hold sok: kivánja tehát az urbéri biróságokat megbizatni, hogy ily esetekben 5-öt, 6-ot, hetet s a t. adhassanak, azaz hogy a meghatározott mennyiségek közötti játék a biróságra bizassék.
L. előbb, 382. kk.
A III. tc. 3. §-a erre vonatkozó pontjait l.: Iratok. III. köt. 494. kk.
A veszprémi követnek ezen javallata szótöbbséggel elfogadtatott.
Most már arról volt a tanácskozás, hogy az ekép megállapitott jobbágytelki illetőség kiadásánál kell e a földesúr szükségére figyelmezni; vagyis ki kell e adni a jobbágynak osztály szerénti illetőségét akár marad a földesúrnak valami legelője, akár nem?
Itt már a vitatások nagyon sokfelé ágaztak. Kérdésbe került: valjon a meghatározott minimum, t. i. a 4 s illetőleg 8 hold azon legalsóbb mennyisége e az elegendőségnek, mellyet csak úgy kell tekinteni, mint ami a jobbágyok csak vonó marháinak szükségét fedezi? vagy pedig nem lenne e szükséges a földesúr használatáról azon esetre is gondolkozni, midőn a minimum ki nem telik ugyan, de a vonós marhák élelme voltaképen biztositva találtatik? – Itt PÁZMÁNDY a sokak által mindennél igazságtalanabb kolcsnak vélt ususra kivánt tekinteni, LA MOTTE ellenben még azt sem vélte elhatározottnak, hogy mi a minimum? mert körülmény szerintén a 16 is az lehet. KAJDACSY ellenben a 4 hold minimumot azon legkisebb mennyiségnek tekinti, mellyel egy jobbágy telek beérheti; már ha olly kevés a legelő, hogy csak épen ez telik ki, ebből bármi kevés is elvétetik, többé a jobbágynak nem elegendő, s igy a vonós marha szükségét sem fedezhető legelőhöz ha nem egészen hasonló is, ahhoz mindenesetre közelit, s igy ha már ezen most emlitett esetre a földesúr számára 1/10-ed része a legelőnek biztosittatott,* ám adassék neki a kérdéses esetben is 1/10. Midőn a szólló követ erre reá áll, már akkor is aristocraticusab szempontból indul, mint a resolutio, mert eszerint fedeztetnie kelletnék a jobbágyság illetőségének, habár semmi sem marad is a földesúr részére.
Az erre vonatkozó döntést l. előbb, 378. old.
Ennek következésében tehát leginkább azon tekintet vitattatván, hogy ha még a legszűkebb legelő esetében sem lehet (mult héti állapodás szerint) bizonyos eseteket kivéve a földesurat kizárni, annál kevésbbé lehet akkor, midőn már nem olly szűk a legelő.
Ezen igen különböző tekintetek és szerteágazó nézeték miatt végzés nélkül oszolván el a 4-ik májusi kerületi ülés, – másnap KOCSI HORVÁTH, BERNÁTH, POSZAVECZ arra kérik a RRket, törüljék el a különben is tökéletes önkényen alapult (1/10-ed résznyi) quotta felőli végzést, mert ez az oka minden zavarnak, minden akadálynak, mellyet a kérdés elintézésében tapasztalunk. De DUBRAVICZKY az egyszer végzettektől el nem áll. Ha meg nem határoztatnak azon esetek, mellyekben a földesurat ki lehet rekeszteni, az következnék belőle, hogy majd a gyakorlati alkalmaztatáskor sok más esetekben is kirekesztetnék. Szükséges volt tehát elhatározni, hogy a világosan kiszabott eseteket kivéve a földesúr ki nem rekesztethetik, s ha ez áll, múlhatlanul meg kellett azt is határozni, hogy minő arányban kell részesülnie.
HERTELENDY MIKSA ellenben a quotta felőli állapodásnak visszalépés utján eltörlésére örömest reá áll, s amennyiben csaknem 14 napi tanácskozás nyilván bizonyitaná, hogy minnyájunkat megnyugtató kolcsra találni nem tudunk, jónak látná az eddigi állapodásokbul e következő két elvet kivenni 1. Hogy az urat (a meghatározott eseteken kivül) kizárni nem lehet, 2. hogy a jobbágyoknak kiadandó legelő maximuma rendes esetekben 16, rendkivüliekben pedig 22 hold; – s ezen elvek kivételével egyébiránt a királyi választ elfogadni.
NAGY PÁL ugy vélekedik, hogy országos ülésben kinek kinek szabadságában álland tetszését követni, de itt a királyi válaszra többé vissza nem mehetünk. Nem is történhetnék ez által senkinek nagyobb baja, mint magának a kormánynak; mert miután a birói eljárásnak semmi biztos szabályai nem lennének, s minden a körülmények birálgatásának tág köpönyegében mozgó birói önkénytől függne, nem találkoznék úr, nem jobbágy, ki az odaitélendő mennyiséggel megelégednék; legalább kiki mentől többet igyekezne nyerni, innen a demoralisationak minden eszközeit mozgásba hozva ezernyi perek támadnának, s ám győzze a kormány itélni. A szónok maga ha megyéje által legelő elkülönözésére, elébe szabott szabály nélkül kiküldetetnék, a biróskodást el nem vállalná, s jó lelkiösmérettel el sem vállalhatná. A tárgyban egyébiránt ugy mond, nem kivánok többet szóllani, csak az egész felföld nevében arra kérem a RRket, vegyék szivökre sorsunkat, s tönkre ne tegyenek. Mi elébbi országos végzésünkben elkövettük azon hibát, hogy kiszabván a jobbágynak osztályozat szerénti 4, 8, 12, 16 és 22 holdakban illetőségét, azt a földesúr lehető szükségére éppen nem ügyelve kiadni rendeltük; e szerint Sopronban alig lenne helység, mellyben a földesúrnak csak egy arasznyi legelője is maradna. A resolutio – Istennek hála – azon karba tett, hogy ezen hibán segithetünk; segitsünk tehát, különben a felföld tönkre lesz. Az alföldnek könnyű beszélnie, mert 22 holdal kiadva is roppant pusztái maradnak a földesúrnak, de mi a felföldön, kik (Torna követének minapi élénk panasza szerint)* majorsági birtokunk nagyobb részét a jobbágyságnak már kiadtuk, most még utolsó talpalatnyi legelőnktül is megfosztatnánk.
Vö. Ragályi Tamás korábbi felszólalásával, 382. kk.
Azonban a vitatások ismét csak a körül forogtak; nem volna e jobb mindent, ami 14 nap óta végeztetett, eldönteni, s az előbbi redactio és (a torontáli követ által kiemelt elvekkel javitott) resolutio közt választani.
BORCSICZKY ezen alternativára ugyan soha reá nem áll. A resolutiót elfogadni az igaz hogy könnyű, ebben senkinek az esze ki nem ficzamodik, s ám elfogadhatjuk, ha fel akarjuk tenni, hogy a kormánynak több esze van, mint az egész országnak. A redactiónak ellenben csak az lenne következése, hogy miután szerintén a jobbágy illetősége megállapitatott, s ahol ennek minimuma sem telnék ki, ott az előbi gyakorlat meghagyatni rendéltetett; e szerint ahol bő a legelő ott a jobbágyok eddigi használata nagy megszoritásával a földesúr magának pusztákat csinálna; ahol pedig szűk a legelő, ott maradván az eddigi gyakorlat,* a földesúr birkái a szűk legelőt tovább is letipornák. Ez gyönyörü alternativa lenne.
Ahol pedig nincs vagy igen csekély a legelő, vagy ahol az urbéri legelő elkülönözése a fentebb jegyzettek szerént meg nem történhet, ottan vagy az előtti szokás fog megtartatni vagy az uraság és jobbágyok közt szabad egyezésnek leend helye.” L.: Iratok.III. köt. 496.
Mindezek mellett is a viszalépés annyira sürgetteték, hogy már épen szavazatra tüzetnék, valjon el akarnak e a RR, s ha igen, mennyiben eddigi végzéseiktől állani? Ekkor ANDRÁSSY a dolog érdeme iránt nézeteinek a végzésekkel össze vagy nem hangzását egészen mellőzve, a circularis tanácskozások méltóságára figyelmezteté a RRket. – Igy TARNÓCZY is. Talán azt gondoljuk, ugymond, igen sokat végeztünk két hét alatt? hogy mivel igen sok, el akarjuk dönteni? Én azt hiszem, keveset végeztünk, de ebből nem következik hogy ami keveset végeztünk, azt is eldöntsük, Ezen visszalépésre sokan mind a két részről hajlandóknak látszanak, mert mindketten attól félnek, hogy ha az úrnak kiszabandó illetőség kérdésébe menünk, veszteni találnak. Azonban meg kell nyugodnunk a többség végzésében, csak a többség végezzen.
Ezen észrevételek következésében a visszalépéstől csakugyan elállottak; s a dolog érdemére térvén legelőször megállapodtak abban, hogy a kiszabott minimumon alól is lehet legelő, melly egyedül a vonós marhák élelmét fedezheti, erre azonban elegendő; és miután ebben igy megállapodtanak, BIHAR követei észrevételeinek következésében eme kérdésre szavaztak a RR:
„Azon határokban, hol a redactionalis mennyiség ki nem jut, de a legelő a jobbágyság azon vonós marháinak élelmére, mellyek az úri szolgálatok teljesitésére s az úrbéri földek mivelésére szükségeskép megkivántatnak, elegendő a földesurat, ha az urbérin kivül semmi belső vagy külső birtoka nincs, akár volt a legelő használatában, akár nem, a közlegelőnek hanyadrésze illeti?”
Többség szerinti végzés: 1/5-öd résznek minden esetre a földesúr részére fel kell maradni.
Több rendbeli vitatások után, a szűk s még a vonó marhák szükségét sem fedező legelők iránti végzés hasonlatánál fogva az tétetett kérdésbe: mi történik akkor, midőn a redactionalis illetőség ki nem telik, de a jobbágyság vonó marháinak mégis elegendő a legelő, és az urnak majorsági birtoka van, ennek aránya szerint részesitessék e a földesúr vagy pedig valami quotta határoztassék? – Szavazat többsége szerinti végzés: Arány szerint részesittessék, ugy mindazáltal, hogy 1/5-öd résznél kevesebbre a földesúr ne szorittassék.
Ez eként elhatároztatván, az lett volna mára kérdés, hogy ahol a redactionalis mennyiség kitelik, ott minő mértékben kell szükségeskép a földesúrnak részesittetnie? – Erre DUBRAVICZKY megjegyzé, hogy a most megállapitott végzés a legfelsőbb maximumig megállhat, ugy t. i., hogy ha majorsági birtoka. nincs, a legelőnek 1/5-öd részét minden esetre megkapja a földesúr, ha pedig, van, arány szerint részesíttessék, 1/5-öd résznél kevesebbe semmi esetre nem szorittathatván; hozzá adván mindazáltal azt az egyet: hogy ha az illetőség a jobbágyságnak megállapitott kolcs szerint kiadatik, akármennyi legyen is a felülmaradt legelő, az egészen a földesúré legyen.
Ezt a RR szavazat nélkül elfogadták. (Én legalább ugy hiszem, hogy elfogadták, ámbár az alább megírandó kérdés feletti szavazatkor ezt némellyek végzésnek lenni tagadák, következőleg az, ha végzéssé vált e-vagy nem? holnap ismét alkalmasint vitatásra kerül.) Ugy látszott tehát, minden kérdés el van már határozva; azonban BUDAHÁZY kérdé a RRket, hogy a majorsági birtok aránya lévén ezek szerint a földesúr részesítésének alapjául vétetve, minő tekintetbe jőnek az irtások, s minőbe az erdők?
PÉCHY FERENCZ ugy hiszi, hogy az elkülönözési perben az irtások kérdése egyszersmind el fog döntetni, s a mint a jobbágyok kezeinél hagyatnak, vagy az úrnak itéltetnek, aszerint fognak az úr majorsági birtokához, vagy az urbarialitáshoz számittatni. Az erdőt pedig meg kell különböztetni, amint t. i. azt maga a földesúr kirekesztőleg használta, vagy pedig a jobbágyokkal egyetemben.
BERNÁTH és KAJDACSY egy követet sem vélnek felhatalmazva lenni arra, hogy küldőinek nemesi birtokában allodialis, vagy curialis, vagy Isten tudja minő különböztetést tegyen, s azt épen resolutio alá bocsássa. Szántotta e a földesúr vagy nem a maga birtokát, az a dolgon nem változtat, mert szabadságában állott felszántani, avagy nem szántani. Az allodiatura (majorság) különben is provincialismus, ami egészen más értelmű a Tisza mentén, s más egyebütt. Éljenek tehát a RR azon kifejezéssel, mellyel már előbb éltenek, t. i. a földesúrnak külső és belső birtoka.*
L. az előbb szavazásra feltett kérdés szövegében, 392. old.
NAGY PÁL mint máskor mindég, úgy most is kinyilatkoztatja, hogy midőn ő ezen arányt javallatba tette, az 1790-ki küldöttséggel egyértelműleg azon elvre épité véleményét, hogy a marha nyári tartás feltételezve van a téli tarthatással, azaz a föld és rét termésével, s ő csak ezt értette.*
Vö. Nagy Pál korábbi felszólalásával, 370. old.
SOMSICS emlékezteti, hogy nem csak Sopronrul van szó, hol a mesgyékre ültetett fákon kivül alig van erdő; vannak helyek a Dráva mentében, hol az úrnak birtoka nagyobb részét az erdő teszi. Ha ez bé nem vétetnék az úri birtokba, ő a legelőbül majdnem egészen kirekesztetnék.
BORCSICZKY egészen ellenkezőleg gondolkozik, s a somogyi előadásban anomaliákat lát, t. i. az országnak nagy részében a legelő csaknem csupán és egyedül az erdőben van, az erdő tehát dividenda és nem divisor.* Továbbá azt igen jól tudja, hogy Somogyban ugy van az erdő állapotja, amint követ úr mondotta, de ép azért mivel ugy van, hahogy a földesúri földeken, réteken felül még az erdő is divisornak vétetik, ennek ellenében a jobbágyság csekély földeinek aránya szerint csak ezerednyi részecskékre szorittatnék. A szónok tehát nem látja ugyan szükségét, hogy a felvetett kérdésről részletesb határozás történjék, ha mindazáltal csakugyan akarnának a RR e részben valamit kifejezni, mondják azt, hogy a proportionalis perekben használandó kolcs ide is alkalmaztassék. – Egyébiránt habár a földesuri külső s belső birtok általános kifejezését kivánnák is a RR megtartani, még akkor sem tud olly birót képzelni, ki a közlegelőül használt erdőt, a földesúri allodiaturához számitaná, mert ő az úr s jobbágy közti viszonyokban csak háromféle birtokot ösmér: első t. i. mellyet a földesúr maga használ, 2-ik mellyet a jobbágyok magok használnak, és 3-ik melly közösen használtatik. – A két első lesz a divisor, a harmadik pedig dividendus.
Tehát a földeknek ahhoz a kategóriájához tartozik, amit fel kell osztani, és nem ahhoz, amihez a felosztást arányosítani kell.
Ezen előadások következésében a körül pontosultak össze a vitatások, ha valjon szükséges légyen e az allodiatura értelmét e helyütt bővebben kimagyarázni, vagy pedig csak általános kifejezéssel élni, s amennyiben netalán e részben szabályosabb meghatározás kivántatnék, azt a proportionalis (arányositó) per felvételének idejére halasztani? És noha ugyan a kérdésben forgó arány tekintete sem a földesúr, sem a jobbágy érdekére nézve valamelly igen nagy veszedelmet magában nem foglalhat, minthogy a fentebbiek szerint nem a legelő kiosztásának kolcsául, hanem csupán a földesúri haszonvétel biztositásául lőn elfogadva, s a belőle eredő következmény is azáltal nagyon korlátozva van, hogy a jobbágy még a legelőnek legnagyobb bőségében sem kaphat többet rendes esetekben 16, rendkivüliekben 22 holdnál, a földesúr pedig az egész legelőnek 1/5-öd részén alól semmi esetben sem szorittathatik, a felvetett kérdés mindazáltal többek előtt nagy részvétre talált, s voxolás utján oda ütött ki a többség akaratja: hogy az allodiatura értelmének szabályos meghatározásába e helyen a RR ereszkedni nem kivánnak, s azon szót a szerkeztetésben nem is használandják, hanem ama már előbb is használt kifejezéssel fognak élni a szerkeztetésben, t. i. hogy a földes urnak belső s külső birtoka vétessék arányba az urbarialis birtokkal.
És eddig terjedett mai nap a tanácskozás.
