a) A reggeli kerületekben folytatása az urbéri 2-ik kir. válasz taglalásának, fáizás, bolt, helységi előljárók választása marad m…
a)
A reggeli kerületekben folytatása az urbéri 2-ik kir. válasz taglalásának, fáizás, bolt, helységi előljárók választása marad mint volt, uriszéki jegyző kinevezése módosittatik.
A reggeli kerületekben folytatása az urbéri 2-ik kir. válasz taglalásának, fáizás, bolt, helységi előljárók választása marad mint volt, uriszéki jegyző kinevezése módosittatik.
Pozsony, május 9-én, 1835.
Azok után, mellyeket mint hosszas tanakodások következményeit az úrbéri legelő tárgyában közlöttem, május 7-én Marics és Maritz elnökségök alatt tartott kerületi ülésben köz akarat szerint kijelentetett, hogy a tárgy bé van rekesztve, s az úrbéri 2-ik királyi válasz hátralévő részének taglalgatása folytattaték.
Nevezetesen következék a 3-ik t. czikkelynek a tüzi faizásrol szólló 4-ik §-a. Az ország Rendei, midőn e tárgyról rendelkeznének azt végezték, hogy ahol a jobbágyoknak s község szolgáinak az urbér, későbbi elrendezés (regulatio) vagy divatozó szokás szerint tűzi faizás engedve vala, ott ezen haszonvétellel ezentul is ingyen fognak élhetni, t. i. ubi sylva dominalis in territorio loci adest.* – És ez volt, amit a kir. válasz kitörültetni kivánt.* – Ezen kihagyás némellyek által pártoltaték, mert igazságosnak itéltetett, hogy ha valamelly erdőbül az Urbariom által a jobbágyoknak tűzi faizás adaték, azt többé a földesúr oly magános tulajdonnak, hogy azt a jobbágyok haszonvételének semmivé tételével elpusztíthassa, nem tekintheté, következőleg ha elpusztitotta, a jobbágyok kárát új erdő neveltetéssel kipótolni tartozik. – Igy vélekedett különösen NAGY PÁL is, aki az eseteknek megkülönböztetésével röviden ismételve mindazokat, mik e tárgyban az előbbi kerületi tanácskozások alkalmakor bőven mondattak. (Lásd 180. és 181. levelimet.*) – Ennek ellenében BERNÁTH megjegyzé, hogy épen nem mindenütt a földesúr pusztitá el az erdőket, mert tömérdek gyarmatok s helység nagyobbitások vannak hazánkban,. mellyek az adózó nép által nagyobb részben törvénytelenül kipusztitott erdőkben épültek. Az elpusztítás eszközlőinek kikutatása tehát könnyen olly gyülöletes vizsgálatokra vezethetne, mellyek a spanyol inquisitioval vetélkednének s depopulátiót is eszközölhetnének. – NOSZLOPY ennek nyomán minden okoskodások ellenében czáfolhatlanul állani hitte azt, hogy csak ott lehet tűzi faizást adni, ahol erdő van, ahol pedig nincs, ott nem lehet. PALÓCZY ezt annyival inkáb igaznak vallotta, mivel ha az erdők helyén épített szőllőket, vagy mivelt szántóföldeket ismét erdőkké kellene átváltoztatni, a nádlás egészen hasonló elvek szerint lévén a szerkezetben intézet alá véve,* majd az következnék, hogy a kiszárított posványokat is ismét nádasokká kell átváltoztatni. Erre azonban BENE azon különbséget látta, hogy az erdő conservatióját a status gazdálkodás tekintete javasolja s a törvény parancsolja, a nádasokra nézve pedig mind a két tekintet ellenkezőn áll.
A kérdés alakulására az első felterjesztésig l. az 1833. ápr. 9-i kerületi és aug. 12-i országos ülés ismertetését: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 295., II. köt. 49. kk., az első kir. válasz javaslatainak megvitatását a szept. 16–20. közötti kerületi és az okt. 27–30. közötti országos ülések vitáit: Uo. 526. kk., 646. kk., valamint e kötetben a főrendekkel megismétlődő izenetváltásokat. A rendek által másodszor felterjesztett törvényjavaslatot l.: Iratok. III. köt. 497. kk.
A kir. válasz ezzel kapcsolatos állásfoglalását l.: Iratok. IV. köt. 24.
L.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 526. kk.
A jobbágyok nádhasználati joga felől a III. tc. 5. §-a úgy intézkedett, hogy az megilleti a jobbágyokat mindenütt, ahol eddig az úrbér vagy későbbi rendbeszedés alapján élvezték azt. Ahol pedig a nádast kiszárították, ott a haszonélvezet és a vele kapcsolatos 40 kévés szolgáltatás is elenyészik. L.: Iratok. III. köt. 500. kk.
Szavazatkor 17 megye, a clerus s Kerületek ellen 30 megye a resolutio el nem fogadására nyilatkozván, a szerkeztés megállott.
Az épületi faizást az ország Rendei csak ott adták meg a jobbágyoknak, hol a határban lévő erdőben annyi épületi fa találtatik, hogy abból az erdei rend sérelme nélkül eladni lehet, ahol ezen beneficium divatban volt, s csak a ház és istálló fedelére, és ingyen csak addig, mig az odaengedett usufructuatio következésében eladás nem jő közbe, az után pedig csak folyó áron.
A királyi resolutio ellenben mind ezen megszoritásokat, és feltételeket mellőzve, az épületi faizás haszonvételét, a jobbágyoknak továbbá is szint azon elvek szerint, mellyek a tüzi faizásra nézve felállittattak, megadatni kivánja, olly móddal: hogy a jobbágyok az urbariom, urbéri resolutiok, vagy eddigi divat szerint gyakorlott épületi faizásuk jó voltában, minden megszoritás avagy bővités nélkül fenntartassanak.*
A kir. resolutio ebben a kérdésben ragaszkodott az 1834. aug. 28-i első kir. válasz állásfoglalásához, amelyet a rendek az előző őszi viták során nem vettek figyelembe.
A KK és RR azonban 32 voxal 17 ellen ezt el nem fogadva, előbbi szerkezetök mellett maradtak.
Kivánta továbbá Ő Felsége hogy az extraterritoriális erdők felől rendelkező 5-ik sectio szintén a fent előadott elvekhez alkalmaztassék. De a RR magát az alapot sem fogadván el, még kevésbé fogadták el az alkalmaztatást, – azonban a szerkeztetésben az lévén, hogy extraterritorialis erdőkben, csak azon esetre birhatnak a jobbágyok tüzi faizással, ha ez nekiek vagy az urbér béhozatalakor, vagy későbbi rendbeszedés avagy gyakorlat által megengedtetett; igazságosnak találták a RR, hogy ezen feltételek mellett, s a fentebb megérintett korlátok között az extraterritorialis erdőkben nem csak a tüzi hanem az épületi faizás is meglegyen, vagy is hogy ezen extraterritorialis haszonvételt tárgyazta sectio, nem csak az első, hanem a 2-ik fejezet elveire is kiterjesztessék.
A makkoltatásrol szólló 4-ik sectióra, és a Nádlás felől rendelkező 5-ik §-ra nézve csupán a stylisticai világositást javalt a resolutio, a mi szavazat nélkül el is fogadtatott.*
Az elfogadott módosítások országos ülésen is keresztülment szövegét l.: Iratok. IV. köt. 47. kk.
A 8-ik §. első részében arról tevén az országos szerkeztetés rendelkezést, hogy az urbéri 3-ik t. czikkelyben elszámlált haszonvételeken kivül más a jobbágyokat nem illetheti, nevezetesen nec jura nundinarum, fori, telonii, nauli exercere poterunt, Ő Felsége ezen szavakhoz hozzáragasztatni kivánja citra privilegium. – TARNÓCZY ugy vélekedett: hogy ezen itt elszámlált jusok épen nem tartoznak az úrbéri viszonyok sorába, mert hiszem azokat privilegium nélkül még a földesúr sem gyakorolhatja. Azonban hamár csakugyan emlittetniök kell, káros lenne a resolutiót el nem fogadni, különben lehetne ember, aki ugy magyarázná a szerkeztést, hogy ezen jusokra még privilegiumot sem nyerhetnek a községek. – Ezen nézet következésében szótöbbséggel a kir. válasz javallata erre nézve is elfogadtatott.
Következett immár a bolt jusnak köz tudomás szerint a két tábla között unalomig vitatott kérdése.* Erre nézve Ő felsége ad antevertendas quae ex illimitato fornices aperiundi et excensuandi jure, subditis indiscryiminatim addicto, sublatoque praevio Dominii indultat enascaturae praevidentur perplexitates, felszóllitja a RRket, hogy az osztályozat eránt is ujabban tanácskozzanak.
A kérdés korábbi kerületi és országos vitái után – vö.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 306. kk., II. köt. 70. kk., 541. kk., 658. kk. – a főrendekkel való sokszoros izenetváltás során – l. e kötet megfelelő helyein – ez a kérdés az egyik azok közül, amelytől a főrendek a legtovább megtagadták hozzájárulásukat.
MARCIBÁNYI, BERNÁTH, SOMSICS, TARNÓCZY, BŐTHY lágyabban keserűbben szemrehányást tőnek a kormánynak, hogy ő volt az, aki elébbi resolutiójában felszóllitá a RRket, ne taszítsák a kereskedést, s vele összekötött nemzeti szorgalmat a földesúr önkényének alája, s tegyenek a Banatus példájára valamelly intézkedést. A RR ezen felszóllítás nyomósságát érdeme szerint méltatván tettenek,* s most a kormány ő, ki maga volt az első inditó, inditványától csufosan megszökött. Mit a szóló követek anyival inkább fájlalnak, mentől világosabban szembeötlik, hogy a kormány igazságos czélzatán néhány olygarchák érdeke diadalmaskodott, s ennek látszatik a resolutio hódolni. Lám a legelőnél, faizásnál lelkesen fellépett a kormány az adózó nép mellett, mert ebből az olygarchákra keves teher háramlik, minthogy az ő jószágaik többnyire már regulázva vannak; ellenben ismét az olygarchák azok, kik a boltot, mellyet egy törvény sem mond földesúri jusnak, magokhoz ragadták, s itt az ő érdekök jövén egy kissé ütközésbe, készebb volt a kormány tulajdon inditványától megszökni, mint ezen oligarcháknak sem törvényes, sem igazságos érdekét megilletni. Reménlik azonban nem fognak a RR hasonló nézeteknek hódolni s szerkeztetésök mellett (ha már csakugyan kell a bolttul valami taxát fizettetni) különösen a subarendálásra nézve is megállanak, mivel e nélkül a bolt jus egy pipa dohányt sem ér, mert a földmivelő nem fog maga boltban ülni, hanem onnan veheti csak ezen jusnak hasznát, hogy szobáját másnak bérbe adhatja.
L. erre a szept. 22-i kerületi ülés vitáit: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 541. kk.
Szavazván a RR e kérdés felett: marad é az elébbi szerkeztés, vagy módosittatik? 26 megye s a Kerületek szavával 23 megye s az Egyházi Rend ellen az előbbi redactionak szórul szóra megtartása határoztatott.
Május 8-án a délelőtti kerület kezdetével megrostáltattak azon felirások és izenetek javallatai, mellyek 1. Erdély ügyében, 2. az iránt, hogy Ő Felsége mint magyar király V-ik Ferdinánd nevezettel éljen, 3. az előleges sérelmek tárgyában már egy pár hetek előtt elhatároztattak,* de a közbejött úrbéri resolutio folytában felvett legelő kérdésének huzamos vitatása miatt maiglan meg nem hitelesittethettek. – A javallatok ugy, amint PALÓCZY által tollra vétettek, kevés változtatással megállapittattak.*
A három kérdés vitáját l. előbb, 323. kk., 342. kk., 341. kk.
A három felirat országos ülésben elfogadott szövegét l.: Iratok. IV. köt. 32. kk., 35. kk., 39. kk.
A 2-ik tárgynál PÉCHY FERENC nem kivánt azon váddal élni, hogy a királyi levelekben 1-ső Ferdinánd czimzet használtatik, minthogy ő erről bizonyost nem tud. Ezen ellenvetést a RR köztudomása megczáfolá, BŐTHY pedig imigy szóllott: Mentől inkább megkivánhatjuk az ország fő törvényszékétől, hogy hazánk törvényes függetlenségét szem elől ne veszítse, annál inkáb fájlalhatjuk, hogy a Királyi Tábla mindjárt kezdetben, midőn Ő Felsége még sem 1-ső, sem 5-ik Ferdinánd nevezettel nem élt, az 1-ső Ferdinánd czimet minden irományaiban s hivatalos pecsétjében önként, s előzőleg elfogadta. Azt ugyan jól tudom, hogy Wallis midőn financzminister volt öt forintból egyet csinált,* de azt soha sem reménlettem, hogy a Királyi Tábla ezen devalvatio systemáját magáévá tegye, s az ötöt szintén egyre szállitsa.
Wallis gróf volt a szerzője az 1811: febr. 20-i devalvationalis patensnek, amely a papírpénz értékét egyötödére szállította le.
Az előleges sérelmeket tárgyazta felírás taglalatánál ZMESKÁLL megujítá alkalmas helyütt küldőinek azon kivánatát, hogy a jelen országgyülése szétoszlattassék,* s ennek következésében nem akart megegyezni, hogy Ő Felségének első k[egyelmes] rescriptumában foglalt azon nyilatkozása, miszerint e jelen országgyülése szakadatlan folytatásával a megholt Fejedelem által kitüzött czélt eszközöltetni kivánja,* hálásan emlittessék. – Árva követének ezen megjegyzése tekintetbe nem vétetett.
Zmeskál korábbi hasonló indítványát l. előbb, 74. old. Vö. a 236. old. 2. jegyzetével.
Vö. a 236. old. 2. jegyzetével.
Ezek végzetével, mielőtt a napirenden lévő úrbéri resolutio taglalása folytattatnék, köztiszteletű s érdemes volt kerületi jegyzőnk DESSEWFFY helyébe (aki Temesben első alispánnak választatván követségéről lemondott) TÖRÖK GÁBOR aradi követ közfelkiáltással kerületi jegyzőnek választatott, s tisztének teljesitését az urbér tárgyában azonnal meg is kezdette.
Következett itt a 4-ik t. cz. 5-ik §-ussa iránt tett ama észrevétele Ő Felségének, melly szerint jováhagyja ugyan, hogy midőn a földesúr a robot-tokat saját hasznára vagy más kibérlett jószágainak mivelésére nem fordithatja, s netalán másnak különösen haszonbérbe adni kivánná, akkor szabad választására bizassék a jobbágyoknak, valjon a kijelelendő úri munkát annak kinek bérbe adatott, végezni, vagy pedig egy napi igás munkát 20 xral, a gyalog munkát 10 xral számitva a földesúrtól megváltani akarják,* óhajtaná. mindazáltal Ő Felsége, mondatnék ki világosan e törvényben azon határ idő, melly alatt a földesúr jobbágyait arról, hogy munkáikat bérbe adni szándékozik, értesiteni, ezek pedig a törvény által engedett szabad választásuknál fogva akaratjokat kinyilatkoztatni tartozzanak.* Ezen javaslat helyes voltát a RR köz értelműleg elfogadták, s határidőül szó többséggel 30 napot határoztanak.
A kérdéses pont ilyen alakulásának történetére l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 551. old. 38. jegyzet.
Vö.: Iratok. IV. köt. 25.
Szavazat közben BERNÁTH kérdésbe tevé, hogyan értetik eme választási szabadság (optio), ugy e, hogy egész községek, vagy a földesúrnak egy helységbeli minden jobbágyai együtt válthatják meg robotjaikat, vagy a többséghez tartozik magát a kisebb rész alkalmaztatni, vagy pedig minden egyes jobbágy egészen függetlenűl gyakorolhatja a választási szabadságot? MARCZIBÁNYI s PÉCHY FERENCZ a földesúri haszonvétel aggodalmától vezéreltetve az elsőbb nézetet védelmezék. Ellenben KAJDACSY a megváltás szabadságát minden egyes jobbágyra értette, s ezt már királyi hozzájárulással is megerősitett országos végzésnek lenni állitotta, mert nem mondatik a szerkesztésben, hogy liberum erit Communitatibus hanem liberum erit subditis.* Igy vélekedtek RAGÁLYI s BŐTHY is, meg lévén győződve, hogy ezen törvényes szabadság gyakorlatát egész községekre szorítani, vagy a többség kéje alá vetni, annyit tenne, mint semmit sem tenni; ami annyival inkább ellenkeznék a RR szándékával, minthogy az V-ik t. czikkelyben még a teljes megváltás szabadságát sem kivánták soha egész Communitásokra szoritani.* – Szavazatkor csupán Gömör, Trencsin, Liptó, Pest, Árva s Thurócz, összesen 6 vármegyék szavaztak arra, hogy a kérdéses szabadság in concreto értessék; az igen nagy többség végzése szerint tehát nyilván ki fog a törvényben tétetni, hogy ezen optio szabadsága minden egyes jobbágyot tetszése szerint megilleti.
A törvényjavaslat e mondatának latin változata így hangzik: „…liberae subditorum optioni relinquitur, num designandas operas dominales illi, cui elocatae sunt, perficere, aut vero singulas jugales a xris 20, manuales autem a xris 10 a domino terrestri reluere velint?” L.: Iratok. III. köt. 512.
Az V. tc. később elbukott 2. §-ában valóban nem a jobbágyközségek, hanem maguk a jobbágyok nyertek volna jogot arra, hogy szolgáltatásaikat megváltsák. (Iratok. II. köt. 530.)
Ugyan ezen §-nak a késedelmes vagy nyakas jobbágy dupla munkávali büntetéséről szólló 6-ik sectiója iránt, némi világositó stylisticai modositást javalván a resolutio, az elfogadtatott.
Az urbéri kötésekről (1834. 10-ik december után eléggé csonkán)* alkotott V-ik törvényczikkelyt Ő Felsége egészen elfogadta, csupán a IV-ik §-hoz ezeket kivánja ragasztatni: Contractuali tractamento, ubi urbarium realiter introductum nunquam fuit, deinceps etiam relate ad quasvis contractuum species locum habituro. S ennek következésében ez 1-ő §-hoz is, melly azt mondja hogy a különben kérdésbe soha sem vonható régi kötések mellyek az urbéri rendszabás béhozatalát megelőzték, vagy ekkorig urbéri uton megállapítattak, a mennyiben bizonyos feltételekhez lennének szabva, csak ezek elmúltával lesznek a törvény utján felbonthatók, a következőket csatoltatni: In respectu subsequi tractamenti re interea integre servata, provisione §-o 4-o stabiliter (lásd a fentebbi sorokat) observanda.
Az örökváltságot megbuktató dec. 10-i országos ülés ismertetését l. előbb, 23. kk.
Eme királyi javallatnak elfogadása BÜK, PÉCHY JÁNOS és MARCZIBÁNYI által elleneztetvén, SOMSICS és BEZERÉDY által pedig pártoltatván, szavazatra tűzetett, s csupán Nyitra, Trencsin, Vas, Nógrád, Abauj, Szabolcs és Borsod ellenezvén a nagyon jótékony rendszabást, az nagy többséggel elfogadtatott.*
A szóban forgó §-okon így eszközölt változtatásra vö. a §-ok régi szövegét és az országos ülésben is jóváhagyott módositásokat: Iratok. III. köt. 519. kk., IV. köt. 61. kk.
Május 9-én délelőtt még mindég Marics és Maritz elnökségök alatt az urbér tárgya lévén napirenden, legelőbb ZARKA köziratra bocsájtás végett felolvasá a legelőt tárgyazta végzések szerkezetét, – utóbb pedig a resolutio taglalata folytattatván, következett a VI-ik t. czikkely, mire nézve Ő Felsége most sem akart megegyezni, hogy a helységek előljáróinak választására minden helybeli lakos közvetetlen választási szabadsággal birjon.* – A KK és RR ellenben LUKA észrevétele szerint a biróválasztási just egyenest személyes jusnak tekintvén, 27 voxal 15 ellen, előbbi szerkeztésök mellett most is állhatatosan megmaradtak.
A kérdés korábbi vitáira l.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 354. kk., II. köt. 176. kk., majd az első kir. válasz módositó javaslata után III. köt. 566. kk., valamint e kötetben 969. kk.
Az ur s jobbágy közti viszonyokban itélendő úriszéknek – a VII-ik t. czikkelyben foglalt elrendezését ugy, amint a RR által javaslatba tétetett,* Ő Felsége elfogadta, csupán az úriszéki toll vivő iránt nem egyezvén meg az országos inditványal. Az ország Rendei ti. azt végezték, hogy a jegyző tisztét teljesitendő személyt, maga az úriszék fogja szótöbbséggel saját tagjai közül kijelelni. – Erre Ő felsége így szóll: „Siquidem ex electione Notarii per Sedem Dominalem toties quoties et de casu in casum suscipienda gravem in administranda subditis justitia remoram consequi posse, vel inde satis in aperto sit, quod ad eandem quoque majoris saepe et molis et indaginis occurrant negotia, debitam anteactorum notitiam, et continuum usum requirentia, DD. perinde Status et 00. relate ad Sedis D[omi]nalis notarium provisionem intento scopo, justitiaeque debite administrandae magis congruam proponant.”*
Az úriszékről szóló VII. tc. gyökeres átalakitására l. a kérdés meg-megújuló vitáit e kötetben a tárgy többszöri előkerülése során, a két törvényjavaslat közötti különbségre vö. a korább és újabb szöveget: Iratok. I. köt. 537. kk., III. köt. 527. kk.
L. jelentéktelen különbséggel: Iratok. IV. köt. 26.
Mielőtt a szerkeztésnek lehető módositása szőnyegre kerülne, tudni kellett, valjon nem kiván e a többség a redactio mellet változtatás nélkül megmaradni? – E kérdés tehát szavazatra tűzetvén, a jelen volt 46 megye közül (minthogy Sopron, Baranya, Bács és Szepes jelen nem voltak) 23 megye a szerkeztetésre, és szinte 23 megye módositásra szavazott; – de a királyi városok szokottan nem szavazván, az Egyházi Rend pedig és a Jászkun kerület szintén módositásra nyilatkozván, az elnökség ezt végzésnek jelentette. – Eszerint a módositás minéműsége kerülvén tanácskozás alá, NOSZLOPY utasitása következésében javallatba tevé, hogy a jegyzői tisztet az uradalmi ügyész teljesitse, de birói szavazattal ne birjon. BORCSICZKY ezt kész volt elfogadni azon hozzátétellel, hogy a tanúk meghitelése alkalmával jelen ne legyen.
BEZERÉDY: Ámbár módositás határoztatott, reménli mégis, nem fogja a többség akarni, hogy az uradalmi ügyész, ki a földesúr mellett allegál, helyzetének érdekéből folyó nézeteit a per előadásába s az itélet tételbe átvigye, ő informálja maga részére a biróságot, ő tegye fel az itéletet, s ő exerálja mind azon béfolyást, mellyet az előadó jegyzőnek tagadhatatlanul exerálni kell. Különben roppant messziségre távoztak volna a KK és RR azon nézetektől, mellyek által az úr s jobbágy közti viszonyok elintézésében mindekkorig vezéreltettek. Vegyék a KK és RR a jobbágyság helyzetét szivökre, s ha már természet ellen annak birósága alá vetették, ki a perben ellenfél gyanánt áll, ne fosszák meg legalább azon utolsó garantiától, mellyet a független jegyzőben véltek feltalálni, és ne törüljék el in praxi mindazt, mit in theoria igaznak lenni vallottak.
ANDRÁSSY ellenben épen nem látja, minő aggodalmat szerezhet az igazság helyes kiszolgáltatására nézve az, ha az uradalmi ügyész fogja a jegyző tisztét teljesíteni. Hogy a sokszor igen bonyolodott kérdésekben az anteactákkal ő leginkább ösméretes, azt tagadni nem lehet; a tanuk hitelesitését (ha már csak ugyan szükségesnek tartanák a RR) el lehet tőle venni, ellenben az itélet tollra vételénél nincs mitől tartanunk, mert a jegyző, kivált ha birói voxal nem bir, csak azt teszi fel, mit a bírák végeztek, s még azt is a biróság vizsgálata alá terjeszti; a pernek elolvasása pedig olly csekély tekintetű dolog, hogy azt akárki megteheti.
MADOCSÁNYI kivált ezen utolsó állitás czáfolásába ereszkedett. Ha, ugy mond, ez olly igen csekély dolog, akkor kár miatta külön jegyzőt rendelni, azt az úriszéknek akármelly tagja is végbe vihetvén; a szónok azonban ezt csekélységnek épen nem tartja, s ugy hiszi, hogy kivált olly itélőszéknél, hol nincs meg a per külön példányban minden biró előtt, s melly csupán egyszeri felolvasásból itél, igen sok függ attól, miként adatik elő valami. Érzették ezt sok mívelt nemzetek, s épen ezen oknál fogva hozták bé a szóbeli perlekedést. De ha csakugyan azt hinné valaki, hogy aki egy bizonyos perben mint ügyész dolgozik, kit egyik félhez a kötelesség érdeke csatol, az igazságnak koczkáztatása nélkül ugyanazon perben jegyző is lehet, álljon reá, hogy a jobbágyokat védő tiszti ügyész teljesitse a jegyzői tisztet; mert ha csak az anteacták ösmérete az, ami e részben megkivántatik, ezen tulajdon kétség kivül a tiszti ügyészben is szint azon mértékben feltaláltatik. A szólló követ azonban úgy kivánja a szerkeztést módositani, hogy a jegyzőt a földesúr nevezhesse ugyan ki, de fiscalisát vagy tisztjét ne nevezhesse.
BŐTHY: Nem tud egy tárgyat a sokszor és sokat vitatott urbariomban, melly annyi phasisokon ment volna keresztül, mint az úriszék. Közönségesen hibásnak elösmért régi alakja egészen megmaradt, s ha még ezen végső garantiát is elvesszük, nemcsak javitást nem adánk a jobbágyoknak, de biztositást sem. Azon állitást, hogy mindegy, akár ki olvassa el a pert, a szónok merőben tagadja. Semmi sincs, ami olly hatással lenne a hallgatókra, mint az előadás. Ám bizzuk tulajdon azon egy előadást kettőre, s kérdjük meg a hallgatókat, mellyik tett meggyőződésökre nagyobb bényomást, az e, aki szunnyadozó érdekkel álmosan fut végig az actákon, vagy az, aki lelket tud önteni a holt szavakba, munkás erőt a nyomós gyámokokba, s aki alkalma helyütt fel tudja a szunnyadó figyelmet ébreszteni? Igy van ez mindenütt és mindenben; a játékszintől az Isten házáig, s csak a legszentebb helyről, az igazság szolgáltatás asztalától kivánjuk e azt számkivetni? vagy az előadásnak roppant hatalmát részrehajló kezekre bizni? – Ehhez NAGY PÁL (időközben megérkezvén) azt adá, hogy a részrehajló referens nemcsak gyengitni képes egyik fél előadásának nyomosságát s erősítni a másikat, de egy kevés ügyesség mellett még mást is képes olvasni, mint ami írva van.
BERNÁTH: Annyi tömérdeket hallott már e teremben az úriszékek minden oldali hibáiról mondatni, miszerint ha nem hozta volna is magával a czáfolhatlan meggyőződést, lehetetlen vala meg nem győződnie, hogy az egész úriszék semmire való gyalázatos intézet, mellyen még javitani sem lehet, mert nemcsak minden tagja rossz, de rossz még azon hely is, ahol összeül. A szónok rossznak tartja az előlülőt, rosszaknak a birákat, kiket a földesúr hiv össze, rossznak a kastélyt, hol az itélet hozatik, rossznak a tiszttartót, aki végrehajtásra kiküldetik. Ezen minden részeiben rossz és semmirevaló intézeten a jegyző, akárki legyen is, nem sokat segít, s a szónoknak csak abban van minden reménysége, hogy miket az intézet semmirevalóságáról egyszer másszor mondottunk, a gyakorlat mindazokat megigazolván, az egész nemsokára összedől.
MARCZIBÁNYI azonban azt a thesist védelmezé, hogy miután a királyi válasz értelmében a többség módositást határozott, a modositók kétségkivül mindnyájan azon értelemben szavaztak, hogy az uradalmi ügyész legyen az úriszék jegyzője. – Ezt LUKA tagadta, ő maga is módositásra szavazott, de olly értelemben, hogy az uradalmi ügyész csupán a jobbágyok magános ügyeiben vigye a tollat, azt úrbéri perekre nézve pedig mindég a vármegye nevezzen ki notariust. – HERTELENDY KÁROLY magának a kir. válasznak fent idézett szavaival megmutatá, hogy Ő Felségének sem volt szándékában az uradalmi fiscust úriszéki jegyzőnek kivánni. Minek erősségeül PALÓCZY emlékezteté a RRket, miként az első kir. resolutio maga felszóllitotta az ország Rendeit, hogy az úriszékekbe idő jártával bécsuszott hibák orvosoltassanak.* Továbbá köztudomás szerint a kormány kevés évek előtt körparancsot bocsájtott, hogy urbéri perekben az uradalmi fiscalisok tollvivők ne legyenek s ezen rendelése mellett, több megyék remonstratiója ellenére is megmaradott. Nem lehet tehát képzelni, hogy most egyenest ellenkezőt kivánhatna.
A VII. tc. első szövegének bevezetésével kapcsolatban állapitotta meg az 1834. aug, 28-i kir. válasz, hogy „…emendatio et sublatio naevorum, si qui circa sedes dominales irrepserunt, caeteroquin partem agendorum praesentis diaetae constituat…” L.: Iratok. III. köt. 46.
Ezeknek következésében ily renddel tétetett a kérdés szavazatra:
1-ör: Lehet e az uradalmi ügyész vagy tiszt az úriszéknél notarius? – 28 megye s a Kerületek voxával 18 megye s az Egyházi Rend ellen végzés: Nem lehet.
2-or: Ha ez nem lehet, a vármegye nevezzen e jegyzőt az úriszékre; vagy maga a földesúr? 26 megye s az Egyházi Rend voxával 21 megye s a Kerületek ellen végeztetett: hogy a földesúr nevezzen.
3-or: Az úriszék tagjai közül tartozik e nevezni, vagy mást is nevezhet? – Végzés nagy szótöbbséggel: Mást is, aki törvényes kifogás alá nem esik.
4. Minthogy azonban szavazat közben a többség feltételül kötötte ki, hogy a jegyző birói szavazattal ne birjon, másrészről pedig Ő Felsége által is jóváhagyott állapodás, hogy az úriszéki birák számszerint ötnél sem többen, sem kevesebben nem lehetnek, (t. i. az elnök, két közbiró, s a szolgabiró s esküdt,) nehogy ezen két határozás ütközésbe jöjjön, ujabb szavazattal az rendeltetett, hogy az úriszék 5 tagjainak voxal birni kelletvén, a tollvivő pedig birói szavazás jusával fel nem ruháztathatván a földesúr nem választhat jegyzőt az úriszék tagjai közül, hanem ezeket birói foglalatosságuknál meghagyatván, kifogás alá nem jöhető más személyt tartozik ezen kötelesség teljesitésére kinevezni, s az voxal nem birand.
És eddig terjedett mai nap a tanácskozás.
