a) Jelentés az urbéri 2-ik kir. válasz végső pontjai iránti állapodásokról.
a)
Jelentés az urbéri 2-ik kir. válasz végső pontjai iránti állapodásokról.
Jelentés az urbéri 2-ik kir. válasz végső pontjai iránti állapodásokról.
Pozsony, május 16. 1835.
Ámbátor az úrbéri 2-ik királyi válasz érdeme felett immár május 12-én bérekesztetett a kerületi tanácskozás, országos ülés mindazáltal maiglan sem tartathaték, mivel az izenetnek, nem különben a felirás és módositott törvényczikkelyek magyar szerkeztésének és latin forditásának leirogatása s szakaszonkénti megrostálgatása gátolá. A KK és RR ugyanis május 13-ától a mai napig Friebeisz és Bene elnökségök alatt tartatott kerületi üléseiket mindég az emlitett szerkeztésnek (mennyire egy naptól másnapig leirathaték) rostállatával kezdék meg. E munkának azonban, az előadó kerületi jegyzők (Zarka és Török) ügyes tolla segítségével mindennapon csakhamar vége lőn, s azután a sérelmek és kivánatok taglalgatása folytattaték olly előhaladással, hogy egy pár napok alatt ezeknek bérekesztését is reménlhetjük.
Én utóbbi levelem megszakitott fonalát felfogva az úrbéri resolutio végső pontjai* felőli végzésekről még jelentéssel tartozom.
Vö.: Iratok. IV. köt. 26. kk.
A VII-ik t. cz. 5-ik §-sa 3-ik osztályának a) pontjában mellyből a teyritorialibus szónak kihagyása, előbbi levelem szerint elfogadtaték, az is lévén az ország Rendeinek határozása, hogy a tetemes hiba és ravaszság nélkül tett határbeli károknak (hogyha 60 ftot haladnak) megitélése úriszékre tartozik, appellata abinde in sensu legum competente,* ezt a kir. válasz eként kivánta módosítani: appellata abinde in sensu praecedentis §. 4-ti competente. (Ott van t. i., hogy az urbérből származott kérdések, vagy ezek következésében kötött szerződések iránti perek az úriszéktől lépcsőnkénti uton a kir. Helytartótanácshoz birtokon belől fognak feljebbvitetni.)
Vö.: Iratok. III. köt. 533. kk.
A KK és RR ezen módositást azon oknál fogva nem fogadták el, mivel a felhozott §-ban két nemű perről lévén szó, ezen kárositásbeli esetben, mellyet a rendes törvényes útról elvonni nem akarnak, a törvényekre való hivatkozást meghatározottabbnak tartják.
Ugyanazon osztály b) pontja iránt, melly a tetemes hiba vagy ravaszság által okozott károk megfenyitéséről szóll, a dolog érdemének változtatása nélkül világosabb szerkeztést javallott a kir. resolutio, azon hozzátétellel, hogy az előbbi pontok határozásához képest az úriszéknek büntető hatalma ezen esetben is nem három napi arestomra, (mint a RR akarták,) hanem nyolcz napra terjesztessék. – Elfogadtatott.
Hasonló észrevétel fordulván elő az alattomos makkoltatás és gubacsszedés által okozandó károk felől rendelkező c) pont iránt, az szintén elfogadtaték.
A d) pontban viszont a jobbágyoknak kárt tevő földesúr fenyitékéről lévén szó, 60 ftig a szolgabirónak birtokon kivüli feljebbvitel melletti biroskodása van felállitva, s ez Ő Felsége által is jóváhagyaték; de a nevezett summán felül azt kivánták a RR, hogy a megye törvényszéke biráskodjék sommásan és előlegesen, s a földesurat, ha tetemes hibával vagy ravaszságból tett kárt jobbágyainak, kétszeres büntetésbe is hasonló uton marasztalhassa. – Ő Felsége ellenben a kártérités hatóságát úriszékre bizatni kivánja, fennhagyván mindazáltal ut si damnum gravi culpa aut dolo intervenisset, contra talem Dominum terrestrem insuper actore Fisco Magistratuali ad commensuratam delicto poenam coram Sedria procedatur.
BEZERÉDY és FEKETE az országos szerkesztést pártolák, s annak ellenére csupán JUSTH nyilatkozván, a kir. válasz javallata szavazat nélkül félrevéttetett e következő okoknál fogva: 1. Midőn az úr jobbágyainak kárt teszen, ez nem urbéri viszonyból eredő kérdés, abban tehát a földesúr ellen olly kevéssé biráskodhatik tulajdon úriszéke, mint nem biráskodand, s eddig sem biráskodott azon pénz iránt, mellyet a földesúr jobbágyától kölcsönvesz. Már pedig csupán az ekkorig előtte folyt kérdésekre lévén most is az úriszék hatósága megerősítve, azt eddigi határain túl terjeszteni nem lehet, s a RRnek bizonnyal szándékában soha sem vala. 2. Nemcsak a törvénykezés egyszerűsége, de a kárositott jobbágynak adandó teljes elégtétel is azt kivánják, hogy a büntetés a kárpótlástól külön ne választassék, hanem mind a kettő együtt, egyszerre sommásan és előlegesen megitéltessék. 3. Nem is vélik tanácsosnak a KK és RR a vétkes kártétel büntetését birói önkényre bizni, s azért szerkesztésök mellett úgy a biróságra, mint a kétszeres kárpótlási büntetésre nézve is megmaradnak.
Ő Felsége továbbá a jobbágytelken lakó nemesek és nemes szolgák felől rendelkező e), f), g) pontokat szintén a d) pont iránt fentebb előadott szándékához kivánta alkalmaztatni; a KK és RR azonban magát az alapot sem fogadván el, az alkalmazáshoz még kevésbé járulhattak, azon egyet kivéve, hogy a nem nemes cselédek büntetésére nézve az úriszék hatósága 3 nap helyett itt is 8 napi arestomig terjedjen.
A 4-ik pont végéről ezen szavakat: graviorum per subditos aut servitores patratorum excessuum vindicatione ad activitatem Sedriae pertinente Ő felsége mint fölöslegeseket kitörültetni kivánta. A KK és RR azonban megtartották, nehogy a csupán 8 napi arestommali büntetés hatóságára szoritott úriszék hatalma nagyobb büntetést érdemlő esetekre is kiterjedni magyaráztathassék.
A 7-ik §-ban többi közt a remanentialis földekből az 1723: 18. értelmében* új jobbágytelkek rendeltetvén állittatni, ezeknek legelőbeli illetőségét az országos szerkeztetés eként fejezte ki: novaeque inde sessiones urbariales pascuo etiam e terris itidem remanentialibus exscindendo providendae efformabuntur, melly rendszabást a kir. válasz igy kivánta módositatni: novaeque inde sessiones urbariales, nisi praehabitum hucdum pascuum commune his quoque dotandis sufficeret, pascuo etiam e terris itidem remanentialibus exscindendo pro videndae efformabuntur.
Vö. a 384. old. l. jegyzetével.
Melly a jobbágyokra nézve mind egyenes engedélykép, mind az itt ott nem épen kedvező regulatiók gátlására gyakorlandó hatásnál fogva jótékony módositása Ő Felségének 26 megye s a kerületek voxával 24 megye ellen elfogadtatott.*
A minden vonatkozásában többszörösen megvitatott VII. törvénycikk múltjára l. különösen: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 421. kk., II. köt. 199. kk., III. köt. 567. kk., 583. kk, és e kötet 9. kk.
Végezetre kir. válasza végén igéri Ő felsége hogy a felirásnak magyar nyelvet tárgyazta részére primo quo licuerit tempore kegyelmes resolutioját ki fogja adni.* Erre BŐTHY kinyilatkoztatá, hogy miután olly huzamos idő óta hasztalan ismétlik az ország Rendei honi nyelvünk iránti törvényes és igazságos nemzeti kivánatjokat, semmit sem várt kevésbé, mint azt, hogy most is csak ily határozatlan s bizontalan időre és kimenetelre halasztó választ kaphassunk; ő tehát az előbbi felirás példájára ezen mostanit is a régi panasz és kivánat megujitásával kezdetni javalja.
A kérdés előzményeire l. a 203. old. 33. jegyzetét.
Ami köz értelműleg elfogadtatván, a kir. válasz feletti tanácskozás bérekesztetett.
