b) A KK és RR a szerkesztés rostállatán kivül, délelőtti üléseikben a sérelmek és kivánatok utolsó osztályában dolgoznak, egy-két…
b)
A KK és RR a szerkesztés rostállatán kivül, délelőtti üléseikben a sérelmek és kivánatok utolsó osztályában dolgoznak, egy-két nap alatt ezt is béfejezendők.
A KK és RR a szerkesztés rostállatán kivül, délelőtti üléseikben a sérelmek és kivánatok utolsó osztályában dolgoznak, egy-két nap alatt ezt is béfejezendők.
A sérelmek és kivánatok tárgyában Horvátországnak III-ik s a kir. városoknak IV-ik osztályt képző sérelmeik többnyire puszta felolvasással jókká hagyatván, következett az V-ik osztály olyas sérelmekről, mellyek a küldöttség által vagy a Rendszeres Munkákra utasittattak, vagy felterjesztésre alkalmatosaknak nem találtattak.*
A sérelmeknek ezt a csoportját l.: Iratok. II. köt. 236. kk.
1. Arad Vármegyének, Galliczia, Lodomeria és Dalmatia visszakapcsoltatása, – 2. Ugocsának Erdély hozzánk csatolása és Szatmárnak ezzel kapcsolatban levő azon kérése, hogy az Erdélyben polgári jussal biró vallásfelekezetűek országunkban is hasonló jussal birjanak.* 3. Bereghnek Zörény megye visszaállitása, s 4. Tolnának és Ugocsának a király országunkbani lakása eránti sérelmeik és kivánataik részint az előleges sérelmek sorában, részint külön fölirásban* már felterjesztve lévén, részint a Publico-Politicumra tartozván* itt valamint a küldöttség, ugy a KK és RR által is el nem fogadtattak.
Erdélyben a Magyarországon bevett vallásnak számító felekezeteken kívül még az unitárius vallás is bevett felekezetnek számított.
Az előleges sérelmek között az I. szám alatt szerepelt a szávántúli részek és a tengerparti kerület visszakapcsolásának ügye. – Iratok. I. köt. 163., – a király Magyarországon való lakásával kapcsolatos feliratot l.: Uo. I. köt. 77. kk.
Szörény megye (Comitatus Severinensis) visszaállításáról a Publico-Politicum Operatum V. részének 8. pontjában van szó. Szörény megye visszaállításának bonyolult kérdésére l. az országgyűlésnek Fiume és a tengerpart törvényszékeivel kapcsolatos vitáit: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 74. kk., 234. kk., 245. kk.
5. Vas és Komárom v[árme]gyék kivánják, hogy a magyar ezeredeknél, mint múlt századokban egész az örökösödési háborúig divatban volt, a kormányszavak magyarosítassanak, és ide járulván az 1807: 1. cz[ikkely]* és 1830-ki országgyülési vitatások, mellyeknek következésében az ország Rendei annak sürgetésétől, hogy a magyar ezeredekre nézve a tisztek előmozdítása (circulatio) a többi császári hadseregtől elkülönöztessék, olly feltétel alatt állottak el, hogy az érintett t. cz. következésében a magyar ezeredeknél csak magyar tisztek alkalmaztassanak,* ezen határozás szoros foganatba vétessék, s az ország kivánatai visszaélések ellen biztositassanak. Győr vármegye pedig tapasztalván, hogy a magyar ezeredekben a hazafiak elmellőzésével nagyobb tisztségekre többnyire külföldiek emeltetnek, azon törvényel meg nem elégszik, hanem uj törvényt kiván alkottatni a felől, hogy a határszéli ezredeknél egyedül hazafiak emeltessenek tisztségekre. Komárom, Arad és Torontál azt is sérelemnek veszik, hogy külföldi báró Lederer neveztetett Este Ferdinand helyébe magyar fő hadi kormányzónak.* Thurócz végre az 1792: 8. következésében* más egyéb hivatalokban is a magyar nemes ifiak alkalmazását sürgeti.
Az idézett tc. 9. §-a a megajánlott 12 000 újonc toborzásával kapcsolatban úgy intézkedett, hogy a korábbi zavarok megszüntetése végett a magyar ezredek fő- és altisztjeiként a jövőben olyanokat kell alkalmazni, akik az ezredeknél használt hazai nyelvet bírják.
A rendek az 1830-i országgyűlésen az udvar által kért újoncmennyiség feltételeként követelték egyebek mellett azt is, hogy az 1791: 9. tc. értelmében magyar ezredekhez csak magyar születésű tiszteket alkalmazzanak s ezek fokozatos előléptetése a császári tisztekétől elkülönítve történjék. Az utóbbi kívánságtól a viták során maguktól elállottak, a főrendek ellenállása miatt azonban az előbbit sem sikerült országgyűlési végzésként kimondatni.
Lederer Ignác báró táborszernagy 1833 elején került a budai Generalcommando élére. Helyét 1848. május 10-i szégyenletes szereplése következtében hagyta el: az ellene hazafiatlan magatartása miatt tüntető tömeget fegyveres katonasággal szóratta szét, majd a vizsgálat elől Bécsbe szökött.
Az idézett tc.-ben a király ígéretet tesz, hogy az előző országgyűlés törvényeinek megfelelően igyekezni fog a főhivatalokban magyarokat alkalmazni s más hivataloknál is figyelemmel lesz a magyarokra.
Küldöttségi vélemény. Az austriai ház szelid kormánya alatt a Pragmatica kötés erejénél fogva viszonti védelem eránt egyesült tartományoknak, s igy a magyar hazának érdeke is múlhatlanná teszi, hogy az egyesült tartományok hadi erejének részei a lehetőségig szoros kapcsolatban tartassanak; az 1715: 8. cz[ikkely] is nyilván kijelenti, hogy a magyar hadi erő rész szerint honiakból, részint, pedig fogadott külföldiekből álljon.* De az egészre sem lenne czélirányos, hogy Fejedelmünk hadi erejében bármelly osztálya is más nyelven, mintsem az egész test, kormányoztassék, mert e különbség az elhatározó perczenetben soha helyre nem hozható kárt okozhatna, az egyerányosság pedig az erőnek még nagyobb egyesülését szűli. – A honi nyelvnek sem látja a küldöttség nagy gyarapodását a néhány inkább franczia, mint német kormányszavak magyarositásában, ellenben miután az 1807: 1-ő t. cz. még az 1830-ki igéret után sem látszik a maga tökéletességében divatozni, megegyez az igazsággal, hogy mind ennek, mind az 1792: 8. czikkelynek eszközlésbe vétele eránt Ő felsége megkéretessék. Minthogy azonban az 1807-ki törvény a magyar fő hadi kormányzót magában nem foglalja, a tapasztalás pedig azt bizonyitaná, hogy a hadvezéri polczra lépett magyarok a legfőbb hadi hivatalokra is alkalmaztatnak, (mint Hadik, Gyulay, Alvinczy, Kray,)* Komárom, Arad és Torontál v[árme]gyék kivánságát nem véli felterjeszthetőnek a küldöttség.
Az állandó katonaság felállítását elrendelő 1715: 8. tc. szavai szerint a nemesi felkelés mellett „… validier et regulata militia, tum ex nativis, tum externis constans, pro omni eventu intertenenda veniret”.
Hadik András (1710–1790) mint huszár az 1738-i török háborúban, majd az osztrák örökösödési és hétéves háborúban a katonai pálya legmagasabb csúcsáig emelkedett; Mária Terézia-rendet, grófi címet kapott, budai főhadparancsnok, erdélyi kormányzó és az udvari haditanács elnöke lett. – Gyulay Ignác gróf (1763–1831) a francia háborúkban futott be fényes pályát; tábornagy, 1815-ben ausztriai főparancsnok, végül 1830-ban az udvari haditanács elnöke lett: – Alvinczy József báró (1735–1810) ugyancsak kimagasló pályát futott be; a Napóleon elleni háborúkban a táborszernagyságig emelkedett s 1808-ban az akkor létesült katonai reformbizottság elnöke lett. – Kray Pál báró (1735–1804) táborszernagy 1798 őszén Olaszországban ért el jelentős katonai sikereket.
Ezen vélemény ellenére PÁZMÁNDY és SZÉLL, HERTELENDY KÁROLY által pártoltatva, megyéik kivánatát a RR méltó figyelmébe ajánlván: BORCSICZKY a küldöttség okainak czáfolásába bocsájtkozik, s honunk függetlenségének és önállású szabadságinak elavulhatlan, s az uralkodóház és nemzetünk közötti kötésekkel is épségben tartott jusaira támaszkodva; tagadja hogy a Pragmatica Sanctiobul az örökös tartományok iránt valamelly kötelesség haramolhatnék hazánkra; és minthogy Austriához viszonyos jó szomszédság kapcsolatán kivül semminemű más kötelességgel nem csatoltatunk, a Pragmatica Sanctio pedig egyedül az uralkodóház örökösödési rendjét szabná ki, ennek bármelly ollyas magyarázatát, melly nemzeti független állásunkat sérthetné, alkotmány elleninek nyilatkoztatja. Tagadja továbbá, hogy a magyarországi fő hadi kormányzó tisztségének magyar hazafiak általi bétöltése az 1807-ki törvény rendelése alá nem tartoznék; és miután a mult időkből felhozott némelly példák mellett is, leginkább a jelen időben azon törvény gyakorlati bétöltésének egyátaljában nem örvendhetnénk, valamint az előterjesztésben foglalt megyék kivánatát egész terjedelmökben pártolja, ugy az 1830-ban annyira kifejtett, s egy bizonyos körülmény közbejöttéig férfias állhatatossággal védett circulatiót* is fölirásba tétetni annyival inkább sürgeti, mivel azon föltétel, mellynél fogva 1830-ban a RR ettől elállottak, t. i. a magyar ezeredekhez csak magyar tiszteknek alkalmaztatása nem teljesittetik.
A rendek utolsó izenetét és feliratjavaslatát e tárgyban l. az 1830-i országgyűlés Irásai között, 430. kk.
BEZERÉDY egészen osztja Trencsén nézeteit s reménli, hogy azon nemzeti erő, mellyet az ország Rendei 1830-ban e kérdés iránt nyilatkoztattak, a circulatio tárgyának ujabb felvételénél ismét el nem fogja hagyni a KK és RRket. De épen e fontos kérdésnek illő méltánylata tekintetéből gondolja nem fogja talán Trencsin követe ellenzeni, hogy az ide a postulatumok tömegébe ne temettessék, hanem mint külön inditvány alkalmas helyen és időben, a nemzeti jussokra támaszkodó moralis erőnek egész méltóságával pártoltassék. Most azonban megelégszik az előterjesztésben foglalt kivánatok elfogadásával.
BŐTHY el nem titkolhatja keblének mély aggodalmát, midőn tapasztalja, hogy e köz és roppant érdekű országos tárgyban Magyarország Rendeinek a sérelmek öszeszedésére rendelt küldöttsége olly véleményt adott mellynél kedvetlenebbet, s jussainkra nézve sérelmesebbet akkor is alig várhatnánk, hahogy ezen küldöttség az austriai ministerium megbizásából dolgozott volna; mert azoknál, miket e küldöttség mond, ellenünk többet már Austria ministeriuma sem mondhatna. Ő azonban eme sérelmes vélemény ellenére tökéletesen meg van győződve, hogy az 1830-ban teljesen kifejtett circulatio fontos tárgyának érdekét minnyájan sokkal mélyebben érezzük, mintsem hogy bővebb támogatásokra szükség lehetne; valamint tehát örömest megegyezik, hogy a postulatumok sorából kivéve külön pertractatioba vétessék, ugy ha ezt el nem érhetné, itt is szivesen meg kivánja tartani, csak azért is, hogy azt országos tanácskozás alá venni alkalmunk lehessen.
RAGÁLYI szintén csudálkozik az országos küldöttség véleményén, mert hiszen akinek csak távoli megfogása van hazánk jussairól, nemzeti hadseregeinknek az örökös tartományokéival összeolvasztását s nemzeti alakjából minden tekintetbeni kivetkeztetését örökké sérelemnek fogja tartani. – De habár nem igy volna is a dolog, amint van, még akkor is egy olly különös tekintetet lát azon küldöttség véleményében, mellyel bizonnyal maga a kormány sem kivánna élni ellenünk. Azt mondja t. i., hogy a magyar hadseregnek egy részben fogadott külföldiekből is kell állani. Igaz ugyan, hogy van erről említés az 1715: 8-ik czikkelyben. Hogy csusztak bé azon szavak a törvénybe? azt a szónok most hosszasan fejtegetni nem akarja, elég az, hogy olvasván az idézett országgyűlés irományait, a külföldi katonaságról sem az ország Rendeinek felirásiban, sem a királyi válaszokban, sem pedig az ezekből készittetni szokott törvényjavallatban egy szó sem találtatik,* s az kétségkívül csak ugy csuszott bé, mint sok más egyebek is bécsusztak törvényeinkbe* mindaddig, mig a nemzet több tárgyakbani súlyos és keserű tapasztalásnál fogva, a törvény szavainak alkotásánál gondosb figyelemre nem ébredett.* De akármint légyenek is ezek, a szónok egyátaljában el nem hitetheti magával, hogy az idézett törvénynek maga a kormány is ily értelmet kivánna tulajdonitani, mint a küldöttség tulajdonít. Mert máskülönben valahányszor katona ujonczokat kér a nemzettől, el nem mulasztanánk oda utasítani, hogy a magyar hadseregnek egy részben külföldi zsoldosokból is kell állani, fogadjon tehát magának külföldön katonát. De a szónok egy pillanatot vetve Európa évkönyveire, mint constitutionalis szabad magyar irtódzik ezen magyarázattól, melly, bármi lett légyen is körülmény szerintén az 1715-ki RR értelme, most többé semmi tekintetben meg nem állhatna. A körülmények 120 évek óta merőben megváltoztanak. Akkor a százados harczok és a törökkel viselt véres háborúk megritkiták népességünket, hazánknak nagyrésze sokáig idegen járom alatt nyögött s a későbbi győzedelem kivivására külföldi segéd seregekre is szorulhatánk. De megváltoztak az időnek körülményei. Most a magyar hadseregek nem csak országunk védelmére (ezen egyedüli rendeltetésökre) teljesen elégségesek, sőt a legujabb idők példái szerint még külföldi zavarodások lecsillapitására is forditattak,* a franczia háborukban ezeredeink védették legerősben a monarchiát, ezek ontották messze hazájoktul egész patakokban véröket, ezek hullottak legsűrűbben nem annyira hazánkért, mint a monarchiáért, Európáért. És mégis olly magyarázatot adni egy 120 évek előtti törvénynek, hogy a magyar nem képes honját megvédeni, hanem külföldi zsoldosokra szorul, valóban nem kevésbé sajnos, mint helytelen balitélet, s azt szó nélkül hagyni nem lehet. – Egyéb iránt az egész kivánságtól ugy, amint 1830-ban felállitva vala, csak a kormánynak az azon esztendei 8-ik czikkelybe foglalt ünnepélyes kötelezésénél fogva* állottunk el, és midőn tapasztaljuk, hogy eme legújabb törvényrendelés sem teljesittetik, méltó jusunk van a nemzet képéhen erős szóval felszóllamlani és a kivánatot, mellyel puszta hanggá változott biztatásnál fogva felhagyánk, egész kiterjedésében megújítani.
Az 1712/15-ös országgyűlés iratanyaga az Országos Levéltárban Arch. Regn. Lad. R. jelzet alatt található.
Az ilyen utólagos becsúsztatásra a legismertebb példa az 1606-i bécsi béke 1. cikkelyével kapcsolatos eset: a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító cikkelyt Bécsben utólag egészítették ki az „absque tamen praeiudicio religionis catholicae” záradékkal, amely tág teret nyitott a cikkely értelme körüli csűrés-csavarásoknak.
Így alakult ki az a gyakorlat, hogy a törvények végleges megszövegezése alkalmával – az ún. concertatio során – az országgyűlés megbízottai gondosan ügyeltek arra, nehogy a Kancellária országgyűlési bizottsága akár csak egy olyan szót is becsempésszen a törvénycikkek szövegébe, amelyet az országgyűlési iratváltások során a rendek és a király kölcsönösen nem fogadtak el. (Vö. a 95. old. 6. jegyzetével.)
Az utalás talán az osztrák seregek 1831 nyári itáliai szerepére vonatkozik, ahol az egyházi államban, Modenában és Pármában kitört felkeléseket a bevonuló osztrák csapatok fojtották el és évekig megszállva tartották a szóban forgó területeket.
Az idézett tc. befejező mondata utal arra a királyi intézkedésre, amelynek értelmében a magyarországi katonai hatóságok kötelesek a magyar nyelvű beadványokat elfogadni. A tc.-nek más katonai vonatkozása nincs.
Ezeknek következésében a küldöttség véleményének egyértelmű félrevetésével, az előterjesztést tevő megyék kivánatai egész terjedelmökben elfogadtattak; de ámbár RAGÁLYInak az 1715-törvény iránti nézetei szintén közönségesen jóváhagyatnának, a küldöttség ellenében még sem vélték a RR szükségesnek czáfolásba ereszkedni, s annak nézeteit puszta félrevetéssel elegendőleg megsemmisittetve itélték.*
A megyék kívánságát és a küldöttség elutasító véleményét l.: Iratok. II. köt. 238. kk.
6. Tolna, Komárom, Szathmár, Somogy, Nógrád, Baranya, Borsod és Csanád vármegyék sürgetik, hogy a nyilvánosság előmozditása tekintetéből az országgyűlése alatt egy olly ujság, melly annak folyamatjáról tárgyairól és vitatásairól az országbelieknek sebes tudósitást adjon, készitessék.
Küldöttségi vélemény: Az országgyülési ujság tárgya a 43-ik országos ülésből a rendszeres országos munkálatok sorába utasitattván,* a kérdés e helyen megszünik.
Az országgyűlési újság kérdésének múltjára l. a 207. old. 8. jegyzetét.
SOMSICS és TARNÓCZY megújitják a diaetalis ujság pártolását, s a naplókönyvnek naponként inkább és inkább tapasztalt késedelmes megjelenését is gyámokul használják.
VAY ugyan minden alkalommal kész e fontos tárgyat pártolni, emlékezteti mindazáltal a RRket, hogy legközelébi alkalommal, midőn Bars vármegye erántai inditványát megujittatá,* akik pártolák csupán 17-en maradtak, s ő valóban szégyenlené, ha ujabb szavazattal ismét csak inertiánkat s állhatatlanságunkat nyilvánítanánk.
Az utolsó vitákat e kérdéssel kapcsolatban l. a febr. 16-i országos ülés ismertetésénél, 207. kk.
RAGÁLYI azonban bármi kisebb számban maradjon is, soha sem kiván arra nézve elcsüggedni, amit hazánk javára jónak és szükségesnek itél; ilyennek itéli pedig az országgyűlési ujságot, mert azon meggyőződés mellett, hogy egy szabad alkotmányos nemzet moralis életének fő rugó ere a nyilvánosságban áll, fájdalommal kéntelen tapasztalni, miképen a magyar legislatiohoz hasonló botránkoztató állapotban a világnak egy törvényhozása sem helyheztetik. Ő tehát a kivánatot pártolja.
BORCSICZKY szintén pártolná, hogyha csak távolrul is reménysége lehetne olly dietalis ujság létesitésére, melly a törvénytelen censura bilincsét nem viselvén, a nyilvánosságnak szabad mozgásu organuma lehetne. Igy azonban, amint dolgaink állanak, megvallja, hogy sokkal töbre becsüli azon irott lapokat, mellyeket egy érdemes hazánkfia (mint nevezni sziveskedék) szerkeztet,* mint egy censurált ujságot, s azokbúl sokkal jobban megtudhat mindent az, aki tudni akar, mint egy nyomtatott ujságból, mellybe dupla censura mellett is majd csak az menne, ami egy bizonyos embereknek tetszenék.* – HERTELENDY KÁROLY azonban teljesen méltánylani tudja ugyan azt, miről emlitést tőn Trencsin követe, de ép az irásnak nehézségei s költséges volta miatt, azt a nyilvánosság teljes hatású eszközének nem tekintheti, s azért a kivánatot pártolja.
A célzás Kossuth Országgyűlési Tudósításaira vonatkozik.
Vö. a sajtószabadságról szóló, 9. sz. országos sérelem vitájában elhangzottakkal, 347. kk.
Tétettek még a dolog létesitése ellen egy-két gyakorlati nehézségek is, mellyekbe azonban a RR ezuttal nem ereszkedtenek, mert azok már az eszközök és módok felőli tanácskozás körébe tartoznak; most pedig csak az elvről van szó, mellyre nézve megjegyezteték az is, miként jelenleg a kivánatok sorában egészen különbözőleg áll a dolog, mint akkor állott, midőn országgyülés elején vagy tettleges létesitéséről vala szó, vagy később külön inditvány gyanánt adaték a RR elébe. – És ezen szempontból indulva
BEZERÉDY kinyilatkoztatá, miként semmi alkalmat sem kiván e tárgy létrehozásában elmulasztani. Javalja tehát a RRknek, hogy magát az elvet elfogadván, küldöttséget nevezzenek, melly a dolog kivitelének módjairól tanácskozván, tervet dolgozzék ki, s azt a KK és RR megbirálása alá terjessze.
A szavazat tehát ily értelemben történvén, 21 megye voxával 17 ellen Bezerédynek javallata elfogadtaték, s a tervet dolgozandó küldöttségnek szokottan (scrutinium által) kinevezése határoztaték.*
A megyék kívánságát és a küldöttség véleményét l.: Iratok. II. köt. 241.
7. Több megyéknek a Museum, Buda-Pest közötti álló hid s magyar játékszin eránti előterjesztéseire,* a küldöttség azon véleményt adá, – hogy a Museum felől czélirányosabban lehet majd rendelkezni, ha Ő Fensége a Nádor béadja tudósitását az ország Rendeinek.* A Buda-pesti álló híd tárgya már külön pertractatióba vétetett.* A Nemzeti Játékszin állapotját pedig forróan ajánlja az ország Rendeinek, azon hozzátétellel, hogy addig is, míg az ország gondossága egy különös magyar játékszínt felállít, szollitassék fel Pest városa, hogy mostani játékszinében Magyar Szinjátszó Társaságnak hasonló feltételek ajánlása mellett elsőséget engedjen.*
Szabolcs megye azt kívánta, hogy az országgyűlés egymillió ezüst forintot szavazzon meg a Nemzeti Múzeumnak és az Akadémiának; Arad, Szatmár, Csanád ugyanerre, valamint a pest-budai állandó hídra, Arad, Zemplén, Veszprém, Borsod, Csanád, Torontál, Krassó a „a Magyar Jádzószinnek a magyar nyelv csinositása és felemelése tekéntetéből Pest várossában leendő felállitására” jelentették be további áldozatra való készségüket; Borsod a Nemzeti Játékszínt az országgyűlés felügyelete alá kívánta helyezni, Torontál vármegye pedig intézkedést kivánt, hogy a Játékszín felépítéséig is történjék gondoskodás, hogy a Magyar Színjátszó Társaságot a helyiség bérlete körül ne zsarolhassák meg és az tulajdon hazájában a németekkel legalább is egyenlő igazba helyheztettessen”. L.: Iratok. II. köt. 242.
A Nemzeti Múzeum létesítéséről szóló 1808: 8. tc. a nádorra bízta az intézményre befolyó adományok kezelését és egyáltalán az intézményre való felügyeletet; a nádor az országgyűlésnek tartozott számot adni a Múzeum állásáról, az 1830–33. évekről szóló jelentését hamarosan beadta, l.: Iratok. V. köt. 27. kk.
A kérdés bőséges megvitatását és az eredményeket l. előbb, 113. kk.
A magyar nyelvű színjátszás és a létesítendő állandó nemzeti színház ügye 1790-től kezdve szinte valamennyi országgyűlésen szóba került s a két utolsó országgyűlés sérelmi felirat formájában meg is tette a kezdeményező lépéseket a vállalkozást elindító törvény létrehozásához. A feliratokra azonban az udvar egyik esetben sem válaszolt. A magyar nemzeti színjátszás korai történetére l.: Pukánszkyné Kádár Jolán, A Nemzeti Színház százéves története. Bp. 1940, c. munkájának bevezető fejezeteit.
SZIRMAY küldői nevében kivánta, adna számot Pest vármegye azon summákról, mellyek némelly törvényhatóságok által magyar játékszín felállitására kezéhez küldettek. DUBRAVICZKY feleletül adá, miként óhajtaná, hogy azon megyék, mellyek ilyes követelésekre hatalmazák fel követeiket, azokat a közbejöttek felől voltakép értesitenék, mert hitelesen mondhatja, hogy országgyülés kezdetével a liquidationalis számvétel minden illető megyével közöltetett.
KOLEDA Buda városa részéről jelenté, miként küldői óhajtanák, hogy kebelökben a Nemzeti Játszószint megörökittetnék, melly végre minden tőlök kitelhető áldozatra is készeknek nyilatkoznak. Hahogy mindazáltal a KK és RR a magyar állandó szinháznak helyéül Pestet tüzik ki, Buda városa addig is, míg ezen czélzat sikeresittetnék, amint már 2 év óta szinházát egyéb requisitumaival, mellyeknek fenntartása évenként 2–3 ezer ftokba kerül, a Pest vármegye pártfogása mellett Budán megtelepült társaságnak ingyen átengedé, ugy azt jövendőre is átengedni kész.* DUBRAVICZKY Buda városának nem puszta szavakra szorított, hanem tettel is bizonyított buzgóságáért az ország szine előtt köz viszhangra talált köszönetet mondva, reménységét nyilatkoztatá, hogy ha Pest városa is (amiről nem is kételkedik) hasonló buzgóságot fog mutatni, nemsokára egy állandó Nemzeti Theátrom létesitésének örvendhetünk.*
A budai Várszínházba 1833 nyarán költözött be egy magyar színtársulat; a vállalkozást Pest megye erkölcsileg és anyagilag támogatta, irányítását a megye nevében Fáy András és Döbrentey Gábor látta el. A társulat két év alatt megerősödött, magához vonta az országban működő társulatok legjobb erőit és alapja lett a létesülő Nemzeti Színház első gárdájának.
A színház létesítéséért folyó harcnak az „országos költségen felállitandó nemzeti játékszinről” szóló 1836: 41. tc. valóban új lendületet adott és a Nemzeti Színház 1838. aug. 22-én megnyitotta kapuit.
Egyébiránt a küldöttség véleménye helybehagyatott.
8. Jankovics Miklós régiségi gyüjteményének,* ugy Gr. Viczay Mihály pénz- s drágasággyüjtésének* a Muzeum számára leendő megszereztetése, s ezen nemzeti intézetnek bővebb gyarapitása s bátorságositása iránt tett kivánatait némely megyéknek,* a nádor által e tárgyban béadandó tudósítás idejére halasztandónak itélte a küldöttség. – Jóváhagyatott.
Már az előző két országgyűlést is foglalkoztatta az a tárgy, hogy id. Jankovich Miklós „mindenek előtt esméretes, jeles … kéziratokból, könyvekből, pénzekből, drágaságokból és régiségekből álló, nagy költséggel, de még sakkal nagyobb fáradsággal, s a haza dolgaink nevezetes hasznával szerzett gyüjteményét a Nemzeti Museumnak illendő feltételek mellett általengedni szándékozik”. A nádor jelentése – l.: Iratok. V. köt. 29. kk. – részletesen ismerteti azokat a feltételeket, amelyek mellett a gyűjtemény végül is a Múzeum birtokába jutott.
Győr megye szólította fel az országgyűlés előtt az ország megyéit, hogy néhai idősb gróf Viczay Mihály urnak pénzbeli s ritka drágaságu gyüjteménye” megvételét is pártolják az országgyűlésen. A gyűjtemény megvételéről a nádori jelentésben nincs szó.
A nádor felszólítására Pest, Somogy, Trencsén, Bács, Tolna, Nógrád, Szatmár, Békés, Arad, Csanád, Borsod megyék és Szeged városa mutatkoztak készeknek a Jankovich-gyűjtemény megvásárlásához hozzájárulni, Fejér, Baranya, Tolna, Bács, Nógrád, Sáros, Bereg, Krassó, Borsod pedig Győr megye felszólítására a Viczay-gyűjteményt is megvételre javasolják. Pest arra is késznek nyilatkoztatta magát, hogy „a Muzeum számára Pesten felállitandó pompás épületre egy nagyobb tekéntetű áldozat tétessen”. Sáros azt kérte, hogy a Múzeum kincseiről készíttessenek leltárt, azt és az évenkénti gyarapodást közöljék a megyékkel és a Múzeum gondnokságának felelősségét is törvény által határozzák meg. (Iratok. II. köt. 243. kk.)
9. Komárom, Veszprém, Vas v[árme]gyék panaszkép terjesztik elő, hogy az epemirigy idejében a főispányok elmellőzésével királyi biztosok rendeltettek, sőt Veszprém v[árme]gye nem akarván a kir. biztost elfogadni, a Helytartótanács által, mellynek az 1790: 14-ik cz[ikkely] szerint kötelességében állana a megyék jusait védeni,* védelem helyett legfelsőbb helyen bévádoltatott s onnan megdorgáltatott.
Az idézett tc. a Helytartótanács hatáskörét szabályozta.
A küldöttség élénken lerajzolván a ragadósnak vélt nyavalya dühösködése miatt szétszaggatott társasági lét különös körülményeit, Ő Felségének ezen gondoskodását nem sérelmekre, de sőt köz nemzeti hálára méltónak itélte.*
„…ami a királyi biztosok kirendeltetése eseteinek, s azok hatósága körének elhatározását illeti, azt a Publico-Politicum rendszeres munkának megvisgálására halasztandónak lenni véli”. L.: Iratok. II. köt. 246.
KOCSI HORVÁTH hálás szivvel fogadta volna, hogy ha a Helytartótanács, azon vészterhes időben kötelességök teljesitésére szoritotta volna a főispányokat. De midőn ezt nem tette, hanem a constitutionalis kormányzás törvényes eszközeinek elmellőzésével biztosokat rendelt s az ország alkotmányos tisztviselőit azoknak alája vetette, a Consiliumnak ezen nem kevésbé törvénytelen, mint tapasztalás szerint czéliránytalan tettét sérelemnek nem venni annál kevésbé lehet, minthogy a constitutio felfüggesztésére hatalma senkinek sincs, legkevésbé pedig a Helytartótanácsnak, mellynek kötelességében állana alkotmányunk épségére felügyelni.
SZÉLL hasonló előterjesztést téve még egy példát is felfedezett annak bizonságául hogy minden királyi biztosok mellett hazánk lakosinak egészségére mi kevés ügyeléssel valának. T. i. Fejér v[árme]gyéből, mellynek kebelében az akkoron még ragadósnak tartott epemirigy dühösködött, Styriának védelmére Vas v[árme]gyén keresztül katonaság vitetni rendeltetett oly meghagyással, hogy Styria szélén veszteglést tartson; de csak Styria és nem Vas v[árme]gye szélén, ámbár akkoron még ez is tökéletesen egészséges állapotban vala, ezzel azonban nem gondoltak, s a stájerek életét a mienknél becsesbnek tartották; Vas v[árme]gye tehát maga volt kéntelen magáról gondoskodni s a katonaságot keresztül nem eresztette.
BORCSICZKY őszintén megvallja, hogy megyéje iránt a kormány segedelemmel volt, mert annyi pénzt adott (reménli soha visza nem kérendő) kölcsön fejébe, mennyire szükség vala, ezt azonban nem a kir. biztosnak köszönhetni, mert ez nemcsak hogy semmit nem tett, sőt a szónok volt kéntelen a szegény adózó nép terheltetésével az oda rendelt kir. commissariust Isten tudja honnan felkerestetni.
Ezen előterjesztések után FEKETÉnek azon nézete, hogy a constitutionak felfüggesztése bármelly ok miatt is sérelem, közönségesen helybehagyatván, a küldöttségi vélemény félrevetésével a panaszos előadás sérelemkép elfogadtatott.
10. Heves vármegye az epemirigy idejének szomorú tapasztalásától vezéreltetve törvényt alkottatni kiván, hogy az ilyen szerencsétlen esetekben szükséges költségek honnan és kik által fizettessenek?* – A küldöttség ezen kivánatot helyesnek nem találta, mert nem oszthatá azon véleményt, hogy akármi előfordulható rendkivüli esetekben a szükséges költségek fedezésére hazánknak a Status jövedelmeiben bizonyos fundusa nem lenne. BREZOVAY ugyan amint egyrészről Heves v[árme]gyét Trencsinhez hasonló szerencsével* nem dicsekhetőnek jelenté, mert az a kormánytól semmi segédpénzt nem kapott; – ugy más részről örömest megnyugszik a küldöttség véleményében, mihelyt törvény által ki fog jelentetni, hogy a status jövedelmek tára olly közös pénztár, mellyhez szükség idejében minden törvényhatóság hozzá nyulhat; de épen ez az, amit törvénybe tétetni óhajtana. – A RR azonban a küldöttség véleményét jóváhagyák.
„…a nemességre való rovatása pedig törvényen kivül a nemesi kiváltságok sérelme nélkül meg nem történhet”. L.: Iratok. II. köt. 246.
Vö. Borcsiczky előbbi felszólalásával.
*
Jövő levelemben a 34-ik sérelemig haladott tárgyat folytatandván, jelentésemet helynyerés tekintetéből csak azokra fogom szoritani, mellyek iránt vagy megváltoztaték a küldöttség véleménye, vagy ha ez nem történt is, de érdekes vitatások eredtek. (Többi között a zsidók által törvényen kivül fizettetni szokott tolerantialis taxák eltörültetése is köz értelmüleg elfogadtatott.)
