a) Kerületi [országos és főrendi] ülések – [I.] az előleges sérelmek, [II.] Erdély, – [III.] s V-ik Ferdinánd nevezet, nemkülönbe…
a)
Kerületi [országos és főrendi] ülések – [I.] az előleges sérelmek, [II.] Erdély, – [III.] s V-ik Ferdinánd nevezet, nemkülönben az urbéri 2-ik felirás tárgyában költ főrendi viszon izenetek eránt. – [IV.] Bezerédy inditványa az ügyvédi censura tilalmának megszüntetésére elfogadtatik.
Kerületi [országos és főrendi] ülések – [I.] az előleges sérelmek, [II.] Erdély, – [III.] s V-ik Ferdinánd nevezet, nemkülönben az urbéri 2-ik felirás tárgyában költ főrendi viszon izenetek eránt. – [IV.] Bezerédy inditványa az ügyvédi censura tilalmának megszüntetésére elfogadtatik.
Pozsony, május 30-án, 1835.
Május 28-án, Áldozócsütörtökön ünnepi szünet. – Május 29-én kerületi ülés. – Elnökség: Dubraviczky és Vásárhelyi.
Mielőtt a napirend feletti tanácskozás megkezdetnék, DUBRAVICZKY a RR köz értelmét vélte eltalálni, midőn javallatba hozá, hogy Király Ő Felségének neve napjára a KK és RR örvendésökkel párositott jókivánatikat fölirásba foglalják. – A mi elfogadtatván, PALÓCZY köz iratra bocsájtás végett a Fölirás javaslatát nyomban fel is olvasá.
Napirendre következett I-ör: A fő RR viszonizenete az előleges sérelmekre kedvező királyi választ sürgető felirásra.* – Itt a felterjesztés iránt már megegyesülvén a két tábla, csupán a fő RR által kivánt stylaris módositásokrul vala szó, mellyek el is fogadtattak, kivévén azon egyet, miszerint nem akarják a fő RR emlittetni, hogy ezen sérelmeknek orvoslását boldogult Királyunk 43 esztendős országlása alatt állhatatosan, de hasztalanul szorgalmazánk. A RR azonban ugy vélték, hogy ezen állitás nem csak tökéletesen megegyezik az igazsággal, hanem erőt is ád a sürgetésnek, annál nagyobb jussal kivánhatván haladék nélkül orvoslást, mentől érzékenyebben fáj, hogy azt oly sokszor s mégis hasztalan sürgeték.
L.: Iratok. IV. köt. 203. kk.
II-ik tárgy: Viszonizenet Erdély ügyében. – A fő RR legelől azon meggyőződésüket nyilatkoztatják, hogy a felirás e tárgyban idő előtti; ez állitásukat igazoltnak vélik mindazok által, mellyek Erdéllyeli szorosb kapcsolatunk eránt az előleges sérelmek sorába igtattattak, mind pedig az erdélyi dolgok folyamatja által is. Felszóllitják tehát a RR-ket, hogy a felirástól elálljanak, amit ha nem tennének, a fő RR nem kivánnak tovább ellenkezni, ezen esetre mindazáltal érdemileg is nevezetes némelly szerkesztési módositásokat javallanak.*
A főrendek ismertetett válaszát l.: Iratok. IV. köt. 204. kk.
A fölirástóli elállás ugyan szóba sem jött a Rendeknél, minthogy a fő RR ellenkezésekről már különben is előre lemondottak, – BERNÁTH mindazáltal szükségesnek vélte felelni azon gyámokokra, mellyekkel a fő RR nyilatkozásukat támogaták. Azt állitják ők, hogy a fölirás idő előttiségét az erdélyi dolgok folyamatja is igazolja; kevés sorokkal alább azonban arra hivatkoznak, miként a RR magok is elösmerték, hogy az erdélyi országgyűlés eloszlatásának okait tökéletesen nem tudjuk. Miként hivatkozhatnak tehát igazolásul olyasmire, aminek ösmeretlen voltát is ellenünk gyámok gyanánt használják? Mondják azt is, hogy idő előtti dolog külön felirást tenni oly tárgy eránt, mellyre nézve az előleges sérelmek sorában Ő Felségének kegyelmes válaszát épen várja nemzetünk. De tetemes különbség van a kettő között: amott a Partium névvel nevezett megyéknek visszakapcsolása s Erdélynek hazánkkali szorosb egyesitése iránt várjuk Ő Felsége válaszát, itt az eloszlatott országgyülésének egybehivását, s Erdélyországnak előbbi törvényes lábra helyheztetését szorgalmazzuk. – RAGÁLYI kéntelen ezen előleges kérdés érdemében emlékeztetni a RRket, miképen a fő RR mindazt, ami Erdély alkotmányos létének kiforgatását s törvénykivüli helyzetét tárgyazza, a fölirásban gondosan kitörülgetni javalják. A szónok azonban valamint a javalt törléseket el nem fogadhatja, úgy igen világosnak hiszi, hogy épen ezekben fekszik a jelen felirásnak valóságos oka, melly bizonyossá teszi, hogy fölirásunk nemcsak nem idő előtti, sőt a parancsoló szükségnek szüleménye, minthogy Erdélyben oly dolgok történtek, mellyek hazánkat a legérzékenyebben érdeklik, annyira, hogy ezeknél nagyobban előleges sérelmeink egyike sem érdekelheti.
DEÁK ezen előadásokat maga részéről is támogatván figyelmezteti még a RRket, miképen a fő RR azon elösmerést fogják a KKra és RRre, hogy az erdélyi diaeta eloszlatásának okait tökéletesen nem tudják. Ez azonban merő ráfogás, mert ezt a KK és RR soha sem mondották, hanem csak annyit mondottak, hagy azon okokat vizsgálgatni nem akarják. Pedig nem akarni, s nem tudni valamit igen nagy különbség. – Különben is annyit minden további értekezés nélkül béláthattak a fő RR, hogy ahonnan tudják ők az erdélyi dolgoknak azon folyamatját, melly által fölirásunk idő előttiségét igazoltnak állitják, ahonnan meritették azon tudomásukat, hogy Ő Felsége az erdélyi diaetának (mihelyt a körülmények engedik), egybehivását megigérte, szintazon kutfőbül merithettük s meritettük mi a diaeta eloszlatásának okai felőli tudomásunkat. Mellyek hogy ha a M[éltósá]gos fő RR előtt tudva csakugyan nem lennének, vagy mitőlünk kivánnák azokat hallani, fogunk velök udvarolhatni. – Ezt az egyik ellenvetésre, a másikra pedig, melly az előleges sérelmekből merittetett, feleletül adja, hogy magára az erdélyi diaeta egybehivásának már azon sérelmek sorába béfoglalt kérelmére nézve is nagyon különbözik mostani állásunk az előbbitől, mert az eloszlatás által ezen kérelmünk tettleg elhatározottan megtagadtatott; de továbbá közbejöttek Erdélyben azon szomoru történetek, mellyektől Torna követe* már emlitést tőn; ezek, olly tárgyai jelen fölirásunknak, mellyek az előleges sérelmek között meg nem jelentek, meg sem jelenhettek, most azonban mi, amint felirásunkban is mondjuk, nemcsak magunk, hanem Erdély ügyét is támogatjuk, ami törvényes kötelességünkben áll; s a fő RR annyival kevésbé ellenkezhetnek, minthogy azokat a törvényeket, mellyek Erdély pártolását a magyar diaetának kötelességül teszik,* magok a fő RR is minden kifogás nélkül meghagyták fölirásunkban.
Ragályi Tamás.
Vö. a 325. old. 4. és 330. old. 12. jegyzetével.
LÓNYAY (zemplényi követ) kivánná még az izenet végén kijelentetni, miképen méltán csudálkozunk, hogy a fő RR ezen KK és RR által oly melegen pártolt ügyet olly jéghidegséggel fogadták, s ekép ismét egy újabb jelét adták annak, mennyire viselik szivökön a nemzet legforróbb kivánságait, és ujolag bébizonyitották, hogy magokat a közvélemény hatalmas alapján nyugvó nemzeti akarattól mindég és mindenben elkülönözik. Én ugyan, ugymond a szólló követ, kijelentem hogy ezzel nem sokat gondolok, és sok szerencsét kivánok hozzá a fő RRnek.
Ezek a felirás érdemének támogatására lévén előterjesztve, ami magát a szerkesztést illeti, a KK és RR ezekre nézve is köz értelműleg elvetették a fő RR által kívánt kihagyásokat, s Erdély törvénykivüli léte felett érzett érzékeny fájdalmuknak őszinte kijelentésénél annyival inkább állhatatosan megmaradtak, mert fölirásukat kegyelemért könyörgő puszta postulatummá alacsonyitani szándékjokban soha sem vala.
III-ik tárgy: Viszonizenet az V-ik Ferdinánd nevezet iránt. (E tárgyban a felirást el nem fogadták a fő RR.)*
A főrendek elutasító válaszát l.: Iratok. IV. köt. 206. kk.
BEZERÉDY: Nem akarja részletesen taglalni a fő RR válaszát, különben meg kellene jegyeznie: hogy a fő RR által is emlitett nemzeti függetlenségnek külső jelei vannak, sőt a nemzeti czímzet és méltóság annak alkotó részei, s igy gondos óvásunkat szinte megkivánják.* Továbbá megjegyezné, hogy az ország jusai és szabadságai nemcsak a hittel megerősitett királyi kötéslevelektől veszik erejöket s állandóságukat, mint ők mondják, s azoknak forrásai nemcsak a király által octroyirozott engedményekben helyheztődnek; – de fennhagyván ilyesekkel, a főrendi választ egész foglalatjában veszi fel.
L. erre az izenet mellett a főrendek máj. 25-i vitáit is, 443. kk.
A fő RR ellenzvén a KK és RR akaratját, a római császárságtól veszik példáikat. De a magyar királyoknak, kik római császárok is valának, czimzeteikről vont példák után felállitott szabályt a szónok alkalmazhatónak nem itélheti, mert azon Jus gentium, mellyet a Római Császárság tartott, némellyekben egy kissé különös volt, lassan lassan vergődött az alól csak ki Európa, de mostan mi sem, a fő RR sem, de maga a kormány sem fogná azon jusnak ágazatit s következményeit elösmerni s elszenvedni. Ide való a czimzet állapotja is. Amelly systema pedig már nem áll, annak kivált illy egyoldalú következései sem állhatnak, sőt világos, hogy ha nem ab opposito fordul is a következtetés, az argumentum legalább a nimiumot próbálók közé tartozik. De akárhogyan lett volna is ezen példákra nézve a dolog, akkor ebéli óvakodásra atyáinknak okuk ennyire nem vala, mert semmi szempont alatt sem támadhatott akkor aggodalom, hogy Magyarország talán a Római Birodalom valamelly választó herczegségévé változzék s igy az igen is tettleges valótul, akkoron úgy, mint most, nem tarthatván, a színt könynyebben elnézheték. Most azonban, az Austriai Császárságot 1804-ben szerző acta után* máskép áll a dolog. Azon acta nemzetünk befolyása nélkül egyoldalu hatalombul létesült, pedig hazánk állását igen is tettlegesen nem kedvező változással fenyegeti. Látjuk, miként inkább fogy a magyar nemzeti névnek az európai társaságbani kelete, ugyhogy valóban gondos eljárásra van szükség, nehogy a béfolyásunk nélkül önhatalommal alkotott Austriai Császárság systemájában a Magyar Királyságnak önállása, de ismérete is egészen el ne enyésszék, s legfeljebb mint ennek egyik provinciája lelje maradását. És megfontolván a dolgot amint áll, saprincipiumot, mellyből az 1804-ki acta folyt, a szólló sokszor gondolkodott, mikép történheték: hogy arra nézve a magyar nemzet nyomban nem tette azon diplomatiai lépéseket, mellyeket a nemzeti önállás és érdek sokféle tekintet alatt megkivánt? Most pedig eleven érzéssel van meggyőződve, hogy itt a végalkalom megtenni, amit eleink elmulasztottanak, s helyrehozni amire nézve talán nem egészen helyesen jártak el. Boldogult királyunknak 1-sőre változtatott czimje, a magyar királyi tekintettel meg nem ütközött,* de az 1-ső Ferdinándi nevezet nagyon is megütköznék; s ennek el nem vállalásában örvendve láthatná a haza, s érdemlett méltatással Európa, hogy a magyar diaeta postliminio mily befolyást gyakorol az 1804-ki actára.
Vö. a 343. old. 24. jegyzetével.
Vö. a 427. old. 8. jegyzetével.
Már ezen annyiszor emlitett 1804-ki acta, melly rólunk de nélkülünk alkottatott, sem az 1-ső Ferdinándal tett kötést, sem a Pragmatica Sanctiót, sem az 1790: 10-ik czikkelyt meg nem szüntette s nem változtatta. Igazunk van tehát, sőt szoros kötelességünk tartja, országunk függetlenségét, koronánk önczimjét, nemzetünk diplomatiai nevét követelni s fenntartani. És ha a fő RR a Cabinettel egyetemben a legitimitást támogatják, mi is csak legitimitást reclamálunk, melly egyoldalú nem lehet, s mellynek a népek számára is állania kell. El fogják ezt a M[éltósá]gos fő RR is ösmérni, s el is kell ösmerniök, ha csak Magyarország önállását kiforgatni, s a nemzeti lobogót megdönteni nem szándékoznak.
De bármi legyen is véleményök a fő RRnek a királyi czím száma iránt, azt csakugyan nem tagadhatják, hogy a nemzet megegyezésével, nem pedig a Cabinet egyoldalú önkényes hatalmával kell annak megállapittatnia, és nem tagadhatják, hogy az 1804-ki acta, s annak mostani alkalmaztatására nézve a nemzetnek királyával értekeznie, s ami a fennforgó tekintetek szerint helyesnek fog esmértetni, meghatároznia nem kevésbé jusa, mint kötelessége is, hacsak constitutionalis nemzeti létünk, s az 1790: 10. cz[ikkely] tartalma nem üres hang, s hacsak kötelességünk egyedül arra nem szorult, hogy a mi felettünk, s hazánk felett rendeltetik, azt néma engedelmességgel fogadjuk. Tehettünk volna talán eme diplomatiai értekezésre nézve czélirányos lépéseket legutóbb, midőn királyunkat megkoronáztuk.* De a magyar bizodalmának adta jelét, midőn ezt akkor nem cselekvé, mellynek viszonzásaul méltán várja, most, hogy Ő Felsége is megfelel bizodalmának s a magyar Korona méltóságát fenntartja. Nem is hiheti a követ, hogy a fő RR tovább is gátolni akarnák ezen diplomatiai felszóllamlást, s az ország önállásának és méltóságának éltetésére mellőzhetlenül szükséges értekezést, mert csak ennek utján lehet minden részről megnyugtató alapos resultatumot reménleni, mellyet az örökös tartományok méltóságának s érdekeinek szintén sérelme nélkül, sőt öregbedésével, s a fejedelem felségének teljes épsége mellett kell következtetni; mert ezekre nézve mi sem vagyunk kevésbé lelkesedve, de kölcsönös igazság szerint, a mi tekintetünk s érdekünk se legyen elmulasztva. Mi, Te[kinte]tes RR, mi a nemzeti lobogót védelmezzük, s a fő RR, hacsak természetes állásukat tekintik is e hazában, nemcsak nem akadályozhatnak, hogy fel ne tüzzük azt, de kezet fogva kell iparkodniok, hogy azt minél szebb s valódibb fénybe hozhassuk, és nemcsak el nem zárhatják előttünk az értekezést, sőt velünk együtt kell eszközölniök; mit országunk önállása, mit hazánknak érdeke, mit a nemzeti dísz és becsület megkiván, melly nélkül nincs nemzeti élet, nincs nemzeti boldogság. Ha tehát el nem akarjuk ösmérni, hogy az Austriai Monarchiában hazánknak önállása sincs, a felirást állhatatosan meg kell tartanunk.
Ferdinánd megkoronáztatására l. a 235. old. 1. jegyzetét.
TARNÓCZY: Ha a kérdésben forgó tárgy csak felszínleg tekintetik, ugy látszik, mintha kevés fontossága lenne, mert minden nevezet, következőleg Fejedelmünk nevének számbeli megjegyzése is, magában ugyan tökéletesen indifferens dolog, s a nemzet boldogságára mindegy, akár 1-ő, akár 5-ik vagy 55-ik-nek neveztessék; de másrészről bizonyos az is, hogy soha sem létezett lelkes és nagy nemzet, melly külső megkülönböztetési jeleit, mint függetlensége, s önállása méltóságának meg-megannyi őrjeit tiszteletben nem tartaná. Tekintsünk a históriára, nem tettek e csudákat Rómának sassai? A tricolor zászló nem bir e varázserővel a francziáknál? Minden testület, melly czimjét, nevét eltörülteti, nem érdemes többé, hogy testület, s azon nemzet, melly nevezetjétől, zászlójától meg hagyja magát fosztatni, nem érdemli, hogy nemzet legyen; és valóban nem is nemzet az, hanem meghódított provincia. Én ugyan készebb vagyok hazámból kivándorlani, mint olly nemzet tagja lenni, melly nemzeti függetlenségéből kivetkeztetvén, nem lenne többé nemet, hanem név, megbecsültetés és tekintet nélküli provincia.
PÁZMÁNDY Bezerédyvel egy véleményben lévén, még néhány vonásokkal bővebben kifejti azon különbséget, melly a szabad felségü fejedelmek által választott, s az egész kereszténység közvéleményével első méltóságnak ösmértetett Római Császárság, s az önhatalom önkényes akaratjából kikiáltott s firól fira örökségül szálló austriai császári czim között fenáll, melly mégis olly alacsonyító hatással volt már eddig is hazánkra, hogy minden külföldi irók, minden diplomaták hazánkat az Austriai Birodalom önállás nélküli egészitő részének tekintik. Hivatkozik továbbá azon historiai valóságra is, hogy ámbár sok királyaink egyszersmind római császárok is voltanak, még, sincs egy diplománk is, mellyben a király úgy eskünnék mint császár, hanem esküszik mindég s mindenkoron úgy, mint magyar király. Végre még hivatkozik dicsőségesen országló Fejedelmünk eskü levelének az 1830-ki acták közt feltaláltató másolatjára, mellyben ily felülirás találtatik: „Diploma Ferdinandi hoc nomine V-ti Regis Hungariae”.
DEÁK ezen okokhoz még azt az igen egyszerűt adja: hogy Felséges Urunk mint magyar király V-ik Ferdinánd legyen, azt senki sem tagadhatja, mert volt már előtte négy hasonló nevü királyunk, hogy Magyarország független az Austriai Császárságtól, ezt hogy valaki tagadni merészlené, szintén nem hiheti; a következmény tehát magában folyik. Nem is akar a szónok annak feszegetésébe bocsájtkozni, valjon aként álljanak e a hazánk historiájából meritett példák, mint ahogy a fő RR által idéztetnek; sem a világ historiájába nem ereszkedik, különben valamint 5-ik Károly császár mint spanyol király 1-ő Károly czimmel élt,* úgy több hasonló példákat is felhozhatna; csak azon egyet tartja szükségesnek megemliteni, hogy épen azért, mivel őseink mind ekkorig elnézéssel valának s ezen elnézés ellenünk most fegyverűl fordittatik, ideje már egyszer megkezdeni azt, mit a nemzeti méltóság tekintete parancsol; különben aminő igaz az, hogy elnézések utján csusztak bé lassan a legsérelmesb lépések, olly igaz az is, hogy ha mi elállanánk, a jövendő törvényhozás ellen ismét csak egy új, veszedelmes argumentumot szolgáltatnánk.
V. Károly a német-római császári méltóságot 1519-től viselte, míg a spanyol királyi korona már 1516-ban reá szállott.
HERTELENDY MIKSA csak a zalai követ okainál kivánna maradni, s a tolnai követ által kifejtett historiai különböztetésbe* nem ereszkedni; mert itt a példák sulyát ellenünk vélné harczolni azon oknál fogva, minthogy a hatalmas római császárok idejében még inkább lett volna ok hazánk függetlenségére felvigyázni mint most, midőn az austriai császár mint ilyen csupán egy minket soha el nem nyelhető maroknyi népnek parancsol.
Vö. előbb, Bezerédy felszólalásával.
Ellenkező értelmét senki sem nyilatkoztatván, a KK és RR az inditványba hozott felirás mellett közértelműleg megmaradtak, a támogató okoknak, az előre bocsátott nyilatkozásokból kimentése jegyzői tollra bizatván.*
A rendek e tárgybani második izenetének szövegét l.: Iratok. IV. köt. 221. kk.
[IV.] Ezután BEZERÉDY inditványt tőn az iránt, hogy az ügyvédi censurának elzárása megszüntessék.* – Inditványa SOMSICS, BORCSICZKY, HERTELENDY és CSEPCSÁNYI által pártoltatván, köz értelműleg elfogadtatott, s Ő Felségéhez az iránt fölirás tétetni határoztatott.*
Az ügyvédi vizsga tilalma nem volt általános, hanem csupán azokra a jurátusokra terjedt ki, akik részt vettek az országgyűlési ifjúság haladó mozgalmaiban és tagjai voltak a radikális szellemű Társalkodási Egyesületnek. 1834. november elején egyszerre 40 ilyen ifjút utasítottak vissza a vizsgától, s az eltiltások később egyre szaporodtak.
A főrendekhez e tárgyban intézett izenetet és a felirat javasolt szövegét l.: Iratok. IV. köt. 222. kk.
Végre felvétetett az úrbéri első három t. czikkelyek iránti válaszuk a M[éltósá]gos fő RRnek.* – mellyekre nézve csupán Sclavonia nevezete van már a két tábla között vitatás alatt. – A KK és RR azonban 32 megye s a kerületek voxával 15 megye ellen most is előbbi végzésök mellett maradtak.
A főrendek válaszizenetét l.: Iratok. IV. köt. 207. kk.
Ugyan csak Majus 29-én délután a sérelmek és kivonatok visgálata folytattaték.
