b) Fenségének névnapjára köszöntő felirás készül, de a czimzet iránt nem egyesülhetvén a két tábla, fel nem küldetik.
b)
Fenségének névnapjára köszöntő felirás készül, de a czimzet iránt nem egyesülhetvén a két tábla, fel nem küldetik.
Fenségének névnapjára köszöntő felirás készül, de a czimzet iránt nem egyesülhetvén a két tábla, fel nem küldetik.
Május 30-án (Ő Felségének neve napján) kerületi ülés tartatván, a Gratulatoria repraesentatio szerkesztése megrostáltatott, mellynek végzetével TÖRÖK indítványt tőn, hogy a felirás boritékján V-ik Ferdinánd czimzet használtassék. – Ezen inditványnak (a jelen országgyülésen legalább) példa nélküli resultatuma lőn, mert ugyanaz nap kellett volna a fölirásnak felküldetni, s e végett mind a két táblánál országos ülések is tartattak, de miután 7 (hét) szóbeli izenet és válasz váltogatása után sem eszközöltetheték a két tábla egyesülése, a felirás egészen elmaradt.
A kerületi ülésben KAJDACSY ellenzé az inditványt azon oknál fogva, mivel a kérdést a RR külön felirás tárgyává tevén, az most a két tábla között vitatás alatt van; eldöntéseig tehát s a fő RR egyesülése nélkül tettleg változtatást behozhatónak nem gondolt. – Mire azonban BORCSICZKY felelétül adá, hogy azon felirásban, melly iránt a fő RRkel tractatusban vagyunk, nem az kéretik, hogy nekünk legyen szabad Ő Felségét azon névvel nevezni, melly őtet mint magyar királyt illeti, mert erre ugyan senki engedelmére sincs szükségünk, hanem azt kérjük Ő Felségétől, hogy ő maga is, mint magyar király V-ik Ferdinánd nevezettel éljen. – Ezen kérelem továbbá is tractatus utján marad; de hogy mi magyarok azon névvel nevezzük e királyunkat, mely névvel királyunkká koronáztuk, az tractatus tárgya csakugyan nem lehet. Ő tehát a Török inditványát annyiban módositja, hogy az épen most elfogadott Gratulatoria boritékján Ő Felsége mint austriai császár ugyan 1-ső, de mint magyar király V-ik Ferdinánd nevezettel tiszteltessék. – ANDRÁSSY a szóban forgó felirás czélját tekintve nem kivánt alkalmat szolgáltatni, hogy a Fő RRkel ellenkezésbe jöjjünk, s emiatt jobbágyi öröm érzetinknek tisztelkedő kijelentése akadályt szenvedjen. – De BERNÁTH azt válaszolá, hogy tapasztaltuk ugyan, miképen a fő RR olyasmit is tagadtak, aminek tagadását előre álmodni sem lehetett, igy p. o. egyizben panaszkodánk hogy a só drága, ők pedig azt felelték, hogy olcsó;* mindazáltal teljességgel nem hiheti, hogy még az arithmeticai igazságot is kétségbe vévén azt, hogy négy és egy = öt, tagadni merészlenék.
Vö. az előleges sérelmek 1833. febr. 15-i főrendi tárgyalásával: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 169. kk.
Szavazat utján Töröknek inditványa ugy, amint Borcsiczky által módosittatott, igen nagy többséggel elfogadtatván, az elnökségnek kötelességül tétetett, ezen állapodást országos ülésben a végett kijelenteni, hogy a felirást a fő RRkel közlendő küldöttség a RR határozott akaratját is tudtul vigye.
12 órakor Országos ülésre gyűlvén a KK és RR, VÁSÁRHELYI mint egyik kerületi elnök, a RRnek fentebbi parancsát híven teljesitette. – A PERSONALIS szint azon ellenvetéssel élt, hogy a királyi czimzet kérdése magoknak a RRnek inditványára a két tábla között tractatus utján van, s azt via facti erőltetni, vagy mielőtt egyesülés eszközöltetnék, tettleges változtatást béhozni, a diaetalis pertractatio rendjével ellenkezik. Ő tehát egyeztetés végett középut gyanánt javalja, hogy a czimzetből ezuttal mind az 1-ő mind az 5-ik számot elhagyván, Ő Felsége csupán Ferdinánd névvel neveztessék. Az előlülő Personalis ugy vélekedett, hogy ezen javaslat az ország jusait sértetlen hagyja s a tractatust sem előzi meg, következőleg a leggyengédebb aggodalmat is elenyészteti.
BORCSICZKY ebben meg nem nyughaték, mert az anyit tesz mint Magyarországot az Austriai Császárság egészitő részének tekinteni. Mi nem tagadjuk meg a kormánytól, hogy Ő Felsége mint austriai császár 1-ő Ferdinánd nevezettel éljen; de hogy mint magyar királyt ugy amint a valóságos factum magával hozza, V-ik Ferdinánd névvel nevezzük, erre ugyan engedelmet senkitől sem kérünk, sem oly nevezetet, melly hazánk független méltóságát sértené, magunkra parancsolni nem engedünk. Amit mi állitunk az valóságos factum; azt tehát tőlünk a fő RK meg nem tagadhatják, s ha Méltóságod ellenzi, egyenesen oda kell látnunk a czélzást irányozva lenni, hogy Magyarország függetlensége elenyésztessék – mert különben minő kigondolható oknál fogva lehetne ellenzeni, hogy a magyar nem egy idegen tartomány czimzetével, hanem ezt is maga épségében meghagyva saját nevén szóllitja a magyar királyt? Az, hogy tractatus van eránta a két tábla között, ellent nem állhat, mert midőn meg akarjuk Ő Felségét kérni, hogy a magyar királyi czimet nemzetünk méltósága szerint illő fényben fenntartsa, ezt csak felirás utján tehetjük, arra pedig a két tábla egyesülete szükséges; de hogy mi magunk úgy szóllitsuk e, mint a factum kivánja, s országunk függetlensége parancsolja? erre engedelmet senkitől kérni nem fogunk.
A PERSONALIS feleletül adá, hogy amint Ő Felsége meg fogja diplomatiai nevezetét állapitani, mi is ugy fogjuk őt nevezni; ezt egymástól elválasztani vagy megkülönböztetni nem lehet. – FEKETE a Borcsiczky véleményét támogatva a kerületi megállapodást védelmezé. – A PERSONALIS figyelmezteté, hogy a fő RR reá nem állhatnak s a felirás elmarad. – SZUCSICS azonban a kerületi állapodástól teljességgel nem akart elállani s a Personalis javallatát sem fogadta el, mert az, ugymond, lappangtatást foglal magában, ő pedig lappangni nem akar, hanem nyilván kimondani szándékozik, hogy miután Ferdinánd néven már 4 királyunk volt. Ő Felségét mint V-ik Ferdinánd királyt akarja tisztelni.
BEZERÉDY a királyi czimet Magyarországon csakugyan nem a Cabinetnek önkényes hatalmával, hanem a nemzettel egyetértőleg vélte csak megállapíthatni s ha csakugyan factish változás forog fenn; az bizonnyal nem a mi részünkön van, kik semmit sem változtatva, a historia ösvényén maradtunk s ugy szóllitjuk Ő Felségét, amint 1830-ban megkoronáztuk, hanem a kormány részén van a tettleges változtatás, ő az, aki a kölcsönös értekezést via facti praeoccupálta.
TÖRÖK, BUDAHÁZY, SOMSICS szintén a kerületi állapodást pártolák. A PERSONALIS ujra kérte a RRket, hogy az előrelátható kedvetlenségek elhárítása végett fogadják el azon középútat, mellyet mind a két résznek kielégitésére ajánlott.
SZLUHA, KAJDACSY, FRIM, HASKE a Personalis javallatának elfogadására nyilatkoztanak.
BERNÁTH ellenben a kerületi állapodást védelmezé s teljesen is reménlé, hogy a fő RR azt, ami historicum factummal tökéletesen megegyezik, ellenzeni nem fogják, mert ámbár tapasztalásunk van, hogy a fő RR sokszor igen váratlanul ellenkeznek, de hogy 4 és 1 = 5, még ezen additiót is tagadni merészlenék, azt teljességgel nem hiheti. – ZMESKÁLL a nemzet függetlenségét a nemzet moralis ereében keresi, s a Personalis javallatát annál inkább elfogadja, mivel a tractatus alatt lévő kérdésre moralis kényszeritést gyakorolni nem akar. – TARNÓCZY szintén a nemzet moralis erejében helyhezteti ugyan a nemzeti függetlenség kezességét, de arról is meg van győződve, hogy amely nemzet elég gyáva lenne koronás királyát csupán mint egy külföldi tartomány fejedelmét, nem pedig mint ön királyát nevezni, annak ugyan egy csepp moralis ereje sem volna. – Ezen előadásokra mindég hangos maradjon következvén, a PERSONALIS kijelenté, hogy a többség akaratját nem ellenzheti, de előre mondhatja, aligha lesz a felirásbol valami.
A küldöttség tehát átmentvén a fő RRhez,* NEHIBA kanonok mint szónok, miután a gratulatoria fölirásra a fő RR hozzájárulását kikérte, egyszersmind a czimzet eránti állapodást is tudtul adá.
A küldöttség névsorát l.: Jegyzőkönyv. X. köt. 402.
A Fő RR először a fölirásnak mind érdeme, mind szerkesztése eránt* közértelemmel megegyeztenek, – a czimzetet illetőleg pedig
Az üdvözlő névnapi felirat szövegét l.: Iratok. IV. köt. 211.
GR. PÁLFY, a Tárnok kinyilatkoztatá, hogy akár a dolgok folyamatjának rendjét, akár azon figyelmet (observantia), mellyet egyik tábla a másik eránt, akár végre a hódolatot, mellyel koronás királyunknak minnyájan tartozunk, tekintetbe vegye, a RR véleményéhez hozzá nem állhat. – Alig van két napja, hogy a czímzet dolgában izenetet váltottak a fő RR, s ma már a tractatusok rendjét s tiszteletét egészen mellőzve, tettleg akarják magokat a RR gyakorlatba tenni. Ő Felsége élt azon czimmel, mellyet törvényesen illetőnek gondolt s a RR bölcsességök szerint érzették, hogy azt tettleg megváltoztatniok nem lehet, s felirást hoztak inditványba, most azonban, miután már Ő Felsége kormányra lépte óta több felirások a fejedelem által fölvett czim alatt minden ellenzés nélkül felterjesztettek,* egyszerre tettleges utra lépnek; s a szónok akárkinek itéletére bizza, ha megegyezik e ez ama hódoló tisztelettel, s fiui kegyességgel (filialis pietas), mellyet felirásukban szóval kijelentenek? – Ő a törvényellenes kivánságukhoz soha hozzá nem járul.
V. Ferdinánd trónralépte óta két feliratot küldött az országgyűlés a királynak: a márc. 20-i részvétfeliratot és az ápr. 10-i születésnapi üdvözletet. Vö.: Iratok. IV. köt. 9. kk., 28. kk. – Ezek egyikének a szövegében sincs említve az uralkodó sorszáma, annak a megjelölése tehát legfeljebb a felirat borítékán szerepelhetett.
A fő RR köz felkiáltással jelenték e véleményben osztozásukat, mellyben a NÁDOR is, értelmének bővebben lett kifejtésével szintén megegyezett. (Ennek, valamint a következett vitatásoknak jelentése következni fog.*) Most csak annyit jegyzek meg, hogy mind a két tábla eredeti véleményénél állhatatosan megmaradván, SCITOVSZKY püspök mint a fő RR küldöttségének, NEHIBA kanonok pedig, mint a RRkének szónokai két izben tolmácsolák a másik táblánál megbizóik akaratját. – A 3-ik izenetnél már a FŐHERCZEG NÁDOR megbizá a szónokot, szóllitsa fel különösen az ő nevében is a RRket, hogy tekintvén a felirás tárgyát, engedjenek tanácsának, s álljanak el ő érette kivánságuktól. – A RR azonban, ugy látszék hogy mentől inkább ellenkeztek a fő RR, annal inkább veszélyeztetve érzették nemzeti függetlenségünket, mert ha nem fekszik valami nagy dolog ezen nevezetben, miért ellenzik annyira a fő RR, hogy készebbek legyenek (ami soha sem történt még) a gratulatoria representatio felküldését elenyésztetni, mint az V-ik Ferdinánd nevezetben megegyezni? – A RR többsége tehát, a nádori közbevetés, s későbbi 4 izenetek után is, állhatatos maradott, s midőn végre a NÁDOR azon kijelentéssel kérdezteté meg definitivus akaratjokat, hogy ha el nem állanak, – minthogy a két tábla nem egyesülhetett, – a felirásnak el kell maradni: ők azonban erre sem állottak el, – az ülés mindkét helyütt 3 1/2 órakor eloszlatott, a NÁDOR által oly kijelentéssel, hogy a dolog érdemére nézve mind a két tábla egy értelemben lévén, az ország Rendeinek szives kivánati Ő Felsége előtt szint oly kedvesek lésznek, mintha különös felirás által lettek volna kinyilatkoztatva. (A Personalist összesen 20 megye követje támogatá, a clerus, kir. városok s a Jász kun követ.)*
A viták részleteit l. a következő számban.
A máj. 30-i 312. országos ülés naplóját L.: Jegyzőkönyv. X. köt. 399. kk.
