a) Kerületi ülés [I.] a fő RR urbéri 2-ik izenetök tárgyában. – [II.] Az V-ik Ferdinánd nevezetnek minden felirások boritékán lee…
a)
Kerületi ülés [I.] a fő RR urbéri 2-ik izenetök tárgyában. – [II.] Az V-ik Ferdinánd nevezetnek minden felirások boritékán leendő használata irott izenetben közöltetni rendeltetik a fő RRkel
Kerületi ülés [I.] a fő RR urbéri 2-ik izenetök tárgyában. – [II.] Az V-ik Ferdinánd nevezetnek minden felirások boritékán leendő használata irott izenetben közöltetni rendeltetik a fő RRkel
Pozsony, junius 10, 1835.
Június 7-ik és 8-ik napjain Pünköst, ünnepi szünet. Június 9-én Dessewffy és Reviczky elnökségök alatt
Kerületi ülés.
[I.] Felvétetett az úrbéri kir. válasz iránt költ főrendi 2-ik izenet,* melly által (mint előbbi levelemben megirtam) mindenféle óvások mellett reá állanak ugyan, hogy a felterjesztés tovább ne hátráltassék, mindazáltal ezen értelmök kijelentése előtt, gyámokaikat még egyszer előterjesztik, s a RRket elállásra szóllitják fel. Nevezetesen
A főrendek második úrbéri izenetének szövegét l.: Iratok. IV. köt. 225. kk.
1.) A Sclavonia nevezet iránt azzal végzik válaszukat, hogy ha minden előadott okok sem lennének képesek a KKkat és RRket a királyi válasz elfogadására birni, a fő RR bizván Ő Felségének igazságszeretetében, mellynél fogva kormánya alatt lévő tartományainak igazait részrehajlás nélkül pártolandja, a KK és RR javallatának felterjesztését tovább nem ellenzik.
Erre SOMSICS szükségesnek itélte azon választ ismételtetni, mellyet a KK és RR előbbi felterjesztés alkalmával a fő RR hasonló nyilatkozására adtak volt, t. i. hogy Ő Felsége igazságszeretete a törvények teljesitésében állhat.*
Az előző úrbéri felterjesztés hosszú vitáját lezáró hetedik válaszukban írták a főrendek, hogy ebben a kérdésben véleményük fenntartása mellett elállnak a további vitától, „tellyes bizalmokat helyezvén Ő Felségének igazságszeretetébe, mellyhez képest dicső kormánya alatt lévő tartományai jussait minden részrehajlás nélkül fogja pártolni”. Erre válaszként a rendek azt a meggyőződésüket hangoztatták, hogy „a fejedelem igazságszeretetének alapja egyedül a törvény lehet” s hogy „e részben élő törvények által kifejezett jussukhoz s ezekben gyökerezett kiváltsagukhoz továbbá is állhatatosan ragaszkodnak”. L.: Iratok. III. köt. 407. kk., a vitákra e kötet 201. kk.
PÁZMÁNDY ezen észrevételt maga részéről is pártolván, még két pontot talál a fő RR válaszában, amit felelet nélkül nem hagyhat: 1.) Hogy ők a Magyarországhoz kapcsolt részeket (partes adnexas) szokatlan diplomaticai ujitással társországoknak nevezik. – 2.) Vádolják a RRket, hogy a dolog érdemét már eleve megilletve, ezen tartományok jusait sértik. – Az első nevezetnek változtatásában megegyeznünk nem lehet; – a második vád valótlanságát megczáfolták ugyan e táblának izenetei, de el nem hallgatható, miképen a fő RR minket vádolnak a bűnről, mellybe magok estenek, midőn a Felség igazságszeretetét olly irányban emlegetik, hogy ama tartományok jusait részrehajlás nélkül fogja pártolni, s ezáltal határozottan látszanak állitani, hogy a kérdéses 3 megyék a kapcsolt részekhez tartoznak.
Ezek s még HERTELENDY MIKSA és VAY némelly előadásai után abban lőn az állapodás, hogy a RR nézeteiktől el nem állván, a felterjesztést előbbi javallatjok szerint kivánják megtétetni; a főrendi viszon izenet némelly részeire mindazáltal a fentebbi előadások értelmében felelni szükségesnek itélik.
2.) A bolt jusra nézve azt mondják a fő RR, hogy a KK és RR utóbbi módositásukkal nem hogy közelítettek volna a királyi válaszhoz s a fő RRknek azzal megegyező szándékához, hanem tőle még inkább eltávoztak. – Mindazáltal ügyöket itt is a Felség igazságszeretetére bizván, a felterjesztést nem akadályoztatják.
SZÉLL kötelességének ösmérte, a RR véleményének sértetlen hagyása mellett, a fő RRhez némileg közelíteni. Nevezetesen miután elrendeltetett, hogy a boltnak vidéki személy általi kibérlésére megkivántatott földesúri engedelemnek a törvényben kijelelt okon kivüli megtagadása esetében kár- s költségtéritésseli rövid útú béhelyhezésnek lészen helye, ezen felül még a földesúrra szabott 200 ft. büntetést sem szükségesnek, sem igazságosnak nem itélheti. Mert az adózó nép szabados kereskedése a megelőző ellátással is tökéletesen biztosítva van; s ámbár több más beneficiumok is adattak a jobbágyoknak, p. o. legeltetés, pálinkafőzés s a t., mindazáltal az ezeket megtagadó földesúr ellen 200 ft. büntetés nem határoztatott, hanem kiszabatott az út, melylyen a jobbágy megtagadott beneficiumához hozzá fog juthatni. Kivánná tehát hogy a RR ezen, különben is valamint aránytalan, ugy viszonyosság nélküli büntetéstől elálljanak, s a rövid úton megtéritendő károk értelmét is szabályosabban meghatározzák.
RÉPÁS az előtte szólló követtel tökéletesen egyetért. A kérdéses büntetés az elköltözést gátoló földesúr ellen szabott sanctio hasonlatától vétetett,* ezen hasonlat azonban nem áll, mert amott az elköltözni akaró jobbágynak letartóztatásával annak elidegenithetlen természeti jusai sértetnek, s a földesúr mintegy földhöz ragadt szolgaságot akar teremteni, itt csak egyszerű törvényszegés forog kérdésben, s a büntetésben sem arány, sem a bészámitás fokaira való figyelem nem találtatik.
A fentebb, a 476. old. 12. jegyzetében ismertetett büntetés valóban teljesen megegyezik azzal, amelyet a rendek az I. tc. 4. §-ában szabtak ki arra a földesúrra, aki az elköltözni kívánó jobbágyot kötelezettségeinek pontos teljesítése után is erőszakkal visszatartja.
HERTELENDY MIKSA kinyilatkoztatja, hogy ha ennek kihagyásával egyesülést gondolnak a RR eszközölhetni, azt teljességgel nem ellenzi.
BORCSICZKY ugy vélekedik, hogy a dolog érdemének változtatásávali uj javallat előterjesztéséről szó sem lehet, mert minő javallat az, melly a fő RR tetszését megnyerhetné? Vagy az, hogy minden a földesúri önkénynek húzó vonó indulatjára hagyassék, vagy pedig hogy az olygarchák béfolyásának kitett vármegyei elintézésre minden további provisio nélkül bizassék. Ezekről tehát szó sem lehetvén, ami a 200 ft. büntetést illeti, hahogy ettől el akarnak a RR állani, szükséges lészen a törvénybe kitenni, hogy a panaszolkodó személy a kibérleni kivánt boltba alispányi hatalommal, kár és költség megtéritésével rövid uton béhelyheztődjék, a meg nem elégedő félnek pedig az urbéri ut fenmaradjon.
NAGY PÁL ezt nem ellenzi; egyébiránt a Felség igazságszeretetére való hivatkozást mindennél sérelmesbnek látja, mert a felirás nem csak ezen táblának, hanem az ország öszes Rendeinek nevében megy fel, s a fő RR mégis magokat ellenféllé teszik, s az ő nevökben is szólló felirás ellen már előre mintegy appellátával élnek. Ami magában igen képtelen anomalia, – de hiszen az a diaeta számos anomaliáinak egyike; mindazáltal szükségesnek véli a feleletben megérintetni, hogy ez törvényhozásunkban példátlan dolog.
BERNÁTH tökéletesen egyetért. A fő RR appellátája nemcsak helytelen, hanem egyszersmind haszontalan is, mert törvényhozás tárgyában a királyt birónak egyátaljában el nem ösmérhetjük. Egyébiránt ha elfogadtatik a trencsényi javallat, szükség lészen az izenetben kijelenteni, miképen reményljük, hogy a közelítésre most is hajlandóságunkat bizonyitván, nem illy helytelen és hallatlan óvásokkal, hanem mint a közös haza testvér gyermekeihez illik, köz egyezéssel fog felirásunk Ő Felsége elébe terjeszttetni.
Ezek szerint a trencsényi javallat elfogadtaték; a rövid útú viszahelyheztetéskori kártérités szabályosb értelmére pedig kimagyaráztatni rendelteték, hogy itt nem a bolt nyitásból reménlhetett nyereségnek megtéritése, hanem az 1807-ki politico-repositionalis törvény* hasonlatára, azon kár értetik, melly közvetetlenül a bolt bérbeadásának meggátlásából a jobbágyra háramlott; a vesztett nyereség, s közvetve származott kár (damnum emergens) törvény utjára tartozván.
Az 1807: 13. tc. intézkedett a javaikból erőszakosan kivetettek visszahelyezéséről; az 1. § a javak visszadásán túlmenően kártérítésre is kötelezte az erőszakos foglalókat a foglalásból eredő költségekkel és károkkal kapcsolatban, „huc tamen non intellecto, cassante lucro et emergente damno”.
3.) A helység előljáróinak választására s a VII. t. cz. 5-ik §-ra nézve kijelentették a RR hogy a felirást mindenekben eredeti javallatukhoz képest kivánják felterjeszteni.
Ennek végzetével, magára a felirásnak s módositott törvényczikkelyeknek stylusára tett főrendi észrevételek vizsgáltattak meg, s kevés kivétellel jókká hagyattak.
[II.] Most BORCSICZKY emlékezteté a RRket, miképen a királyi czimzet feletti meg nem egyesülés miatt a köszöntő fölirás elmaradt.* A közlekedések szóval történtek, de számos ismétlésök által oda ment a dolog, hogy azt igy abbahagyni nem lehet. Egyetlen ellenvetésök a fő RRnek, hogy a tárgy iránt fölirást hozván inditványba, tettleges utra nem léphetünk. Azonban ellenvetésök teljességgel nem áll. Mi érezvén constitutionalis jussainkat s kötelességinket, mellyek szerint a király a maga czimzetét egyezésünk nélkül meg nem változtathatja, fölirás utján kivántuk a Fölséget megkérni, hogy azon nevezettel éljen, mellyet hazánk függetlensége s koronánk méltósága kiván, s melly a factummal megegyezik. De arra, hogy mi a magyar királyt tulajdon nevével szóllithassuk, engedelmét soha nem kértük, soha kérni nem fogjuk. Sőt a historiának, s 1830-ki koronázásnak ösvényén maradván, ha van tettleges változtatás a dologban, annak súlya nem minket, hanem a kormányt terheli. Valjon mit is akarnak a fő RR? Azt talán, hogy a mostanában szőnyegen forgó öt rendbéli felirás* megkészülvén, minket azon kéntelenségbe tegyenek, melly szerint vagy azoknak felküldését hátráltatva látni, vagy pedig hazánk független önállására homályt vonni kénszeritessünk? Ezen czélzat elérését megelőznünk kelletik, s azért kéri a RRket, foglalják külön izenetbe azon kivánságukat, hogy felirásaikban Ő Felségét mint magyar királyt 5-ik Ferdinánd czimmel tisztelni kivánják.
Vö. a máj. 30-i országos és főrendi ülések vitáival, 457. kk.
Az úrbért az előleges sérelmeket, Erdélyt, V. Ferdinánd nevét és az ügyvédi vizsgát illető feliratok.
Többen helyest!! kiáltanak, – ellenkezését pedig huzamos idő alatt is senki nem nyilatkoztatja; – az elnökség tehát Trencsin követe inditványát elfogadottnak, annál fogva végzésnek jelenti.
B. PRÉNYI óhajtotta volna, hogy a tárgy érdemileg kifejtessék. Ez azonban ellenkezés nem léte miatt meg nem történhetvén, az izenet kidolgozását küldöttségre bizni kivánná. – ZARKA mint tollvivő kerületi jegyző, az ugocsai követ kivánságának elfogadására kéri a RRket.
DEÁK a küldöttséget szükségesnek nem itélvén jobbnak látná, hogy ha van valaki, aki e tárgyról bővebben gondolkozott, észrevételeit adná elő. Egyébiránt ő teljességgel el nem ösmeri a főrendeknek azon vétóját, hogy az ő ellenzésök valamelly tárgynak véget vethetne. Kivánja tehát, hogy az izenet nem uj inditvány gyanánt készittessék, hanem oly értelemben, melly szerint a KK és RR minap megszakitott tanácskozásuk fonalát folytatólag felfogván, akaratjok kifejezését ezennel megujitják.
Többen sürgeték az ugocsai követet, hogy észrevételeit adja elő; – ő azonban azt tenni nem akará, a RR pedig küldöttség nevezését szükségesnek nem itélték, s az izenet jegyzői tollra bizatott.
Ezután némelly megyéknek pótolólag dictaturára bocsájtott sérelmei vétettek tanácskozás alá, nevezetesen Veszprém v[árme]gyének négy rendbéli sérelme s kivánata: 1.) Hogy a Cancellaria bizonyos pereket az itéletnek meghozása után, de kihirdetése előtt felküldetni parancsolta. (Ez sérelemkép elfogadtatott.) – 2. Hogy Ő Felsége a királyi városokat és cameralis jószágokbani alattvalóit a diaetalis taxák fizetése alól felmentette. Mivel azonban HAVAS felvilágositásai szerint, itt nem a már állapodásba ment törvényből a nemesekre háramlandó fizetésről,* hanem azon puszta régi gyakorlaton épült taxáról van szó, mellyet a kir. városok diaeta alkalmával a királyi Kincstárba fizetni szoktak s mellyet most Ő Felsége elengedett, – a sérelem annál inkább el nem fogadtatott, mivel ha van e dologban sérelem, az bizonyára nem az elengedésben, hanem az előtti törvénytelen exactióban kereshető. – 3. Hogy a királyi Kamara contrabandalis biróskodást* gyakorol, bár ha a portékák már harmadik kézen vannak is, s ennek teljesitésére a megye nemcsak felszóllittatik, de törvényes hatósága szerint a teljesitést megtagadván, a törvény bétöltésére ügyelni tartozó Helytartótanács által még felelet terhére is vonatik. (Sérelemkép elfogadtatott.) – 4. Hogy a meghalálozott katonák lajstroma évenként a megyékkel közöltessék. (Szintén helybehagyatott.)
Vö. a 152. old. 22. jegyzetével.
Csempészettel kapcsolatos ügyekbeni bíráskodás. (Vö. a 306. old. 19. jegyzetével.)
Posega vármegye pedig az 1795-ki pestis alkalmakori őrvonalakra fizetett költségeinek megtéritését sürgeti. (Kérelemkép ajánltatni rendeltetett.)
Végre a sérelmek és kivánatok szerkesztésének rostállata folytattatott, s minapában az országgyűlési ujság létesitése eránti javallat* kidolgozására titkos szavazattal neveztetni határozott küldöttség névszerint kihirdettetett. Tagjai ezek: Dubraviczky, Borcsiczky, Géczy, Pázmándy, Deák, Somsics, La Motte, Bernáth, Palóczy, Hertelendy Miksa, Vásárhelyi és Bőthy vármegyei követek, – Balassa és Frim kanonokok, Gr. Draskovics horvátországi, Mihalkovics jászkunsági, Vághy, Kricske, Bujanovics és Gerencsér kir. városi követek.
Vö. előbb, 421. kk.
