b) Országos ülés a fő RRnél. – A kir. czimzet és ügyvédi censura iránti felirásokat elfogadják. – Erdély iránt közelitve módosita…
b)
Országos ülés a fő RRnél. – A kir. czimzet és ügyvédi censura iránti felirásokat elfogadják. – Erdély iránt közelitve módositanak. – Az előleges sérelmek ügyében véleményüknél maradnak.
Országos ülés a fő RRnél. – A kir. czimzet és ügyvédi censura iránti felirásokat elfogadják. – Erdély iránt közelitve módositanak. – Az előleges sérelmek ügyében véleményüknél maradnak.
Junius 10-én országos ülés a fő RRknél.
Napirenden voltak a KK és RR által Pünköst szombatján általküldött, s akkor köziratra bocsájtott négy rendbéli izenetek, ily renddel:
I-ör: Második izenet az előleges sérelmekre királyi orvoslást sürgető felirás tárgyában.* – Itt már nemcsak a dolog érdemére, hanem a szerkesztésre nézve is többnyire megvolt az egyesülés, kivévén a fő RR által kihagyatni kivánt,* de a Statusok által most is megtartott azon kifejezést, mellyben ezen sérelmek orvoslásának, a dicsőült király 43 éves országlása alatt hasztalan szorgalmazása emlittetik.
A rendek izenetét l.: Iratok. IV. köt. 218.
A kérdés előző főrendi vitáját l. előbb, 443. kk.
GR. PÁLFFY tárnokmester most is a kihagyáshoz ragaszkodik. Az uralkodó eránti bizodalomnak őszinteséggel akarják jelét adni a KK és RR, s ezt adják okul, hogy a kérdéses kifejezéshez ragaszkodnak. De a bizodalom nem annyira keserű szavakban, mint inkább jobbágyi hódolattal párositott fiui közelítésben nyilatkozik. És miután ő azon fejedelem iránt, kit alattvalói a legjobb atya gyanánt siratnak, halála után lehetőleg még nagyobb tisztelettel viseltetik, szent árnyékának emlékezetét legtávolabbról sem kivánná sérteni. A kihagyáshoz tehát annyival inkább ragaszkodik, mivel az a dolog érdemének nemcsak nem árt, sőt kedvetlenséget mellőz, s ekép a kedvező királyi választ is könnyiti.
LÁNCZY főispán a Tárnok veleményét azon oknál fogva is pártolja, mivel a RR keserű szemrehányása magával a dolgok történeti fekvésével sem megegyező. – 1791-ben kirendeltetvén a rendszerezendő országos küldöttségek,* azon idő óta sérelmeink legnagyobb része ezek munkálatának tömegére utasittatott, s nélkülök nem is orvosoltathatott, de különben is ezen ugynevezett előleges sérelmek mostani alakjokba csupán 1825-ben öntettek,* és igy semmi tekintetben sem áll, hogy orvosoltatások 43 esztendők óta állhatatosan szorgalmazva, vagy pedig megtagadva lett volna.
Az 1791: 67. tc. által.
Végleges formájukban l. az országgyűlés Irásaiban, 313. kk., magyar fordításban 1493. kk.
JORDÁNSZKY püspök szokott őszinteségére hivatkozva nyilván kijelenti: miképen attól tart, hogy ha az ország Rendei, kik kevés hetekkel ez előtt a legjobb fejedelem halála felett mély bánatjokat nyilvánitották,* most annak árnyékát méltatlan szemrehányással illetnék, s igy ugyanazon egy lehellettel hideget és meleget fujnának; ez a nemzet characterére nem kedvező színt hárithatna, annak okáért ő úgy, mint az utánna szóllott főpohárnok báró ÖTVÖS és báró BEDEKOVICS főispány továbbá is a kihagyásra szavaztanak.
Márc. 20-i feliratukkal. L.: Iratok. IV. köt. 9. kk.
Az ORSZÁGBIRÁJA tökéletesen meg volt győződve, hogy a Te[kinte]tes KK és RR mind saját kebelök megnyugovása, mind azon kötelesség tekintetéből is, mellyet az ország sérelmei orvoslásának eszközlése iránt éreznek, teljesen megnyugodhatnak, ha sértetlen maradván a dolog érdeme, ezen kifejezéstől elállanak. Tartozunk ezzel elhunyt fejedelmünk szent árnyékának s azon viszontagságokkal teljes idők emlékezetének, mellyek magát az egész monarchiát elnyeléssel fenyegetvén, a körülmény szülte sérelmek orvoslásának kedvezők épen nem valának; és tartozunk a ki hagyással Felséges Királyunk érzelmeinek, kinek erényteljes tulajdoni közt a fiúi tisztelet legfőbb helyütt áll, s mellyet érzékeny bántással illetnénk, ha thronusáhozi csaknem első közelitésünkkor imádott attyának emlékezetét keserű szemrehányással illetve, fájdalmának alig hártyásodó sebeit kimélletlenül felszaggatnánk. És mivel a dolognak valósága már a többszöri sürgetés ismétlésére való általános hivatkozásban úgyis egészen bennfoglaltatik, a kérdéses kifejezést sem tanácsosnak, sem az egész Európa által nagylelkűnek nevezett magyar nemzethez illőnek nem itélheti.
Ezek szerint a FŐHERCZEG NÁDOR azon szavak kihagyását most is köz értelmű végzésnek nyilatkoztat.
II-or: Erdély ügye másodizben.
Minthogy a fő RR már első alkalommal kijelentették, hogy ha ezen felirástól a KK és RR elállani nem akarnának, annak felterjesztését érdemileg tartóztatni nem kivánják: a Statusoknak általános észrevételeit* hallgatással mellőzve, nyomban általmentek azon pontokra, mellyek a szerkesztés módositásai körül forognak.
A rendek e tárgybani második izenetét l.: Iratok. IV. köt. 218. kk., magának az izenetnek a javaslatát: Uo. 31. kk.
Itt legelőször előfordul az, hogy a KK és RR említést tévén azon reményükről, mellyet Erdély országgyülésének egybehivása által, az előleges sérelmek sorában foglalt unio valahai teljesedése felől tápláltanak, első alkalommal Erdélyre nézve reincorporatio szóval éltek volt. – A fő RR ellenben magára az előleges sérelmek stylusára hivatkozva szorosb kapcsolat, arctior unio kifejezésseli cserét javallottak. Ezt a KK és RR most elfogadták, de csupán Erdélyre magára szoritva, mert ami a Partium névvel nevezett vidéket illeti, el nem ösmerhetik, hogy ezeknek valóságos visszacsatolása végett az erdélyi diaetávali értekezésnek szüksége, vagy csak helye is lehetne, a Részekről tehát ezen öszefüggésben emlitést tenni nem kivánnak.
Az ORSZÁGBIRÁJA még szabályosabban meghatározottnak látván a RR javallatát, annak elfogadására nyilatkozik. – Báró ÖTVÖS nem tudja meg fogni hogy a Részeknek viszakapcsolását is miként lehet Erdély, rendeiveli előleges értekezés nélkül képzelni. – Mire az ORSZÁGBIRÓ feleletül adá, hogy ez más kérdés, azt ő sem tudja megfejteni, de annyi igaz, hogy amelly megkülönböztetést tesznek a Statusok, az a fundamentális fölirással* tökéletesen megegyezik. – Ez tehát elfogadtatott.
Ti. az előleges sérelmek Erdélyt és a Részeket illető pontjának szövegével. Vö.: Iratok. I. köt. 164. kk.
Következett, a RR által most is megtartott azon kifejezés, mellyel abból eredett mély fájdalmukat nyilatkoztatják, quod fiducia principis ipsi quoque nationi subtracta, Jurisdictionibus vero, juribus, imo et ipsa legali activitate orbatis, arbitrium supremum rerum in Transylvania gerendarum Comissario regio delatum habeatur.*
Vö. a kerületi ülés vitáival, 452. kk.
PALUGYAY kassai püspök: Nehezen tudta magával elhitetni, hogy a KK és RRnek más czéljok is volt ezen felirásban, mint az: hogy az erdélyi diaeta újabbi egybehivásával előleges sérelmeink sorában buzgó részvéttel sürgetett óhajtásaik teljesitésére út nyittassék. Ezen szempontból indultak a fő RR is, midőn megnyugtatásukat találván a Statusoknak ama kinyilatkoztatásában, hogy az erdélyi országgyülés eloszlatása okainak taglalgatásába bocsájtkozni nem akarnak, és méltó hódolattal tisztelvén elhunyt fejedelmünket, dicső Királyunk által is megerősitett biztositását, melly szerint semmit sem óhajt annyira, mint hogy a törvények tekintete helyreállítatván, Erdélyország Rendei ujra egybehivattathassanak;* ezen megnyugtatásoknál fogva tehát csupán azon óvással egyeztek meg a M[éltósá]gos fő RR ezen felirásban, hogy az nem sérelem, nem panasz, hanem csupán alázatos könyörgés gyanánt nyujttassék bé Ő Felségének, s minden kifejezések elmellőztessenek, mellyek ezen czéltól távozni látszathatnak.* Már pedig a kérdésben forgó kifejezés e czéllal egyátaljában össze nem egyeztethetik. Nem akar ugyan a szónok Erdély belső viszonyainak reá nem tartozó taglalgatásába bocsájtkozni, kéntelen mindazáltal kijelenteni, miként a kormánynak Erdélyt tárgyazta rendeletei sokaknak, kik a köz bátorságot, s a mai háborgós időkben tőbül megrázott és gyökerében megrenditett társasági rendet szivökön viselik, itéletje szerint némelly nyugtalankodók törekvésinek megzabolázására legbiztosabb ellenszernek s egyedül Erdély rég óhajtott boldogságára szakadatlan törekvő atyai indulatból származottaknak, következőleg nem panaszt, hanem szives köszönetet érdemlőknek tekintődhetnek. De különben is, habár közbejött légyen is valami, ami Erdélynek Rendei előtt alkotmány sértéskép tünhetnék fel, annak feszegetése jelen állásunknál fogva reánk egyátaljában nem tartozhatik, sőt az erdélyi sérelmek itteni pertractatiója merőben ellenkeznék ama diplomaticai alkukötésekkel, mellyek Erdélynek elkülönözött önállásu törvényhozást biztosítanak.* A szónok tehát most is a fő RR előbbi véleményéhez ragaszkodva, a kérdéses sorok kitörlésére szavaz.
A rendek felirati javaslatának szavai. L.: Iratok. IV. köt. 33.
Vö. a rendek első izenetének főrendi vitáival, 444. kk.
Vö. a 446. old. 12 és a 13. jegyzetével.
GR. KEGLEVICS barsi főispány szintén azon szempontból indul, hogy a felirásnak tisztán könyörgési alakban kell maradni, de nem is képes megfogni, mit értenek a KK és RR az alatt, hogy az erdélyi jurisdictiokat törvényes hatóságuktól megfosztatottaknak állitják? Ha talán a marchalis székek tartásának felsőbb engedelem nélküli tilalmára* czéloznak, ugy kéntelen kijelenteni, hogy a kik Erdélyország alkotmányával ösméretések, minnyájan igen jól tudják, miképen a Gubernium engedelme nélkül ennek előtte sem volt szabad marchalis székeket tartaniok. Már pedig a mostani Guberniumot törvényesnek el nem ösmerték,* természetesen következik tehát, hogy az engedelem adásra magának a királyi biztosnak kelletett hatalmat adni.
A Gubernium 1835. febr. 6-i körrendelete, amely a törvényhatóságokkal tudatta az erdélyi országgyűlés bezárását, egyben utasította a főispánokat arra is, hogy megyegyűlés tartására a tárgy felterjesztése mellett kérjék ki a királyi biztos, Estei Ferdinánd főherceg előzetes engedélyét. (OL, Gub./Pol. 1835/7640. sz.)
L. erre a 445. old. 9. jegyzetét.
Nehogy ezen állitás köz értelműnek vétessék, később a vitatások folytában Báró PRÉNYI ugocsai főispán megjegyzé, miképen Erdélyország Rendei minduntalan azt tartották legérzékenyebb sérelmöknek, hogy a marchalis székek tartása felsőbb engedelem nélkül meg nem engedtetett, s ez által egyik legsarkalatosb alkotmányos jussok megsértetett. – GR. PÁLFFY tárnokmester nem akarja ugyan magát erdélyi publicistának* vallani; annyit mindazáltal közesméretű dolognak állít, hogy a marchalis szék tartását előlegesen mindég bé kellett a kormányszéknek jelenteni. – B. PRÉNYI: bejelenteni, de nem engedelmet kérni! – GR. PÁLFYY: A béjelentésnék czélja nem lehet, hogy az irományok holt tömegébe temettessék, hanem hogy engedelem eszközöltessék. Igaz ugyan, hogy ennek megadása vagy megtagadása jelenleg a királyi biztosra bizatott, de hiában, rend, kormányzás, igazgatás nélkül polgári társaság nem állhat fenn; erdélyi atyánkfiai pedig a kormányszéket törvénytelennek nyilatkoztatták, engedelmességöket megtagadták, Ő Felségének tehát kötelessége volt olly kormányt adni az országnak, amelly képes legyen engedelmességet szerezni (!!)
Azaz: az erdélyi közjog szakértőjének.
Ezzel e kérdésnek vége lőn. – A tárgyat illetőleg ugyancsak
B. PRÉNYI szintén nem talált ugyan elegendő alapra, melly a RR panaszos kifejezését egész terjedelmében igazolhatná, de annak sem látja okát, hogy a köztudomású tettleges dolgok körében maradva, a megegyezéshez közeliteni nem lehetne. Azt, hogy az erdélyi törvényhatóságok jussaiktól s törvényes hatóságoktul megfoszttattak, oly bizonyossággal csakugyan nem tudjuk, minő a felirásba tételre megkivántatik; azt tehát maga is kihagyatni kivánja, ellenben quod supremum rerum arbitrium Comissario regio delatum habeatur, ez minnyájunk előtt tudva van, közelítés végett tehát el lehetne fogadtatnia.
Az ORSZÁGBIRÁJA megkülönbözteti e tárgyban a hivatalos tudomást a magánostól. Hivatalosan csak annyit tudunk, hogy az országgyülése egybehivásának s eloszlatásának jussa kirekesztőleg a királyi jussok közé tartozik. Minden egyéb, amit tudunk, nagyobb kisebb hitelességű, de minden esetre csak magános tudósitásaink szerint is valónak nem állithatjuk. Mert azon fejedelemről, ki a diaeta némelly nyugtalanul háborgó tagjai ellen a nemzetre hivatkozik, arról, aki világszerte kijelenti, hogy semmit sem óhajt forróbban, mint a törvények tekintetenek helyreállitásával ismét országgyülést hirdetni: ezen uralkodóról teljességgel nem állíthatjuk, hogy bizodalmát a nemzettől elvonta. – Azért tehát Ugocsa főispányával tart, hogy ami historice tagadhatatlan, t. i. quod supremum rerum arbitrium comissario Regio delatum habeatur az arbitrium alatt nem önkényt, hanem kormányzást értve: azt közelités tekintetéből el lehet fogadni, a többinek kimaradnia kelletvén.
GR. PÁLFFY tárnokmester a valóságos factum kifejezésében nem ellenkezik, – de fejeztessék ki úgy, amint valósággal van. Mi minnyájan fájdalmat érezünk az erdélyi diaeta eloszlatásának miatta, de a RR ezen szomorító történet okát a kormánynak látszanak vétkül tulajdonitani; a szónok pedig távolról sem kivánja a kormányt szemrehányással illetni, mert teljesen meg van győződve, hogy a kormány azt tette, amit tennie nemcsak tanácsos, hanem kötelessége is volt. Ahol függés, rend és tartalék nem uralkodik, ott a polgári társaságot egybentartó kötelek megbomlották; igazgatás nélkül nem élhetünk, kormánynak lenni kell. Miután pedig az erdélyi RR, vagyis azok, kik nevökben szóllottak, sem függést, sem kormányt többé nem ösmertenek, nem volt egyéb hátra, mint eloszlatni azon diaetát, mellynek a felvett ösvényen haladása az országot veszedelemmel fenyegetni látszatott. Ám légyen tehát, fejezzük ki fájdalmunkat, mellyet afelett érezünk, hogy a dolog ennyire ment, s hogy a főhatalmat királyi biztos kezére bizni kelletett, de ne mondjunk semmit, ami ezt a kormánynak vétkűl tulajdonítani látszatnék, vagy szemrehányásra mutatna.
E pontra nézve az Országbirájának közelítő javallata lőn végzésnek jelentve.
Ezen mai ülés 11 órakor kezdődvén, s meglehetős hosszan tartván, annak egész foglalatját még mai levelembe torlasztani sem idő, sem hely nem engedi; a további részleteket tehát jövő levelemre halasztván, itt különösség okáért előre kiemelem a következőt:
Van egy pont az erdélyi felirásban, mellyben azt mondják a RR, hogy Erdélynek századokon keresztül nobiscum felicia non minus quam adversa communia fuere. – Ezt PALUGYAY s a TÁRNOK kihagyatni kivánták, egy két kedvetlen vonást vetvén azon idők emlékezetére, midőn Erdély a törökkel egyesülve, a magyarra ellenséges harczban volt. – Az ORSZÁGBIRÁJA pedig egyesülés tekintetéből meghagyatni kivánta.
JORDÁNSZKY igy szóllott: Én a historiai igazságot az egyesülés óhajtásának alája nem vetem. Én úgy tanultam s úgy tanitottam a historiát, hogy legsiralmasb nemzeti szerencsétlenséginknek kútfeje s ápoló dajkája Erdély ország volt. (Nagy zúgás az auditoriumban.) Ott támadtak a törvényes királyok elleni pártoskodások vezérei, sőt még a mohácsi veszedelmet megelőzött időkben is, midőn még Erdély Magyarországgal össze volt csatolva, voltak erdélyi vajwodák, névszerint 1-ő Lajos alatt, kik felkent királyaik ellen fegyvert fogni nem átallottak.*
I. Lajos alatt ilyen eset nem ismeretes; a szónok alighanem Lackfi István vajdára, a későbbi nádorra gondol, aki korábban is tanúsított ingatagsága után 1396-ban Nápolyi László párthívévé szegődött és ezért 1397-ben életével fizetett.
FŐHERCZEG NÁDOR: Nem látom szükségét, hogy a különben is közesméretű historia részleteinek taglalgatásába bocsájtkozzunk, mert majd az sülne ki a dologból, hogy azon vajvodák, kiket Püspök úr emlitett, nem erdélyiek, hanem magyarok voltak. (Nevetés.)
(A felirás többi még kérdéses pontjai eránt részint megegyeztek a fő RR, részint módositásokat javallanak.)
Következett a 2-ik izenet azon felirás eránt, hogy Ő Felsége V-ik Ferdinand nevezettel éljen.* – Ennek felterjesztését a fő RR tovább nem ellenzik, azon hozzátétellel, hogy ők sem aggodalmat nem látnak, sem a dolognak függetlenségünkre nézve legkisebb fontosságot is nem tulajdonitanak.
A rendek e tárgybani második izenetét l.: Iratok. IV. köt. 221. kk., magát a feliratjavaslatot: Uo. 35. kk.
Az ügyvédi censura tilalmának megszüntetését tárgyazta felirás* az ORSZÁGBIRÓnak s vele egyetértett többségnek végzése szerint, azon hozzátétellel lőn elfogadva, hogy a censurálandó ifiak a praxis eránt is szigoru vizsgálat alá vétettessenek.
A rendi izenetet és a javasolt felirat szövegét l.: Iratok. IV. köt. 222. kk.
*
A KK és RR e mai nap csupán szerkesztetési rostálgatással foglalatoskodtanak.
