b) Némi pótoléka az előbbi levelekben közölt vitatásoknak.
b)
Némi pótoléka az előbbi levelekben közölt vitatásoknak.
Némi pótoléka az előbbi levelekben közölt vitatásoknak.
Ezuttal alkalmam nyilik a szóllás szabadságán ejtett sérelem feletti circularis és országos tanácskozásokbul még némellyeket pótolólag feljegyezni, miket helyszűke miatt előbbi leveleimbe nem foglalhattam.
A kerületi ülésben, miután a fölirás már elhatároztaték s csak arról vala szó, ha Deák javaslata szerint sérelemkép történjék e?
RAGÁLYI ily értelembe szóllott: Hogy a szóllás szabadságát én is gyakorlottam publicus pályámon, erre nézve a köztudomásra hivatkozhatom;* ugy hiszem mindazáltal, hogy vannak oly dolgok, mellyeket a legjobb szándékkal mondjuk ki bár, magának az ügynek ártanak inkább, mint használnának. Ilyen az, amit én kimondhatatlannak tartok, t. i. hogy a B. Wesselényi ellen törvény útján meg inditott kereset valóságos sérelem. És habár tizszer, sőt százszor oly hatással tudnék is szóllani, mint Zala vármegye követje, nem merném azt az elvet így általánosan felállitani: hogy közgyülekezetben mondott beszéd hűtelenség vádja alá nem eshet. Mert ha ezt mondva bármi hatással szóllanék is, elfojtaná beszédemet s megczáfolná állításomat ama számos szerencsétleneknek a sirból felhangzó sóhajtása, kik hasonló történetekért pallós alatt vérzettek, és én borzadnék azok számát szaporitani. Nehogy tehát kárt tegyek, én azon elvet itt kimondhatlannak tartom, s annak kimondását hazám független törvényszékeitől várom. – Azonban, hogy a kérdéses eset által a szóllás szabadsága szorítva van, azt elösmerem, s hogy aggodalmunkat a fölirásban kijelentsük, nem ellenzem, arra azonban, hogy úgy történjék a fölirás, mint azt Zala követe javalja, soha rá nem állok.
Ragályi a két előző országgyűlésen, de különösen 1830-ban az ellenzék egyik legünnepeltebb vezéralakja volt, olyannyira, hogy 1832-ben a kormány megyéjében, Borsodban meg is akadályozta megválasztását s csak később tudott eljutni Torna megye követeként az országgyűlésre. 1834. febr. 19-i bemutatkozására l. Kossuth tudósítását Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 668. kk. – Fokozatos jobbratolódása azonban azóta is egyre észrevehető. Horváth Mihály erre azt az aligha kielégítő magyarázatot adja (i. m. I. köt. 285. kk.): hogy megsértődött, mert egyszerre két megyében – Abaujban és Hevesben – történt megválasztása közül az alsó tábla csak az előbbit ismerte el érvényesnek.
DEÁK: Hogy sok áldozati hullottak a szabad szóllás és egyebek miatti üldözéseknek hazánkban is, az igaz; de hogy ezeknek sóhajtásai megczáfolnák állitásomat, melly szerint törvényeinkre támaszkodva állitom: hogy közgyülésbeni beszédért hűtelenségi per alá vonatni nem lehet, vagy hogy ezen állitás ama sóhajtásokat szaporíthatná, bé nem láthatom. Sőt azt tartom, kötelességünk alkotmányos uton provideálni, hogy azon áldozatokhoz mások sóhajtási ne csatoltassanak. Ha olly gyáva lesz a nemzet, hogy ezen törvényes gondoskodásunkban minket elhagy, s ennek következésében a felirást annak ellenzői ellen ki nem fogjuk vivhatni, ha olly gondatlan lesz, hogy jussait kezeiből kiragadtatni engedi: arról mi nem tehetünk. De fegyvert legalább ne adjunk a maradék ellen az önkénynek kezébe, ne tegyünk olly lépést, mellynél fogva azt mondhassák jövendőben: im szeme előtt történt az 1835-ki diaetának, hogy gyülésbeni beszédért notae infidelitatis kereset rendeltetett, s ezt az országgyűlése sérelemnek sem tekintette. Óvjon meg az Isten, hogy ezen szemrehányásra alkalmat szolgáltassunk. Minket legrosszabb esetben is meg fog nyugtatni azon érzés, hogy kötelességünknek megfeleltünk, s a maradék jusait meg nem sértettük. De én bizok nemzetemben, hogy bé fogja látni, mi nagy tekintetű légyen nem egyes polgárnak, nem báró Wesselényinek, hanem a hazának eme közügye. Adja Isten, hogy Felséges Fejedelmünket is meggyőzhessük, mennyire igazságos légyen sérelmünk; én ezt teljes hiedelemmel reménlem, azért előbbi vélemenyemnél maradok.
SOMSICS hasonló értelemben volt, és a fölirást sérelemkép kivánta, sértve találván nemcsak az 1723: 57-ik czikkelyt* de magát az 1791: 14-et* is, melly vármegyéknek törvényes hatóságát épségben tartatni rendeli. Pedig ehhez tartozik főképen a kormánynak törvénytelen rendeletei elleni remonstratio jussa, melly jus gyakorlása csupán és egyedül a megyegyülések egyes tagjainak előterjesztésein gyökereztethetik. Úgy hogy ha egyes tagok szóllásszabadsággal nem birnak, maga a repraesentatio jussa, s ezzel a megyék törvényes hatósága is elenyésztetik. Felszólitja tehát a RRket, vigyázzanak, nehogy részvétlenséggel szolgaságot vonjanak a nemzet nyakába, – mert a historia mutatja, hogy a részvétlenség szülte jármot legnehezebben rázhatják le a nemzetek.
Vö. az 502. old. 19. jegyzetével.
Az idézett tc. a Helytartótanács hatáskörét írta elő, egyben azonban kimondta, hogy a vármegyék és törvényhatóságok törvényes állapota és hatásköre érintetlenül marad.
Ezek voltak hátra, az érdekelt kerületi ülés kiegészitésére közlendők. Az országos ülésnek vitatásaiból pedig még a következő két beszédet közlöm:
ALMÁSY (Heves): Vannak a szabad szóllásnak a legszabadabb nemzeteknél is korlátjai. De azért, hogy valaki egy talán kemény, talán vigyázatlan szót ejtett a közgyülésen, s azt is nem a fejedelem szent személye, hanem a kormány ellen ejtette, hogy ezért feje hóhér pallosa által gördittessék le a vesztőhelyen: az ellenkezik törvényeinkkel, meg nem egyezik a civilizált Európa gondolkozásával, melly az embervért ily könnyen pazaroltatni nem engedi, és össze nem fér azon aránysúllyal, mellynek bűn és büntetés között lenni kell. Én a tisztelt báró beszédjét nem taglalom. Óhajtottam volna, hogy azon egy kifejezéssel, mintha a kormány az V-ik art[icu]lus elhalasztásával a jobbágyságot a földesurak ellen lázitani akarta volna, ne éljen. Mert ily békeszerető kormányról, minő a miénk, ilyesmit feltenni sem lehet, Hűtelenségi bün vádja alá azonban beszédje semmi esetre sem tartozhatik, mert hogy valaki ezen vád alá eshessék, arra tett, valóságos cselekvés kivántatik. Minthogy a törvények azt nevezik notoriusnak, „qui se evidenter erigit et opponit”,* az oppositióra pedig még akkor is, midőn csupán juridicum remedium képen használtatik, törvényeink kard, vagy bot felemelést, és igy valóságos tettet kivánnak.* – És miután a kérdéses per azon tekintetnél fogva is sérelem, mivel országgyülési törvényszünet alatt kezdetett; a notae actio pedig már magában is büntetés, mert a ki ez alatt van, annak javait, itélet előtt is impetrálhatni: én a KK és RR izenetére s a felirásra szavazok.
Vö. az 507. old. 12. jegyzetével.
Az oppositio a rendi jogban jogorvoslat egyik formája s az ítélet végrehajtásának megakadályozására szolgált; a végrehajtást szenvedő fél kardnak vagy botnak a felmutatása mellett kijelentette, hogy ellenáll.
GÉCZY (Zólyom): Ezen im most vitatás alatt levő tárgyra nézve utasításom nem lévén, nehogy megyém egy illy nagyfontosságú kérdésben szavazat nélkül maradjon, bátor vagyok addig is, míg küldőim parancsa megérkezend, megyém szavazatját ön meggyőződésem szerint nyilatkoztatni. Czáfolhatlan elv az Te[kinte]tes RR, hogy a polgári társaságban létező emberiség jogainak s főbb érdekeinek nincs biztosabb kezese, nincs valódibb szavatosa a képviseleti rendszeres alkotmánynál. Mert ennek talpköve az igazságra és szabadságra, a szellemi és erkölcsi miveltségre, a kormány és kormányzottak közötti kölcsönös bizodalomra, s az ezen elemekből keletkező közvéleményre, mint álladalmának biztos alapjaira van letéve. Illy becsülhetetlen kincs lévén a rendszeres alkotvány, annak épségben való fenntartására bizonynyal a társaságbeli szövetség minden tagja egyaránt köteleztetik. A constitutiónak ezen századokon keresztüli fennállása az egész épület egyes részeinek szoros összefüggésök, erős kapcsolatuk, és a benne foglalt czélszeres szabályoknak gyakorlati kivihetőségök által eszközölhető. Melly belső, elkerülhetetlenül megkivántató tulajdonin kivül azonban szükség, hogy minden alkotvány az önkénynek bitorlásai, a hatalomnak erőszakoskodásai ellen oltalmazó erősségekkel is legyen ellátva, mert a mindennapi tapasztalás a történetek évkönyvei bizonyitják, hogy Európa nemzeteinek alkotmányai századok óta a legnagyobb változandóságnak valának kitéve, s a hatalom önkényének mintegy játékává alacsonyítva. Igy látjuk ama dicső Albionban, mellynek legszebb diadalmai kétségkivül az elnyomatott nemzetek szabadságuk mellettiek, s melly most a felvilágosodás és előrehaladás térmezein Európának vezér csillaga; látjuk miként tevé a fényes Plantagenetek disztelen maradéka, az erős Oroszlányszivű Richardnak gyáva letermett testvére János az uralkodása alatt 1215-ben alkotott Magna Chartát még ugyanazon évnek folytában semmivé, mellyet azonban a britt nemzet ereje később a Stuartok megbukta után egész épségében helyreállított. – Hasonlón volt a dolog Francziaországban is. XI-ik, XIII-ik és XIV-ik Lajos, s ezen két utóbbinak nagynevű de fondorkodó ministerei Richelieu és Mazarin, a nemzet szabadságait tökéletesen eltiprák, s rabiga alá görbeszték a jármot nem ösmert nemzetet, míg az későbbi időkben Phoenixként hamvából feltámadva, ujólag létre állott. Ha továbbá hazánk történetire forditjuk figyelmünket, azt látjuk, hogy nálunk is a sötét közép századokban, az akkoriban óriási hatalmú feudalis oligarchia s ennek érdekében uralkodó gyenge királyaink elnyomták nemzetünknek eredeti szép, s a magyar nép egész tömegét boldogító szabadságát. Ha ezek után azt kérdi tőlem valaki, melylyek legyenek a rendszeres alkotványok biztos véderősségei? feleletül azt adom: leginkább kettő, t. i. a diaeta mint a népnek képét viselő tanács, s a nemzet akaratjának természetes életműve, (organum) és a megyéknek hazánkkal egyidős alkotmányunk. Egyébként a rendszeres alkotmánynak fő elve, melly szerint a kormánynak ellenében a nemzet képviseletlen, mintegy az önkénynek általadva soha sem lehet, csak puszta szó, és elmélet. De mind az ország, mind pedig a megyék gyüléseinek elemök a szóllásbeli szabadság elannyira: hogy ahol ez a kormánynak önkénye által szoros korlátok közé szorittatik, ott az valóban veszedelmeztetik is, s a képviseleti rendszer létezni megszűnik, annyival inkább, midőn mint nállunk, törvényeink, jelesen az 1625: 62., 1635: 89., 1723: 57. czikkelyek* annak, ki a szóllás szabadságával közgyülésekben visszaél, miképen történendő megfenyitését világosan kijelentik. Mindezeknél fogva én B. Wesselényi Miklósnak a szathmári közgyülésen tett előadásáért hívtelenségi büntetést követelő perbe való fogattatását, a szóllásbeli szabadság megsértésének tekintvén, az Ő Felsége szine elébe küldendő, s kerületileg elhatároztatott felirást pártolom.*
Vö. az 507. old. 9., ill. az 503. old. 23. jegyzetével; az 1635: 89. tc. úgy intézkedett, hogy a széksértés elkövetője a vétket még az ülés tartama alatt „cum minore onere” váltsa meg.
Almássy és Ghéczy beszédeit – az utóbbit az ittenivel szószerint egyező formában – l.: Jegyzőkönyv. X. köt. 453. kk., 462. kk.
Holnap vasárnapi szünet. Holnapután ünnep
