b) Balogh János barsi követ ellen a kormány által rendelt hütelenségi kereset közértelmüleg sérelemnek vétetvén, ennek orvoslásár…
b)
Balogh János barsi követ ellen a kormány által rendelt hütelenségi kereset közértelmüleg sérelemnek vétetvén, ennek orvoslására nem mint némellyek akarták nádori közbevetés, hanem felirás útja választatik.
Balogh János barsi követ ellen a kormány által rendelt hütelenségi kereset közértelmüleg sérelemnek vétetvén, ennek orvoslására nem mint némellyek akarták nádori közbevetés, hanem felirás útja választatik.
Ma, július 1-ő napjára kerületi ülés vala hirdetve azon tárgy eránt mellyről a RR már conferentiában tanácskoztanak.* – Az Elnökség Markovics (posegai) és Péchy János abaúji követekre került. – PÉCHY azzal nyitá meg a tanácskozást, miképen a napirendre tűzött tárgy s a szerencsétlen történet, melly reá alkalmat szolgáltatott, mindenki előtt tudva van ugyan, szükségesnek véli mindazáltal, hogy a tanácskozások szokott rendje szerint, eredeti kutfőből merítve köteles alakban terjesztessék a RR elébe; Bars v[árme]gye érdemes követét tehát az előadás megtételére felszóllitja.
A Balogh János perbefogása ügyében tartott jún. 25-i és 27-i konferenciák ismertetését l. előbb, 524. kk., 526.
TARNÓCZY: Fájdalomtul elfogult kebellel lépek a Te[kinte]tes RR elébe, panaszosan előterjeszteni egy példátlan esetet, melly engemet, küldőimet, a Te[kinte]tes Rket s az egész hazát keservesen sujtva mélyen érdekel. Tisztelt követtársam, Bars v[árme]gyének érdemes első követe, azon beszédjéért, mellyet a 22-ik júniusi országos ülésben, törvényes képviselői szabadságánál fogva mondott volt,* s mellynek a Te[kinte]tes RR úgyis minnyájan tanúi valának, a királyi Fiscus által, nemzeti alkotványos jussaink világos sérelmével, a királyi Tábla elébe hűtelenség büntetésére intézett pörbe vonatott, s a keresetlevél megadásával már valósággal meg is idéztetett. – Melly idéző és kereset levelet ezennel vérző szivvel bémutatok.*
A beszédet l. előbb, 519. kk.
L. előbb, 526. old.
Tekintetes] RR! Fájdalommal vagyok ugyan kéntelen megvallani, hogy eddig is számtalanok valának sérelmeink, eddig is csonkittattak a nemzetnek jusai: de a sértések, a megtámadások törvényhozó gyülekezetünk körén kívül történtek, s volt egy hely, mellyen azokat orvosolnunk s a jussainkon és alkotványunkon okozott csorbákat kiegyenlítenünk lehetett; e szent hely t. i., hol a nemzet képviselőinek személyeit biztositó salvus conductus oltalmának alatta, a köztanácskozások tárgyaihoz minden tag szabadon szólhatott, s nemzetünk szabadságát erősíteni, boldogságát előmozdítani belátása szerint törekedhetett. Mivé leszünk Te[kinte]tes RR, ha már ettől is megfosztatunk? Más nemzetek a sajtó szabadságában s más kezességekben több rendbéli eszközökkel dicsekedhetnek, mellyek segitségével sebeiket orvosolhatják s jussaikat védelmezhetik. Nekünk a panaszkodásnak szabadságán kivül alig maradt már védeszközünk, s ime most annak elvesztésével is fenyegettetik nemzetünk, az a nemzet, mellynek panaszkodásra századok óta oly tömérdek oka van. Veszítsük el ezt, veszítsük el vérző sebeink orvoslásának eme szent helyén a szónak szabadságát s hasonlitni fog helyzetünk ama boldogtalanéhoz, kinek keze lába béklyóba, bilincsekbe veretik, s a nyomorultnak gúnyosan mondatik: „Védelmezd magad!”. – Eddig jó fejedelmeink atyáskodó gondoskodásából s a nemzetnek szabad tanácskozásban nyilatkozó akaratjából születvén törvényeink, a törvényhozás e két alkotó erőnek vala törvényes gyermeke; veszitse el a nemzet a szóllás szabadságát s ennek elvesztével ugyanazon törvényhozás már csak az önkénynek s önkénytőli rettegésnek undok fattya lesz.
Kéri a RRket, hogy ezen példátlan és irtóztató sérelemnek hathatós orvoslásáról sikeresen gondoskodni méltóztassanak.
PÁLÓCZY mint kerületi jegyző felolvassa az idéző levelet, és az 1-ő rész 13-ik czimje 5-ik §-a, s 14-ik czimjére,* s az 1723: 9-ik czikkelyre* alapitott kereset levelet, – mellyek Balogh János Bars v[árme]gyének országgyülési követje ellen vannak intézve.
Vö. az 507. old. 11. és 12. jegyzetével.
L. erre a 502. old. 20. jegyzetét.
A felolvasás után darab ideig senki sem szóll. – Végre
MARCZIBÁNYI ily értelemben nyilatkozik: Mind a jelen való szomorú eset, mind az is, mit végzett légyen a RR többsége Wesselényi Miklós ügyében,* sokkal inkább tudva van a RR előtt, mintsem hogy azt hoszasan taglalgatnom kellene. Elég legyen tehát megemlítenem, miképen a RR bölcs többsége a Wesselényi ellen folyamatba vett pert sérelemnek tekintvén, ily értelemben felirást határozott, kérvén a sérelem orvoslását, s a szóllás szabadságának megszorítása felől támadott aggodalmunk eloszlatását. Amelly okok harczoltak az említett eset mellett, annyira, hogy a RRket felírásra birnák, mindazok még nagyobb erővel állanak most, mert ha az 1723: 9 t. czikkely Wesselényire sem alkalmazható, kétségkivül még kevésbé lehet azt Bars v[árme]gye követére alkalmazhatónak mondani. És már csak maga ez is elegendő lenne arra, hogy a jelen szomorú esetre is fölirás határoztatnék, e mellett azonban még sokkal több inditó okok is állanak. Ide tartozik 1-ör hogy Bars v[ármegye), követe nem maga személyében, hanem többezer küldői nevében szóllott, mert neki, mint Balogh Jánosnak e helyen nincsen szava. Áll tehát az is 2-or, hogy az országnak salvus conductus alatt lévő egyik követe, ez ország szine előtt, törvényes helyen mondott beszédjéért a kormánynak egyoldalú önkényes rendeleténél fogva büntető kereset alá vettetett, 3-or hogy a végrehajtó hatalom, mellynek hatósága az 1791: 12. törvény szerint csupán a törvények teljesítésére terjedhetett,* ezen határon túllépve, s nemzetünk törvényhozási jusának világos megvetésével a törvényeknek magyarázgatásába önkénye szerint bé ereszkedik. Pedig én ugyan az 1723: 9. törvényt világosnak hiszem, s arra nézve magyarázgatásnak szükségét nem látom, de habár világos nem volna is, kérdem én: szabad e a kormánynak azt önkényesen magyarázgatni? és kérdem, a törvénymagyarázat jusa nem közös jus e a nemzettel? De nem fér meg a kormánynak ezen cselekedete magával a szokással is. Mondjon nekem valaki esetet a magyar historiából, hogy a nemzetnek egyik képviselője azért, mivel a kormány ellen panaszkép kikelt, nota alá vettetett? Olvassa meg akárki országgyülésink naplókönyveit 1790-től mostanáig,* s nem fog e sok panaszos sérelmekre találni, mellyek a kormány ellen sokkal erősebben előadattak a nélkül, hogy a kormánynak eszébe jutott volna ilyes hallatlan lépésre vetemedni, vagy az előlülőnek csak rosszallását is kijelenteni? – Azt tartom én tehát hogy míg ezen új s roppant sérelem nem orvosoltatik, nekünk addig munkálódásinkat sikerrel folytatnunk sem lehet. Mert midőn látjuk, miképen végzéseink a teljesitésnek minden kezessége nélkül szükölködnek, s ha panaszkodni merészlünk, személyünk és vagyonunk veszélyeztetik, ki lesz elég bátor sérelmét bátran előadni, látván hogy hazájának nem használ, s fejét és vagyonát hasztalan veszélynek teszi ki, olly veszélynek, olly üldözésnek, mellynél keményebb súly bennünket a legdühösb ellenség bérohanásakor sem érhetne! Maga elhunyt fejedelmünk kijelentette 1807-ben midőn a Báró Vay Miklós generális ügyében nádori közbenjárás történt,* miképen nem akarta, és soha nem is fogja a szóllás szabadságát legkevésbé is szorítani.* – De mit használnak nekünk törvényeink? Minő kezességet nyujtanak a biztositások? Tekintsünk helyzetünkre, s a kétségnek szomorú aggodalma foglal helyt keblünkben. Mindezeknél fogva ha már Wesselényi ügyében is felirásra szavaztam, most még annyival is inkább arra szavazok, mivel a követ küldőitől el nem választható, s szabadon adott szava nem magános szó, hanem committenseinek felszóllamlása. Az e tárgyban tartott conferentiák folytában némellyek eme sérelmünk orvoslására nem a felirás, hanem a nádori közbevetés utját javaslották, s az 1807-ki és 1825-ki példákra hivatkoztanak.* Én ezt sem ellenzem, úgy mindazáltal, hogy a szóllás szabadságának azon törvényes elve, mellyet a fő RRhez átküldött izenetünkben kijelentettünk, sértetlenül fenntartassék, s kérdés alá ne vétethessék. Ha ez a közbevetés mellett eszközölhető, ám legyen – de ha csak az lenne czélja, amint gyanítanom kelletik, hogy báró Wesselényi és Balogh János követtársunk az actio alól ugyan feloldoztassanak, a principium azonban feláldoztassék, soha reá nem állok. S ha bármi történik is velünk, habár nyomban széltoszlattatunk is, kijelentett elvemhez állhatatosan ragaszkodom, s bizom a nemzetek sorsára ügyelő isteni gondviselésben, hogy az hazánkat veszni nem engedi.
A határozatot l. előbb, 504. old.
A tc. szerint a törvények alkotásának, eltörlésének s magyarázásának joga az uralkodót és az országgyűlésre egybegyűlt rendeket közösen illeti, a király nem fog pátensekkel kormányozni, s a végrehajtó hatalmat a törvények szellemében fogja gyakorolni.
A rendi országgyűlések országos üléseinek naplói és irományai csak az 1790/91-i országgyűléstől kezdve kerültek kinyomtatásra. A korábbi országgyűlésekről számos magánúton készült kéziratos napló található az Országos Levéltárban és a Széchényi Könyvtár kézirattárában.
Vö. az 505. old. 3. jegyzetével.
A nádor által közvetített királyi választ az 1807-i jegyzőkönyv alapján idézi Deák, jún. 16-i beszédében. (L. előbb, 506. old.)
Az 1825-i példára l. az 517. old. 4. jegyzetét.
SOMSICS szintén oly értelemben nyilatkozik, hogy a kormánynak jelen törvénytelen tette által az 1625: 62.* és 1723: 7. t. czikkely* sarkában sértve van, de az egész polgári állapot is ingadozásba hozatott. Mert ha a személy, vagyon, és becsület a birák önkényére bizatik ha a szoros magyarázatú büntető törvényeket a kormány oda húzza, ahová akarja, akkor a szabad szóllás nemzeti jusát közönséges veszély fenyegeti, ennek elvesztével pedig hazánk alkotványának vége van, és méltán elmondhatjuk Rómának classicus irójával „Ademto per inquisitiones, et loquendi audiendique commercio, sicut vetus aetas vidit, quid ultimum in libertate, ita nos quid in servitute …”
Vö. az 507. old. 9. jegyzetével.
L. előbb, az 513. old. 27. jegyzetét.
A szónok képző tehetségének legnagyobb megerőltetésével sem tud már oly kormányrendeletet képzelni, mellyből hazánkra nagyobb sérelem következhetnék. Ő tehát felirásra szavaz, és ha sérelmünk minden következhető veszélyeivel voltaképen elő fog adatni, távolról sem kételkedhetik, hogy azon uralkodó Felség, kinek választott mondása „Recta tueri”, segélyt s orvoslást fog nyujtani.
POGÁNY a szabad szóllás nemzeti kincsének fenntartását ugyan szintén köz kötelességnek ösmeri s a kérdéses esetből eredő aggodalomnak megszűntetését szives készséggel óhajtja előmozditani, e czélra mindazáltal a nádori közbenjárást a felirásnál nemcsak gyengédebbnek, hanem czélravezetőbbnek is itéli, s törvényekre, különösen pedig Mátyás V-ik decretumának 6-ik czikkelyére* támaszkodva nem találja elegendő alapját amaz ösméretes ellenvetésnek, hogy a nádori közbenjárásnak csak azon esetben van helye, midőn, már felirás tétetett s az sikertelen volt. Ellenben emlékezetében tartja a RRnek azon határozatát, miszerint még a legcsekélyebb esetben is, mielőtt a pernek kemény eszköze használtatnék, a békéltetés próbáját megtétetni jónak itélték.* Ő tehát e jelen esetben is a nádori közbenjárásnak csendesebb és szelídebb útját választja annyival inkább, mivel azon reménytelen esetre, ha ezen az úton aggodalmunknak tökéletes megnyugtatását el nem érhetnők, a felirás útja mindég fennmarad.
Vö. az 315. old. 11. jegyzetével.
A békéltetőkről alkotott s a főrendek által elutasított külön törvénycikkely utólagos megalkotásánál indultak ki a rendek ebből az alapelvből. Vö.: Országgyűlési Tudósitások. II. köt. 707. kk.
ÖTVÖS TAMÁS azonban, Pogány követtársa, érzéseit, mellyek által e jelen pillanatban elfoglaltatik, bővebben magyarázgatni nem akarván, röviden csak annyit nyilatkoztatott, miképen ő a nádori közbenjárást csak azon esetben fogadhatná el, ha a szabad szóllás már kijelentett elve felől tökéletesen biztosittatnék. Mig azonban erről meg nem lesz győződve, a feliráshoz ragaszkodik.
CSEPCSÁNYI Trencsin követével* egyetért, hogy az országgyűlési salvus conductus letiportatott, s hogy a KK és RR olly erőltetett állásba tétettek, miszerint addig, míg e sérelem nem orvosoltatik, tovább nem is tanácskozhatnak, legalább más tárgyban bizonyosan nem. Mert vagy nem tennének eleget megbizatásuknak, vagy pedig életöket s vagyonukat minden pillanatban veszély fenyegethetné. Tudja ő, hogy vannak törvényeink, mellyek szerint aki az országos ülésekbe nem jő, megbüntettethetik,* de csak akkor, ha salvus conductus oltalma alatt vannak a követek; különben ha ez letiportatik, a megjelenés kötelessége is megszűnik. Ő nem is tekintheti a kérdéses kedvetlen történetet egy elkülönözött csapásnak, s ha megfontolja mi történt Erdélyben, miként vonatott perbe Wesselényi, s minő lepések intéztetnek most maga e törvényhozó test ellen is; meg van győződve, hogy az esetek nagyon kinőtték magokat, s irányzatuk igen könnyen átlátható. – Hogyha azonban az intermediatio akként történhetnék meg, hogy az elv maga csorbulás nélkül fenntartatnék, Trencsin követével egyet értene; de ezen esetre is, ugy a közbenjárás, mint a nádori nevezet említését is elmellőzni kivánná, s csupán azt óhajtaná: kéretnék meg Ő cs. kir. Főherczegsége mint austriai főherczeg, s az országgyülése elnöke, kinek személye a diaetalis testülettől el nem választható, hogy a dolgokat törvényes állásukba visszavinni törekedjék. Különben ha erre s ily értelemben a RR nem hajlandók, ő felirásra szavaz.
Marczibányival.
L. erre az 1458: 13., 1498: 1., 1500: l., 1518: 28. stb. tc.-eket.
RAGÁLYI: Tagadhatatlannak hiszi, hogy ha itt összegyülekezve, valaha elválasztó ponton állottak az ország Rendei: most állanak olly ponton, melly hazánk sorsát hosszabb időre el fogja határozni. S ugyanazért meg van győződve, hogy aki most hallgatni tudna s belső tiszta meggyőződésének érzelmeit ki nem fejezné, érdemetlen volna a helyre, mellyet e teremben elfoglal. A vitatást szenvedhető kérdést ő sem abban találja, ha valjon sérelem e az, ami Bars v[árme]gye követeivel történt? hanem egyedül abban: hogy a sérelem, melly ezen testet illette, mikép orvosolható? És ő bocsánatot kér, hogy azokkal egy véleményben nem lehet, kik felirást javallanak. Ha, ugymond, ezeknek feltételök szerint le van tiporva a szóllás szabadsága, miként készülhet az, vagy pedig el kell a RRnek tettleg ösmerniök, hogy még a szabad szóllás megvan az országgyülésen, mert felirást készitettenek. Ezen esetre pedig kész lenne a kormány válasza: Im tudtatok felirást késziteni, panasztok tehát helytelen! Az ő véleménye szerint, ha annyira le van a szó szabadsága tiporva, mint azt a felirás javaslói panaszolják, ugy azon mellőzhetlen kéntelenségben vannak a RR, hogy míg az helyre nem állittatik, tanácskozásikat fel kell függeszteniök. Ő tehát arra szavaz, hogy magát a szóllás szabadság iránt a fő RRhez küldött izenetre adandó választ sem várván bé s a tanácskozás alatt levő minden tárgy felfüggesztetvén, a sérelem nádori közbenvetés utján orvosoltassék.
Ezen beszédre később szavazat közben KOCSI HORVÁTH megjegyzé, hogy ha csakugyan azt mondotta Torna követe, miképen az, aki e tárgyban nem szóll, nem érdemes itt helyet foglalni, s ezt a RR eltűrik, igen nyilvános bizonságát adják annak, mennyire szentnek és sérthetetlennek tekintik, a szóllás szabadságát. Ő maga részéről kéntelen kinyilatkoztatni, hogy küldői egy követ arbitriumára sem bizták annak megbirálását, méltó e valaki arra, hogy itt széket foglaljon. Követ ur arbitriumának tehát magát alája nem veti, s azt ugyan legkevésbé sem veszi figyelembe. Szükségesnek vélte mindazáltal a válaszolást, nehogy ennek elhallgatásával később azon arbitriumra vélje magát felhatalmazottnak, hogy aki nem az ő kedve s tetszése szerint szóll, azt a követi székre méltatlannak nyilatkoztassa. – RAGÁLYI annyit felelt: hogy ő semmi nemű elvet, mellyet magára alkalmazva mondott, másra alkalmazni nem kivánt, és nem is akar.
KAJDACSY a felirást két ok miatt nem szeretné: 1. Mert nagyon sujtólag állana reánk Torna követének argumentuma, 2. mert kellemetlen vitatást szülhetne, a dolgot késleltetné, mert míg ennek vége nem szakad, addig másba nem mehetünk, s mindezek mellett kimenetele nagyon kétes és bizonytalan. Ellenben ő nem talál országgyűlési irományinkban esetre, mellyben a nádori közbenjárás a kitűzött czélnak tökéletesen meg nem felelt volna. Nem is gondolja, hogy ennek csak akkor lehetne helye, ha már a felirás sikeretlennek tapasztaltatott; mert az e részben emlegetni szokott Mátyás V. decr. 6-ik art[icu]lusa nem annyira azokat az eseteket tüzi ki, mellyekben a nádor közbenjárásra felszólittathatik, mint inkább azokat, mellyekben a közbenjárást el nem mellőzheti;* egyébiránt tökéletesen szabadságukban hiszi lenni a RRnek azt, hogy a nádort közbenjárásra akármelly jónak vélt esetben megkérhessék. Mivel tehát ezen útat a kivánt czélra sikeresbnek, az ország jussaira nézve pedig épen nem veszélyesnek találja, Torna követével egy értelemben szavaz.
Vö. a 536. old. 20. jegyzetével.
ACZÉL, szintén ezen szelídebb módot választja s közbenjárás utján kivánja megkéretni Ő Felségét, hogy mind a két rendbeli actiót megszűntetvén, méltóztassék aggodalmunkat eloszlatni melly onnan eredett, hogy mi a törvényt másképen értjük s a törvényes szóllás szabadságát féltjük; hozzátévén egyszersmind, hogy jövendőre is minden hasonló esetek megelőzése végett praeferenter kivánunk törvényt alkotni, melly a szóllás szabadságának törvényes határát s a hűtelenség vétke eseteit kétséget nem szenvedhető világossággal elhatározza.
A vitatások, (mellyekben szorosan az előadás sorához ragaszkodtam) hátralévő része következni fog, s különösen azon előadások, mellyek annak megmutatására intéztettek, hogy a szóllásszabadság nemzeti kincsét a legszerencsésebb individualis kimenetelért sem lehet feláldozni, – hogy az intermediatio kegyelem ösvényére vezetné azt, ami nemzeti jus, – s hogy a kormánynak ezen actiókat elrendelni nemcsak jusa nem volt, de a jelen országgyülése munkálódási szellemét tekintve, legkisebb politicai oka sem lehetett igy bánni a diaetával, mint ahogy bánik. – Mi a resultatumot illeti, 21 megye s a Jászkun kerületi nádori közbenjárásra, 26 megye s a Hajdú Kerület fölirásra szavazott. A többség tehát felirást határozott, mellynek tartalma felől holnap lesz a tanácskozás.
