a) Bérekesztése a „kormány” nevezetének értelme feletti kerületi vitatásoknak.
a)
Bérekesztése a „kormány” nevezetének értelme feletti kerületi vitatásoknak.
Bérekesztése a „kormány” nevezetének értelme feletti kerületi vitatásoknak.
Pozsony, julius 25, 1835.
Utóbbi levelemben közlöttem a 20-ik júliusi kerületi vitatások azon részeit, mellyek a fejedelem személye, s kormány közti constitutionalis különböztetés mellett szóllottak; – hátra van, hogy közöljem azokat is, mik ellenkező értelemben a fő RR pártolására mondattak.
KAJDACSY: A fő RR által felállitott azon elvben, hogy a kormányt a fejedelemtől elválasztani nem lehet, teljességgel meg nem ütközik. A szólló követ maga is élt előadásiban a kormány nevezettel, s fog is élni vele, de mindég azt értette alatta, mit a fő RR értenek s a királyi Felséget is belé foglalta, s jövendőben is belé fogja foglalni. Vannak minékünk mind Verbőczyben, mind az újabb időkben is törvényeink, például az 1791: 12.*, mellyek országlásunk módját s rendszerét kiszabják, s ezek ellen a más véleményen lévők részéről emlitett franczia elvek nállunk soha lábra nem kaptak. Minálunk minden hatalom a fejedelem nevében s a fejedelem által gyakoroltatik, amint ezt az is bizonyitja, hogy a helytartótanácsi fő kormányszék Ő Felségének a törvénnyel meg nem egyezni vélt parancsolati esetében csupán repraesentatio hatalmával van felruházva, mellé tevén a törvény, hogy azt Ő Felsége méltó tekintetbe veendi.* – Ami a gyakorlatot illeti, a szónok tagadja, hogy 1825-ben kormány nevezettel éltek volna az ország rendei vitatásaikban, annál kevésbé izenetjeikben. 1830-ban kezdett az legelőször divatba jőni, s ha ekkorig tudta az ország sérelmeit a kormány szónak emlitése nélkül előterjeszteni, ezután is előterjeszthetjük anélkül, hogy a kormány nevezetét használnánk, s emiatt (a szólló követ hiedelme szerint) bizonnyára sem a képviseleti rendszer fel nem bomlik, sem a municipalis institutiók nem szenvednek. Hogy egy kevéssé tartózkodnunk kell a szóllásban, az igaz, és igaz az is, hogy nehéz a vitatás hevében ki nem mondanunk ami eszünkbe jő. A szólló követ is mond néha olyat, amit nem akart mondani, – de hiába! vigyázattal kell lennünk a vitatásoknál, s ha kinek kinek kötelességében áll figyelmezni, hogy előadásiban követtársát meg ne sértse, még inkább kötelessége a fejedelem eránt hasonló vigyázattal lenni. – Ő tehát a vitatott elvre válaszolni nem kiván, mert a fő RR értelmét törvényből meritettnek itéli.
Vö. az 535. old. 13. jegyzetével.
Az 1791: 14, tc. határozza meg ilyen értelemben a helytartótanács hatáskörét, kiegészítve azzal, hogy a vármegyék és törvényhatóságok hatásköre – beleértve a törvénytelen intézkedések elleni tiltakozás jogát is – épségben marad.
PFANSMID amint elösmeri, hogy midőn valaki a kormány nevezettel él, szoros értelemben véve a fejedelmet nem érti, – ugy miután azon nevezetnek alkalmaztatási valóságos értelme előttünk ösméretlen, miután maga Csongrád követe is elösmeré,* hogy Ő Felsége a kormányzás feje, tökéletesen világosnak itéli, hogy a kormány rendeletét a kormány fejétől egészen elválasztani nem lehet. És ha csakugyan nem értik a KK és RR a fejedelmet ezen nevezet alatt, miután meg nem elégesznek az Ulászló törvényében használt „hűtelen tanácsos” kifejezéssel* mondják meg, mit értenek? Egyik követ úr* a kormányszékek öszességét nevezi kormánynak, vagy is a Consiliumot; de ez nem egyezik meg az Ulászló törvénye értelmével, mert a Consilium nem tanácsol. – Másik követ* a fő RR tagjait emlitette, holott a kormányszékeknél sok nemesek is vannak, kik a fő RRhez nem tartoznak. – Egy harmadik követ úr* ismét különböztetést von a majestási és administrationalis jusok között; de kérdés, valjon az, aki a majestási jusokat birja, nem viselheti e egyszersmind az administrationalisokat is? Illy különböző definitiója adatván a kérdéses kormány nevezetnek; magában következik, miképen a fő RRkel egyesülést e szó értelmére nézve mindaddig nem remélhetünk, mig különösen ki nem magyarázzuk, mit értünk a kormány név alatt? S a szónok Ulászló törvénye nyomán azt vélné feleletül adatni, hogy a hűtelen tanácsosokat értjük. Egyéb iránt magános véleményét ami illeti, ő úgy hiszi, hogy midőn delegatusról beszélünk, azt a delegans-tól nem lehet egészen elválasztani.
Vö. Klauzál korábbi felszólalásával, 592. kk.
Vö. előbb, az 588. old. 5. jegyzetével.
Hertelendy torontáli követ.
B. Borcsiczky trencséni követ.
Pázmándy komáromi követ.
ACZÉL kétséget nem szenvedhetőnek itéli, hogy sérelemről szólva, kormány név alatt a királyi Felség sérthetetlen személyét soha a KK és RRnek egy tagja sem értette; óhajtotta volna tehát, hogy a fő RR ezen thesis vitatásába szükségtelenül bé ne avatkozzanak, s miután csakugyan béavatkoztak, szükségesnek véli a feleletet; mindazáltal amiket absolutismusról, republicanismusról s más ilyesekről hallott emlegettetni, azokat nem ide valóknak itéli s Gömör követével* egyetértve, csupán azt válaszolná, hogy miután teljes lehetetlenség, hogy Ő Felsége a közigazgatás minden foglalatosságait maga teljesitse, mi a kormány név alatt magát Ő Felségét soha sem értettük.
Vö. Gr. La Motte felszólalásával, 592. old.
ANDRÁSSY a kormány nevezetének taglalását a kérdésben lévő tárgyhoz tartozónak nem itélhetvén, ugy vélekedik, hogy a szabad szóllás általános elvei mellett kellett volna maradni, s ezen vitatásokra alkalmat nyujtani szükség nem vala. Azonban megtörtént, s ki kell eránta véleményeinket nyilatkoztatni. Olly szó forog vitatás alatt, melly tán még a grammaticusok által is különböző értelemben vétethetnék; annál kevésbé lehet tehát csudálkoznunk, hogy nállunk, ahol annak értelme még diplomatice kifejezve nincs, különböző értelemben vétetik. A szónok a kormány nevezetének értelmét aszerint veszi, minők a körülmények, mellyek közt azon szóval él. Ha például valaki azt mondja: nem akarok a Felség személyéről szóllani, de a kormány ezeket és ezeket törvénytelenül cselekedte; akkor bizonnyal nemcsak nem érti a fejedelmet, sőt ellenkezőt ért. De midőn azt mondom: „az adónak felemelése törvénytelen úton parancsoltaték”, lehetetlen tagadnom, hogy magát a fejedelmet is kivántam érteni; különben azt kellene állitanom, hogy legérdekesb dolgainkról, a közigazgatásnak legfontosb lépéseiről Ő Felsége maga semmit sem tud, ámbár a legfelsőbb rendeletek tulajdon keze aláírásával legyenek is megerősitve. És ezt bizonnyal senki sem fogja állitani. A szónok tehát soha sem fog ahhoz járulni, hogy a kormány a fejedelemmel egészen egy, és a fő RR elvét sem fogja soha ily általánosan elfogadni; de azt is állítja, hogy vannak esetek, midőn a kormányt említve, annak értelméből a fejedelem idaeáját kizárni nem lehet. Mert voltak törvénysértések, mellyek bizonnyal a fejedelmek tudtával történtek, s míg a legfelsőbb kormányon is csak emberek ülnek, az ilyen lépések egészen el sem mellőzhetők. A szónok ugyan meg van győződve, hogy ilyes esetekben magáról a fejedelemről is szabad szólni, és tartozó tisztelettel szabad megmondani, hogy a fejedelem törvény ellen cselekedett, mindazáltal a magyar nemzet csupán tiszteletét akarta királya eránt bizonyitani, midőn a fejedelmet magát nem emlité, s a kormány nevezettel élt anélkül, hogy abból a fejedelmet magát minden esetben kirekeszteni akarná. – Ezek után felelgetvén a más véleményen lévők ellenvetéseire, egyáltaljában nincs Torontál követével egy értelemben, mintha t. i. a fő RR a kérdéses elv által magoknak akarnának biztositó hidat a felelősség ellen épiteni. Mert habár ilyesmi szándékjokban volna is, (mit a szónok nem hiszen,) czéljokat ezen az uton el nem érhetnék, s minékünk – legyen bár a kormány egy vagy nem egy a fejedelemmel – mindenkor fennmarad hatalmunk, hogy a hűtelen tanácsosokat az 1825-ki példa szerint is büntetésre vonhassuk. Különben is ha végigfutunk emlékezetünkben a kormányszékeken, nem kevesb tagokat lelünk azokban a lovagi rendből, mint a mágnásiból. – Azt sem hiszi a szónok, hogy egyesíttetvén a kormány értelme a fejedelemmel, minden sérelem a királyi Felséget eskütöréssel vádolná. Ha mi egész tisztelettel s jobbágyi alázatossággal kimondjuk (s a szónok ugy hiszi bátran ki is mondhatjuk): „Uram Királyom, megsértetted a törvényt, az 179l.: 12. czikkely ellen cselekedtél,” ezért őt hitszegés vádjával nem illetjük, nem is illethetjük. Mert hiszen a királyok is csak emberek, s az emberi gyarlóságból ők sem képesek kivetkezni. Kivánja ugyan a szónok, hogy a tartozó tisztelet végett ne említsük sérelmeinknél a fejedelem személyét, úgy hiszi mindazáltal, hogy szükség esetében panaszunkat a törvény szabta határok között akárkiről szabadon kimondhatjuk, s midőn csak a tanácsosokról akarunk szóllani, azokat egész őszinteséggel újjal is kimutathatjuk. – Illy értelemben végig taglalgatván a többi előadásokat is, beszédjét azzal végzi: hogy feleletül adatni kivánja a fő RRknek, miképen a kormány nevezet némelly körülmények közt olly kifejezés, melly alatt magát a fejedelmet semmikép sem lehet érteni; ezen elvet mindazáltal közönségesen felállítani nem akarná.
PÉCHY FERENCZ tagadja, hogy a vitatások kövét a fő RR görditették volna elénkbe; ők csak feleltek a RR által felvetett különböztetésre, s felelvén reá, nem is válaszolhattak egyebet, mint amit világos törvényeink mondanak. – A szólló követ igen csiklandósnak itéli e tárgyat, s abba mélyen nem kivánna béereszkedni; de ha valaki inconstitutionalisnak nevezi azt az állitást, hogy nincs különbség kormány és fejedelem között, a szólló követ viszont törvényekre támaszkodva azoknak értelmét tartja constitutio elleninek, kik azt tanítják, hogy más a kormány, s más a fejedelem, mert ő ugyan a fő RRkel tökéletesen egyetértve, koronás fejedelmünk kormányán kivül más idegen kormányt hazánkban nem ösmér. – A gyakorlatot illetőleg magokbul a bácsi és zalai követ* által idézett 1825-ki adatokból azt igyekszik kivonni, hogy a fő RR akkor sem tettek különböztetést; a habár egyhelyűtt emlitettik is, hogy a közbejött sérelmek a százados systemának tulajdoníthatók, könnyű lesz a fő RRnek azon felirásból felelni, mellyben magok a KK és RR is úgy szóllanak, hogy a financzialis systemáról a fejedelem személlye eránti tiszteletből nem kivánnak szóllani.* Valamint tehát ezen systema a Felség személyére referáltatott, úgy hasonlót kelletik az 1825-ki felirásban emlitett systemáról is tartanunk. – Igy az 1608: 10-ik t. czikkelyben* sem talál elegendő alapot a követelt következtetésre, mert az 1723: 101-ik, 1638: 16. czikkelyekből* ellenkezőt lehetne bizonyitani. Ezeknél fogva tehát inkább kivánná a fő RRknek feleletül adatni, hogy a kormány a fejedelem között különbséget tenni mitőlünk is távol volt, (visszatetszés: sőt igen!), s hogy a kormány alatt csupán a tanácsosokat értettük; különben a szólló követ újólag is kijelenti, miképen ő egyetért a fő RRkkel s más kormányt nem ösmér, mint a fejedelemét.
Rudics és Deák Ferenc.
A sokat emlegetett 1825. okt. 22-i feliratban nem szerepel ilyen mondat.
Vö. előbb, az 590. old. 11. jegyzetével.
Az 1723: 101. tc. a királyi tanács tevékenységéről szól; az 1638: 16. tc. a magyar kancellária hatáskörét kívánja az 1608. évi koronázás előtti 9. és 10. tc. szellemében biztosítani.
A fő RR értelmét védőleg csupán ennyi szó történvén, az előbbeni levelemben közlött s a többség által mindenkoron hangos helybehagyással kisért előterjesztések szavazat nélkül többség akaratjának nyilatkoztattak, s az izenet azok szerint szerkeztődni határoztatott.
Amint hogy Zarka a cortesia eránti V-ik, Palóczy pedig a szabad szóllás sérelmét tárgyazta kétrendbeli 3-ik izeneteket elkészitvén, azok július 22-én köziratra bocsájtás végett felolvastattak, július 23-án kerületileg megrostáltattak,
