b) A felirások czimzetét tárgyazta 5-ik, s a szóllás szabadságán ejtett sérelmek eránti kétrendbeli 3-ik izenetek országos ülésbe…
b)
A felirások czimzetét tárgyazta 5-ik, s a szóllás szabadságán ejtett sérelmek eránti kétrendbeli 3-ik izenetek országos ülésben jóvá hagyatva a fő RRhez átküldetnek. – Szabolcsnak és Verőczének utasításai e tárgyban.
A felirások czimzetét tárgyazta 5-ik, s a szóllás szabadságán ejtett sérelmek eránti kétrendbeli 3-ik izenetek országos ülésben jóvá hagyatva a fő RRhez átküldetnek. – Szabolcsnak és Verőczének utasításai e tárgyban.
julius 24-én tartatott országos ülésben pedig a KK és RR által országos tanácskozás alá vétetvén, egy két legitimatorius előadások után, puszta maradjon által helybehagyatva a fő RRhez átküldettek.* Ezen országos ülésnek részletei e következőkből állanak:
A három izenet szövegét l.: Iratok. IV. köt. 370. kk.
A felirások boritéki czimzetét tárgyazta izenet iránt a PERSONALIS észrevételein kivül* csupán Szalopek jelentette küldőinek legújabb utasitását, miszerént ők úgy vélekednek, hogy a boriték czimzet kérdése a már egyesülést nyert fölirások felküldését nem hátráltathatja, s azért kivánják, hogy azok az eddig szokásban volt czim alatt felküldettessenek. (Verőcze követei – mint annak idejében megirtam –, ekkorig különböző értelemben valának, Hegedüs az V-ik Ferdinándi czimzet mellett, Szalopek pedig annak elmellőzésére nyilatkozván.*) – Ezen izenet azonban hangos maradjonnal hagyatván helybe, átmentek a KK és RR a szabad szóllás sérelmét tárgyazó első rendbelire. (Wesselényi ügyében.)
Az elnöklő szemelynök „eleibe terjesztvén a Karoknak mindazon okait, melylyeket már több izben előadott, s megmutatván, hogy ezen dolog az ország függetlenségére semmi következéseket nem vonhat, ujabban is felszólitotta a Karokat és Rendeket, hogy a főrendek javallatát fogadják el”. L.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 180.
Állásfoglalásukat l. előbb, 557. old.
A PERSONALIS azokra, miket a KK és RR a szó szabadságának gyakorlatáról előhoznak, nem kiván bébocsájtkozni, mert könnyen a kérdéses eset taglalgatásába ereszkedhetnék, amit, biró előtt lévén a dolog, minduntalan gondosan került kerülni is fog; ugy azokról sem akar szóllani, mik a kormány nevezet értelme felől mondatnak az izenetben, miután a KK és RR magok is elösmerik, quod imperium et regimen sit apud Principem. Egyedül az izenet utólsó §-sa eránt van észrevétele, mellyben a kormány által elrendelt idézés sérelemnek vétetik. – Nem tagadja ő, hogy a hűtelenségi büntetésnek csak a törvényszabta esetekben lehet helye, annak mindazáltal legelső elitélését, ha valjon lehet e hűtelenségi pert kezdeni? az 1715: 7-ik czikkelynél fogva* egyenesen Ő Felsége jussai közé számítja s ezen jusnak gyakorlata ellen sérelemnek helyét nem ösmerheti. A nemes ember, ugymond, kétfélekép eshetik büntető per alá: 1. Criminalis actio által, 2. hűtelenségi, vagy felségsértési vád által. Amaz közönségesen a megyék közgyülésén szokott elrendeltetni, emennek elrendelése törvényeink által a királyi Felségnek adatott. És ámbár gyakran megtörténik, hogy az, aki megyei határozásnál fogva criminalis actio alá vettetett, később a perben feloldoztatik, az actiót határozó vármegye ellen azért még soha sérelem az országgyülés elébe fel nem adatott; hasonló elvnek kell tehát állani a másik esetre is, annyival inkább, mivel ott, ahol birói ellátás forog kérdésben, törvényhozás útján sérelemkép béavatkozni ekkorig példátlan történet. Ezeknél fogva újólag is felszóllítja a RRket, hogy a felirástól elálljanak.
L. előbb az 513. old. 27. jegyzetét.
Erre a KK és RR hangos maradjonnal feleltek.
VAY pedig így szóllott: Lelkem ösmérete nem vádol, s hiszem is, hogy követi állásomnak, mellybe küldőimnek megbecsülhetetlen bizodalma helyhezett, e hosszas idő sorú országgyülésen, mennyire tehetségem engedi, a hiúságot kerülve, a túlságot elmellőzve, a szolgaiságot megvetve, egyedül constitutionalis független állásunk szelleméhez képest ott is, hol utasitás nélkül szűkölködtem, hazám javára kötelességem szerint minden igyekezettel, eleget tenni én is törekedtem. Igy a törvényes szóllás szabadsága két izben lett megsértéséből eredett nemzeti aggodalom orvoslása tárgyában is a te[kinte]tes RR lelkes többségét követtem. Annyival örvendetesebb tehát ezen pillanat reám nézve, midőn ebben, hol eddig egyedül ön meggyőződésem sugallása után indultam, megyém lelkes Rendei értelmemmel összehangzó utasitást adván, azt a Te[kinte]tes RR körében előadhatom, a megkezdett ösvényen, mellyet magamnak kitűztem, a Te[kinte]tes RR többsége nyomán rendíthetlenül haladva, bölcs nézeteiket továbbá is oszthatom, ugyan is:
Szabolcs v[ármegy]ének Rendei elszomorodva értették, hogy midőn ezen országgyűlésének a haza boldogsága előmozdítása s alkotmányunk hijányainak a nemzet és király közt közegyezéssel történendő kipótlása tüzetett volna ki egyedül czélzatul: a végrehajtó hatalom legszentebb, és sértetlenül feltartott, s állandóan gyakorlott szabad tanácskozási jussainknak törvénytelen megszorítására, vagy épen teljes elenyésztetésére intézi hatalommal párosított törekedéseit. Amiben megyém Rendei alkotmányos létöket ösmervén főboldogságuknak, soha meg nem nyugodhatván, sem elintézésére a nemzet legfájdalmasb sérelme nélkül középutat vagy közbenjárást el nem fogadhatván, nyilvános és egyenes utasitásukat ezekben foglalják: „A szóllás törvényes szabadságán Báró Wesselényi Miklósnak hűtelenséget bosszuló perbe lett idéztetése által történt sérelem a kerületi izenet, s ahhoz csatolt felirási javallatban tökéletesen ki lévén merítve, ezt, mint különben is ellenvetést nem szenvedőt, újabb okokkal erősíteni szükségtelennek tartják, s annak önértelmöket teljesen kifejezőnek egész kiterjedésében leendő pártolását, nekünk követjeiknek kötelességünkbe teszik.” Mellyeknek előadásával egyszersmind a jelen izenetre nézve küldőim nevében nézeteimet abban nyilatkoztatom, hogy: valamint a megvetni való absolutismus jármánál szenvedhetlenebbet nem képzelek, úgy a kárhozatos anarchiának sem tömjénezek akkor, midőn a törvényes szóllás szabadságának a Te[kinte]tes RR által felállított elvei mellett tántoríthatlannl maradva, azon legveszedelmesb principiumot, mellyet a M[éltóságos] fő RR utóbbi izenetjökben felhoznak, mintha t. i. hazánkban a kormány koronás fejedelmünkkel (kinek szentséges személye sérthetetlen) egy lenne, mondom ezen anti-constitutionalis elvet el nem ösmerem; a nélkül hogy idegen országoktól legyen szükség alkotmányt kölcsönöznünk, elég legyen tehát azt ezennel kerekdeden tagadnom. Áll nyolcz századokon felül constitutiónk a Te[kinte]tes RR által felhozott elvek mellett tisztán, – s állani fog ezután is úgy hiszem, mindazon mardosó kígyóknak daczára, kiket édes hazánk kebelében méltatlanul ápolt és ápol.*
Vay beszédének Kossuth által közölt szövege csaknem szószerint egyezik a Jegyzőkönyv szövegével. (XI. köt. 190. kk.)
PINKE Esztergom városa követe a fő RR értelmét pártolá.
SZALOPEK e tárgyra nézve is most kapott utasitását szórul szóra kijelenti, melly abból áll: hogy B. Wesselényi Miklósnak s Balogh Jánosnak a hűtelenségi per alól leendő felmentésök végett a két tábla megegyezésével elhatározandó feliráshoz Verőcze követjei is ragaszkodjanak, s azt pártolják. Ami egyébiránt az izenetnek azon részet illeti, valjon a kormány egy e a fejedelemmel: ezen publico-politicus kérdést eldönti 800 éves alkotmányunk, s az 1632: 16., 1741: 11. és 1790: 12-ik, 14. és 17-ik czikkelyek,* mellyek kétségtelenül bizonyitják, hogy a kormányt a fejedelemtől elválasztani nem lehet. – És ez a szólló követ véleménye is.
Az első tc.-t a szónok hibásan idézi. Így közli a Jegyzőkönyv is, XI. köt. 192. – 1632-ben nem volt országgyűlés, a szóbajöhető egyéb tc.-kek közül az utalás valószínűleg az 1638: 16. tc.-re vonatkozik, amely szerint a kancellár tartozik intézkedéseit döntés végett a király elé terjeszteni. – Az 1741: 11. tc.-ben az uralkodó azt ígéri meg, hogy az ország dolgait mind az országban, mind azon kívül magyarokkal fogja intéztetni, a főhatalmából folyó hatáskörében is magyar tanácsosainak segítségével és tanácsával fog élni a közigazgatási és állami ügyeket pedig a helytartótanáccsal fogja intéztetni. Az 1791: 12. tc.-ben a király elismeri, hogy a törvények alkotása, eltörlése és magyarázása a királyt és az országgyűlést együttesen illeti meg s ígéretet tesz, hogy nem fog pátensekkel kormányozni és a törvényszékek munkájába nem fog beavatkozni. Az 1791: 17. tc. az 1741: 11. tc.-ben foglaltakat erősíti meg újból. A Jegyzőkönyv idézett helyén az 1791: 14. tc. is meg van említve, ez a Helytartótanács összetételéről, hatásköréről és függetlenségéről intézkedik.
PÉCHY FERENCZ magát Verőcze követével egy értelemben lenni vallotta; – mire ezen izenet is hangos maradjonnal helybehagyatván, felolvastaték a hasonló tárgyú 3-ik izenet (Balogh ügyében), mellyet, mint az előbbenivel hasonló elveken épülőt, a PERSONALIS sem kivánt a világos többség ellenére ostromolni.
VAY azonban engedelmet kért, hogy küldőinek utasitását e tárgyban is felolvashassa, nehogy egyes kifejezéseit a gáncskeresők balra érthessék. Utasitása igy szóll: „Alkotmányunkat alapjában megrázó sérelemnek látják Szabolcs v[ármegye] Rendei Balogh János Bars v[árme]gyei követnek hasonló perbe lett idéztetését, éspedig olly tárgyban tett előadásáért, mellyet a KK és RR táblájának nagy többsége pártolt, s olly előadásért, mellyben törvénysértést, vagy szabadsági visszaélést épen nem találván fel, hiszik, hogy ott, hol egy törvényhatóság képviselőjét törvényhozó helyzetében tett előterjesztéséért, (mellyért felelettel csak a nagy Isten és küldői itélőszéke előtt tartozik,) a végrehajtó hatalom a legkeményebb büntetéssel fenyegetheti, elenyészett ott a képviselői rendszer, és a tanácskozások a kormány önkéjes akaratjának teljesítő eszközévé változtak. Azért is szabad álladalmunkat ennyire veszedelmeztető tanácskozásban részt venni, és követjeiket a fenyegető veszedelemnek kitenni nem kivánván, kötelességünkbe teszik, hogy a Bars v[árme]gyei követ ellen inditott helytelen kereset elenyésztetése eránti hathatós felirást azon kijelentés mellett eszközöljük, hogy miután szabad szóllás nélkül a köztanácskozás egyátaljában nem folytattathatnék, mindaddig, mig e tárgyban kedvező válasz nem érkezend, és a nemzetnek ezen fájdalmas sérelme nem orvosoltatik, a RR táblája minden más országos tárgyak tanácskozásba vételét felfüggeszteni kivánja.”
Ezután mind a 3 izenet a fő RRhez küldöttséggel átküldeték,* ott pedig felolvastaték; s hogy a fő RRnek elegendő idejök legyen a megfontolásra, köziratra bocsájtatott.
A július 24-i országos ülés naplóját a küldöttség névsorával l.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 189. kk.
Július 25-én országos ülés a RRnél.
RUTTKAY bocsánatot kér, hogy utasitása következésében a napirendet rövid időre megszakítani kényszerittetik utasitásának előadásával, melly abból áll: hogy Thurócz v[árme]gye Rendei tapasztalván az országos Rendszeres Munkálatok megvizsgálásábani lassú haladást, látva azt is, hogy az elintézés alatt lévő egyetlen egy munkálat feletti vitatásokban is olly elvek fejlettek ki, mellyek azon megye véleménye szerint alkotványunkat veszélyeztetik, holott ennek megerősítése lett volna e jelen országgyülésének legfőbb feladása, végre pedig az is értésökre esvén, hogy a historia és törvények által rég eldöntött kérdéseknek inditvány képeni közbevetésével a dolgok folyamatja újabban hátráltatik, kivánják, hogy ezen diaeta az adónak az országos összeiráshoz illesztett elhatározása után* prorogáltassék, s ezáltal mód nyujtassék a törvényhatóságoknak, hogy követjeiknek a jövő országgyűlésére illő utasitással ellátása végett költsönösen értekezhessenek, s véleményeiket egymással közölhessék. – Ezen inditvány velejét, t. i. a prorogatiot, utasitásaik szerint ZMESKÁLL, VÁRADY, POGÁNY, FRIEBEISZ és Gr. LA MOTTE pártolák. S ezzel át mentek a KK és RR a napirendre, ugy mint a sérelmek és kivánatok hátra levő részének taglalására.*
Ti. hogy az adót az 1828. évi országos összeírás eredményeinek figyelembevételével újólag osszák fel a megyék között.
A júl. 25-i 334. országos ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 194. kk.
