b) Országos ülés e tárgyban a fő RRnél. A nádor beszédje, miszerint a közbenjárást el nem fogadja,
b)
Országos ülés e tárgyban a fő RRnél. A nádor beszédje, miszerint a közbenjárást el nem fogadja,
Országos ülés e tárgyban a fő RRnél. A nádor beszédje, miszerint a közbenjárást el nem fogadja,
Ezen izenet felolvastatván
a fő RR 5-ik augustusi országos ülésében,
a FŐHERCZEG NÁDOR ily értelemben szóllott: Minthogy ezen tárgy, annak végső pontját tekintve, engem s hivatalomat közelebbről érdekli, kötelességemnek ösmerem értelmemet a M[éltóságos] fő RRel – még mielőtt a tanácskozás megkezdetnék – tudatni. A M[éltóságos] fő RR, kik közül köz életemnek többen tanúi valának, meg lesznek győződve, hogy előttem semmi kedvesebb nem lehet, mint ha az országos KK és RR óhajtásit teljesíthetem, s várakozásuknak megfelelhetek. Érezni fogják tehát azt is, mennyire kedvetlen legyen előttem minden alkalom, mellyel azt nem tehetem, s valóban fájlalom, hogy ezúttal olly kellemetlen helyzetben látom magam lenni, hogy ha csak magam magammal ellenkezésbe jőni nem akarok, a kivánt közbenjárást el nem fogadhatom. Már a KK és RR legelső izenetének felvételekor kimondottam a főrendekével egyező véleményemet, hogy én e tárgyat sérelemnek nem vehetem s a KK és RR elveiben nem osztozhatom, mert azokat a közbátor létre veszedelmeseknek hiszem.* Én pedig a közbátorság biztositását s hazánk alkotmányának fentartását hites kötelességem legfőbb részének ösmerem, ennél fogva tehát kijelentett véleményemtől el nem állhatván anélkül, hogy inconsequentiával bélyegezzem magamat, a közbenjárást el nem vállalhatom. Úgy látszik ugyan, hogy az elvek iránt nem kivánnak a RR közbenjárást, mert azok iránt csak állhatatos ragaszkodásukat jelentik ki. De ezen elvek, magával az üggyel ily alakban szoros összeköttetésben vannak, s még némelly újakkal is tetéztettek, mellyeket én a KK és RR jó engedelmökkel, institutioinkhoz illeszhetőknek szintén nem tarthatok. Annyi világos, hogy a RR elveikhez ragaszkodnak, a dolgot sérelemnek veszik, a fő RR pedig ezekben nem osztosztozhatnak; a két Tábla tehát ellenkező véleményben lévén a tárgy felől, közbenjárásomnak helye törvény értelmében sem lehet.
A nádor a főrendek júl. 6-i tanácskozása során foglalt ilyen értelemben állást Wesselényi ügyével kapcsolatban. (Felszólalását l. 561. kk.)
Átmegyek a dolog gyakorlati részére. Hivatkoznak a RR az 1807-ki esetre. Kevesen vannak itt, kik akkoron jelen voltanak, szükséges tehát az esetet röviden előterjesztenem. B. Vay Miklós egy bizonyos beszéd miatt, melyet e helyen tartott volt, viselt katonai méltóságától megfosztatott. Ez a RRben nagy figyelmet gerjesztett, s a dolog felett tanácskoztanak. Azalatt Felsége általam körülményesen értesíttetvén, B. Vayt méltóságába visszahelyhezteté. Ezalatt a RR egy izenetet készítettek, mellyben aggodalmukat a szólás szabadságának lehető megszorítása felől azon épitik, hogy B. Vay, nem idézve, s törvényes biró által le nem marasztva, megbüntettetett. Izenetjök szavait sokkal nevezetesbeknek tartom, mintsem hogy fel ne olvasnám: Igy szóll: „Illi vero, qui libertate comitiali abuterentur, aut in loco comitiorum gravius delinquerent, iudicio Tabulae Regiae subsint, si Regnicolae propter dicta in publica sessione prolata indignationem Regiam incurrerint, libertatem votorum in discrimen conjectum iri SS et 00 dolebant.”* A RR aggodalma tehát oda volt terjesztve, hogy egy országgyülési tag ellen, maga a kormány, vagyis amint nekünk szóllanunk kell, Ő Felsége, idézés, és lemarasztás nélkül tett fenyitő lépéseket. Erre nem kell hosszas magyarázat, hogy az esetek különbségét átlássuk. Akkoron reám bizták a KK és RR, hogy a fentebbi, s nem más okból eredett aggodalmuk felirás utján terjesztessék e fel, vagy pedig én vállaljam magamra. Ekkor (amit jól megjegyeztetni kérek) a két Táblának véleménye egyező vala, s én ezt látván, a dolgot Ő Felsége elébe terjesztettem, ki is kinyilatkoztatá, hogy a RR aggodalma felesleges mert soha sem akart, nem is akar olyas valamit rendelni, mi által az országgyülési voksok szabadsága legkisebbé is megszoríttatnék.
A rendek izenetét l. az 1807-i országgyűlés Irásai között, 370. Az eset körülményeire l. még az 505. old. 3. jegyzetét.
Az 1807-ki eset tehát igy áll – már most itélje meg akárki, ha alkalmazható e az például a jelen esetre. Én nagyon kételkedem, s miután látom, hogy a KK és RR azon elvekhez most is ragaszkodnak, én pedig azok iránt ellenkezésemet már kijelentettem, nem fogják nekem sem a M[éltóságos] fő RR, sem a KK és RR rossz néven venni, midőn kényszerítve érzem magam kijelenteni, hogy ily helyzetben az előmbe terjesztett eljárást magamra nem vállalhatom.
A TÁRNOK s az ORSZÁGBIRÁJA Ő Cs. Kir. Főherczegségének a hazai alkotmány iránti buzgólkodásáért nyilvános köszönetet mondottak, s a közbenjáráshoz több szóllani valójoknak lenni nem vélvén, az izenet első részében foglalt elvekre nézve előbbi véleményökhez ragaszkodásukat jelenték. Ezt közhelybehagyás követé; az tehát, a nádornak nyilatkozásával egyetemben rövid izenetbe foglaltatni határoztatott.
A felirási czimzetre nézve, véleményöknél szintén közakarattal meg maradtak.
Ezen válaszizenetek augustus 6-án megrostáltatván a RRhez átküldettek* Egyébiránt ugy ezen a napon, mint augustus 7-én is, mind a két táblánál a sérelmek s kivánatok vizsgálata folytattaték.* A RRnek egy vallásos sérelem s kivánat pontjánál, megkülönböztetett jelességgel s elmésséggel szóllott PALÓCZY, Horvátországnak e tárgybani türelmetlenségét, s a protestánsokra nem kedvezőleg mutatkozó idő jeleneteket érdekelve. Amit majd egészen közölni fogok.*
A főrendek két válaszizenetét l.: Iratok. V. köt. 17. kk.
A két nap országos üléseinek részletes naplóját l.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 302. kk.
L. a következő számban, 645. kk.
