a) A KK és RR a felirási czimzet iránti végzésöknél kerületileg heted izben is megmaradnak.
a)
A KK és RR a felirási czimzet iránti végzésöknél kerületileg heted izben is megmaradnak.
A KK és RR a felirási czimzet iránti végzésöknél kerületileg heted izben is megmaradnak.
Pozsony, august 12., 1835.
A fő RR legutóbbi két válasz izeneteit, mellyeket augustus 5-én határoztak, s 6-án küldöttek át a RR táblájához, nevezet szerint a felirási czimzet iránti 6-ikat s a szóllás szabadsága tárgyában a 4-iket, a KK és RR Nagy Pál és Vay elnökségök alatt tartott vették tanácskozás alá. És pedig elsőben a felirási czim tárgyát. Ez már többízben minden oldalról meghányva vetve lévén, az ELNÖKSÉG kérdé a RRket, ha szavazni kivánnak e? Mivel azonban senki sem költ fel a fő RR véleményének pártolására, némellyek felkiáltottak, hogy a RR végzésének állhatatos megtartása mellett a többség sokkal világosabb, mintsem hogy szavazatra szükség lehetne. – Ezt ANDRÁSSY is elösmeré, ámbár maga ellenkező értelemben volt. Midőn tehát a megmaradás közértelmű végzésnek jelentetnék, NOSZLOPY csak avégett nyilvánitá az ország jusait nem sértő némi középútra hajlandóságát, nehogy a végzés köz értelmiségében megegyezni, s ezáltal utasitását megsérteni látszassék. – Ezek következésében tehát LÓNYAY, HERTELENDY MIKSA, RAGÁLYI, MARCZIBÁNY S PALÓCZY adák elő röviden azokat, miket a főrendeknek felelni kivántak; de minthogy a főrendi izenetben sincsenek új okok felhozva, ezen észrevételeik szintúgy többnyire az izenet szavait tárgyazták, nevezetesen azt, hogy a fő RR illendőséget emlegetnek, s a RRnek utasitásaikra tett hivatkozását mellékes tekintetnek nevezik,* érdemileg csak az emlittetvén, hogy miután a fő RR egyedüli gyámokuk a via facti ellenvetésében állana, (mire nézve pedig már sokszor meg volt mutatva, hogy a tettleges változtatás vádja nem a statusokat, hanem a fő RRet terheli,) mindamellett azonban valamely közelitő középút elfogadására készeknek nyilatkoznának, ezáltal magokat saját erősségöktül megfosztották, mert minden középút is változtatást foglalna magában, s ha ilyesmire mégis hajlandók, nincs ok, melly miatt azon módhoz ne járulhatnának, mellyet a nemzet függetlensége, s a vitatás alá nem is tartozható, de különben már ő magok által szintén elösmért historiai valóság parancsol, s aminek kimondásától független nemzetet eltiltani teljes lehetetlen. Ezek a 7-ik izenetbe foglaltatni határoztattak.
Az izenet szavai szerint a főrendektől nem lehet kívánni, hogy „amit tellyes meggyőződésök szerint valóságosnak, illendőnek és a régi, jóváhagyott gyakorlattal megegyezőnek tartanak, attól bárminő mellékes tekintet által magokat elmozditani engedjék”.. L.: Iratok. V. köt. 17.
BALOGH pedig így szóllott: Alig hiszem, hogy a jelen országgyülési határozatok közül valamellyik olly nagy és közös viszhangra talált volna nemzetünknél, mint az, mellynél fogva kivánják a Te[kinte]tes RR, hogy uralkodó királyunkat nem 1-ő, hanem 5-ik Ferdinándnak nevezzük. Függetlenségünknek törvényinkbeni garantiáján kivül az V-ik Ferdinándi czimzetben keresi a nemzet ama függetlenség egyik külső biztositását. Azt mondani, hogy mi magyarok 1-ő Ferdinánd austriai császártól függetlenek vagyunk s őtet mégis 1-őnek s nem 5-iknek, ki egyedül törvényes királyunk, nevezni, épen olly képtelenség, mint ha az austriaiak, kikre nézve ő mint császárjok első Ferdinánd, nem 1-sőnek, hanem 5-iknek neveznék.
Hogyha azoknak, kik diplomatice kiejtett, annál inkább irásba foglalt minden szónak értelmét önhasznukra szokták fordítani, ha mondom ezeknek egyenességökben bízni lehetne, akkor a czímzet felett ennyire nem aggódnék. De miután a tapasztalás tanítja, hogy valamint egy kis szikra gyakran roppant épületeket szokott lángba boritani, úgy a diplomaticai úton jó lélekkel, de vigyázatlanul kiejtett egy szó a nemzetnek sokszor többé nem orvosolható kárt okoz, nem lehet csudálkozni, hogy a nemzet minden szóban, melly függetlensége veszélyének bár csak árnyékát is magában hordozza, rémképű kisértetet látván, annak eltávoztatását szent kötelességének ösmeri. Hogy a fő RR nemzetünknek majdan köz kivánságát sem tekintve, velünk e tárgyban annyira ellenkeznek, nem csudálkozom. Mert hiszem volt e a jelen országgyülésén csak egy fontosabb tárgy, egy nevezetesb kérdés, melyben velünk egyeztek? De már azon nagyon is csudálkozom, hogy a czimzetet most épen a M[éltósá]gos fő RR nevezik csekélységnek, ők, kik más praetendált jelességeken kivül, a czimzetek után annyira kapkodnak, s azokban lelik olly annyira dicsőségöket. T[ekintetes] RR! Az urbéri t. czikkelyek már rég elkészültek, s kész a kisérő felirás is, több millió polgártársaink várjak bizonytalan sorsuk kifejtődzetét, és mindez megakadt – miért? mert a M[éltósá]gos fő RR valamint az általunk javalt urbéri engedményeket, úgy a kir. czimzetet is, ötről egyre kivánják leszállítani. Azonban akármi történjék is, én a kormánynak ellenem szegzett nyilait azon őszinte nyilatkozással bosszulom és viszonozom: hogy mig élek, V-ik Ferdinánd magyarországi királynak hív alatvalója, hazámnak hiv polgára lenni soha meg nem szünök, de egyszersmind ünnepélyesen kijelentem, hogy 1-ő Ferdinándnak mint austriai császárnak hódolni mint jobbágy soha sem fogok.
