c) Bőthy inditványt tesz, hogy a vallás tárgya ujólag felvétessék. Palóczy jeles beszédben ellenzi.
c)
Bőthy inditványt tesz, hogy a vallás tárgya ujólag felvétessék. Palóczy jeles beszédben ellenzi.
Bőthy inditványt tesz, hogy a vallás tárgya ujólag felvétessék. Palóczy jeles beszédben ellenzi.
Utóbbi levelemben emlitést tettem Palóczynak egy vallásos tárgyú sérelmi pontnál mondott jeles beszédjéről.* A dolog folyama e következő: A RRnek 6-ik augustusi országos ülésében a sérelmek és kivánatok V-ik osztálya (t. i. a küldöttség által vagy el nem fogadottak, vagy a Rendszeres Munkára utasittottak; mellyekben azonban kerületileg sok változás történt*) lévén vizsgálatban, a 45-ik szám alatt előfordult Ugucsa vármegyének azon kivánsága, hogy az evangelicusok Horvátországba bevétessenek. Ez ellen leginkáb HARAMUSZTEK zágrábi kanonok indulatosan kikelt, s többi között nagy visszatetszésre nyujtott alkalmat azon kifejezésével, hogy az evangelicusoknak polgárositása Horváthországban az egyetértést (harmoniát) felzavarhatná s békételenségre vezérelhetne.* – Erre RAGÁLY, SOMSICS, BŐTHY és SZENTPÁLY feleltek. A legutóbb említett követ úr nevezetesen a historiára hivatkozva egyenesen azt adá válaszul, hogy főtisztelendő urnak ezen mondását egyenként megnevezett több országok példái meghazudtolják.* Még többen valának szóllandók, de a kellemetlen vitatásnak véget vetett a hangos maradjon, melly által az ugocsai kivánatot elfogadó kerületi végzés helybehagyaték.*
L. előbb, 638. old.
A sérelmek és kívánatok e csoportját a küldöttség által összeállított formájában l.: Iratok. II. köt. 235, kk., a kerületi ülésben történt változtatásokat: Uo. IV. köt. 281. kk.
„…nem tudja a szólló, ha vallyon több egyenetlenségek támadnak-e abból, ha béfogadtatnak az evangelicusok Horvátországba vagy ha nem fogadtatnak bé. Mert a horvátok ugyan ellenkezőről vannak meggyőződve, s ezen meggyőződésből tették azt, hogy törvények által kizárták Horvátországból az evangelicusokat.” L.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 310. kk.
Ugocsa követe szerint azt az állítást „hogy az evangelicusoknak Horvátországban leendő törvényesitése azon ország csendességét megzavarná, …Európának több esztendőkbeli történetei meghazudtolják, ugyanis mindazon tartományok és országok vagynak több esztendőktől fogva belső háborgásokban, mellyeknek lakosi r. catholicusok”. L.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 312.
Az e tárgyban elfogadott felterjesztés szövegét l.: Iratok: IV. köt. 288.
Másnap, augusztus 7-én a 46. szám alatt ismét vallásos tárgy fordult elő. Nevezetesen Beregh vármegye egyes sérelmi eset előterjesztésével azt kivánja, hogy ha a hatheti oktatás el nem törültetnék, legalább olly rendelés eszközöltessék, hogy az egyházi személyek a kiállott oktatásról szólló bizonyitékot mihamarébbi felküldés végett a polgári törvényhatóságnak is kiadni köteleztessenek. Ezen pontban Bereghnek némelly más; szintén vallás tárgyu sérelmein kivül Bihar vármegyének a reversalisok iránti panasza is béfoglaltatott. Mindezek az ideiglenesen felfüggesztett vallás tárgyára* valának kerületileg utasitva.
Az országgyűlés elején félévig vitatott vallásügyi sérelmek napirendről való levételére l. a 618. old. 15. jegyzetét.
BŐTHY jelenti, miképen küldőitől azon parancsot vette légyen, hogy a vallásos letett tárgynak egész kiterjedésbeni felvételét sürgesse. Szükségessé teszik e gondoskodást újabb viszaélések, mellyekből kitetszik, mi kevéssé felel meg az Egyházi Rend egyrésze azon keresztényi szeretetnek, mellyel felebaráti eránt viseltetni tartoznék. Elbeszél megyéjebeni két esetet, – egyik Peszáka helységében* történt, hol egy görög nem egyesült személy annyi üldöztetést szenvedett, hogy végre megtébolyodott.* Másik az volt, hogy egy meghalt gyermek temetése felett a görög egyesült, s nem egyesült papok 5 napig czivódtak, úgy, hogy a test egészen rothadásba ment, s dögleletes levegővel töltötte el a család lakhelyét; végre pedig a görög egyesült hitű pap fegyveres kézzel reá ütött a temetésre, s a koporsót a sir párkányáról elvonczoltatta. Ezeknek elbeszéllésére az irtódzás tompa morajjá felelt. A szónok utánna tevé, hogy ezekhez szót adni nem szükség, mert egyszerü előterjesztésök is kit kit meggyőz, hogy ilyesek csupán a legvadabb századok sötét időszakában lehetének várhatók. Ezek áltál zavartatik fel igazán a közcsend, bátorság és nyugalom, nem azon egy pár szó által, mellyekért, a legszentebb ügyben mondottakért, a kormány olly irtózatos büntetést követel, s ezek tartoznának igazán a kormánynak gondoskodására, hogy ne történjenek, vagy ha történtek érdem szerint büntetessenek. Kéri a RRket, hogy az ily szomorú történetek eltávoztatását a vallás tárgyának egész kiterjedésbeni felvételével, s Ő Felsége elébe terjesztésével eszközöljék.
A Jegyzőkönyvben (XI. köt. 314.) Prezsáka. Helyesen: Preszáka, kis falu Bihar megyében, Belényes közelében.
„…ezen helységnek görög egyesült lakosa a szomszéd helységből egy görög nem egyesült leányt feleségül elvévén, midőn azt lakhelyére elvitte volna, a helybeli plébános annyira üldözte, hogy vasra veretvén faluról falura küldöngette, mig végre elméjében megzavarodván, megtébolyodott”. L.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 314.
PALÓCZY igy szóllott: Beregh és Bihar v[árme]gyék egyes sérelmei és kivánatai igazságosak ugyan, s a tisztelt két megye nemes gondolkozásának az utókor előtt is szép emlékei maradnak, de felterjeszthetésöknek most módját nem látom. Az ideiglen letett vallásos tárgyban legfőbb pont volt a transitus, s ettől függtek a többi pontok is. A RR táblája a hatheti oktatás törvényes voltát soha el nem ösmérte, s el nem ösmérte azt is, hogy az átmenetel meg vagy nem engedése a fejedelem jusai közé tartoznék. Már pedig ha Beregh kivánata elfogadtatnék, a RR táblája eddigi saját elveinek ellenére, a hatheti oktatás helyesen való divatozását tettleg elösmerné. Igy a reversalisok eránti nagyfontosságú kérdés is egyike lévén azoknak, mellyek eránt a két tábla között magára az elvre nézve egyesség nem készülhetett, hogy is képzelhetjük, hogy egyes személyek reversalisbol eredett bajaiknak a RR elvei szerénti eligazitásában a fő RR megegyezzenek, mielőtt az elvek iránt egyesülnének. Egyébiránt örömmel hallom ugyan Bihar vármegyének inditványát, hogy az ideiglen letett vallásbeli tárgy ujabban felvétessék, mert annak nemcsak pártolását, sőt inditványba tételét is meghagyták küldőim, de bölcsességök egyszersmind nekem s követtársamnak, lélekösméretünkre s becsület szeretésünkre kötötte azt is, hogy a vallásbeli tárgyak ujabbi felvételébe csak úgy bocsájtkozzunk, ha kedvező alkalmat s boldogabb remények nyilását látandjuk, különben ily lélekben járó kérdéseket veszélyeztetve ne koczkáztassuk. Az tehát a kérdés, mutatkozik e most ily kedvező alkalom? Most? midőn közhírből tudjuk hogy Tyrolisban kevéssel ez előtt Josef császár tolerantialis patense visszahuzatván, a protestánsok Maria Theresia 1758-ki edictumának állapotjába visszatétettek?* Most, midőn az előleges sérelmek orvoslásának sürgetése közben az „observare” szó miatt 6 izenetet kellett a fő RRkel váltani?* Most, midőn 5 felirás és az úrbéri czikkelyek két hónap óta fel nem küldve hevernek azért, mert azon diplomaticai, historiai, és arithmeticai igazságnak, hogy dicsőségesen országló Felséges Királyunk nem első, hanem V-ik Ferdinánd, a felirások boritékára irását a fő RR igazsággal s jó renddel ellenkezőnek kiáltják? Most, midőn egy vármegye követe véleményének országos ülésben lett kimondásáért hivtelenségi büntetést követelő per alá vétetvén, a fő RR ebben nem csak sérelmet nem látnak, sőt a dolgot maga rendin lévőnek állitják? Most nyilik e kedvezőbb reménnyel biztató alkalom, midőn tegnap a zágrábi káptalan követétől még amaz épületes keresztény tanítást is kelletett hallanunk, hogy a törökországi természetes pestis hasonlatára, a Horvátország belső csendességét, boldogságát, s egyességét felforgatandó moralis pestis, t. i. az evangelicusok polgárositása ellen Horváthország szélén törvénnyel kell a cordont feltartani? (Tetszés.) Valóban, aki olly szomorú körülmények közt is biztos reményben van, hogy a vallásos tárgyakat most újra felvenni hasznos és tanácsos, annak hite olly nagy, hogy azzal a Szentirás szavai szerént hegyeket mozdíthat, de a szónok őt édes képzelgései tengerében hagyja uszkálni. (Helybenhagyás!) Igenis, sokkal tanácsosabb az, Te[kinte]tes RR, hogy a bihari követ szép elméje egykori mondásaként nyugodjon a letett tárgy békével, mint a capernaumi századosnak. Jairusnak leánya, kiről azt mondá Idvezitőnk: „Nem holt meg a leányzó csak aluszik”.* Alussza igen is a vallás letett tárgya csendesen szendergő, de nem halálos álmát. Hiában töltögetnek az alvónak ereibe opiumot, máknedvet, s egyéb altató szereket, szendergése lethargiává nem fog változni. Ki kételkedhetnék feltámadásáról s dicsőbb fényben ragyogásáról kivált most, midőn az Irlandusoknak, ott is az úgynevezett uralkodó vallás által századok óta letaposott jusait magok a korona tanácsosai törekesznek kivivni, s nevök halhatatlan dicsőségére egyrészben ki is vivták már* Most, midőn Londonban, hol pedig minden bizonnyal van annyi intellectualis cultura, mint Zágrábban (nevetés), a polgárok nagy többsége a magyar országi főispánsághoz hasonlító sherifi méltóságra izraelitát választott, s a Moses vallása hitformája szerint eskette fel!* Most, midőn Portugalliában a Pombal, Spanyolországban a Marquis Aranda dicső epocháik hajnala ujabban virad!* Eljő, igen is eljő a napnyugaton derülő világosság és igazság napkelet felé, s eljő még Horvátországba is, bármit végezzenek is a zágrábi diaetán (zajos tetszés) s bételjesedik ama jövendőlése az Irásnak, „és lőn menyországban csendesség,” s bételjesedvén az idők, a megvigasztalódott, karjaival összeölelkezett s egymást atyafi szeretet forró csókjaival idvezlő emberiség ajkai zengeni fog Szent Simonnak ösméretes éneke: „Most már Uram bocsássad el szolgádat békével.”*
A szónok alighanem a Zillertal községeiben élő néhány száz protestáns sorsára céloz. Ezeknek az 1834. ápr. 2-i császári rendelet megtagadta azt a jogot, hogy egyházközségekbe tömörüljenek, ehelyett a kivándorlást ajánlotta nekik. A hatóságok üldözése végül is elérte célját: a protestánsok 1837 nyarán államközi megegyezés alapján Sziléziába vándoroltak ki. (Vö. Loesehe G.: Von der Duldung zur Gleichberechtigung. Archivalische Beiträge zur Geschichte der Protestantismus in Österreich. Wien, 1911. 32. kk.)
A feliratnak a rendek által javasolt szövegét l.: Iratok. IV. köt. 38. kk., a véglegesen elfogadott és felterjesztett szöveget: Uo. V. köt. 161. kk.
Beőthy egykori mondására l. előbb, a 620. old. 23. jegyzetét.
Az O’Connel vezette ír nemzeti mozgalom a katolikus vallás egyenjogúságáért vívott harc területén érte el az első jelentős sikereket. 1829-ben a Catholic Emancipation Bill kimondta a katolikusok egyenjogúságát; a mozgalom ezután az Angliától való elszakadás eszméjét tűzte zászlajára, de vallási téren is újabb engedményekre kényszerítette az angol parlamentet.
A korabeli magyar sajtó is többször megemlékezik egy Salamon nevű sherifről (városi tanácsnok-féle). Az Erdélyi Hiradó ez évi 49. számában pl. az olvasható, hogy az illető London és Middlesex mellett „… Aldgate kerület részéről is tanácsosnak választtatott a City-ben. Ez alkalommal tartott beszédében Salamon ur magát a vallásos és polgári szabadság bajnokának, a haladás emberének, s minden közintézetek barátjának nyilatkoztatta.” Egy másik hír (uo. 51. sz.) arról számol be, hogy az illető egy keresztény eskümintát nem írhatott alá a törvényszék előtt, mire „a legnagyobb tisztelettel tudtára adatott miszerént a törvényszék kénytelen egy oly határozatot hozni, mely az ő megválasztását megsemmisitse”.
Pombal, Sebastian José marquis (1699–1782) portugál államférfi, miniszterelnök, 1750-től felvilágosult reformokat vezetett be Portugáliában. – Aranda, don Pedro Pablo gróf (1718–1799) spanyol államférfi, reformer; korlátozta az inkvizíciót, száműzte a jezsuitákat Spanyolországból.
Palóczy beszédének Kossuth által közölt szövege csaknem szószerint megegyezik a Jegyzőkönyv szövegével, XI. köt. 315. kk.
A vallás tárgyának mostani felvételét a többség nem itélte tanácsosnak.*
Az aug. 6-i és 7-i 343. és 344. országos ülések részletes naplóját l.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 302. kk.
*
Legujabb.
Ma, august 12-én, a szőnyegen forgó két izenet a RR országos ülésében maradjon által helybehagyatván a fő RRhez átküldetett, ők mind a két tárgy iránt véleményöknél most is megmaradtak.*
Az ülés részletes ismertetését l. a következő számban.
