a) A készen lévő felirások fölküldése iránt, a legközelébb érkezett kir. rescriptumban javalt mód kerületileg 2 szótöbbséggel elf…
a)
A készen lévő felirások fölküldése iránt, a legközelébb érkezett kir. rescriptumban javalt mód kerületileg 2 szótöbbséggel elfogadtatik s erős ellenzés után országos ülésben is megáll. A szószabadságbani 6-ik izenet oppositió nélkül átmegy a fő RRhez.
A készen lévő felirások fölküldése iránt, a legközelébb érkezett kir. rescriptumban javalt mód kerületileg 2 szótöbbséggel elfogadtatik s erős ellenzés után országos ülésben is megáll. A szószabadságbani 6-ik izenet oppositió nélkül átmegy a fő RRhez.
Pozsony, august 19., 1835.
Augustus 17-én kerület. Elnökség: Zarka és Szilassy. Napirenden volt az utóbbi levelemben közlött királyi rescriptum, melly is együtt vétetett tanácskozás alá a vele összeköttetésben levő főrendi 7-ik viszonizenettel a felirások boritéki czimzete tárgyában.*
A kir. leiratot magyarul l. előbb, 653., latin eredetijét: Iratok. V. köt. 26. kk. a főrendek hetedik válaszizenetét: Uo. 23. kk.
DEÁK olly értelemben nyilatkozott, hogy miután az izenetekben bőven ki vannak fejtve az okok, mellyeknél fogva a KK és RR historiai valóságra támaszkodva, nemzeti függetlenségünk tekintetéből kivánták, hogy Ő Felsége mint magyar király V-ik Ferdinánd nevezettel éljen s az ország által is e czimmel tiszteltessék, a kérdés most csupán és egyedül a körül forog: ha valjon változtak e a felolvasott királyi rescriptummal az eddigi körülállások? E kérdésre az a felelet, hogy az 1-ső Ferdinánd nevezet a RRben aggodalmat szerzett, ezen aggodalmat pedig a rescriptum nemcsak el nem oszlatja, sőt neveli, mert Ő Felsége magát ismét csak 1-ő Ferdinándnak nevezi, s az V-ik Ferdinánd czimzetet, melly őtet mint magyar királyt illeti (pedig csak mint magyar király vehet részt törvényhozásunkban) egészen elmellőzi. És ámbár Ő Felsége a czimzet iránti diaetalis tractatus tudomásán építi rescriptumát, a dolog érdeméről mégis semmit sem szóll, és legkisebb biztositást sem ád, melly nőttön nevekedő aggodalminkat enyhitené. Felséges Attya, midőn az austriai császári czimet felvevé, minden felszóllítás nélkül adott megnyugtató biztositást az ország törvényhatóságinak;* most együtt van az országgyülése, Ő Felsége tudja, mik légyenek aggodalmaink, s csak ily megnyugtatást sem lehetett szerencsénk vehetni. Mind azért tehát, mivel a körülmények nem változtak, mind azért is, mivel aggodalmunk a kir. rescriptum által nem enyhült, sőt súlyosodott: attól, hogy felirásaink 5-ik Ferdinánd czim alatt küldessenek, annyival inkább el nem áll, mivel az Ő Felsége előtt sem lehet kedvetlen, minthogy számos törvényhatóságoknak hasonló czimű felterjesztéseit minden ellenvetés nélkül elfogadta és elfogadja.
Vö. a 427. old. 8. jegyzetével.
TARNÓCZY hasonlóan ugy vélekedett, hogy e rescriptum által a körülmények vagy nem változtak, vagy ha igen, rosszabbra változtak. Ami benne javaltatik, azt mi eddig is tudtuk, s mivel a fő RR véleményét látszatik erősíteni, ez által csak egy újabb okot szolgáltat véleményünk megtartására; különben a példának erejéből jövendőre majd azon következtetést várhatnánk, hogy amiben a kormány s a fő RR megegyeznek, az reánk nézve is kötelező. Hallotta ugyan a szónok magános beszélgetésben ellenvettetni, hogy nem ád a rescriptum okot aggodalomra, mert az egyezkedés folytatását ezen kifejezéssel salvo caeteroquin solito tractatuum diaetalium modo világosan feltartja. De a szónok véleménye szerint ez alatt nem a czimzet iránti tractatus folytatása, hanem inkább az értetik, hogy jövendőben felirásaink nem a Nádor által, hanem a szokott módon küldessenek. És habár amúgy lenne is: minthogy Ő Felsége azt mondja, salvo tractatu én első Ferdinándnak írom magamat, a törvényhozó test másik részének méltósága megkivánja, hogy mi viszont szintén salvo tractatu jussunkkal éljünk, s V-ik Ferdinánd czimét használjuk. Mivel tehát a körülményeket nem változtató rescriptum, csak azért mert rescriptum, a szólló követnek sem utasitását sem meggyőződését nem változtathatja, marad az elébbinél.
BUSÁN ellenben a rescriptumban javallott módot annyival kevésbé ellenzi, minthogy 1764-ből s 1791-ből is van reá példa, hogy az országgyülési felirások pecsételetlenül adattak a Nádor által kezéhez a királyi Felségnek. De továbbá ezen mód a boritéki czimzeten sem tesz változtatást, minthogy nem küldetnek boritékban a készen lévő felirások. E módhoz tehát még azok is hozzájárulhatnak, kik a boritékon V-ik Ferdinánd czimzetet akarnak használni. A szólló követet végre az sem tartóztatja, hogy Ő Felsége magát ismét 1-ső Ferdinándnak nevezi, mert miután eddig is e névvel élt, s az ország Rendeitől még ekkorig iránta felirást nem vett, nevezetét magától meg nem változtathatta.
BEZERÉDY: Nem azt véli kérdésben forogni, ha van e példa reá országgyülésink évkönyveiben, hogy a Nádor által nyitottan adattak kézhez a felirások? hanem az a kérdés, ha tanácsos e e példát követni, s kárunk nélkül követhetjük e? S e kérdésre a felelet igen világos szinben áll. Akárminő ruhába takargassuk is e középútat, csakugyan oda menne ki, hogy mi elállanánk attól, hogy a magyar királyt koronás czimjén szóllítsuk; s mivel elállunk, átmenünk az ellenkezőre s megmutatjuk, miképen olly gyávák vagyunk, hogy királyunkat saját czimjével sem merjük szóllitani. Egyébiránt a RR tulajdon végzése által minden további okoskodástól felmentetve érzi magát a szólló követ. Mert tulajdon ezen javallat már a RR előtt inditványkép, sőt valaki másnak nevében a kerületi elnökség által is előadatott, megfontoltatott, s félre is vettetett. Nincs tehát semmi ok reá, hogy mást mondjanak a RR ma, mint amit egy hét előtt bölcs megfontolás után mondottak. Némelly követek ugyan fenyegetődzni szeretnek, hogy Isten tudja mi baj érhet bennünket, ha e középútat el nem fogadván, a készen lévő felirások s ezek közt különösen az úrbér tovább is veszteglene. Ezen baj azonban még igen bizontalan, s minden esetre csak törvénytelen kormány lépés által eszközöltethetvén, attól félni annyit tenne, mint a kormány eránt bizodalmatlansággal viseltetni. Ellenben ha elállunk azon czimzettől, mellyet nemzetünk függetlensége sürgetőleg kiván, s maga ezen rescriptum még inkább szükségessé tesz, itt már a baj bizonyos, mert felássuk gyökerét a nemzet függetlenségének, saját tettünkkel igen furcsa színt ruházunk az 1791: 10. czikkelyre, szóval olly kárt teszünk, mellyet orvosolhatni többé alig lesz hatalmunkban. A bizontalan, s egyébként is csak törvénytelen kormánytettből eredhető baj félelme miatt tehát a bizonyos bajt hazánkra háritani nem akarván, két rossz közül a kisebbet választja, s előbbi véleményénél annyival inkább megmarad, mivel a felolvasott királyi rescriptum még csak olly megnyugtatást sem ád, minőt a megholt fejedelem 1806-ban önként adott az ország törvényhatóságainak.
ANDRÁSSY nem hiszi, hogy lenne valaki, aki országgyűlésünk feszült helyzetét ne sajnállaná, s ennek eltávoztatására mindent, ami alkotmányunkat nem veszélyezteti, megtenni kész ne lenne. Azt kérdé Tolna követe: miben változott a körülmény? erre tán csak azt is elég lenne felelni, hogy a drága időbül ismét egy hét hasztalan lefolyt. De sokkal nagyobb figyelműnek véli ama másik tekintetet, mellyet már szintén Tolna követe megemlitett, t. i. hogy az el nem fogadásból minő baj eredhet? A szónok ezt nem akarja bővebben fejtegetni, annyit mindazáltal megemlít, hogy ő mindennél nagyobb bajnak itélné, ha nemzetünk törvényhozási intézkedése csorbulást szenvedne. Igaz ugyan, hogy kiki nagyobb örömmel vette volna, ha Ő Felsége e rescriptumban V-ik Ferdinánd névvel él, de azért helyzetünk nem csak nem rosszult, sőt valamennyire javult. (Nevetés.). Igenis javult, mert a kormány tagadólag nem felel, sőt a tractatus fennhagyásával szabad útat enged, hogy a tárgyat akármikor ismét felfoghassuk. És minthogy a fő RR engedéséhez semmi remény, végtére csakugyan elfogadtak volna a RR valamelly középutat, s akkor (amint szokták) óvások közé burkolták volna magokat, ezen jussok pedig most is fennmarad. Kéri tehát a RRket, fogadják el az előhaladás tekintetéből a rescriptum javallatát, kijelentvén az izenetben, hogy ezt csak a már készen lévő felirásokra értik, s jövendőben mindég V-ik Ferdinánd czím alatt kivánják küldeni felirásaikat.
KUBINYI: A törvényhozás gondoskodásához tartozónak itéli, intézkedéseit úgy elrendelni, hogy egyes emberek önkéjének kitéve ne legyenek. Bölcs előrelátással van az a szokás béhozva, hogy a felirások elegyülésben szoktak nyilvánosan megpecsételtetni. Ezáltal biztosittatik a nemzet, hogy felirásai úgy mennek a király elébe, amint akarja hogy menjenek. Fenséges Nádorunk eránt ugyan méltó bizodalommal viseltetünk minnyájan, de ez csak személyességen alapul, s a jövendőknek hosszu soráról jót állani nem lehet. Ő tehát a rescriptum javallatát el nem fogadja.
NAGY PÁL, emlékezetbe hozza, hogy ő ezen középutat már ez előtt egy hónappal inditványba hozta,* s azóta csak azért nem újította meg, mert attól tartott, hogy ez is úgy jár, mint az intermediatio. T. i. megkérjük a Nádort, hogy nyujtsa bé a felirásokat, s ő azt el nem vállalja. Ő egyébiránt azt, hogy minő czímet irunk mi a boritékra, azzal hogy mi nevezettel fog élni Ő Felsége a diplomatiában, olly szoros viszonyban lenni véli, hogy ha Ő Felsége az V-ik Ferdinánd névvel élni nem akarna, ami reánk nézve valóban méltatlan lealacsonyitás lenne, akkor igazán véve nem nagy megnyugtatásunkra szolgálna, ha mi örökké V-ik Ferdinandot irnánk is, az európai diplomatia elébe soha nem kerülendő felirásinkra. És ép azért, mivel amaz iránt már a fő RR is megegyeztenek, hogy a fejedelmet megkérjük, a boriték felett valóban úgy egyik résznek, mint a másiknak kár volt aggódni. Nem fekszik ebben olyan nagy dolog, ac si ageretur de salute reipublicae, különben a czimzeti felirás eránt folyt egyezkedés ideje alatt csak eszébe jutott volna más követnek is, s nem szorultunk volna Arad követének igen késői inditványára.* Azzal, ami ezen rescriptumban a tractatusról mondatik, a szólló nem sokat gondol, akármit értett Ő Felsége, mert hiszen azt elzárni hatalmában sincs Ő Felségének. De csak azt ajánlja a RR figyelmébe, hogy aminő mozgások történnek ellenünk minden oldalról, végre nem fognak e kapni az alkalmon, hogy olyast tegyenek, ami consistentiánkat veszedelembe ejtené? A szónok is össze kivánja hasonlítani, hogy miből eredhet nagyobb baj? A diaetalis tractatus megakasztásából vagy az következhetnék, hogy comissarius jőne a tractatus bevégzésére, vagy épen hogy törvény nélkül oszlanánk el. Akkor ismét vagy provisorie behozná a Felség az új urbariomot, s ezt némelly megyék alkalmasint el nem fogadnák. Mikép állana ezekben a közcsend? akárki itélje meg. Vagy pedig azt mondana Ő Felsége, törvénytelen lépést tenni nem akarok, maradjon a régi urbariom. Lehetne e ennél nagyobb szerencsétlenség, miután az új úrbért a nép olly szívszakadva várja? Még majd felőlünk is azt a hamis hirt költenék, amit Erdélyről költöttek némelly rosszakarók (kikben ugyan mi sem szűkölködünk), mintha t. i. az erdélyi RR magok azon lettek volna, hogy eloszoljanak törvény nélkül, csakhogy urbariomot ne legyenek kéntelenek hazavinni. Egyébiránt soha sem olvasta még a szólló követ sehol, hogy regnum in se ipsum divisum elftlorescet, de olvasta azt, hogy desolabitur.* Igaz, igaz, akadályoznak a fő RR sokat, amit akadályozniok nem kellene, s a diaeta coordinatiojakor* bizonnyára szükség lesz vetojok megkorlátozásáról gondoskodni. De most e tárgyban ők csakugyan engedtek. Reáállottak a czimzeti felirásra, akkor mi azt mondottuk, nem elég, mi magunk azonnal úgy akarunk irni; ezt ismét ellenzették, de végtére csakugyan felszóllítottak, javallanánk valamelly elfogadható középútat. Mi azonban mindenben olly presse inhaereálunk, hiszen ám jó! maradjon minden ha lehet, de így bizony sohasem lesz köztünk egyesség! A rescriptum javallatát tehát elfogadja, s azt úgy hiszi azok is elfogadhatják, kiknek utasitásuk van, hogy a boritékra V-ik Ferdinánd czimet irjanak, mert most semmit sem irunk a boritékra, sőt boritékot sem küldünk. (Nevetés.)
L. előbb, 613. old.
Török Gábor Arad megye követe indítványozta még máj. 30-án, hogy a névnapi üdvözlő feliratot V. Ferdinándnak címezzék. Ez az indítvány lett az elindítója az immár közel három hónapja tartó vitáknak. (L. előbb, 457. old.)
„Minden ország, mely magával meghasonlik, elpusztul.” Máté 12, 25.
A Publico-Politicum Operatumban.
BERNÁTH Horvátország követének* feleletül adja, hogy nagy különbség van a jelen eset s az általa idézett példák között. 1764-ben s 1790-ben általadattak ugyan a Nádornak némelly pontok,* hogy azokat mintegy közbenjárólag a Felségnél eszközölje, de hogy kész repraesentatiót ekép küldött volna fel az ország valaha, erre példát senki sem fog mutathatni. Mivé is lenne a nádori méltóság, melly alkotmányunk egyik garantiájátul van alkotva, ha mi azt annyira lealacsonyitanánk, hogy in patenti készült supplicatiok kézhez adására applicálnánk? Aztán hozzájárul az is, hogy ez a rescriptum nem egyéb, mint egy praeoccupativa resolutio, s kimondván benne Ő Felsége, hogy tudja miről van szó, s megnyugtatást mégsem adván, oly resolutio, melly praeoccupativa negativát foglal magában. De ellenkezik is a diaetalis egyezkedés természeti rendével, s a szónok egyenesen kimondja, hogy neki nem kell resolutio, mielőtt az országgyűlése nem repraesentált. Végre még oda kerülhetnénk ezen praxis által, hogy meg nem készülhetvén az egyeség, lejönne a resolutio s megparancsolná, hogy akár van készen, akár nincs a felirás, küldjük fel úgy, amint van. Egyébiránt soha sem gondolta volna, hogy ezen additionalis tárgyban még okoskodásra is lesz szükség, mert valóban Pithagoras elmélkedésinek minden érdeme oda van, ha még afelett is disputálnunk kell, ha valjon 2 × 2 négy e? s 4 és 1 öt e? A szónokot tehát nem a tárgynak különben is igen világos érdeme, hanem leginkább Sopron követének diszes fenyegetődzései határozták némi feleletre. A diaetának törvény nélkül lehető eloszlatása magában igen furcsa fenyegetés, de én (úgymond) tőle bizony nem félek. (Tetszés.) Ha széthajtanak bennünket csak azért, mivel a nemzet nevében ki akartuk mondani azon arithmeticai igazságot, mellyet a természet ura, az Isten mindenhatósága sem képes megváltoztatni, s emiatt valaki nem pirulna minket okozni, az valóban még azon farkasnál is többet tenne, amelly Aesopus meséjében belé bojtorjányoskodott az alább ivó bárányba, hogy a patakot felzavarni hogy merészlette? (Tetszés.) Én állhatatosan az arithmeticai valóságnál maradok.
Busán Hermann volt Horvátország egyik követe, neki válaszol Bernáth.
1764-ben az adóemelést kérő királyi előterjesztést elutasító és a sérelmeket tartalmazó két felirat vállalta magára a nádor. 1791-ben az illyr kancellária felállításának megakadályozásában nyújtott a nádor értékes segítséget a rendeknek.
SOMSICS kérdi Sopron követét, ki lesz oka, ha megtörténik is, amivel fenyeget? Bizonyosan nem mi, hanem a fő RR. Egyébiránt nemzeti jus feláldozásával akármi törvényt nyerni, igen rossz gazdaság.
LUKA megvallja hogy ő is lát a körülményekben némi különbséget, de nem mást mint azt: hogy a kérdéses középútat eddig egyes követek hozták javallatba, most pedig a kormány. A szólló követet azonban ez a különbség nem mozdítja, és nyugodt elmével fogadná a sopronyi követ fenyegetéseinek teljesülését is, mert lelkében meg van győződve, hogy hazánknak 9 millió lakosa, látván miképen a czáfolhatlan arithmeticai igazság által parancsolt, s a nemzeti függetlenség tekinteténél fogva szorgalmazott dolognak kimondását a fő RR s a kormány mennyire ellenzik, bizonnyára azt fogja mondani, hogy a történhetőknek nem mi, hanem ők az okai.
PILLER a fenyegetett bajok egész sulyát hasonlókép a főrendekre hárítja, s az előtte szóllókkal egyetemben a kir. rescriptum javallatának el nem fogadására szavaz.
BÜK őszintén megvallja, hogy megbotránkoznék, ha azon követek, kik, úgymond, ekkorig velem ellenkezőleg szavaztak, csak azért mivel egy rescriptum érkezett, most hozzám átjönnének; viszont tehát ugyanazon követ urak énbennem is megbotránkoznatnának, ha én ugyancsak egyedül azon oknál fogva hozzájok átmennék. Én tehát őket ezen botránkozástól annyival inkább megkimélem, mivel a rescriptumban javallott mód nem új, amúgy köpönyeg alatt azt már régen sürgetik a fő RR, s az én catholicus hitemben ott van ugyan a revelatio s a Szentlélek sugallása, de a más hitre téritő revelationalis sugallások eszközei között a rescriptumok az én cathecismusomban nem foglaltatnak. Végre pedig el nem hallgathatom, hogy Sopron vármegyének követe, a javallat el vagy nem fogadásából eredhető bajoknak öszehasonlítását igérvén, igen neki készültem, hogy meghallgatom, jeles elmebéli tehetségeivel miként fogja a hasonlítást megtenni? s ahhoz képest a dolgot majd magam is megfontolom; azonban az egyik részt egészen elfelejtette, mert az elfogadásból eredendő bizonyos bajokrul egészen hallgatott. A hasonlítást tehát meg nem tehetvén, kérem követ urat, egyszer, ha majd ideje lesz, ne sajnálja velem azt, amit most elhallgatott, közölni. (Tetszés.)
MARCZIBÁNYI: A királyi rescriptumot a nélkül, hogy a szóllás szabadsága eránt is meglenne az egyesség, elfogadni annyinak tartaná, mint valamint ezt, ugy a czímzetet is örökre eltemetni. Ha mégis reá állanának a fő RR, hogy ezen középúton most egyúttal a szóllás szabadság sérelme iránti két repraesentatio, összesen tehát mind a hét, s nemcsak a már, készen lévő öt felterjesztessék, ezen, de csak ezen esetre, maga is hajlandó lenne azt elfogadni. – Mire PETROVICS megjegyzé hogy ha aggodalma van Trencsin követének a rescriptumban javallott módra nézve, aggodalmán az, hogy két felirással több vagy kevesebb megy fel, semmit sem változtathat. Ő egyébiránt valamint egyébkor középútra, ugy most a kir. rescriptum javallatára szavaz.
RAGÁLYI nem látja szükségét, hogy az 1764-ki példára hivatkozzunk, mert a régibb időkbül alkalmasint arra nem lehetne példát találnunk, hogy a felirások boritékba zárva, czim és pecsét alatt mentek volna fel a királyi thronushoz, vagy hogy az országgyülése valaha érdemesnek tartotta volna a boriték dolgába béavatkozni. Ezen dicsőség az 1835-ki dietának, s különösen Arad követének* vala feltartva. Egyébiránt valahányszor az lesz a kérdés, mit irjunk a borítékra? mindég azt fogja a szólló követ mondani: V-ik Ferdinándot, de most az a kérdés, irjunk e a borítékra valamit? (kaczaj) és miután már 3 hónap óta akadtak fel e miatt dolgaink, s magános tudomásom szerint azt is tudom, hogy ezért csak a szomszéd német nemzet előtt sem legjobb szinben állunk … (zugás), én capacitálni senkit sem akarok, de privative tudom, hogy így van; e kérdésre nézve tehát: ha tovább is fennakadva legyen e a diaetalis tractatus? semmi mást nem szólva, csak a szomszéd Erdély sorsára emlékeztetem a RRket, s azt mondom, hogy soha sem akarok olly lépést tenni, mellynél fogva a kormány azt mondhassa, hogy mi vagyunk a tractatus megakadásának okai.
L. előbb, a 657. old. 4. jegyzetét.
SZIRMAY feleletül adá, hogy ő nem sokat gondol vele, mikép vélekednek felőle a németek, s fő gondja csak az, hogy küldői jól vélekedjenek. Ezek pedig meghagyták, hogy a nemzeti függetlenség parancsolta czimet megtartsa, ő tehát attól soha el nem áll: – RAGÁLYI kijelenté, hogy egy nemzetnek irántunki véleményével nem gondolni nem lehet.
PFANSMID Honth követének* felelve megvallja, hogy igen nagy különbséget lát egyes követnek s a törvényhozás fél részének javallata közt; körülményinket egyébiránt nemcsak nem rosszítva, sőt javitva látja, mert ha az lett volna fejedelmünknek szándékában, hogy kivánságunkat megtagadja, az egyezkedés szabadságát bizonyosan nem tartotta volna fel. – Többnyire valamint a szólló követ, ugy BREZOVAY s ACZÉL is, (kinek most jelen nem lévő követtársa tette volt e tárgyban az indítványt,) azon szempontból indultak, hogy valahányszor arról lészen szó, mit írjunk a boritékra? mindég oda fognak szavazni, hogy V-ik Ferdinánd czimje irassék. De most a szó nem erről van. A RRnek czimzet iránti izenetök nem csak az urbérre, nem csak a már készen lévő öt felirásra, hanem minden jövendő időkre vala intézve. Midőn tehát a készen lévőket nyitva felküldjük, a boritéki czimzet iránti tractatust pedig, melly a rescriptumban is feltartatott, folytatjuk, ezáltal véleményünktől el nem állunk, s azt nem is gyengítjük. A rescriptum javallatát tehát elfogadják. – Igy nyilatkozott SZENTPÁLY is.
Luka Sándornak.
Szavazatkor a voxok így állottak: Nem szavaztak: Liptó, Bejér, Beregh és Csanád. Az V-ik Ferdinánd czimzet mellett maradtak: Pozsony, Trencsin, Vas, Nógrád, Zala, Komárom, Somogy, Bars, Honth, Zólyom, Tolna, Abaúj, Zemplén, Sáros, Ungh, Szathmár, Szabolcs, Borsod, Bihar, Békés, Temes, Torontál, öszesen 22 megye, s a Hajdú Kerület. A többi 24 megye, (Horvátországot is oda értve), az Egyházi Rend s a Jászkun Kerület a rescriptum javallatának elfogadására szavaztak. És igy végzésnek jelentetett, hogy a többség a rescriptumban kijelelt módot elfogadja.
Az izenetben azonban kitétetni határoztatott, hogy a KK és RR a fejedelmi czimzet iránt elveiktől el nem távoznak, s a rescriptum javallatát egyedül a már készen levő felirásokra nézve fogadják el, az értekezést azonban folytatják, s tovább is kivánják, hogy az ezután készülendő felirásokra nézve az V-ik Ferdinándi czim használtassék.
Ezután felolvastatott a szóllásszabadság sérelmeit tárgyazta 5-ik főrendi izenet, mellyben semmi ok sem lévén felhozva, a KK és RR szavazat nélkül felkiáltással előbi véleményöknél maradtak.
