b) Bezerédy beszéde e tárgyban.
b)
Bezerédy beszéde e tárgyban.
Bezerédy beszéde e tárgyban.
Élek az alkalommal, hogy az e tárgybeli vitatásoknak 270-ik számu levelemben megszakitott fonalát felfogva, Bezerédynek fontos beszédjéből* némellyeket pótolólag közöljek.
A beszéd az aug. 5-i országos ülésben hangzott el. (Ismertetését l. előbb, 630. kk.
BEZERÉDY t. i. a kérdéses kormányrendeletek által nem alkotványunk egyik ágazatját látja megsértetni, nem annak valamely jó következését megtagadtatni, de azon alkotványnak életerét veszedelmeztetni, mert a közszózatnak törvényes szabadsága nélkül legnemesb értelemben vett polgári állapotunknak gyümölcsöztetéséről többé szó sem lehet. Tudja mindenki, aki hazánk történeteit ösmeri, hogy midőn az 1687: 4-ik törvényben 2-ik András bullájának azon záradéka, melly a kormány törvénytelen tettei ellen valóságos ellentállásra adott engedelmet, eltörülteték,* egyszersmind önként kifejlett hazánkban a Jus repraesentandi, és áthatotta a nemzetnek nemcsak törvényeit, de lelkét is, és polgári életét. Ezen jusban, hogy t. i. panaszinkat, óhajtásinkat, a közdologokruli itéletinket s állapodásinkat Ő Felsége elébe is szabadon terjeszthetjük, ebben pontosult össze nagy részben polgári garantiánk, ezzel gyakoroltaték nemzetünknek kormány iránti controlleriája. Ezen méltán legdrágább kincsünknek tartott köz szózat támadtatik most meg nyilván és tetemesen; s ha e megtámadás sikerülni talál, kevés idő mulva csak azt vesszük észre, hogy volt országgyülésünk, voltak vármegyegyűléseink, volt alkotványunk, de többé nincsenek. Idegen birák állitatván fel a közgyülésbeni beszéd felett, kiküszöböltetik a szabad szó, rettentő büntetések vázai előtt enyészik el majd első csirájában a közdolgokbani részvét, itt félelem miatt, amott ennek ürügye alatt. Az erősb lelkűek pedig kifáradnak, ha veszni látják igyekezetök sikerét, s igy lépcsőnként, de ellentállhatlanul oda jutunk, hogy majd csak a történetekben látjuk nyomát, mik voltunk!! Vármegyéink császári Kreisamtokká,* országgyülésünk austriai diaetává* alakul. Pedig ezt később akadályozni alig lesz tehetségünkben, aki tehát alkotmányunkat becsüli, most kezdetben kell igyekeznie, hogy a fenyegető veszély elháríttassék.
Vö. előbb, az 572. old. 12. jegyzetével.
Vö. az 505. old. 2. jegyzetével.
A Habsburg-birodalom örökös tartományaiban a rendek gyűlését csak az udvar adóigényeinek átvételére hivták időnként össze. A gyűlés által kiküldött bizottságok vetették ki és hajtották be az adót. Ezen túlmenően csak kisebb jelentőségű közigazgatási kérdésekre volt befolyásuk.
De magának a kormánynak is fennforog e dologban érdeke. Ha nem szóllunk is ama magasb kötelességről, hogy a kormány minden útat használjon s keresve keressen, mellyen tettei s azoknak eránya felől a nemzet érzéseit meg tudja azoktul, kiket a dolog közvetlen érdekel. Valóban mára támadható veszedelemnek elkerülése is elegendő okot nyujt, hogy a szónak szabadságát a kormány ne bántsa. Legjobb szándéka mellett sem kerülheti el a kormány, hogy elégedetlenség s panasz ne legyen a nemzet között. Ha pedig elhisszük, hogy a vizből párolgó gőz a legerősb katlanokat is széltszaggatja, ha nem engedtetik út, mellyen baj nélkül hajtsa a hasznos erőművet, kételkedni fogunk e, hogy az emberi erő hasonló törvényt tart? s a panaszok, mellyeknek nyilatkozniok nem lehet, elkeseredéssé gyülnek? Az elkeseredés pedig könnyen olly módon tör ki, mellyet senki, jó és józan nem kivánhat s mellytől az Isten hazánkat mentse meg. Az emberi lélek, s polgári társaság természete feletti eszmélkedés kit kit meggyőzhet, mily sokféle rossz következik azon uton, mellynek irányát látszatik a kormány e tárgyban követni. Nyilván bizonyitják ezt a történetek is. A zalai követ* roppant példákat hozott fel, mire vezet, ha megveti a kormány a bizodalmat, s a nemzet érdekét figyelmére nem méltatja. E részben hazánk legújabb története is nem megvető tanuságot nyujt. Kinek nem jut eszébe az 1822/25-ki időszak? Akkor a kormány törvénytelen rendeleteket adott ki, mellyek a szegény adózók terheit súlyosították; eleintén csak kevés vármegye emelte fel méltókép szavát ellenök, csak lassan terjedt a felfogás, a lelkesedés, s mégis egy pár év mulva milly képet mutatott a haza! mily közvélemény nyilatkozott! s minő hatása volt ennek az 1825-ki országgyülésén? midőn a kormány kéntelennek látta magát az igazság előtt visszavonni lépéseit, és viszaadni, amit törvénytelenül elvett volt. Láttuk mint büntette a nemzet közitélete mindazokat, kik a közérdek ellen vétettek. Mindez pedig tükörben mutatja a mostani állapotot. Most szinte a szegény adózó nép érdekeiről lévén szó az urbéri V-ik articulusban, midőn a kormány, béfolyását ennek óhajtásinkban most is élő pontja ellen forditotta, élénk szavak emelkedtek a nép ügyében, azon pont mellett, melly a népnek egy legfontosb jusát vala helyreállitandó! A kormány ostromolva látván eljárását, törvénytelen módokhoz nyult, s elenyésztetni kivánja az ostromlást, megszorítni a szóllás szabadságát, sőtt a megyei s országos gyűlések bátorlétét s törvényes hatóságát is megtámadja. De ha az 1822/3-ki szomorú történetek után győzni tudott a nemzeti ügy és igazság, győzni fog az most is, bármelly akadályok tétessenek. Ha nem illy számmal nyilatkoznának is már mellette a vármegyék, ha csak két törvényhatóság emelné is fel mellette szavát, nem lehet, hogy az a nemzeti részvétet, lelket fel ne költené! Melly ha felébred, s megérti az ezen állapotban fekvő életkérdést, melly az 1825-kinél még sokkal életibb, az akkorihoz hasonló, s a kormányra nézve bizony nem kedvező következések végeznék majd el a dolgot előbb utóbb. (A folytatás következni fog.)*
Az utalás Deák ugyanezen ülésben mondott beszédére vonatkozik. (L. előbb, 631. kk.)
Bezerédy beszédének befejező részét Kossuth ígérete ellenére nem tudta közölni a következő számokban. A beszéd teljes szövege – amelynek némileg lerövidített változatát közli Kossuth a fentiekben – olvasható: Jegyzőkönyv XI. köt. 283. kk.
