a) A főrendek tanácskozásainak a T. t. cz. felett folytatása.
a)
A főrendek tanácskozásainak a T. t. cz. felett folytatása.
A főrendek tanácskozásainak a T. t. cz. felett folytatása.
Pozsony, october 31-én, 1835.
A Fő RR october 27-ki ülésében
a katonai élelmezés kérdésének mult levelem tudósitása szerénti elintézése után következett a T. t. cz. 7-ik §-a, melly azt rendeli, hogy az előszámláltakon kivül a jobbágyföldeket használló nemesek minden egyéb az adózó népet illető közterhektől és adózásoktul általánosan menttek.
GR. PÁLFFY tárnok mester ezen szakaszt így el nem fogadja, mert az usufructuatio szabad adás vevése mellett a nemes ember sokkal többet adhat a telekért, ha olly sok köztehertől ment marad, s igy idő jártával annyi telek fog nemes kézre kerülni, hogy ezen egész intézkedésből az adózó népre nem könnyités, hanem teher háramlik. Ha így megáll a szakasz, Pozsony vármegyének két járásában nem lesz ki utat csináljon, szekerezést (forspontot) szolgáltasson, s katona szállást adjon.* Aztán a helységeknek magános terhei tekintet nélkül nem maradhatnak. Van sok helység, mellyben nem egy két telket, hanem felét az egésznek nemesek lakják. S ezekért a többi adózók vigyék mindazon községi munkákat s költségeket, mellyek az egésznek hasznát, javát, kényelmét, bátorságát eszközlik? Nem akarja ő, hogy a nemes személyesen hajtassék útcsinálásra, de váltsa meg azt, s részesüljön a költségekben. Igy a szakaszt el nem fogadhatja.
Pozsony megyében valóban feltűnően sok úrbéres földet használtak nemesek. Az országban nemesek által művelt 4170 úrbéres telek közül 672 volt Pozsony megyében, ezzel messze első volt az ország megyéi között. Ha hozzávesszük ehhez, hogy Pozsony megye a földesúri kézen levő deserta telkek számát tekintve is első volt az ország megyéi között – 2177 ilyen telek közül 525 volt Pozsony megye területén –, akkor láthatjuk, mennyire fontos volt Pozsony megye szempontjából a tárgyalt tc. (Az adatokat l. OL, Nádori lt. Extraser. 1836. XLIX/8, 9. sz.)
B. ORCZY aradi főispán e jelen országgyülés czéljául az adózó nép könnyitését látja kitüzve. Ez két uton eszközölhető. Materiális engedélyekkel, s az adózó nép élelmére rendelt fundus biztositásával. Ha így marad a §, az engedélyek is nagyobb részint csak a nemesek kezére kerülnek, s az adózó fundus is tetemesen megcsonkittatik, sőt az allodialiazatióra tág ösvény táratik. A RR alább azt javalják, hogy az elhagyott telkeket a földesúr a megtelepitésig adófizetés mellett használhassa. Azt kiki tudja, hogy desertává tenni a telket a rossz lelkü földesúrnak ezer módja van, és ezer megakadályozni, hogy meg ne népesittessék. Használni fogja tehát maga, mert körülbelöl 10 ft. adót fog csak egy telekért fizetni, s ennél olcsóbb haszonbért gondolni sem lehet. Benn lesz a telek a dicalis öszeirásban, de utat ki fog csinálni? ki forspontozni? s a katonát szállással ellátni? Aztán a vételre nézve is a nemtelen a nemessel így a concurrentiát ki nem álhatja. Kivánja tehát, hogy az ily nemesek a személyes terheken kivül minden egyebet viseljenek.
BR. VAY MIKLÓS e tárgyban azt az elvet tüzte ki magának, hogy a nemes csak oly terheket viseljen, mellyek az adó alapjául felajánlott fundushoz csatolvák. Ő pedig az elszámláltakat nagyrészben nem a telekhez köttetteknek, hanem inkább személyeseknek tekinti. De ha amúgy lenne is, kérdés: mi tanácsos? Lehet erős szinekkel festeni a pozsonyi adózó népre háramlandó terheket, de hasonló vonásokkal rajzolhatni a borsodi szegény nemeseknek is állapotját. Mi lesz belőle, ha olly törvényt vinnénk haza, hogy ő adót is fizessen, utat is csináljon, forspontra is hajtassék? Ő, ki eddig adót sem fizetett, s ki szükség esetén a hazát személyével is tartozik védeni? A pozsonyi nemtelen terheit könnyiti más részről az, hogy a jobbágy nemesek is adó alá vettettek, de ezeknek sorsán mi fog könnyiteni? van a dolognak más szelidebb útja, mellyen az igazsághoz közelithetünk. A megyei közmunkák eddiginél nagyobb mértékben fognak a házi pénztárból viseltethetni, s ehhez a nemesek is járulnak. A kénszeritett szekerezés bérét pedig emeljék fel a v[árme]gyék ugy, hogy az adózókra nézve is teher lenni megszünjék, s jótékonyság legyen. Egyébiránt az ellenkező véleményt szoros igazságunak elösmeri, de azt tekinti, mit legyen tenni tanácsos? s e szempontból indulva a RR szerkeztésére szavaz.
Az ORSZÁGBIRÁJA ellenben a nemes jobbágyok mentségeit az 1807: 1. t. cz. szavaival* akarta részletesen kifejeztetni; ott pedig csak a főtőli adó, a közmunkák, út s töltés csinálás, és ingyenes levélhordás emlittetik. A szekerezés terhe alól nem tartaná jónak a nemes jobbágyok fölmentését, mert így elviselhetlen teher nyomná az adózó nép vállait.
L. előbb a 108. o. 21. jegyzetét.
B. VAY azonban ezt is ellenzé. Mert igy a katona szállás terhétől sem lennének a nemesek felmentve; erre pedig a szólló báró soha reá nem áll, mert a jobbágy nemes szükség esetén vérével nem szünik a hazát védeni. A szekerezést pedig jövendőre nem tehernek, hanem jótékonyságnak szeretné.
B. BEDEKOVICSot leginkább azon tekintet vezérlé a RR javaslatának elfogadására, hogy a törvénynek egyenlőn terhelőnek kell lenni. Eddig országunkban a jobbágy nemesek egy része minden, másik semmi közterhet sem viselt. Mintsem tehát oda menjen a dolog, hogy egyenlőség tekintetéből majd amaz is semmit se fizessen, tanácsosb egy részben ezeket felmenteni, a többi terheket pedig az eddig nem adózottakra is kiterjeszteni. – Amit a concurrentia ki nem állása felől mondanak,* az igaz ugyan, de csak akkor lehetne elháritható, ha a jobbágy nemesekre semmi kivétel sem engedtetnék, némi kivételt pedig még azok is akarnak, kik legmesszebb terjesztik az adóztatást. Nincs törvény, melly egészen tökéletes lenne. Mindenik gyarló embermív, kiőrlődnek gyakorlatban hijányai, s a jövendőség azokon is fog segiteni.
Az ti., hogy a jobban megterhelt paraszt nehezebben tud majd telki haszonvételt vásárolni, mint a kevésbé megterhelt nemes, s így a jobbágytelkek mind nagyobb része kerül majd nemesi kézre.
ÜRMÉNYI gubernátor nem fél attól, hogy az adózó nép hanyatt homlok megválna telkeitől. Birtoktól megválni s magát bizontalan sors kétségire bizni, az emberi természettel ellenkezik.
A FŐHERCEG NÁDOR maga is a RR szerkesztését védette. Nem is gondolja, hogy abból annyira terhes következések erednének, mint némellyek gondolják. A vagyonos nemesség minden esetre inkább kap nemesi szabad birtokon. Akik pedig jobbágytelken laknak, azokrul azt mutatja a tapasztalás, hogy kevésbé pénzesek, s kevésbé szorgalmasak, mint ugyanazon helységnek nemtelen lakosai. És ahol a község nagyobb része nem nemes, ott a telekvételi vetélkedésben alkalmasint töbnyire nem a nemes fog győzni. – Továbbá abban is mindenki megegyez, hogy némely kivételek még azokra is egyenlőn megállapittassanak, kik eddig minden terhet viseltek. Az ottani nép némi pillanatnyi terhelése tehát ki nem kerülhető. De a törvényczikkelyt egészben kell tekinteni, s így tekintve, kivált ha meggondoljuk, hogy a törvényhatóságok a közmunkák terhét a házi pénztár által sokban közönségessé tehetik, az adózó népre ezen intézkedés minden bizonnyal könnyitést hárit. – Végre ami a községek magános költségeit* illeti, ezekből a nemesek itt kirekesztve nincsenek, mert a t. cz. csak a köz, s nem magános terhekről szóll. Egyébiránt nem kell az emberi tettek leghatalmasb rugójáról, az önhaszonrul megfelejtkezni. A községi terheket bizonyosan mindenki önhaszna végett szivesen viseli.
Ti. a község szükségleteire kivetett adót, amely az állami és megyei adó mellett a harmadik, kevésbé jelentős fajtája volt a parasztot nyomó pénzbeli közterheknek.
A TÁRNOK ezekre is némi megjegyzéseket tőn. A törvényhatóságok gondoskodását különösen ami illeti, ő minden tisztelete mellett is addig, mig a sokaság restaurál, semmit sem reménl, sőt erősen hiszi, hogy az irány mindég a nemesek könnyitésére fog czélozni, s miután ezek a házi pénztárba fizetnek, a közmunkákhoz pedig nem járulnak, nem hogy ezeknek terhét nagyobb készpénz impositákkal közönségesítenék, de inkább azt is ami eddig a pénztárból fedeztetett, munkákra vonják, csakhogy a nemes mi kevesbet fizessen.*
A szónok itt a nádornak válaszol, aki fentebb azt mondta, hogy „a törvényhatóságok a közmunkák terhét a házi pénztár által sokban közönségessé tehetik”, azaz pénzbeli teherré alakítják át a közmunkákat s így többeket vonnak be viselésükbe, mert a házi pénztárba a jobbágytelket használó nemes is adózik, míg a közmunkákra nincs kötelezve.
GR. SZÉCHENYI ép azért, mivel gyakorlatilag igaz, hogy hol a község ellene van, nehezen fog a nemes telekre szállhatni, s mivel most azon rosszlelkü durva haszonlesés érdeke is megszünik, minél fogva némelly földesurak ekkorig a nemes jobbágyot annyira pártolák, mert a közadótuli mentség ürügyet többé nem ád az uri adózásokat nevelni: a szónok nem attól fél, hogy igen sok jobbágytelek fog nemes kézre kerülhetni, hanem inkább hogy alig fog ilyes telket kaphatni. Azért ugyancsak azon nemeseknek saját érdekében kivánná, a szerkesztéshez hozzá tétetni, hogy a községi terhekben részesülni tartozzanak, mert valóban alig van néposztály hazánkban, melly a gondoskodást annyira megkivánná, mint épen ez a szegény, minden nemesi birtokból kivetkezett nemesség.
A szerkesztés ellen még kisebb nagyobb mértékben JORDÁNSZKY, B. PONGRÁCZ, a FŐLOVÁSZMESTER különösen a helység terheibeni részesités világos megemlitése mellett, SZEGEDY, LÁNCZY, KUKULYEVICS, – csak a személyeseknek általános kivételére GR. MAJLÁTH, B. RÉVAY, ellenben a RR szerkesztése mellett PYRKER érsek, s a ZALAI, SZATHMÁRI, BARSI FŐISPÁNYOK szóllottak.
Végre a NÁDOR így jelentette ki a végzést: Terhelő törvényben lépcsőnként kell haladni, s ebben nagy gyám ok fekszik arra, hogy a RR szerkesztésén túl ne menjünk. Óhajtottam volna, hogy ők magok tovább menjenek, s csak a személyes terheket vegyék ki, de így amint a dolog áll, tenger kérdésekbe merülnénk, s ezernyi nehézségekbe. – A községi terheket ami illeti, ezek alól itt a nemesek ki nem vétetnek, s azok nem e t. czikknek tárgyai. – És tehát ujabban is a mellett maradok, ami különben a többség akaratja is, t. i. hogy a RR szerkesztése elfogadtassék.
A TÁRNOK tehát legalább azt vélte kitenni szükségesnek, hogy a honoratiorok ezen törvény örve alatt a közterhek némelly nemei alól ki ne csusszanak, különben egy megyében 10, másban 40 ft. adó fog egy telken fekünni. – A NÁDOR ezt igaznak vallá, de nem a kiváltságoknak, hanem inkább annak tulajdonitotta, hogy a porták nincsenek a telkekhez voltakép arányositva, mert 1729 óta a porták definitive soha ki nem igazittattak. – A ZALAI FŐ ISPÁN pedig azt is ellenveté a Tárnok inditványának, hogy a honoratiorok a nemesi terheket úgy viselik, mint a nemesek, s azért a törvény által a nemesekkel együvé is kapcsoltatnak. – Az inditványt ugyan a BÉKÉSI s BARSI FŐISPÁNYOK pártolák, az mindazáltal el mellőztetvén, a § helybehagyaték, s az ülés eloszlott.
October 28-n országos ülés a fő RRnél.
Folytattatott a T. t. cz., név szerint a 8-ik § az elhagyott telkekről. Felolvastatván ezen szakasz, hosszú hallgatás következett, s a Nádornak isméti felszóllitásra volt szüksége, mig végre
az ORSZÁGBIRÁJA a RR javaslata ellen némi észrevételeket tőn. 1-ő volt az: miszerint az ország Rendei már az úrbéri 1-ő t. cz. 14-ik §-ában rendelést tettek, hogy az elhagyott telkek a földesúr kezénél semmikép ne maradjanak.* Most erre nézve s a népesités akadályozásának büntetésére 200 ft. sanctiót is rendelnek. Ez mind helyesen van. De miként rendelkezhetnek hát arról, hogy ha mégis a földesúr használná az elhagyott telkeket, azoktul adót fizetni tartozzék? holott a törvényhozásnak ennek lehetőségét feltennie sem kell, s inkább olly intézkedésektől gondoskodnia, mellyek a tilalmas eset megtörténhetését gátolják. 2-ik észrevétele hazánk adózási rendszerén sarkallott, miszerint a teher nincs a földhöz ragasztva.* Megmagyarázza, mi légyen ezen alkotványos szabálynak valóságos értelme? t. i. hogy a földesúr jobbágyának adójáért jótállani nem tartozik, sem annak fejében a föld foglalás alá nem vétethetik. Az Országbirája tehát attól tartott, hogy a földesúrnak az elhagyott telektőli adóztatásával a jótálláshoz igen hasonló legalább közelitő lépés történik. 3-szor végre csak röviden kivánja megemliteni, hogy sarkalatos törvényink szerint a magyar nemes saját határában adó alá nem vettethetik, s ő meg van győződve, hogy ha elfogadtatnék a RR javaslata, alkotványunkon igen fájdalmas seb üttetnék. – Ezek szerint oda megy a szónok kivánsága, hogy a RR inditványának helyébe bármelly szigoru büntetés hozassék annak eszközlésére, hogy a földesúr elhagyott telket semmi esetre se használhasson.
Vö. a 93. o. 25. jegyzetével.
Az 1741: 8. tc. szavai: „ne onus inhaereat fundo”.
A TÁRNOKMESTER ezen §-ust a következővel, a pusztai desertákról szóllóval egybekötve vette fel, mert átal nem láthatá, mi különbség legyen a helységi s pusztabeli elhagyott telkek közt. – Egyébiránt az előtte szóllóval tökéletesen egy véleményben lévén, annak okait még bővebben fejtegeté, azon hozzátétellel, hogy az 1715: 8ik cz[ikkely] szerint ugyan a birtokos nemesség jobbágyi birtokát adó alapjául felajánlotta, úgy mindazáltal, hogy számára az uri szolgálatok s datiák megmaradjanak. Már ha nemcsak nem gátolja a megnépesitést, sőt annak eszközlésére minden igyekezetét reá forditotta, nem találván lakót, valóban úgy az igazság mint nemzeti gazdálkodás elveivel ellenzőnek találja a szónok azon szomoru alternativát, hogy a földesúr vagy az égi madaraknak hagyja miveletlenül elhagyott telekét, s így az adótörvény által is biztositott datiáit minden pótlás nélkül elveszitse, vagy pedig tulajdonosi jusainak, s az 1-ső rész 9-ik czimjének ellenére használatától adózzék. Külföldön, név szerint az ausztriai szomszéd birodalomban az elhagyott telek zár alá vétetik, közfelvigyázat alatt miveltetik, s jövedelméből a földesúr illetősége mindenek előtt kiadatik. Ő az adó fundusának biztositásáról, s lehetőleg gyarapitásáról is örömest gondoskodik, ezt azonban törvényhozói munkálkodása fő czéljának annyira ki nem tüzheti, hogy annak sarkalatos jussaink, s a tulajdoni sajátság sérthetlenségét feláldozná.
Ezen ellenvetéseket azonban több más helyes szónoklatok között leghatalmasabban czáfolgatta, s a RR javaslatát védette
B. BEDEKOVICS körösi főispán: Öszeütközést a mostani rendelet s az 1-ő t. cz. 14. §-a és a telki haszonvétel szabad vételéből úgy a földesúrnak, mint a községeknek kirekesztése között azon oknál fogva nem talál, mert most a már elhagyott telkek népesitése, s adó fundusához csatolása felöl van intézkedés, amott pedig arról, hogy jövendőben deserták ne támadjanak. Továbbá ez alkotványi kérdésben kétkedve határozta el magát; s nehogy legjobb szándékkal is tévedjen, gondosan meghányta eddigi törvényeinket, hogy megitélhesse, ha valjon ellenkezik e a RR javaslata alkotványunkkal? És e részben két vezérelvre talált, egyik: hogy a portalis fundus a többi nemesi tulajdontul mindég meg volt különböztetve, s úgy mint ez a földesúr szabad rendelkezése alá soha sem tartozott. Ide mutat maga az 1: 9., de még világosabban az 1: 40. s az 1595: 6. t. cz.* Az 1715: 8. iránt pedig bármiként vélekedjék is valaki, azt mindazáltal senki sem fogja tagadhatni: hogy vagy állandóságot akartak általa őseink az adó fundusának szerezni, vagy tulajdonkép csak játékot üztek az áldozattal, s a jövendőbeni eliquatióra már előre számoltak. Ezt szentségtelen sértés nélkül feltenni sem lehet, amabból pedig természetesen következik, hogy aki az adó alapjául felajánlott értéket használja, a hozzákötött terheket is viselni tartozzék. Ha tehát ez már régi törvényinkből is világosan kitünik, még dönthetlenebbül áll most, midőn ezen alapos elvnek a jobbágy nemesek adó alá vetésével valódi élet adatott, s az usufructuatio az adózóknak ajándékba adatott, következőleg a földesúr is, midőn az elhagyott telektől adózik, nem tulajdonától, hanem az adózó nép élelmére rendelt használattól viseli a közterheket. – 2-ik vezér elv: hogy a törvényhozás ezen fundust nemcsak bántatlanul fenntartani, hanem az adózók kezénél, mint élelmök kutfejét meg is tartani törekedett mindenkoron. Ide mutatnak mindazon törvények, mellyek Kálmán király ideje óta a telepitésekről olly nagy számban hozattak. De sikerrel hozattak e? erre fájdalom! a szomoru tapasztalás, a roppant puszták nemmel felelnek. Bölcs és gondos volt tehát a RR előrelátása, hogy a nyolcz százados czél biztosb elérésére, az eddigi hijányos intézetek mellé új, s alkalmasint sikeresb eszközökhez nyultanak. És ezzel nem is ellenkeznek alkotmányunkkal. Hogy valamihez kell ragasztva lenni az adónak, ezt csak senki sem fogja tagadni. Mihez van hát ragasztva? Személyhez? nem, mert a jobbágy nemesek is adó alá vettettek. A földhöz, melly az ur tulajdona? szintén nem, mert a jótállás, és a restantiák megfizetése a földesúrra nem háramlik. Már tehát csak az usufructuatio van hátra, s ez az adónak valóságos fundusa; ily értelemben áll az, hogy semmit sem lehet elszakitani, ami az adó alapjául felajánltatott, s igy véve a §. alkotványunk ama palladiumával, quod onus fundo non inhaereat sem ellenkezik. Ezen elv nemcsak a kiváltságolt osztályoknak, hanem az egész népnek érdekében feküszik, s azért azok, kik szerfelett aggódnak a jövendő felett, erős bizodalommal lehetnek, hogy azt utóink is mindég fel fogják tartani. Hoszas lenni a szónok nem akar, s azért hallgat arról is, hogy e szakasz nélkül maga az országos összeirás, s az adó felosztása soha tisztába nem hozathatnék, soha méltányosan el nem intéztethetnék. S bérekesztésül csak azt emliti még: hogy a népszerüség és nagylelküség szellemével mindég méltán dicsekedhető magyar törvényhozás, úgy fogja ezen diszes characterét leginkább megigazolni, ha akkor, midőn szegényebb nemes társaira terhelő törvényt hoz, olyat köt hozzá, melly a vagyonosbakat is egyiránt érinti, s alkotványának zugjaiban nem keres buvóhelyet, mellyen az igazság szigoru kezéből a rosszindulat kicsuszamolhasson. – A szólló főispán a RR javaslatát pártolja.
Vö. a 156. o. 3. jegyzetével.
SZEGEDY főispán ezekhez azt adta: hogy más a megtelepitést nem akadályozni, és más azt tettlegesen előmozditani. A puszta telkek ekkorig is nagyobb részben nem azért maradtak pusztán, hogy azoknak megszállását a földesurak gátolták volna, hanem mert nem volt érdekjökben azt szives igyekezettel létesiteni. És ez a hur az, mellyet a RR bölcsessége most megütött. Az eddigi törvényes sanctiók soha sem volnának az elhagyott telkek megszállitására elegendők. Tudjuk, mennyit hirdetgetett a Helytartótanács, miket nem határoztak a v[árme]gyék? s mi lett sikere? Az hogy a deserták 11.000-re szaporodtak.* Olly intézet mellett csak nem lehet megállani, mellyet ily rutul megczáfolt a tapasztalás.
Vö. a 95. o. 4. jegyzetével.
Szóllottak még a földesúr adóztatásának ellene: B. ORCZY, JORDÁNSZKY, B. RÉVAY, B. PONGRÁCZ, VURUM, KUKULYEVICS. – A szerkesztésnek némi módositását kivánták a FŐLOVÁSZMESTER s BELÁNSZKY püspök. Ellenben tisztán a RR szerkesztését pártolák PYRKER érsek, KOPÁCSY és SCITOVSZKY püspökök, G. MAJLÁTH zemplényi, BÁRÓ VÉCSEY szathmári, GR. KEGLEVICS barsi, LÁNYI unghi, LÁNCZY békési főispányok, ÜRMÉNYI gubernator, GR. SZÉCHENYI, B. VAY s GR. NÁDASDY LEOPOLD. A NÁDOR végzésnek jelenté, hogy a RR szerkesztése elfogadtatik.
JORDÁNSZKY az 1715: 62. czikkelyből* okoskodván, melly a jobbágytelken lakó nemesek magvaszakadtából vagy hütelenségéből eredő örökösödést tárgyazza, közbevetőleg emlitést tőn, hogy azon időben kivált a Tisza mentében sok volt a notorius.* – Mire a NÁDOR felszólitotta, ne éljen jövendőben ily kellemetlen emlékezetek felelevenitésével, mert ez az egyességet elő nem mozditja, sőt szakadás magvait hinti el.
Az 1715: 62. tc. értelmében a magvaszakadt jobbágy után földesura örökölt, a jobbágytelken élő nemes örököse azonban magszakadás vagy hűtlenség esetén a kincstár lett.
Azaz: a Rákóczi-szabadságharcban való részvétel, s a hódolás megtagadása miatt hűtlenség címén elmarasztalt nemes.
A többi §§. iránt, különösen a 9-iknél a puszták felőli intézkedésben epochának rendelt 1723-ki összeirás, de a többi szakaszok ellen is némi észrevételek tétettek; miután azonban a főelv már eldőlt, kisebb érdekü észrevételekkel a törvény czikkelyt gátolni nem akarták a fő RR, s a szükségesnek vélt javitásokat felölrül várván, csupán a 12-ik §-nál arra szólliták fel a RRket, ne szabnák ki az elhagyott telkek megszállóinak adómentségi idejét átaljában 6 esztendőre, hanem bizzák azt a törvényhatóságok körülmény szerénti megbirálására, mert lehet eset, hogy 6 esztendő sok, lehet hogy igen kevés lesz. – Egyébiránt a t. cz. elfogadtatván, az ülés eloszlott.
