b) Két kir. resolutio érkezik: egyik a magyar nyelv ügyében, másik az urbér s diéta vége iránt.
b)
Két kir. resolutio érkezik: egyik a magyar nyelv ügyében, másik az urbér s diéta vége iránt.
Két kir. resolutio érkezik: egyik a magyar nyelv ügyében, másik az urbér s diéta vége iránt.
October 29-én előbb mind a két táblánál külön országos, utóbb pedig elegy ülés tartatott. – A Fő RR a T. t. cz. tárgyábani viszonizenetjöket meghitelesitették.* – A KK és RR pedig az arányositó perből még hátra volt utolsó (19ik) szakaszt bevégezték. – Melly két tárgy egyik táblától a másikhoz viszonosan át is küldetett.*
A törvénycikkre tett főrendi észrevételeket l.: Iratok. V. köt. 216. kk.
Az arányosító per tárgyában készült törvényjavaslatot l.: Iratok. V. köt. 295. kk.
Ez után elegy ülésre* gyülvén össze a főrendi teremben, ott két rendbeli királyi resolutio lőn kihirdetve. – Egyik october 5-éről a magyar nyelv ügyében azon még 1833 martius 30-án tett,* s azóta sokszor megnyitott felirásra, mellyben sürgetőleg kérték az ország Rendei, hogy ezentul a felirások, s királyi válaszok csak magyar nyelven készüljenek, s a törvények is aként alkottassanak. A királyi válasz abból áll: hogy valamint a honi nyelv kivirágzásának Ő Felsége itélete szerint mind ekkorig az volt legsikeresb eszköze, hogy e czélnak elérésére az 1792-ki 22-ik juniusi kir. resolutióban* nyilván kiszabott, s az 1792: 7-ik törvényben* és 1805: 4. czikkely 1-ő s 2-ik §§-ban* törvényesitett elvekhez alkalmazott segédmódok választattanak, úgy most is abban határoztatik Ő Felségének akaratja, hogy az ország Rendei a magyar nyelv iránti igyekezetet azon elvek szerinti szabályhoz alkalmaztassák, melly az idézett törvényeknek, s az előrelátásnak is, (mi nélkül ez állapot óhajtott sikerrel elő nem mozditható,) megfelel, s mellyhez Ő Felsége ezennel is ragaszkodik. Megegyezik mindazáltal, hogy az országgyülési törvényczikkelyek latin és magyar nyelven szerkesztessenek, de történhető kétség esetében elhatározónak a latin textus tartassék.* – – – – – Tantum est!
Az elegyes ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. XII. köt. 422.
Az 1833. márc. 30-i felírást l.: Iratok. I. köt. 156. kk., utolsó megújítását az úrbéri tárgyban készült 1835. szept. 21-i felírás bevezetésében, uo. V. köt. 234. kk.
Az idézett resolutio szavai: „Quoad studium linguae Hungaricae: Quod lingua Hungarica magis magisque perpoliatur, atque usus illius communior reddatur, non modo haud adversari Suam Majestatem Sacratissimam, quin potius quaevis congrua lubenter arrepturam media, quorum ope desideria Dominorum SS et OO propius expleantur. Cupere tamen parte ex alia majorem in modum, ut omnis in persequendo hoc scopo absit coactio, dein, ne studio colendae linguae Hungaricae ordinata publicae administrationis gestio immoletur.” L.: Az országgyűlés Írásai, 110.
Az 1792: 17. tc. elrendelte, hogy a magyar nyelv tanítása – a társországok kivételével – kötelező legyen, s bizonyos idő múlva közhivatalra csak magyarul tudók alkalmaztassanak, a helytartótanáccsal való magyar levelezés kérdését pedig az országos deputáció munkájához kapcsolta.
Az 1805: 4. tc. idézett két §-a az országgyűlési felterjesztések kétnyelvűségét iktatja törvénybe, valamint a törvényhatóságoknak azt a jogát, hogy a Kancelláriához magyar nyelvű felterjesztéseket küldjenek.
A leirat szövegét l.: Iratok. V. köt. 312. kk.
A másik kihirdetett kir. válasz az urbéri felirásra költ, mellyben egyszersmind a többi rendszeres tárgyak felvétele nélküli eloszláshoz járulás feltételei is foglaltattak.* Ezen resolutiónak foglalatja röviden e következő: Alsó Tótország nevezetének Posega, Verőcze és Szerém v[árme]gyék egyes megnevezésökre leendő átváltoztatására Ő Felsége teljességgel reá nem áll, mert ez ellenkeznék az 1834 januar 3-áról költ resolutio* elveivel, (a regressusra nézve,) mellyekhez a Felség annyira ragaszkodik hogy a visszalépésnek az ott kijelelt körülményeken kivül helyt adni soha sem fog. Attól mindazáltal nem idegen, hogy megtartatván Alsó Tótország nevezete, a megyék e mellett egyenként is megneveztessenek. – 2.) Az épületi faizás eránti javallatot helybe hagyja. – 3.) A boltnyitásról szólló §-ust egyébként szintén elfogadja, de a vidéki jövevényeknek boltbérléstőli eltiltására nézve a földesúrnak tágasb hatalmat kivánván engedni, e részben a szerkesztést igy módositja: „eo duntaxat casu excepto, dum fornix incolatu loci haud proedito, extraneo excensuaretur; hoc enim in casu excensuantem ex justis et fundatis rationibus, praesertim si a gravibus, et publico perniciosis excessibus notaretur a conducendo in censum fornice arcere, Domino terrestri liberum erit.” – 4.) A helység előljáróinak választására nézve az ország Rendei ujabb javaslatát elfogadja, azon egy hozzátétellel, hogy az eddigi szokás nemcsak azon helységekben megtartassék, mellyekben a választásba ekkorig különbség nélkül minden lakosok béfolytak, hanem ott is, hol a választási gyakorlat privilegiumon épül. – Egyébiránt kivévén a VII. t. cz. 5. §. 3-ik osztálya a) pontját, mellyet bővebb világosság okáért így kiván szerkesztetni: „graviorum per subditos aut servitores patratorum, et crimen involventium excessuum vindicatione ad ordinaria fora criminalia pertinente”, – az urbérnek többi részeire nézve nincsen észrevétele.
Uo. 234. kk.
A rendek 1833. máj. 20-i feliratára adott 1834. jan. 3-i válaszában a király hozzájárult a regressushoz olyan esetekben, amikor arról van szó, „ut quippe posteriora conclusa comitialia anterioribus accomodentur”. L.: Iratok. II. köt. 30.
Azok iránt végre, miket az ország Rendei Ő Felségének a jelen országgyülése mihamarébbi bérekesztése felöli szándékára az 1790: 13. czikkelyre hivatkozva felelnek: (lásd 277. s köv. leveleimet) Ő Felsége ezeket hagyá meg a RRnek tudtul adatni: hogy legfensőbb jusaihoz ragaszkodván, azon gondoskodása szerint, mellyel ezen országnak koronázási esküjével megerősitett alkotványát védeni s fenntartani köteles, valamint a többi törvényeket, úgy azon sarkalatosokat is, mellyek országgyülést kiszabott időnként, vagy szükség s ország közjava kivánván hamarébb is tartatni rendelnek, nevezetesen az 1790: 13. és 1827: 5. czikkelyeket állandóan teljesitendi? s ezen királyi értelméhez képest a jövő országgyülését, a rendszeres munkák iránti egyezkedések folytatása végett is kegyelmesen összehivandja. – Úgy a már felterjesztett sérelmekre és kivánatokra is, az idézett törvények során kegyelmes válaszait minden órán kiadja, s a még felterjesztendőkre nézve is azt fogja tenni, ami igazság s törvény iránti ezen szándékának s gondviselésének (providentia) leginkáb megfelel; s e tekintetben egészen megegyezik kegyelmes akaratjával, hogy azon törvényczikkelyek, mellyeknek egyike az urbéri 1-ő t. cz. 6-ik §-ában már mintegy megalkotottnak jeleltetik, másika pedig az arányositásról szólló, az urbéri törvények czéljának elérésére szükséges eszköznek lenni találtatik, mihamarébb kidolgoztassanak, s legfensőbb helybehagyás alá terjesztessenek; hocque fine, utve opus, quod relate ad objecta quibusvis Cornitiis definienda peragendum superest, perfici possit, Suam Majestatem Dominis SS. et OO. legalem adhuc dacorum mensium terminum largiri. – Költ Bécsben October 28-án 1835.*
A kir. választ l.: Iratok. V . köt. 313. kk.
Ezen resolutiók köziratra bocsájtattak, kerületileg felveendők.
