a) A békési sérelem tárgyábani kerületi vitatás részletei.
a)
A békési sérelem tárgyábani kerületi vitatás részletei.
A békési sérelem tárgyábani kerületi vitatás részletei.
Pozsony, november 4. 1835.
Utóbbi levelem fonalán következik a KK és RR October 31-én Répás és Návoy elnökségök alatt tartott kerületi ülésök, mellyben a szabad szóllás ügyébeni 10-ik izenet elhatározásán kivül, a békési sérelem tárgyában költ főrendi viszonizenet is felvétetett. – Most erről teszem körülményes jelentésemet. De a vitatások értelme megkivánja, bogy a fő RR izenetét* előrebocsássam. – Igy szóll az:
A vele kapcsolatos főrendi vitákat l. előbb, 138. kk.
„Sem azon körlevélnek tartalma, mellynek következésében Békés v[árme]gyébe királyi biztos rendeltetett, a fő RR táblájánál elő nem fordulván: sem azon körülállás, hogy a levél mennyiben egyezik meg a megye határozatával, tudva nem lévén: mindazáltal amennyiben ezen levélnek kézen forgó másolatjából itélni lehet, egy olly országszerte elhatott felszóllitásról vagyon itten kérdés, melly telve a kormány, fennálló ősi alkotvány, törvényhozó test, és egyes polgári felekezetek ellen intézett ócsárlásokkal, és ingerlésekkel, félszegű és gyűlöletes előadások által a meg nem elégedésnek, bizodalmatlanságnak és nyughatatlanságnak lázitó magvait igyekezett el szórni. Ennek inditói, szerzői és készitői eránt vizsgálatot rendelni a Felségnek nem csak igaza, de törvényes kötelessége volt; ami is semmire nem hathatott jótékonyabban, mint épen a Te[kinte]tes RR által méltán védett törvényes szabad szóllásra és nyilvánosságra, mert a szabadságnak legbizonyosb sirja az alaptalan kifejezésekkel járó szabadosság. Ugyanis az országosan hozott, és fejedelmi jóváhagyást nyert végzéseket ócsárolva kiforgatni, a törvényhozó testnek egészitő részeit a közgyülöletesség tárgyává tenni annyi: mint a fennálló rendszert eldöntve, az idő szülte hasznos javitásoknak alkotványi törvényes úton való béhozatalát elmellőzve, a nemzetet az anarchiának széltoszlató örvényébe vetni kivánni. Ha tehát csak ugyan az érdeklett levél ezen sérelemnek kútfeje, ezeket röviden előhozni Ő Cs. Kir. Fő H[ercegsé]ge s a M[éltóságos] fő RR elegendőnek tartották arra: hogy mint ön magokban, úgy a Te[kinte]tes RRben is azon meggyőzödést szüljék, hogy itten sérelem nincs. Mellytőli elállásra a Te[kinte]tes Rket annál bizodalmasabban felszóllitják, mivel Békés v[árme]gyének érdemes főispánya alkotványi tiszte szerint az országos tanácskozások által el lévén foglalva, egy más kir. biztosnak kiküldése az 1805: 5. t. cz[ikkely]lyel e részben sem ellenkezett.”
Ezen viszonizenetnek (mellynek szerkesztésénél SZERENCSY itélőmester úr volt a tollvivő) felolvastával
SZOMBATHELYI szóllott legelső. – Szégyentől elboritva – úgymond – s méltó pirulással lépnék fel e tisztes testület közepette, hazám színe előtt, ha azon hazájáról s Fejedelméről messze felejtkezett polgárt terhelhető vádak, mellyekkel a fő RR minden mértéket haladó, minden határon túlerőltetett kárhoztatásokban megyémet terhelik, csak némükép is bébizonyithatók lennének. De én azon nyugalmat árasztó biztos meggyőződéssel emelem szavamat, hogy ha nem lehetének is szerencsések Békésnek Rendei mindenben a KK és RR. többségének értelmét adott utasitásikban fellelhetni, őket minden bizonnyal minden tetteikben csak a haza nagy neve vezeté, s ez és a közboldogság volt tanácskozásikban egyedül ösmert jelszavok. Ha hát arról lenne szó, hogy a főrendek izenetét megczáfoljam, büszke érzéssel szálnék e kikeresett rágalmak ellenébe; s nem tartanám erőmet haladónak az epébe mártott toll festette vétkek becstelenségét visszatorlani. Sürgetném úntalan, s az igazság teljes érzesében rettegés nélkül kénszeritném a főrendeket, mutassák ki nyomait, hol s mi által igyekezett megyém az elégületlenség, nyugtalanság s bizalmatlanság lázitó magvait elhinteni. Megmutatnám, hogy amik Békésnek legyalázott körlevelében keserübb kiejtés alakjában tünnek fel, csak bágyadt viszhangjai a nép epedő fohászinak, mellyeket hagyjunk inkáb a kidult kebel üszkeiben hamvadni, nehogy fel fel költögetve hangosan sikoltó jajokká érlelődjenek. Megmutatnám, hogy a hizelgés alávaló szavait kerülő, de a törvény s Fejedelem eránti tiszteletet rendithetlen hüséggel ápoló Békés, körlevele értelmében sem vala érdemes arra, hogy törvényes állásában megháboritassék, hogy nem vala oka törvény fedezte nyugalma megtámadtatásatól csak gyanakodni is, annál kevésbé hihetni, hogy tettei oly minden szentet és józant elgázló bünös formát ölthessenek, mint minővel a fő RR izenete terheli. Ámde hiszem, miket az izenet csak gyanakodva emleget, tárva voltak a T[ekintetes] RR előtt, s azon körlevél is, mellyen a gúny, rágalom s ócsárlás mestersége remekét látszatik mutatni! Bélátták a RR, hogy midőn megyém óhajtása sikerét a törvényhozó test munkálódásitól kérte s reménlette, azon testet nem ocsárolhatá, bizodalmatlanság magvait nem hintegeté, s lázitásait vagy bármi vétket sem el nem követett, sem szándékban nem forgatott. Felhagyok tehát a főrendi izenet ily tekintetbeni czáfolgatásával, egyrészt azért, mert meg vagyok győződve, hogy valamint megyémnek bépanaszlott, s az egész országra kiható sérelmeit a körlevéllel kapcsolatban lenni a KK és RR nem látták, úgy azon körlevél tartalmát a kérdés feladásának most sem fogják tekinteni; felhagyok másrészt azért is, mert a fő RR magok megvallják: hogy előttök a körlevél valóságos tartalma tudva nincs. E vallomás azonban megjegyezni kénszerit, miképen volt egykor oly időszak, mellyben a fő RR annyira irtództak a sértegetésektől, hogy féltékenyebben ügyelnének az ürügyül használt gravitásra, mint tanácskozásink függetlenségére,* s mégis most ugyanezen fő RR a nélkül, hogy a körülményekről voltakép értesitve lennének, egy megyét (hogy saját szavaikkal éljek) a becsmérlés igazán félszegű, s gyülöletes hullámival ily kiméletlenül nem átalják megtámadni!! Ami annyival keserűbb érzelmeket ébreszt, mert úgy látszik ez vala egyedüli czélzatuk, s egész izenetjöket e szándék szelleme bélyegzi. Mert ugyanis azokra, mikben a KK és RR megyém sérelmeit határozódni megállapitották, a főrendi válaszban egy szó feleletet sem lelünk. Ellenben igen is súlyosan sérti a Rket az a szemrehányás, mintha törvénytelen s anarchiára vezető lépéseket pártolna a RR táblája. És mindez (amit eléggé csudálni s ismételni nem tudok) oly állapotban történik, mellynek körülményeit magok előtt ösmeretleneknek lenni vallották. – Mit legyen szükség tennünk? Megyém tette forogván fel, a KK és RR végzése elébe vágnom szerénytelenség lenne. Nekem ezúttal csak a kérés ösvénye jutott, hogy megyém sérelmeit a Te[kinte]tes RR továbbá is hathatósan pártolni méltóztassanak. Ne felejtsék, hogy egyes megyék állásában a haza van megtámadva, mert alkotványa ezeknek függetlenségén s törvényes állásán nyugoszik, s azért egyes megyék jusainak veszélyeit alkotványunk enyészete követné. És valóban, ha a kormány amaz 1805: 5. cikkely ürügye alatt a megyéket rendre és minden esetberi commissio alá vethetné, úgy a közdolgok elrendezésébeni béfolyásunkat, mellybe helyhezzük nemzeti erönket, s keresünk önkény elleni garantiát, rövid időn biztosi hatalmak váltják fel, s Constitutiónk nyomára csak a történetek évrajzaiban vagy a képzelet országában találunk. – A szóllás szabadságáról van itt szó, olly jusról, mellyet az embernek teremtésében adott meg a természet, midőn a társaságos életre való hajlandóságot oltotta szivébe, midőn megáldá ésszel, hogy gondolkozzék, nyelvvel, hogy nyilvánithassa mit az együttlét viszonyaiban gondolt s érezett. Im e jusnak, melly a természet örök törvényén alapult, társasági álladalmunkba áthatott, s köztanácskozásinkra nézve különösen polgárilag is biztosittatott, törvénytelen biztosi hatalom akar törvény nem jelelte korlátokat állitani! Moralis testület határozásaért egyes tagok felelet terhére vonatnak! S mindez nem sérelem? Alkotmányunk természetével nem homlokegyenest ütköző jelenés? Valóban, ha mindezekért orvoslást sürgetnünk s kivánnunk nem lehet, sőt a természet adta szabad gondolkozás folytábani szabad szóllásért élet és vagyon veszedelme fenyeget, úgy jobb lesz jussainkról önként lemondanunk, mert nincs veszélyesb dolog, nincs nevetségesebb, mint a képzelt szabadság, s valódi szolgaság. – Megvallom őszintén te[kinte]tes RR, nem valék arra készülve, hogy a fő RR ily fájdalmas érzések örvényébe meritsenek, s ha tekintem, mi sorsa lőn a vallás tárgyában hasztalan enyészett küzdésinknek, a honi földmivelő lelki s testi elősegéltére szánt törekvésinknek, ha szemlélem az ellenszegülést, mellyet a szóllásszabadság, s e sérelem tárgyában kivánatink ellenébe tesznek és tettenek, nem akarva is hinnem kell: hogy a kapcsolatok, mikkel ők a nemzethez csatolvák, azokkal, mellyek a nemzet képviselőinek lépteit vezérlik, visszás irányban állanak. S ily eszméletek közt arról, mily kötelezésekben állanak a Fejedelemmel? s aszerint mi sikert várhatunk jövendőre is nemzeti jusokat s gyarapodást érdeklő óhajtásinkban? aggodó keblemnek felejtkeznie nem lehet.
A célzás nyilván Bars megye második követének, Tarnóczynak 1833. dec. 5-i beszédére vonatkozik; amelynek a főrendeket sértő kifejezései miatt a király az első táblát megdorgálta. Az ügy részleteire l. az alsó tábla vitáit: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 485., 535. kk.
Végre még egy körülményt emlit a szónok, mellyet a RR figyelmére méltónak hiszen. T. i. a kérdéses körlevelet f. é. február 3-án küldötte Békés v[árme]gye az ország törvényhatóságihoz. Május 1-őjén határoztatott el a comissio, s a kir. biztos julius 21-én lépett a megyébe. Ha már azon körlevél a polgári álladalmakat gyökerében megrázkódtató tett vala, mint azt a Kir. Decretum, s ezzel egyhangu főrendi izenet tartja, miként történheték, hogy az ország megütközését kikerülheté? Ki hinné hogy a kormány bosszuló fenyitése már csak az elharapódzás tekintetéből is 6 hónapig késhetett? Ez maga elegendőn mutatja, hogy áll a lázitásnak Békés v[árme]gyét rágalmazó vádja. De ha még egyszer kéntelenitetnék a szónok e tárgyban szóllani, tán fel fogná derithetni, hogy a kormány ezen intézkedésihez privát interessék szövetkeztek, s a comissio előbb volt másutt, mint a cabinetben határozva. Egyébiránt beszédjét kérelmének ismétlésével végezé.
Békés v[árme]gyének ezen sérelme legfőkép abban sarkalván, hogy a megye határozásaért egyes személyek zaklattatnak, s hogy a törvényhatóságok levelezési szabadsága megsértetett: minthogy e részben a főrendek semmit sem felelnek, a tárgyhoz szólló követek többnyire nem is a közértelem pártolta sérelemnek újabb okokkali támogatására, hanem inkább a főrendi válasz élességeinek visszatorlasztatására intézték előadásaikat.
Legelső FÁY szóllott, s ő még a főrendi izenetet pontonként felvéve érdemileg czáfolgatá, s különösen arra nézve, mit a fő RR annak mentegetésére: hogy a kormány kérdéses intézkedésében a főispányi hatóság is el mellőztetett, a Főispányok országgyülési jelenléte kötelességéről mondanak, feleletül megjegyzé, miképen e mentséget már maga az is elegendőleg nevetségessé teszi, hogy az első decretumban szintén főispán t. i. az Arad vármegyei volt kir. biztosnak nevezve.
DEÁK a KK és RR gyülekezetében felolvasott körlevelet (lásd 283. sz. levelemet*) lázitónak s nyugtalanság és bizodalmatlanság magvait hintegetőnek ugyan épen nem találja, de ugy látja, hogy némi jövendölési erővel bir az a körlevél. Mondják ugyanis Békés Rendei, hogy létezett e az urbéri V-ik s VIII-ik czikkelyek elejtésére nézve az Oligarchiának téritő propagandája? s kik és miként hatottak törvénytelen mellékes béfolyással törvényhozásunkra? azt elhatározottan csak azért sem akarnák állitani, hogy találva magát senki se érezze. De biz a főrendek izenetéből úgy látszik, hogy valaki magát találva érzette. (Tetszés.) A végzés, mellynek törvényhozás útján illető helyütt megváltoztatására Békés v[árme]gye az ország törvényhatóságait felszóllitotta, ezen táblának is végzése ugy, valamint a főrendekének, s itt magát mégis találva senki sem érzette, de igenis a főrendeknél, s ők igen igazkodnak magokrul a bizodalmatlanság súlyát elháritani. De a bizodalom kénszeritést nem fogadhat el, meg kell azt érdemelni, s annak önként, magától kell teremni, mint az égi harmatnak. Ha valahol, itt áll az: Non fit hoc verbis Marce. Tetteket mutassanak a főRR, ha bizodalmat akarnak nyerni, ha capacitálni akarják a nemzetet, hogy bizodalmatlanságot nem érdemlettek. Reménli a szónok, fogja még a KK és RR bölcsessége a nem elvetett, csak a junctimra bizakodásban elhalasztott 5-ik s 8-ik czikkelyeket e diaetán ébreszteni*; ott lesz az alkalom, hogy Békésnek bizodalmatlanságát tettleg megczáfolják a fő RR. Fogjanak velünk kezet, iparkodjanak összevetett vállal a haza méltó kivánatit sikeresiteni; de puszta szavakkal azt a bizodalmatlanságot eldisputálni annál kevésbé lehet, mert az ilyes szóllitgatások, az emberi elmét hasonlitgatásra ingerlik, s ha izenetjök olvasója megemlékezik, kik által s mi miatt estek el e diaetán nemzetünknek legforróbb kivánati, oly resultatumok őrlődnek ki, mellyeket puszta szavakkal akarni ledisputálni nevetséges igyekezet. – Beszédje folytában több egyebek után a főispány itteni jelenléte szükségét taglalgatván, csudálkozék, hogy felejtkezhettek el a fő RR mindazon számos szerencsétlen példákról; mellyekben a főispányok diaeta alatt, sokszor önindulatjokból, sokszor politica administratio örve alatt, sokszor kormányparancs következésében Pozsonyból el eltávoztak. Azt mondják a fő RR, hogy a békési főispán megyéjébe le nem mehetett, mert a főispányokra a diaetán törvényes kötelességök szerint is szükség van. Hát Bars v[árme]gye főispányára nem volt szükség, midőn elment Barsba erőnek erejével követet választani, amikor (mint a következés fényesen megmutatá) követválasztásra szükség épen nem vala.* (Nevetés, és helyes! helyes!) Vagy azon más főispányokra, kik le le szaladtak restaurálgatni, Isten tudja minő gyüléseken praesideálgatni, ahol bizon nem igen vivták ki magoknak a RR tetszését,* nem volt itt szükség? Mindezek nélkül a diaeta ellehetett, tanácskozhatott, végezhetett; de mikor Békést comissioval akarták megajándékozni, már a békési főispány nélkül a diaeta annyira el nem lehetett, hogy készebbek valának csakhogy ő valamikép el ne távozzék, mást, t. i. más főispányt leküldeni, aki nem is diaetai foglalatossága, hanem csak vérségi öszeköttetése miatt nem vállalta a derék megbizást.* (Nevetés!) A szónok ezeket, s miket az előtte szóllók mondottak, minden, most legalább helyt épen nem fogható kimélgetés nélkül a főRRknek tudtul adatni kivánja, és kivánja nekik megmagyaráztatni, hogy a statusok által pártolt sérelem abban áll, amire ők egy szót sem felelnek. Azt is szeretné nekik kereken megmondani, hogy soha se képzelgessék biz ők magokat a haza, s a megyék ellenében a közrend egyedüli oszlopainak, mert ez ugyan nevetséges képzelgés, s hogy iparkodjanak inkább velünk egyesülve a nemzet kivánságait előmozditani; így az erántok tán már létező bizodalmatlanság még megszünhetik, de így szóval, ellenkező tetteik ellenében bizodalmat bizony ez életben soha sem nyernek.
L. előbb, 67. kk.
Deák arra céloz, hogy a paraszt bírhatási jogának, valamint személyes és vagyoni biztonságának a kérdését esetleg excerptaként, a jogügyi munkálatból kiemelve még ezen az országgyűlésen napirendre tűzi az alsó tábla.
Vö. a Bars megye Kossuth által is közölt határozatában foglaltakkal: Országgyűlési Tudósítások. IV. köt. 610. kk.
Közismert dolog volt pl. a rendek előtt az is, hogy az úrbéri törvényjavaslat döntő vitái előtt a főispánok jórésze felsőbb utasításra lement megyéjébe, hogy ott befolyásával reformellenes utasításokat erőszakoljon ki.
Vö. 59. o.
BŐTHY ma szóllott első izben betegsége után. A fő RR – ugy mond – aristocratáknak, oligarcháknak sommázatja, életök nagyobb részit franczia szabásu szalónokba töltik, hol csak a legfinomabb izlést, s leggyengédebb tónust hosszú nevelésben tanulgatják; s im egyszerre megfelejtkeznek tonusról, finomságról, hoszas nevelésről, s olyan izenetet irnak, melly azzal a szalónos izléssel épen meg nem egyezik. Az ember azonban gyarló, s a szennyes föld szülöttje. E gyarlóságból a M[éltósá]gos fő RR képzelt nimbusokban sem egészen menekedhetnek, s ez izenetet alkalmasint olly szempillantásban költötték, midőn meny és föld között függő állásukból a föld durva fövenyéhez egy kissé közelitettek. Mert bő mértékben ömlik ez izenetben Békés v[árme]gyére az epe, nehogy valamikép saját héjját eméssze meg; s azon megyét melly haza és király iránt mindég hü vala, olly vádak fertelmével merik a fő RR megtámadni, mellyek ha igazak lennének, barátimnak rokonimnak nem vallanám azon megye Rendeit. De ép azért, mivel nem igazok, mivel igazok nem lehetnek, mivel egy megyének alkotványi moralis állása sokkal fentebb áll, mintsem hogy ily ocsmány megtámadtatásnak kitéve lehetne, kivánom kereken megiratni a fő RRknek, hogy egy megyéről ily hangon szóllani nincs hatalmukban, s igy szóllani ne is merészeljenek. Békés Rendei felszóllitották az ország törvényhatóságait, hogy az elhalasztott V-ik s VIII-ik t. czikkelyeket annak helyén s idején követjeik által pártolják. A fő RR azt mondják: ezen felszóllitás lázitó anarchiára vezet. Különös dolog, hogy mi sok, igen sok függ az üvegtől, mellyel az embereknek bizonyos osztálya a tárgyakat szemléli. Hogy a protestánsok vallása törvény által bévett vallás hazánkban, ezzel a Te [kinte]tes RR előtt talán ujságot nem mondok, valamint azzal sem, hogy protestans polgártársaink mint nyögnek a nyomásnak tömérdek súlya alatt. Hae omnia természetesen ad majorem Dei gloriam! s midőn a lélekösméreti szabadság bilincsekbe füzetik, s gyermekek szüleiknek, szeretett nők férjeiknek karjai közül kiszakittatnak, sőt elaggott vének is koporsó zártaig, sőt azon túl is üldöztetnek, ez természetesen mind az Evangeliom parancsolta keresztény szelidség s emberiség indulataiból ered: hogy. t. i. az egy idvezitő hit tagjaira túl a siron várakozó kinzásokat, mellyeket a lólábu, kecskeszarvu tüzes nyelvü ördög képében festenek, már itt e földön, kiállván, elnyerjék a mártyr koronát, s egyenesen a menybeli dicsőség örök idvességébe repüljenek. A Te[ekinte]tes RR azonban egy ápoló pillanatot vetettek a lélekösméret elnyomott jussaira, és sokat és hiven fáradoztak, hogy megadják amit embernek embertől elvenni nem szabad. S épen akkor, midőn a vallás tárgya törvényhozási tanácskozásinkban napirenden forgott volt, ámbár kiki tudja, hogy nincs rettentőbb nyomás a vallásinál, s hogy a nyomás súlyositása ellenszegülést okozhat, mert maga is őszinte megvallom, a nyomattatást annyira nem szeretem, hogy ha saját felekezetemet illetné, tán véres karddal sem átallanám azt védeni, mégis mondom épp azon időben, diaeta alatt két főpap, a pécsi* s rozsnyói* püspökök – kétségkivül a fent emlitett keresztény szelidség indulatától vezéreltetve – matre pulchra filia pulchrior két gyönyörü pastoralét bocsájtottak ki, s jónak tartották pásztori kezükre bizott nyájaikat a kegyes Isten nevében a vallásszabadság és azt védő törvényhozás ellen ingerelgetni. Hogy a kormány ezt ne tudta volna, azt képzelni sem lehet,* s a fő RR is, ha megtudták a békési dolgokat, (mily uton? nem tudom, diplomaticain nem tudhaták, de hiszen nekik a kezök messze ér), bizonyosan tudhaták ha akarták ama pastorálékat is. S talán lázitásnak, anarchiára vezetőnek tartották? Korántsem, gyönyörüségesen kikerülte az a kormánynak, ki a főrendeknek figyelmét, s egy szót sem tett senki ellene. Lám ily különböző szinben jelennek meg a dolgok szemeink előtt, minő az üveg mellyen őket tekintjük.* Az V-ik ’s VIII-ik czikkelyeket védeni, s annak a törvényhozás csendes útján való védelmére a nemzetet felszóllitani lázitás, – ellenben a vallásszabadság, s azt védő törvényhozás ellen ingerelni, s ellenszegülés magvait hintegetni, nem egyéb mint az üdvezülés ösvényére vezető szelid keresztény oktatás!! – Hogy a fő RR nem látnak a békési comissióban sérelmet, annál nincs természetesebb. Mert ámbár a comissariusok főmestere a főpohárnok most nincs jelen,* de hisz azért a derék törzsöknek elég csemetéje van ott még; s ezek a békési comissariust, aki most tette első munkáját, ezt az új áldozót bizonyosan fel fogják tartani. Hogy is ne? hiszen jövendőn is kell comissarius, hiszen ápolni kell ezt az oskolát, mert a familiák disze végett erre még nagyobb szükség van, mint a majoratusra!* Ezeket akarván röviden megjegyezni, s végre még meg kell vallanom, hogy az izenet végét a M[éltósá]gos főRR valósággal koszorusan fejezik bé, midőn vallomást tesznek, hogy minden más főispány bizvást elmehet, de a békési főispány nélkül az országgyülése el nem lehet!!
Szepessy Ignác.
Scitovszky János.
Szepessy püspök 1833. júl. 1-i, Pozsonyban kelt pásztorlevelében élesen kirohant a vallási liberalizmus és az országgyűlési liberálisok törekvései ellen. Hasonló pásztorlevelet adott ki Scitovszky rozsnyói püspök is. A kormány igyekezett meggátolni, hogy a politikailag kényes kérdés országos izgalmakat okozzon, s a kancellária intézkedett, hogy a jövőben a püspököket kötelezni kell kinyomtatásra kerülő pásztorleveleik előzetes bemutatására. (Szepessy pásztorlevelét és az intézkedéseket l. OL, kanc. eln. titk. 135/1833. sz. alatt, a rozsnyói pásztorlevélről csak a kancelláriai intézkedésben történik említés.)
Mindezek az utalások azokra az országgyűlési harcokra vonatkoznak, amelyeket az alsó tábla liberális többsége az országgyűlés elején féléven át vívott a főrendekkel a protestánsok vallási jogaiért. A harc nyitányát Beőthy 1833. jan. 9-i beszéde jelentette. L.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 88.
Eötvös Ignác báró, akinek különösen az 1822/23-i nemzeti ellenállás idején kifejtett tevékenysége hagyott gyűlöletes emlékeket a közvéleményben, de ő irányította mint királyi biztos a kolerafelkelés véres elnyomását is, majd mint az 1833 őszi hevesi véres választás körülményeit vizsgáló biztos tevékenykedett.
A majoratusok eltörlését kimondó vitákban (1834. júl. 12–15.) a hitbizomány intézmény védelmezői éltek ezzel az érvvel a majoratusok fenntartása mellett. Vö. Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 320. kk.
BALOGH: Miképen sanyargatták, miképen (sokat nem mondok) ostromlották hazánkat a kir. biztosok 1823-ban? mily moralis erő fejlett ki ez alkalommal némely lelkes megyékben? s miképen éltek a fegyverbe öltözött törvénytelen hatalom ellen, a nemzeti végső eszközöknek amaz egyikével az inertia jussával? mindezeket a KK és RR jobban tudják, hogy sem azokat bővebben emlitenem kellene.* Az 1825-iki országos RR, kik között a mostani Personalist is szerencsénk vala mint somogyi követet* látni s hallani, erősen kikeltek a törvénytelenül küldött, hazánkat villogó szuronyok kiséretében keresztül kasul tapodó, s a megyéknek, sőt némelly lelkes tisztviselőknek is házait német katonaságal körülvétető királyi biztosok ellen. Ezen közvélemény támogatta erős kikelés volt a nemzetnek a királyi biztosokon s kormány törvénytelenségiért elégtétele. S ezután a kir. biztosi név egy általánosan útált szörnyeteg gyanánt állván minden hazafinak szemei előtt, reményleni lehetett, hogy sem a kormány hazánkfiait azzal megkisérteni, sem ha kináltatnék is, polgártársaink közül azt elfogadni többé senki sem fogja. Azonban valamint majdan mindenben, úgy e reményben is megcsalatkozánk. Mert alig hártyásodtak bé a nemzetnek királyi biztos verte sebjei, alig hangzottak el égrekiáltó panaszai, máris ép akkor, midőn az országgyülési RR számtalan sérelmeink orvoslásának eszközlésére öszvegyülekeztek, felelevenedik a füleinkben borzasztón hangzó királyi biztosi név, s újra vérzenek a nemzetnek sebei.
Az ellenállás élén a szónok megyéje, Bars megye járt, s az ellenállás vezére a szónok apja, az idősebb Balogh János volt.
Somssich Pongrác, az alsó tábla elnöke 1825/27-ben mint somogyi követ az ellenzék egyik erőssége volt.
Midőn Békésnek Rendei eléggé nem magasztalható körlevelök által hazánk testvér megyéit a fájdalom elejtett urbéri 5. és 8. czikkelyek felemelésére felszóllitották, nem tettek egyebet, mint amire törvény s törvényhozási béfolyásuk szerint erős jussok volt. E körlevél itt felolvastatván* (diszére legyen mondva e gyülekezetnek,) a KK és RR között senki sem találkozott, aki olyast keresett vagy lelt volna benne, mi akár a megyék méltóságával, akár a kormány eránti tisztelettel, akár törvényeinkkel ellenkeznék. Hiában is fáradoznék ilyesmi keresésében akárki, mert erős ugyan (amit benne különösen szeretek) az a körlevél, kitetszik minden szavából, hogy nem mindennapi jegyzőnek* munkája: de nemzet és kormány feddésére méltó elveket, avagy lázitást benne csak az kereshet, aki undok pók gyanánt a legmézesb virágból is mérget szí. Kérdem már most: ha Békés Rendei az V-ik s VIII. cz[ikkely] ellen szintoly nem mindennapi tollal irott körlevelet bocsájtottak volna ki, valjon kaptak volna e ekkor is kir. comissiót? Korántsem, sőt inkább egy collaudatoriumot,* mellyet Istennek hála, nem igen igyekszik Békés V[ármegye] megérdemleni. Kérdem továbbá, hol állanak már meg hazánkban a kormány törvénytelenségei? Már nemcsak egyes személyeknek, nemcsak családoknak, hanem egész megyéknek is nyugalma, s törvény biztositotta polgári állása felzavartatik. Már nem szabad egy megyének polgártársaink nagy többsége védelmére, s az idő lelkéveli előhaladásra többi megyéinket felszóllitani! már minden szabadabb gondolkozásu hű hazafi rebellisnek, a régi tespedésből emelkedő minden lelkes megye lázitónak kiáltatik! Valjon nem fognak e ezek előbb utóbb elkeseredést szülni a nemzetben, hogysem a kormány eránti bizodalmat nevelnék, melly, akárki mit mondjon, csakugyan minden kormánynak életere? Szerettem volna én, Te[ekinte]tes RR, hogy Békés Rendei a királyi biztosnak tett tisztelkedésekben jobban fösvénykednének, szerettem volna, hogy a kir. biztos által egyenként felszóllitott tagok, már csak a honfitársaik elleni vallatás képzetétől is elszörnyedve, az inertia jussait használják, szerettem volna még több volnát is Békésben valósitani. Mindamellett is a békési comissio csakugyan országos roppant sérelem, s mi vétkeznénk önmagunk, vétkeznénk nemzetünk ellen, ha azt hideg vérrel elnéznénk. Én tehát továbbá is a sérelem felterjesztésére szavazok.
L. előbb, 67. kk.
A körirat szerzője a megye korábbi követe, az országgyűlési ellenzék kiemelkedő alakja, Novák Antal megyei főjegyző volt. (Vö. OL, Kanc. eln. 698/1835. sz.)
Dicsérő leiratot.
BERNÁTH hallván némelly követek által ezen főrendi izenetet az epébe mártott tollnak tulajdonitatni, megjegyzi, hogy ő azt úgy amint áll, minden kifejezésivel egyetemben nem a protonotariusnak, hanem a fő RRnek tulajdonitja, s így tekintve egyenesen kimondja felőle, hogy ha ő varjúkárogást hall, azt fülemile füttynek soha sem fogja nevezni, s azért egyenesen megkivánja, hogy a RR válasza aként legyen szerkesztetve, amint mi itt beszéllünk.
NAGY PÁL szintén úgy veszi fel a dolgot, hogy amiben a KK és RR sérelmet találtak, arra a fő RR egy szóval sem felelnek. A körlevélről tehát, nem az lévén a sérelem alapja, itt tulajdonkép szóllani sem lehetne, de ha csakugyan kell már felőle szóllani, úgy azt két féle szempontból lehet tekinteni, stylusára és érdemére nézve. A stylust ami illeti, igaz ugyan, hogy a közönségesen szokottnál nagyobb emphásissal van irva, de bizon a naplókönyv bizonysága szerint a KK és RR igen sokszor tizszeres emphasissal szóllottak, azért még senkinek sem jutott eszébe a RRket lázitóknak tartani. Ha pedig velejét nézzük a körlevélnek, nincs benne más, mint az, hogy az V. és VIII. czikkelyeket pártolják. Ha ez lázitás, úgy nemcsak ezen tábla, de magok a fő RR is lázitók, mert egyízben megegyeztek volt, hogy azon törvényjavaslatokat Ő Felségének felküldjük,* sőt magára a kormányra is igen furcsán áll ez a lázitási vád, mert miután ő ezen czikkelyeket el nem vetette, hanem csak systematica pertractatio végett illető helyüvé utasitotta,* úgy jön ki a dolog, hogy a kormány az anarchiát, és lázitást systematice akarja pertractálni. (Hangos kaczaj.)
A főrendek sokáig ellenezték az úrbéri V. és VIII. cikkelyeket, s csak négyszeres izenetváltás után, elveik fenntartása mellett járultak hozzá felterjesztésükhöz. Ilyen értelmű izenetüket l.: Iratok. I. köt. 466. kk., az 1833. nov. 19-én felterjesztett úrbéri törvényjavaslatot uo. 477. kk.
Vö. a 60. o. 6. jegyzetével.
MARCZIBÁNYI az anarchiára törekvés s lázitás vádját nem csak Békésre, hanem a RR táblájára is ruházottnak látván, minthogy a KK és RR Békés v[árme]gye tettét törvényesnek találták, a lázitásnak s nemzet méltósága sértésének vádját a fő RRkre vissza torlasztja, s ha 1588-ban Debreczenyi György azért, mert némelly fő RRket rágalmazott, notoriusnak itélteték,* a szónok declarálja, miképpen a fő RR, kik a nemzet képviselőit lázitási váddal rágalmazni merészlik, sokkal inkább megérdemlik, hogy az 1588: 48. cz[ikkely] büntetése alá vettessenek, s hogy e végett in authores, promotores et compilatores diffamatorii hujus nuncii* vizsgálat rendeltessék.
Debreczeny György altárnokmestert a király tanácsosainak szidalmazása miatt az 1588: 48. tc. által fej- és jószágvesztésre ítélték, miután azonban bocsánatot kért a tanácsosoktól, az 1593: 22. tc. által kegyelmet kapott. (Az esetet többször is idézték Tarnóczy Bars megyei követ ügyével kapcsolatban 1834 tavaszán. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 98, 110. o.)
A szónok itt a Békés megyét elítélő királyi leirat szavait alkalmazza a főrendek ellen. (Vö. előbb, 59. o.)
Szóllottak még HERTELENDY MIKSA, PÁZMÁNDY, CLAUZÁL és BEZERÉDY – ezeknek beszédeit jövő levelemben közlöm. – A sérelem pártolása közértelmüleg elfogadtatván a válasz ezen előadások szerint szerkeztetni határoztatott.
