a) Kerületi.
a)
Kerületi.
Kerületi.
Pozsony, december 16. 1835.
December 9-én Bezerédy és Szirmay elnökségök alatt tartatott kerületi ülésben a Buda-pesti álló hid tárgya béfejeztetvén, az Elnökség kérdést tőn, mi tárgyat kivánnak a RR felvenni?
Két tárgy volt, melly az országgyülési munkálódások sikeres haladásának ellentállhatna. 1.) A magyar törvényczikkelyek egyedüli felterjesztése iránti ellenkezésök a fő RRnek,* s – 2.) a diaetának 28-ik decemberre véghatárt szabó kir. rescriptum. A RR az elsőt vették fel s e tárgyban
Ilyen értelmű válaszukat l.: Iratok. VI. köt. 67. kk., utolsó megvitatását előbb, 267. kk.
NAGY PÁL igy szollott: Ha a RRnek elhatározott szándékuk a mellett megmaradni, hogy mást mint magyar törvényt fel ne terjesszenek, a szónok abban örömest megegyezik; de ha lennének némellyek, kik ezuttal a tractatus sikerének előmozditása végett azzal is megelégednének, ha törvényel kijelentetnék, hogy a magyar textus legyen az elhatározó, és eredeti, erre nézve tudják a RR, hogy magános értekezésekben a nádori közbenjárás idaeája van forgásban. A szólló követ arra, hogy a deák nyelvet törvényinkben eredetinek megtartsuk, vagy csak arra is, hogy a magyart eredetinek ki ne jelentsük, soha reá nem áll, s bár mi történnék is, készebb lenne a törvény nélküli eloszlás veszedelmének is kitenni magunkat, mintsem megegyeznék, hogy a nemzet becsülete megsértessék. Ha tehát a RR többsége oda hajlana, hogy e tárgyban a nádori törvényes közbenjárás kikéressék, kivánná a főRRnek izenetül adatni: miképen a RR elébbeni felirásuknak a főRR hozzájárultával is megállapitott elveihez, ugy a felirások mint királyi válaszok, és törvényczikkelyek iránt ragaszkodnak, s azoknak sikeresitését most is ohajtják, mindazáltal kijelentik: miképpen a minimum, amiben jelenleg megnyughatnának, az lenne, hogy a magyar textus legyen az eredeti; különben ha ezt sem érhetnék el, a nádori közbenjárást meg nem történtnek fogják tekinteni.
BERNÁTH nem tagadja, hogy ha valami jót lehet reménlenünk e tárgyban, azt a nádor közbenjárás utján eszközölheti; de amelly czélt Sopron követe kimondott, az a hazának vég czélja soha sem volt, és most sem lehet. A fő RR tekintetéből kivánatinkat le nem faraghatjuk, s ha csakugyan faragnunk kellene, fejedelmünkel akarunk egyezni. Következőleg a nádori közbenjárást nem ugy fogadja el, hogy a magyar textusnak authentiáját hozza meg a királytól, hanem csak úgy, hogy mindazt, amit felterjesztettünk, eszközölje.
HERTELENDY MIKSA hasonlón vélekedett, s azon meggyőződését nyilvánitotta: hogy a magyar nyelv tárgyában érkezett, s gunynál egyebet magában nem foglaló királyi válaszra a RR mást nem is tehettek, mint azt, amit tettek, t. i. hogy senki kegyelmétől nem függő, elavulhatlan nemzeti jusokat tettleges gyakorlatba vették. – ACZÉL a nemzetnek honi nyelve iránti régi forró kivánságára nézve, melly talán (!) törvényes is, (zugás,) a nádori közbenjárást szintén csak az elébbi felirás elvei alapján fogadja el. – PFANSMID ellenben, kinek küldői az egyedüli magyar törvényt különben is ellenzik, a nádori közbenjárást bármelly elveknek hozzákötése nélkül elfogadja. – De KUBINYI az intermediatiót átaljában ellenzi, s a tettleges lépéshez ragaszkodik. Életről halálról véli a kérdést felforogni, s azért felszóllitja a RRket, hogy erős elhatározott akarattal legyenek, amelly előbb utóbb bizonyosan győzni fog.
DEÁK: A nádori közbenjárás törvény által kitüzött módja lévén az egyezkedésnek ott, ahol nemzet és fejedelem között nincs egyeség, nem akarja a szónok fejtegetni, valjon theoretice tekintve alkalmazható e a nádori közbenjárás a jelen esetre vagy nem? Csupán gyakorlatilag kivánja megvizsgálni, ha tanácsos e elfogadnunk amit Sopron követe javallott? – Ezen szempontbul indulva kifejté, miképen a RR e részbeni cselekvésinek 3 ága van. T. i. hogy a felirás, kir. válasz és törvényczikkely mind magyar legyen. Mind a háromra megtagadó kir. válasz érkezett, mégpedig olyan, mellyet legforróbb kivánatink ellenébe vetett gúnynak méltán nevezett Torontál követe.* Mit tettek a RR? a felirásra nézve kivánatjokat megújittatni határozák, de bármi fájdalmas lett légyen is természeti jusokat nem gyakorlani, az 1805 törvény ösvényét szorosan megtartották. A királyi válasz hatalmukban szintén nem vala, s erre nézve is csak a kérelem ösvényén maradtak; de már a törvény czikkelyek magyarul alkotása tiltva nem volt, s itt, miután a kérés szelid utját hasztalannak tapasztalák, élni kivántak természeti jusokkal, mellynek gyakorlatba vételét törvény nem tiltotta. A fő RR a két elsőben megegyeztek, az utolsót ellenzik. És ez a dolog jelen állása. Most azt javalják némellyek, térjünk le a tapodott ösvényről, s nádori közbenjárást kérjünk. Ez háromfélekép történhetnék: 1.) Eddigi felirásink elvei szerint. Igy azonban sem a fő RR hozzájárulását, sem elvállalást nem reménl, s még kevésbé sikert; a RR részéről pedig még azon kedvetlen oldalát is látja, hogy eddigi lépésöket tettleg magok rosszallanák. 2.) Lehetne a közbenjárást csak átallában minden elvekhez kötés nélkül kikérni. – Ennek könnyen az lehetne következménye, hogy az olly nagy elszomorodást gerjesztett kir. válasz végső záradékától, mi szerint eredetinek a deák szerkesztés nyilatkoztatik, a Felség elállana, s helyébe vagy semmit sem mondana, vagy pedig azt, hogy a magyar „is” eredeti legyen. De a szónok meri állitani: hogy ez a kerek megtagadásnál sokkal rosszabb lenne, nem csak azért, mivel kétség esetében egyik fél a magyarhoz, másik a deákhoz ragaszkodván, kimagyarázhatlan baj s homály helyébe valóságos sötétség eszközöltetnék, hanem azért is, mert a dolgot felületesen tekintők véleményét zavarba hozná: sokan azt előlépésnek tekintve elfogadnák, s ekép nemcsak felakadás, hanem valóságos hátralépés következnék. – 3.-ik mód lehetne a sopronyi követ minimuma.* Ezt a szónok el nem fogadhatja, 1. mert kimondva hogy mi a legkevesebb, amiben megnyugszunk, ezáltal magunk magunkkal alkudnánk; 2. mert eddigi kivánatinknál kevesbel is megelégedve elveinket megtagadnánk; 3. a jövő diaetának előhaladását bevágnánk. És ha csak az a czél, hogy deák törvényünk is legyen ugyan, de a magyar az eredeti, ez akkorra is felmarad, ha a törvényczikkelyekre nézve határozott lépés elesik, s akkor nincs szükség intermediatióra, mert a felirás utjában sem lesz akadály. Ha pedig végre ismét csak az a czél, hogy a két tábla közti egyenetlenséget akarják közbenjárás utján bármi szin alatt kiegyenliteni, ugy a szónok ahhoz, s itt átaljában az intermediatióhoz nem járulhat, s marad az elébbi végzésnél.
Hertelendy Miksa.
Vö. Nagy Pál felszólalásának utolsó mondatával.
BORCSICZKY hasonlókép. A RR elveitől el nem állhat, ha pedig ezekkel kéretnék a közbenjárás, könnyen ismét kosarat kapnánk, mint már a szóllás szabadsága tárgyában kaptunk.* Már pedig a kosár még házasulandók előtt sem kedves, annál kevésbé a nemzet előtt. – JAKABFALVAY szintén a közbenjárás ellen szavazott. Okul adván: hogy valahányszor a nemzet ehhez folyamodik, mindannyiszor moralis gyengeségét árulja el.
Vö. a 10. o. 14. jegyzetével.
ZARKA erős energiával czáfolgatá a fő RR viszonizenetét, s buzditá a RRket, hogy a felvett ösvényen állhatatosan megmaradjanak. Mutogatá, mikép a törvényczikkelyek gyakran kir. választ nem várva az első inditványtételkor nyomban elkészittetnek, mint erre régebben is, de kivált 1825/27 óta igen sok példa van. Következőleg egészen fonák azon magyarázat, miszerint a fő RR azt akarnák az 1805-ik törvényből kifacsarni: hogy a törvényczikkelyek a királyi resolutiókbul is készülvén, ezek pedig e törvény szerint deák nyelven iratván, már ez a czikkelyek magyar nyelven alkotását szintén tilalmazná, s a RR elébbi dicséretes határozatát tettleges lépés szineivel bélyegezné. A szónok ezt kereken tagadja, s az oly hévvel ellenzett lépésben egyebet pertractio formájánál nem lát, ezt pedig tökéletesen a RR hatalmától függőnek nyilatkoztatja. Ha fennálló törvény megváltoztatására törvényt initiálni nem tettleges lépés, amit csak nem fognak merni állitani a főRR, mert ahhoz magok is gyakran hozájárultak: magyarul alkotni a törvényt, még kevésbé tettleges lépés. S azért ugy hiszi, hogy a RRknek ehhez való szoros ragaszkodásuk ön moralis erejöknek, s a nemzeti becsület, méltóság és elavulhatlan természeti jusok iránti tiszteletöknek legerősebb barometruma. Nem is tart semmi káros következésektől, s rémképeket magának gyáván nem akar teremteni, sőt ugy hiszi, ha állhatatosak maradnak a RR, soha sem állottak jobb terrenumon, mint most. Mert ő ugyanis szeretné látni, ha meri e a kormány azt tenni, hogy 3 esztendei fáradozásink gyümölcse, a nép java s alkotványos munkálódásaink, mind siker nélkül elvesszenek, és miért? Mert a magyar nemzet képviselői magyar törvényt akartak a magyar nemzetnek alkotni. Ezen botránkoztatásnak (hála a józan értelem, s közvélemény hatalmának) a kormány magát ki nem teheti. Törvény nélkül el nem oszolhat e diaeta; érezzék tehát a RR helyheztetésök becsét s méltóságát, és soha se felejtkezzenek, hogy ha mi nem hozhatunk törvényt a fejedelem hozzájárulása nélkül, ő sem hozhat a mi megegyezésünk nélkül. Természetesb, igazságosb feltételét megegyezésünknek pedig már gondolni sem lehet, mint azt, hogy legyen a magyarnak magyar törvénye. A szónok tehát ezen kedvező terrenumtól egy hajszálnyira sem távozik, s közbenjárásra nem szavaz.
ROSKOVÁNYI azonban nem látá ezen terrenumnak jóságát olly világosnak, mint rajzoltatik. Pedig az ön mystificatiónál kártékonyabb dolog alig lehet. Emlékezzenek a RR, minő hatalmas érdekek harczoltak az V-ik art[icu]lus 2-ik §-sa mellett, azt hittük lehetetlen elesnie, és mégis még e terrenum is ingadékonynak mutatkozott. Hát itt bizonyosnak mondhatják e, hogy meg fognak állhatni a jégtörésen, midőn arról lészen szó, hogy 3 esztendei reményink csekély maradványai füstbe menjenek. A szónok ezen kétes helyzetnek a nemzetet s a törvényhozó testet kitenni nem akarja, s azért a közbenjárást, mellyet törvényes módnak lenni senki sem tagadhat, s mellynek segitségével a nemzeti kivánságot teljesülve látni reménli, elfogadja. – NOSZLOPY Vas v[árme]gye követének* azt felelte: hogy kölcsönös egyeség nélkül törvényt ugyan alkotni nem lehet, de a szomoru tapasztalás mutatja, miképen provisoriumok is vannak. Ő erre alkalmat, de mégcsak ürügyet is szolgáltatni nem akar. Nem az most a kérdés, quid juris, hanem quid consilii? Ha a törvényjavallatoknak magyar nyelveni felterjesztése olly fő dolog, hogy annak mindent fel kell áldozni, miért nem jutott az a RRnek diaeta elején eszökbe? Miért tartották fel eszközül, hogy az urbér semmivé legyen s törvény nélkül menjenek haza? Igy PFANSMID is, e tárgyról s a diaeta véghatárnapja meghosszitásának szükséges kieszközléséről öszekötve szólván, (amire majd későbben reájövök), szintén azt mondá; hogy tehetségökben áll a RRnek a káros következéseket elhárítani, azt tehát tenni kötelességök. A közvélemény nem a peroratiókbul fogja mérni a sikert, sem a kormánnyali ujathuzásból, hanem a törvényekből, mellyeket haza viszünk. S ha ezekhez oly feltételeket kötünk, mikben 2 1/2 év alatt felakadni eszünkbe sem jutott, nem fogunk e arra a gyanakodásra is okot szolgáltatni, hogy megbántuk az engedélyeket, mellyeket adtunk hazánk népének. – PALÓCZY ezt nagyon rossz néven vette, s ünnepélyesen ellene mondott megyéje részéről azon sértésnek, mintha a magyar törvényhez ragaszkodó törvényhatóságok megbánták volna az adott engedélyeket. Nem is javasolja senkinek, hogy ily sértő mondást országos ülésben ismételni merészeljen. Egyébiránt az intermediatio ellen nyilatkozik.
Zarkának.
Azonban szavazatkor csak Trencsin, Vas, Nógrád, Zala, Bars, Honth, Tolna, Abauj, Zemplén, Szathmár, Borsod, Torna és Békés megyék szavaztak a nádori közbejárás ellen, az tehát (Baranya, Árva, Bihar, Temes jelen nem lévén, Pozsony pedig nem szavazván) a többi 32 megye, s az Egyházi Rend és kerületek voxával elfogadtatott.
December 10-én kerületi ülés.
BEZERÉDY mint elnök kérdésbe tevé, minő básison s minő feltételek alatt kivánják a RR a tegnap elfogadott nádori közbenjárást?
VAY feleletül adá: hogy miután a felirás elveiben a fő RR is megegyeztek, lehetetlen a közbenjárást másra alapitani, mint amit a diaeta elejétől folyvást sürgeténk, s amitől soha el sem is állunk.
SOMSICS azonban valamint tegnap, úgy ma is a sopronyi inditvány értelmében szavazván, kijelentetni kivánta, miképen a RR továbbá is ragaszkodnak ugyan ahhoz, hogy valamint a felirások, ugy a kir. válaszok s törvényczikkelyek is magyarul alkotassanak, de ami jelenleg megnyugtathatna, egyedül az lenne: hogy a magyar textus legyen az eredeti, s ennél kevesbet semmi esetre el nem fogadnak.
MARCZIBÁNYI kérdé Somogy követét, azt akarja e, hogy a RR ütközet nélkül capituláljanak? s megtagadva moralis erejöket, lemondjanak nemzetünk legforróbb kivánatiról? Hiszen ha előre kijelentik, hogy ezen minimummal is megelégesznek, ugy a többrül álmodniok sem lehet! – BŐTHY hasonló értelemben szóllott, s még átaljában a közbenjárás idaeája ellen is nyilatkozék, mellyet ő alkotványunk sérelmének tart, s törvénykönyvünkből is kitörülni szeretne. GRÓF LA MOTTE szintén oda nyilatkozott, hogy kevesebbet kérnünk sem lehet, mint amiben már a főRRel is megegyeztünk.* – NAGY PÁL kifejté, miképen őt a minimumra azon aggodalom vezérlette, miszerint félt, hogy átalános elveink mellett majd mind a két nyelv eredetinek fog megállapitatni, aminél absurdumabbat képzelni sem lehet. De ha a RR el vannak határozva, hogy ezt semmi esetre el nem fogadják, ám probáltassék meg a közbenjárás az eddigi felirás elvein.
A főrendek ugyanis csak a tettleges lépést, a törvényeknek csak magyar nyelven történő szerkesztését ellenezték, egyébként hozzájárultak, hogy a magyar nyelv kizárólagos országgyűlési használatát tartalmazó kérést újból az uralkodó elé terjesszék. L.: Iratok. VI. köt. 68.
BEZERÉDY mint elnök, miután Sopron követe maga is visszavonta inditványát, végzésnek vélte jelenthetni: hogy a közbenjárás az eddigi felirások, s a fő RRhez küldött utóbbi izenet* elvei szerént kéressék a nádortul.
Uo. 21. kk.
Mig a RR tanácskozásikat a diaeta bérekesztése felőli rescriptum iránt folytaták, (mellyről majd összefüggésben teszek jelentést, most az intemediatio kérdését akarván minden stadiumokon keresztül kimeriteni), TARNÓCZY az izenetet még az ülés folytában feltette, s köziratra bocsájtás végett felolvasta. Melly is
December 11-én Lónyay és Bezerédy elnökségök alatt tartatott kerületi ülésben megrostáltaték. Melly alkalommal egy alapos juris publici kérdés felett nehány érdekes szó történt azon publicistáknak ellenében, kik tanitásaikat a királyi reservált jusokon szokták alapitani.
Ugyanis az érdeklett izenetben annak támogatására, hogy a törvényeket magyarul alkotni az országnak teljes hatalmában van, azon elvet jelentette ki a kerületi jegyző, hogy amit világos törvény nem tilt, azt tenni szabad. – Ezt HERTELENDY MIKSA és DUBRAVICZKY kihagyatni sürgeték, s emlékezteték a RRket, miképen a vallás tárgyában épp ezen gyámokkal élt az Egyházi Rend a reversalisoknak és 6 heti oktatásnak védelmére; a RR akkoron kikeltek ezen okoskodás ellen,* nem tanácsos tehát jelenleg azzal magoknak is élniök, mert a kormány azt sokakban jusaink veszedelmére ellenünk fordithatná.
Az 1833. febr. 20-i országos ülésben érvelt Lonovics a reverzálisok mellett azzal, hogy „mivel ez világos törvénybe nem ütközik, nem lehet sérelem”. Balogh akkor megjegyezte, hogy a rendek ezt az elvet majd máskor, különösen a sajtószabadság kérdésénél jól tudják majd használni. L.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 194.
LÓNYAY ezt tagadta, s e részben a nemzet és fejedelem között roppant különbséget látott. A nemzet önmagában minden jusoknak kutfeje, és igy amire nézve kezeit világos törvény által meg nem kötötte, azt tennie kétségtelenül szabad, mert ez természeti reservált jusaihoz tartozik. Ellenben a fejedelemnek sem természettől, sem önmagától semminemű jussa nincs, hanem csak az és annyi jusa van és lehet, mennyit neki a nemzet, mint minden jusok kutfeje átadott. A fejedelem tehát jus reservatumot nem bir, mert ő a jusoknak nem kutfeje, s mást tenni teljeséggel nem szabad, mint amire törvény által a nemzettől hatalmat kapott. Ellenben a nemzetnek szabad mindent tenni, amit magának törvényel el nem tiltott. – BUDAHÁZY hasonló elveket fejtegetve mutogatá: hogy a fejedelemnek természeti s reservált jusai in idea sem lehetvén, az ostromlott elvnek ellenünk fordulásától félni nem lehet. – Igy SZOMBATHELYI is, a már emlitett okokhoz még azt adván, hogy ha a rovás alá vett elv nem áll, ugy a polgári alkotványos társasági létnek nincs alapja.
Mindazáltal az érintett záradék szavazat utján szótöbbséggel ez alkalommal szükségtelennek találtatván, kitörültetett. (Az ülés többi részét máskor.*)
Kossuth ezt az ígéretét nem tudta teljesíteni.
