c) A főrendek dec. 31-i ülése az excerpták ügyében.
c) A főrendek dec. 31-i ülése az excerpták ügyében.
Egyébiránt országos ülés a fő RRnél.
Az excerpták sorában a vásári biróságra nézve meg lévén az egyesülés, következett a törvényczikkely Fiume itélőszékeiről.
Erre nézve a KK és RR ragaszkodtak az intézkedéshez, részint mivel a haza több itélőszékeinek elrendezésével éppen semmi összeköttetésben nincs, s ennek Fiuméra szoritott elvei különös tekintet alá esvén, a többiek iránti jövendő intézkedésnek útjában nem állanak; részint és különösen azért, mert a mióta Fiume országunkhoz visszacsatoltatott, reá nézve az igazságszolgáltatás felől törvényhozás utján intézkedés nem történt ugy hogy ott most elegyesen külföldi törvényekre történik hivatkozás, a perek idegen módon folynak, a feljebbvitel s biróságok formája s hatósága iránt semmi állandó törvényes szabály nem létez, múlhatatlan kötelessége tehát a törvényhozásnak, a hazai törvények hatás körét, s abból eredő törvényes bizonyosság jóvoltát Fiume lakosira is haladék nélkül kiterjeszteni.*
Vö. a rendek második izenetének indoklásával: Iratok. VI. köt. 90.
A főrendeknél azonban a TÁRNOK systematicai tekintetekből most is ellene volt ezen excerptának, de ÜRMÉNYI gubernator és GR. MAJLÁTH zemplényi főispán a RR inditványát különös járatossággal, ügyességgel, és hatással győzelmesen védelmezék, Fiuménak igazságszolgáltatási helyzetére nézve részletesen és gyakorlatilag kifejtegetvén a RR izenetében általánosan emlitett körülményeket; miszerint Fiume jelenleg azon helyzetben van, hogy belső polgári személyes és vagyonbeli ügyeire nézve (a szabad révparti helyzetből eredő, s a váltótörvényszék s tengeri consulatus elébe tartozókról itt nem lévén szó) teljességgel semmi törvénye sincs, mert egyik ügyvéd a franczia megszállás idejébeli törvényekre, másik az austriaira, harmadik a régi római törvényrőli classicus könyvek állitmányaira, negyedik Isten tudja mire hivatkozik. – A feljebbvitt pereket a kir. Tábla itéletlenül heverteti, mert formájok a magyar rendszer előtt egészen idegen és ismeretlen. – Ezen bizontalanságban hagyni csakugyan nem lehet a lakosokat, és nem lehet eléggé annak kimondásával sietni, hogy Magyarországnak ezen méltó figyelmet érdemlő részében az igazság magyar törvény szerint szolgáltassék. Nyugtaták továbbá azoknak aggodalmát, kik itt a tenger révparti különös helyzetnél fogva, az ottani nemesek iránt tett intézettől visszaborzadtak; nyugtaták különösen ezen különös helyzet emlitésével, miszerint épen nem félhetnek, hogy analogiánál fogva a nemesek majd másutt is helybeli hatóság alá vettetnek. Figyelmökbe ajánlják, hogy a szabad kikötők mindenütt kivételi lábon állanak, s hogy ezen ideiglenes rendelkezés koránt sem zárja ki azon czélszerü javitásokat, mellyeket majd ha systematice fog a törvénykezés tárgya elrendeltetni, az ország Rendei akár a biróság, akár a perlekedési rend iránt jóknak itélendnek.
Ezen a TÁRNOK, az ORSZÁGBIRÁJA s KUKULYEVICS részéről közbetett ellenvetések isméti megczáfolásával előadott fontos tekintetek győzvén, a kérdéses tárgy nemcsak az excerpták közé elfogadtatott, de a törvényczikkely némelly pontjaira, még az itélőszékek elrendezése idejéből felmaradt nem egyesülés is,* a RR véleményének mindenekben elfogadásával kiegyenlitetett. – Szépen kitűnvén e részben ÜRMÉNYI gubernatornak az egyesülés előmozditására irányzott igyekezete, miszerint maga is késznek nyilatkozott elfogadni a RR azon javaslatát, hogy a birák választása a patricius tanácsosok által minden candidationalis megszoritás nélkül szabadon történjék. – Amint hogy ez is elfogadtatván, az egyeség egészen megkészült.
A főrendek válaszát a rendek által javasolt tc.-re l. uo. III. köt. 67. kk., a rendek észrevételeit és módosított tc.-et IV. köt. 93. kk., 133. kk.
B. BEDEKOVICS kivánta, hogy okok hasonlatánál fogva a Buccari itélő székei felől készen lévő t. cz.* is törvénybe igtatassék. – GR. MAJLÁTH és ÜRMÉNYI kifejték a különbséget, melly abban áll, hogy Fiume mielőtt a M[aria] Theresia által a magyar Koronához csatoltatnék, de facto legalább soha miénk nem volt, és innen van, hogy az ország törvényei oda még bé nem hozattak. Ellenben Buccari hajdan is, és mindég a társországokhoz tartozván, honi törvény szolgáltatással élt. Mert eleintén Zrinyiek és Frangepánok birtoka volt; ezeknek hütelenségéből pedig a Camara birtokába jutván,* soká csak ugy igazgattatott, mint bármelly más camarai uradalom. Csak a megholt Felség kegyessége emelé Buccari mezővárosát Civitas rangjára,* s a szomszéd faluk birtokával megajándékozá; ugy hogy nincs törvényhatóság az egész országban, melly az uralkodóház iránt nagyobb hálával s hüséggel tartoznék. – Ezekhez járulván még, hogy Fiuméra nézve azért intézkedtek a RR, mert azon törvényhatóság követje kivánta,* Buccari követje pedig sem kért, sem panaszkodott, s az inditványi jog különben is a Statusoknál lévén, őket több és több excerptákra felszóllitgatni nem tanácsos, – a körösi főispány inditványa elmellőztetett.
A rendek által javasolt tc.-t l. uo. II. köt. 334. kk., az izenetváltás nyomán megváltozott szöveget IV. köt. 135. kk.
Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet 1671. ápr. 30-án végezték ki Bécsújhelyen, a Wesselényi-féle szervezkedésben való részvételük miatt.
Buccari városáról az 1791: 61. tc. intézkedett úgy, hogy „tamquam urbs commercialis et portus liber, in statu suo privilegiali conservetur”, az 1807: 27. tc. pedig megadta követének a rendek tábláján az ülést és a szavazati jogot.
L. előbb, 277. o.
Következett a tizedről szólló törvény kérdése.
KOPÁCSY püspök a RR támogató észrevételeinek* ellenébe (mennyire szerfelett gyenge szavu szónoklatát fel foghattam) ily forma okokat állitott: – Az egyházi tized birtoka és sérthetetlensége tulajdon olly privilegiumokon, s országunk rendes biráinak itéletein alapul, mint más p. o. nemesi birtokok, mellyekhez szintugy alkotványos kötelességek csatolvák. Ha amaz megrendíttetik, félő, hogy ezeknek felforgatására is út táratik. (?) Annyival inkább, mert a Rendek javallata egy egész Statusnak tulajdonát bántja, azon Statusét, mellyet törvényeink elsőség nevével tisztelnek, mellynek kiváltságai az Isten Ecclesiáinak jussaikban leendő fenntartásáról mondani szokott királyi esküvel különösen biztosittatnak.* S ha ez, a koronázási diplomák kezeskedése, s annyi sarkalatos törvények nem elegendők arra, hogy az Egyház javai épségben maradjanak, ugy a szónok nem tudja, mi lesz biztos és állandó alkotványunkban? Ha a királyi adományból nyert, és számos századok elévülésével erősült dézmát teljes káratlanitás nélkül el lehet venni, ugy sajnálkoznunk kelletik a birtoknak állapotja felett hazánkban, s csudálkoznunk a következetlenségen, melly a közdolgokban uralkodik, midőn látjuk, hogy azon ország Rendei, kik 24 esztendő óta folyvást panaszkodának a devalvatio ellen, mivel tulajdont sért, nekiállnak a dézmának, s azt nem is egyötöd részre, hanem valódi értékének tizenketted, tizenhatod, sok helyütt 20-ad részére devalválják. És minő oknál fogva teszik ezt? Azért, mert intézkedésök az adózókon hasznosan könnyit. Tiszteli a szónok azon atyai gondoskodást, mellyel a KK és RR adózó népünk iránt viseltetnek, de az, hogy valami hasznos egy harmadiknak, még nem elegendő ok arra, hogy a másét elvegyük. Mert polgári társaságban az a legfőbb haszon, hogy sajátjával kiki szabadon élhessen. Különben is sok oly ember bir és használ dézsmás földet vagy szőllőt, ki pirulna azon szegények sorába számittatni, kiknek sorsuk olly sanyaru, hogy más vagyonának eltulajdonitásával kellene apolgattatniok. Mondják ugyan a KK és RR, hogy csak az ősök példáját követik, kik a dézmáról sok századok szakadatlan sorában folyvást rendelkeztenek. A szólló püspök azonban kéntelen megvallani, miképen ő bármennyire forgassa is törvénykönyvünket, olyas törvényre nem talál, melly a fennállott adózásnak kisebbségével intézkednék a dézmáról. Vannak olyanok, mellyek megszabják, hogy mi légyen az, amitől tizednek kell adatni, s ezek a régi használaton s igy az eredeti tulajdon talpkövén alapulnak. Vannak mások, mik által a divatozó pénzváltságnak természetbeni adásra nem változhatása elrendeltetik, de ezek viszont, a gyarmatok telepedési engedélyeivel összefüggenek; maga azon elhiresült 1647: 95. cz[ikkely] is, melly a RR intézkedésében legfőbb istápul vétetik,* csupán az akkoron divatozott, igazságos, régóta fennálló, s kölcsönös egyezés útján megállapitott váltságbérnek örökitéséről szóll, melly leginkább közelitett volt, és ez semmivel sem sértőbb, mint az, ami az 1715: 97. czikkelyben a hegyvám felemelésének tilalmáról rendeltetett.* Nincs tehát példa törvényeinkben, melly a KK és RR jelen intézkedésének typusát viselné, ellenben van számtalan olly törvény rendelet, hogy a tized csonkitás nélkül megadassék. Elég legyen ezeknek sorából az 1550-ki 17. czikkelyt emliteni, melly még azt is rendeli, ne in decimas, bonaque Eccesiarum invitis Dominis, se quisquam ingerat.* E tilalom pedig a szónok véleménye szerint nemcsak a háborgós időkbeni bitorlókra szóll, kik az Egyház javait erőhatalommal magokhoz ragadták, hanem szóll magára a törvényhozásra is, mert önkény szerint cselekedni ennek sem szabad. És valamint magánosok tetteinek, ugy a törvényhozásnak is bizonyos vezér szabályokhoz kell idomittatniok. E vezér szabályok pedig az igazság, a polgári társaság czélja, s a törvényhozás rendeltetése. A társaság egyik fő czélja, hogy törvényes tulajdona kinek kinek szent és illethetlen legyen, s ennek eszközlésére rendeltetett a törvényhozó hatalom, nem pedig hogy azt felforgassa. Nem lévén tehát a RR okai elegendők arra, hogy a fő Rket előbbi véleményöktül elmozdithassák, kéri a szónok, hogy a mellett tovább is megmaradjanak. – És maradtak is a fő RR, miután még G. KEGLEVICS és B. BEDEKOVICS a RR ellen szólottak.
L.: Iratok. VI. köt. 90. kk.
A koronázáskor letett hagyományos királyi eskü szövegében az egyház állott az első helyen azoknak az intézményeknek és rendeknek a sorában, amelyeknek jogait és kiváltságait a király esküvel biztosította. (A királyi eskü szövege minden esetben a koronázó országgyűlés törvénycikkeinek élén olvasható.)
Vö. a 220. o. 16. jegyzetével.
A tc. a kisebb hatalmaskodás büntetését helyezte kilátásba az olyan földesurakkal szemben, akik a hegyvámot „in aggravationem et detrimentum montanistarum” felemelik.
Vö. a 260. o. 65. jegyzetével.
A nem nemeseknek engedendő perlekedési tehetség iránt meg lévén az egyeség.* – A törvényhatóságok tisztviselőinek büntető hatóságáról szólló törvényczikkelyt* a fő RR el most sem fogadták,* csupán B. PRÉNYI ZSIGMOND szólván mellette. – A TÁRNOK emlékezteté a fő Rket, miképen e tárgyat már első alkalommal taglalás alá vették volt, de a szakaszonkénti vizsgálat alatt olly nehézségekre bukkantak, mellyek által meggyőzettettek, hogy rendőrségi intézetekben szükölködésünk mellett, ezt igy darabosan elfogadni annyit tenne, mint a köz bátorságot veszélyeztetni.* – B. PRÉNYI erre ugyan maga is emlékezett, de azt is jól tudta, mellyik szakasznál szenvedett hajótörést az ügy, mellyet a fő RR idvességesnek elismértenek? t. i. a földesuri önkényes hatalom határainak kiszabásainál bukott meg az egész t. cz. Már pedig a szónok azt tartotta s tartja, hogy azon földesúri büntető hatóság, mellyet a fő RR itt annyira féltenek, törvénytelen bitorlott hatalom. – B. BEDEKOVICS ellenveté, hogy a RR nem határt szabnak, hanem egészen elveszik a hatalmat sokaktul, kik azzal eddig birtanak. – B. PRÉNYI azt tagadta s csak határt lát vonva az önkénynek, még pedig olyat, mellyet felsőbb rendeletek eddig is parancsoltak. – A KŐRÖSI FŐISPÁNY emlité, hogy a kisebb politialis kihágásokat büntető hatalom a földesurtól egészen elvétetik. – De UGOCSA FŐISPÁNYA ismétlé, hogy ez a hatalom az, mellyet örökké bitorlottnak s törvénytelennek fog tartani. – Keblének érzelme azomban viszhangra nem talált, s a törvény czikkely félrevettetett.
Az e tárgyban javasolt tc. tervezetét l.: Iratok. VI. köt. 48.
Uo. 49. kk.
Korábbi elutasító érvelésüket l. uo. 72. kk.
A korábbi főrendi vitát l. előbb, 280. kk.
Ezután a nyilvános örökösödésről szóló t. cz.* lőn felvéve, mellynek 8-ik §-ra nézve, t. i. az erőtlen és helytelen végrendelések esetében mennyire legyen törvény utján eszközlendő erőtlenités előtt helye a rövid uton való örökösödésnek? még sincs meg az egyeség.
L.: Iratok. VI. köt. 50. kk.
Az executionalis törvény* némi vitatás után az excerpták sorába felvétetni határoztatott, s a Regn[icolaris] Deputa[ti]o véleményéveli összehasonlitás* tekintetéből a részletes vitatás január 2-ára halasztatott, mikoron is némelly módositással, s a becsü iránti rendszabás bővitésével e t. ez. főbb elveiben elfogadtatott.*
Uo. 52. kk.
Vö. a 210. o. 38. jegyzetével.
A tárgyalt excerptákkal kapcsolatos második főrendi választ l.: Iratok. VI. köt. 166. kk.
KK és RR december 31-én felvették a diaeta bérekesztése felőli legutóbbi kir. választ,* s arra azt, hogy különösen válaszolni nem fognak köz akarattal elhatározák; abban is csaknem köz volt a vélemény, hogy a garantiakép visszatartóztatni kivánt urbért kivéve, a többi tárgyakat egyenként is készek ugyan felküldeni, nehogy a diaeta bérekesztésének vádja a Rket terhelje, de a természet szerint csak egyedül magyar nyelven. – Azonban a többség szavazat utján mindent ami készen van, s amint elkészül, név szerint az úrbért is (de egészen csak magyarul) többeknek, ellenkező véleménye ellen felküldetni határozá.
Uo. 120. kk.
Január 2-án többek között Pest v[árme]gyének abbéli sérelmes feladása, hogy nemes Bod János pesti ügyvéd, felségsértési gyanu ürügye alatt elfogadtatott, s idézés, védelem, birói itélet nélkül 10 hónapig fogva tartatott, s akkor aztán eleresztetett, – akként lőn elfogadva, hogy Ő Felségétől a feladó, elfogó, s a dologban részt vett személyek ellen nyomozás, ennek nyomán pedig a vétkeseknek kemény megfenyitése sürgettessék.*
Az ügy részleteit olv. a következő számban.
