b) Kerületi ülés Pozsony város kérelméről a szállások iránt, – továbbá hogy a készen lévő tárgyak de csak magyar nyelven felterje…
b)
Kerületi ülés Pozsony város kérelméről a szállások iránt, – továbbá hogy a készen lévő tárgyak de csak magyar nyelven felterjesztessenek.
Kerületi ülés Pozsony város kérelméről a szállások iránt, – továbbá hogy a készen lévő tárgyak de csak magyar nyelven felterjesztessenek.
A KK és RR december 30-án kerületi ülést tartottak Becsky és Justh elnökségök alatt.
Felvétetett Pozsony városának esedezése, mellyben a több évekre terjedni szokott országgyülések alatti ingyen szállások adásából eredő, s a ház birtokosok nagyobb részét végromlásba döntő sulyos sérelmét illő kárpótlással orvosoltatni kéri, előlépésül országos küldöttséget javalván rendeltetni, melly a diaetalis ingyen szállások bérét igazságos becsü mellett meghatározza. Az esedezés támogató okai röviden ezekben pontosulnak:
1. Egyes polgár tulajdonát szükség esetében a status számára el lehet ugyan venni, de csak teljes kárpótlás mellett. Ez a kisajátitásnak mulhatatlan feltétele, másként nincs birtoki bátorság a statusban.
2. Az egész haza dolgairól intézkedő országgyülés költségeit az egész haza tartozik viselni. Egy városra vagy annak egyes polgáraira az egész ország terhét kártalanitás nélkül, igazságal róvni nem lehet.
3. Nincs törvény, melly az ingyen szállásadást parancsolná. A Rákosrul városokba vitt hajdani diaeták csak napokig, hetekig tartottak, ily rövid időtül bért kivánni a magyar vendégszeretés nem engedé, és ez a szokás eredete. Most már évekig tart az országgyülése, és sokan családjaikkal jövén fel, a kivánatok is nagyon megszaporodtak.
4. Az 1608-ki diaetára küldött Sopron városi követ napkönyvével bizonyitja az esedező város, hogy akkoron a követek szállásbért fizettek.
5. Az ellenkező szokás örökké nem kötelezhet, mert ellenkezik az isteni igazság örök elveivel.
6. Az sem áll ellent, hogy azért kell ingyen szállást adni, mert a fogyasztás a város javára szaporodik országgyülésekor. Mert ebből az következnék hogy minden fogyasztó ingyen szállást követelhet, s az utban levő követeknek a fogadósok is ingyen szállást adni tartoznak. – Aztán
7. az országgyülés miatt a városnak mint moralis testnek pénztára, jövedelme nem szaporodik, – ellenben kiadásai, a tisztaság, kövelet, világitás, diszlet, kényelem eszközlése tekintetében nevekednek, pedig a város a franczia beütések s természeti viszontagságok miatt ugyis adóságba van merülve. – Továbbá a házbirtokosokra nézve a város ily számvetést teszen: A diaetalis szállások 2324 szobára, 580 konyhára, 140 istállóra, 102 kocsiszinre mennek. Ezeknek évenkénti bérét mint valódi veszteséget 120.000 pengő ftra teszi, melly kárt 700 háztulajdonos viseli. Hozzájárul, hogy országgyülés alatt a katonai szállás adás terhe 24.000 pengő ftal szaporodott évenként. – Ellenben feltéve, hogy a követek minden diurnumaikat itt költik, s a fő RR mégegyszer annyit költenek, a megszaporodott pénzkerengést 1.600.000 pengő ftra teszi, s innen 64.000 p. ft. veszteséget számol, a háztulajdonosok kárára, kik ezen felül ama nyereségben sem részesülnek. – Ezek az esedezés támogatására felhozott főbb okok.*
Pozsony városa nyomtatott, terjedelmes folyamodványát l.: OL, Nádori lt. Extraser. 1835. CXI. sz.
NAGY PÁL tagadhatatlannak vélte, hogy habár világos régi törvényben gyökereztetnék is a diaetalis ingyen szállásadás kötelessége, idő jártával mégis annyira megváltoztak a körülmények, miszerint a RR igazságszeretetéről fel sem tehetni, hogy az ilyes kötelességhez mostanra, de kivált jövendőre szorosan ragaszkodnának. A szólló követ igen sok háztulajdonost ismer Pozsonyban, kinek háza bérén kivül más keresete nincs, s kire e szerint a diaeta ittlétéből semmiféle nyereség nem háramlik. Tud olyakat is, kik a jövő diaeta bizontalan ideje miatt szállásaikat 1825 óta, diaetán kivül is kiadni nem tudták, tud árvákat, özvegyeket, kik e miatt koldusbotra jutottak. Ily igazságtalansághoz azon országos RR nem ragaszkodhatnak, kik Pest városának a hidért is kárpótlást szavaztak.* – Azonban mégis ugy tartja, hogy e teher sokban enyhülne, ha magában a városban a visszaélések nem uralkodnának, s a felosztás egyenlő lenne. De tudjuk, hogy a legvagyonosabb házbirtokosok, mágnások, magistratus tagjai, s a t. részint az udvari szállások, részint az egy két napi parádéra megjelenő, s aztán szerte szállongó regalisták szállásainak ürügye alatt ezen teher alól kibúnak, s a legügyefogyottabb osztály leginkább terheltetik. Jövendőre tehát legszükségesbnek véli, hogy a szállások dolga a főlovásznak önkényére ne bízassék, hanem országos küldöttség béfolyásával intéztessék el, s akik csak ugy mulatságból jőnek ide egy pár napra, (mint a regalisták többnyire, s mások is, mint p. o. a csornai prépost, kit alig láttunk 3 esztendő alatt háromszor, de azért a szállását állandóan megtartja) azok szállást ne kapjanak. Ily elrendelés után méltónak itéli, hogy akik nemcsak puszta névvel, de valódilag viselik a szállásadás terhét, valami kárpótlást kapjanak, s mivel most, midőn a nemesség a napidijak fizetését elvállalta, nem igen reménlhetni, hogy ezen terhet is el fogják a küldők vállalni, (ámbár bizony a méltányos illetőséget egy megye sem érezné) a szónok ugy vélekedik, hogy a felemelt só árából lehetne némi jutalmat adni azoknak, kik az országos küldöttség vizsgálata szerint arra valósággal érdemesek.
Vö. a pest-budai állandó hídról készített törvénytervezet 6. §-ával: Iratok. VI. köt. 100.
JUSTH mint elnök ugy vélekedett, hogy fizetési teher elvállalása forogván kérdésben, elhatározó lépést a RR nehezen tehetnek, mielőtt a dolgot küldőikkel közlenék.
BŐTHY ezt maga is igaznak itélte; ugy vélekedett mindazáltal, hogy az összeirás és körülményes vizsgálat végett előlegesen ki lehetne a küldöttséget rendelni. Ez a küldők akaratját semmi tekintetben sem praeoccupálná. Egyébiránt akárhová fog is majd idővel a többség határozata kiütni, annyit mindenesetre előre megjegyezhetni vél, hogy valamint egyrészről magános véleménye szerint az esedezésben sok igazságot lát, ugy másrészről olyan oldala is van a folyamodásnak, ami az ország Rendeit egyáltallában nem illetheti. Érti a katonaságot. Ennek országgyülés alatt megszaporitására szükség teljességel nem lehet, mert az ország Rendei hazájokban magokat álgyuk és szuronyok nélkül is tökéletesen biztosoknak érzik, s ugy oltalomra, mint őrizetre nincs szükségök. Sőt valóban igen sok tekintetnél fogva illetlen a katonaságnak országgyülés helyére összecsőditése. Ez tehát az ország Rendeit semmi esetre nem érdekelheti. Ha valaki olly hiú, hogy kapuja előtt egyáltalában granatiros őröket akar szemlélni, – ő lássa, ezeknek szállását az ország fizetni teljességel nem fogja.
DUBRAVICZKY a küldöttség kirendelése iránt egyetért, egyébiránt jövendőre nézve kivánná, hogy a dolog világos törvénnyel intéztessék el, még pedig átallánosan. Nem is tart azokkal, kik a szállásbér fizetését csak azon esetre akarnák elvállalni, ha a diaeta Pesten fog tartatni. Ezt ugyan az ország méltán sürgeti, és senki annak jobban nem örvend, mint épen a szólló követ megyéje, de azért egyenesen megvallja, hogy ami Pestre igazságos, Pozsonyra is az.
BEZERÉDY örvendve szemlélé, miképen az esedezés igazsága ellen szó sem tétetik; azért röviden csak arra kivánta a Rket figyelmeztetni, miképen ha ezt megtagadnák, sérelmeiknek orvoslása ellen igen erős gyámokat szolgáltatnának. Mert aki maga nem akar lenni igazságos, az mástól sem kivánhat igazságot. Már pedig lehetetlen, hogy lenne ember, aki el nem ismerné, miképen az egész ország szükségét egyetlen egy város, s annak egyes szegény lakosi nem viselhetik.
HERTELENDY MIKSA előre bocsátá, hogy ő ugyan igen könnyen szavazhatna fizetésre, miután a főlovászmester önkényes rossz rendelkezése miatt illendő szállást nem kaphatván, pénzen volt kéntelen bérleni. Azonban a só felemelt árának kárpótlási fundusul kijelelésében meg nem egyezhet, mert épp ez országgyülésen mondották ki a RR, miképen ezen különben is más közczélokra irányzott fundusból a törvényhatóságoknak sófogyasztási arányban kell részesülniök.* Már pedig igy például Torna vármegye csak oly részt kapna, mint Torontál vagy Bihar. Ő tehát küldői szándékát megelőzni nem akarja, s az elnök kijelentését pártolja.
A határozatot az ápr. 1-i kerületi ülésben hozták a rendek. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. IV. köt. 306. kk.
Ezt felkiáltás igenlé, s igy végzéssé lőn, hogy a RR most még e kérdés eldöntésébe nem bocsájtkoznak.
Már előbbi levelemben emlitém, hogy ezután a Ludoviceum és Nemzeti Muzeum iránti számadásnak és hivatalos jelentésnek megvisgálására küldöttség rendeltetett, név szerint az, melly a sérelmi törvényczikkelyek szerkesztésére volt kiküldve, s ezen munkáját már bevégezte.*
Vö. előbb, 339. o.
Végre kérdésbe tétetett, hogy miután az urbéri felirás végső pontja, melly a diaeta bérekesztésének feltételeiről szóll, már a legközelebbi repraesentatio által Ő Felségéhez felküldetett,* s reá kir. válasz is érkezett* meg kivánják e azt a RR tartani, vagy pedig a közbejött körülményekhez képest modósitandják? – A RR azt végezték, hogy erről majd akkor fognak intézkedni, ha a legújabb kir. választ felveszik.
Az ti. hogy a rendek addig nem nyugszanak meg az országgyűlés eloszlatásában, míg az 1790: 13. tc.-nek a király eleget nem tesz és a szept. 21-i feliratba foglalt feltételeket nem teljesíti. Vö.: Iratok. VI. köt. 88.
Uo. 121. kk.
Ezután a KK és RRnél is országos ülés volt, mellyben az előleges sérelmek némelly pontjaira szerkeztetett törvényczikkelyek megvisgáltattak, s kevés javitással helybenhagyattak.*
Az ülésen főleg a correlatiókról készült törvénycikkel foglalkoztak. Vö.: Jegyzőkönyv. XIII. köt. 270. kk.
December 31-én 1835.
Ujesztendei tisztelkedések a két táblán s két tábla közt. – A Rket a PERSONALIS idvezlé. Felelt a RR nevében NÉMETH esztergomi kanonok, ki egyszersmind szónoka volt a fő RR megköszöntésére rendelt küldöttségnek is. – A Fő RRhez az ORSZÁGBIRÁJA szóllott, s nevökben VURUM püspök válaszolt. – A statusokhoz utasitott küldöttségnek SCITOVSZKY püspök volt szónoka, kit igen ékes és szives magyar szónoklatáért tartós éljen! kisért ki a teremből. – A Főherczeg Nádorhoz is országos küldöttség menend, megvinni az ország Rendeinek jókivánásit, s a köz sajnálkozást még is tartó betegsége felett.*
Az üdvözlésekről beszámoló naplót l. uo. 273. kk.
