a) Előbbi levélből elmaradott excerpták 4-ed izben a RRnél.
a)
Előbbi levélből elmaradott excerpták 4-ed izben a RRnél.
Előbbi levélből elmaradott excerpták 4-ed izben a RRnél.
Azon ujabb érdekü tárgyak, mellyekről utóbbi levelemben terjedékenyen szóllottam; a napok sorával lépést tartani nem engedtek. Ezen elmaradást amennyire lehet jelenleg pótolni igyekszem.
1836 januar 27-én, mig a főrendeknél a Buda–Pesti álló hid tárgya forgott szőnyegen, a KK és RR Palóczy és Fekete elnökségök alatt tartott kerületi ülésökben a kiszemelt tárgyakkal foglalatoskodtak, tanácskozásba vévén a főRRnek ezekről harmadik viszonizenetét.* Istennek hála több idveséges törvények iránt megvan már az egyésség, de a dézmának, tisztviselők büntetőhatóságának, a perek diaéta alatti folyamatának, s a porták kiegyenlitésének fontos tárgyában a főRR hozájárultának maiglan sem örvendhetünk.
L.: Iratok. VI. köt. 210. kk.
Ami a dézmát illeti, NOSZLOPY megvallá ugyan, hogy nincs ok a főRR izenetében; mellyet megczáfolni igen könnyü nem volna, és nagyon csudálkozik, hogy azon főRR, kik a nemes kézen lévő jobbágytelkek adóztatása kérdésénél igazságosnak kiáltották, hogy a törvény oltalma alatt kötött szerződések az adófizetéstől azon nemes társainkat fel ne mentsék, kik adótuli mentség feltétele mellett szerezték ekkorig jobbágy telkeiket,* most midőn a duzsgazdag Egyházi Rendről, s a praearendationalis alkukötések erejével a szegény adózó népet kétszeresen terhelő nagy urakról van szó, bármit kivánjon is az igazság, bármennyire unszoljon is a szükség s közjó tekintete, tulajdon azon elvet már nem követik, s a RR jótékony rendelkezésének ellenében a szerződések szentségét emlegetik.* Midőn azonban e részbeni csalatkozását kijelentené, és saját nézeteivel továbbá is a RR szerkesztésénél maradna, tekintvén mindazáltal a főRR hajthatatlan ellenkezésére, s azon ohajtástól vezéreltetvén, hogy az adózó népet olly sulyosan érdeklő dézma tárgyában, ha már jelenleg mindent el nem érhetünk, legalább valami enyhitést vigyünk haza: kéri a RRkét; próbáljanak még egy lépéssel közeliteni, álljanak el most a természetbeni dézmálás-megváltására kénszeritéstől s maradjanak az excerpták elrendezésekor Bernáth által tett, és Deák által szerkesztésbe foglalt végzésöknél. (Ebben csak annyi foglaltatik, hogy a kilenczedre nézve, ugy a bészedés módjáról, mint az egyezéseknek a törvényhatóságók általi előmozditásáról az urbéri 4-ik t. czikkelyben tett rendszabások a tizedre is kiterjesztetnek, s a praearendatio megszüntetik, és az eddig kötött váltsági szerződések a tizedet adókra átruháztatnak. Ez volt t. i. az eredeti unghi inditvány, mellyet Deák stylusba is foglalt, midőn azomban a RR első alkalommal e felett tanácskoznának; Balogh inditványt tőn, hogy a rendelkezés ne legyen particularis, hanem terjesztessék ki a természetbeni dézmálás átalános megszüntetésére; amit a RR el is fogadtak, s a megváltást először minden telektől 2 ftra határozták, később tiz esztendei közép árra, administrationalis költségek fejében 40 percentum lehuzásával módositották.* És ez a dolognak jelen állása.) NOSZLOPY tehát ugy tartván, hogy jobb valamit mint semmit elérni, az ugynevezett zalai szerkesztést, (mellyet azonban Zalának folyvást a RR szerkesztésére szavazó követei nem pártoltak,) újólag felmelegitette, mert meg volt győződve, hogy ha csak ez keresztül menne is, felérné az urbérbani minden materialis engedélyekkel; azt pedig csak nem hihette, hogy a főRR még ezt is ellenzenék.
A főrendek okt. 26-i ülésükben fejtették ki erre a kérdésre vonatkozó nézeteiket. L. előbb, 155. kk.
A főrendek válaszukban „figyelmetessé tették … a Karokat és Rendeket arra, hogy törvényjavallatuk, … a tizednek természetben való megvételét voltaképpen eltörülvén, ahelyett egy puszta önkényen alapult megváltó bért határoz, és ennek következtében a törvény oltalma alatt kötött szerződéseket rögtön felbontja …” L.: Iratok. VI. köt. 210.
Az ismertetett vitákat és végzéseket l. előbb, 217. kk.
BORCSICZKY nem képes a főRRnek azon ellenkezését, miszerint a dézmáról rendelkezni teljességgel nem akarnak, másképp megfogni, mint ugy: hogy megbánták az uri kilenczedről tett végzéshezi járulásokat,* s ezen az uton akarnák annak minden jótékonyságát kijátszani. Mert hiszen ha köteles lesz is a földesur a 9-edet harmad nap alatt bészedni, de a praearendationalis szerződéseknél fogva szintén legnagyobb részben általok szedett, s hasonló rendelkezés alá vonni ellenzett tized miatt a szegény jobbágynak gabonakeresztjei csakugyan a mezőn rothadnak, ugy az első rendbeli jótékonyságnak is egészen vége van. A legelsőbi javallatnak azt vetették ellene, hogy önkényen épül a 2 ftra határozott váltság. Erre sokat lehetett volna mondani, mert ha a törvény által fel nem emelhetőknek rendelt 1647 előtti szerződések vétetnek alapul. a számvetésben, kétségkivül 2 ftra sem ütne a váltságbér. A RR azonban jelét akarván adni, miképen mindenféle józan javaslatra készek, csakhogy a népen segithessenek, elállottak a két fttól, s tiz évi közép számvetést fogadtak el, a természetbeni tizedelésel járó gazdálkodási költségek megszüntetése fejében száztól negyvenet a legméltányosban levonván. De a főRRnek ez sem tetszik, s ha megfontoljuk, miket kezdenek a szerződések szentségéről emlegetni, alkalmasint előre láthatjuk, hogy a veszprémi módositást* sem fogadják el. A szónok azonban némi hozzátétellel csak azért is kész Noszlopyval kezet fogni, hogy jelét adjuk, miképen a RR minden rationabilis utat módot megpróbáltak, de a főRR, és különösen az Egyházi Rend, melly a maga jövedelmeit Isten és vallás törvénye szerint egészen a szegényeknek adni tartoznék, ellenkezésökben nem tágitottak. Ezáltal, reméli a szónok, elérjük hogy azon megyék száma, mellyek a tizednek minden váltság nélküli eltörlésére szavaztak,* 18-ról a jövő diaetán 38-ra szaporodik, s akkor aztán magának tulajdonitsa az Egyházi Rend, ha nem 2 ftot, de semmit sem kap.
L.: Iratok. V. köt. 121. kk.
Noszlopy előbbi indítványát.
A szavazást l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 446.
BERNÁTH is kész volt a veszprémi inditványhoz járulni, azon világos megjegyzéssel, hogy ha a főRR vagy a kormány ezt sem fogadnák el, ugy az ő küldői illy aprólékos módositgatásokkal többé nem fognak vesződni, hanem általános eltörlést sürgetendenek.
Ellenben SZOMBATHELYI, BEÖTHY, LUKA és mások nem láthatták át, hogy azon gyenge okok miatt, mellyeket magok a módositást kivánók is nagyon könnyen czáfolhatóknak vallottak, mikép lehetne a RRnek végzéseiktől elállaniok, s miként volna tanácsos örökös módositásokkal ingatagságot mutatni az állhatatosságban, mellyben e tábla legfőbb erejének kell állani. Ha a törvény engedte praearendationalis szerződéseket megszüntetni lehet, amint nemcsak lehet, sőt Isten és ember igazsága szerint meg is kell, miért ne lehetne s ne kellene a természetbeni tizedadást is váltságra változtatni? Az okok mind a kettőre egyenlőn állanak, s ha igaz az, hogy ezen minden tekintetben káros és gyülöletes adónak leggyülöletesb része a természetben adásban áll, valóban össze nem lehetne a nép iránti tartozó gondossággal egyeztetni, hogy a tizedről intézkedvén, épp azon polgári társainkat hagyjuk gondoskodás nélkül, kik annak legnyomasztóbb sulyát viselvén, orvoslást legméltóbban követelhetnek. Nem állhat itt ellent a rendszeres pertractationak nem kevésbé unalmas, mint 45 évi szomoru tapasztalás szerint vajmi kártékony ellenvetése is.* Az adózás kérdése egyike azoknak, mellyek leginkább megkivánni látszatnak a systematica rendelkezést, mégis a főRR adtak reá első okot; hogy a T. t. cz. per excerpta is megalkottatik, mert nélküle az usufructuatio engedélye csonkán maradna. Ha ezt lehetett tenni, kell a dézmáról is intézkedni, mert e nélkül viszont a kilenczedet tárgyazó rendelkezés állna félszegen, s ha ezt tenni mulhatatlanul kell, nincs ok, melly javasolná, hogy csak egy részben, s épen a legsulyosabban szenvedőket nem enyhitve intézkedjünk. A szólló követek nem akarják országgyülésünkre a közvéleménynek azon méltó szemrehányását háritva látni, hogy midőn a szegény jobbágy nemes érdeke forgott csak kérdésben, akkor nem késett megtenni, mit a többség jónak s igazságosnak itélt, ellenben midőn a dúzs Egyházi Rend, s gazdag földesurak érdekébe vágna a legigazságosb intézet, akkor a systematicus tanácskozás örve alatt a régi rossznál maradott, s bármiként kiáltott is segedelemért a népnek nyomasztó szüksége, vagy éppen nem, vagy csak ugy rendelkezett, hogy intézeteiből adózó polgártársaink legnagyobb, leginkább szenvedő részére semmi haszon sem háramlik. Ezeknél fogva az elébbi szerkesztésnél maradtak. – BŐTHY különösen kijelenté, hogy a veszprémi módositásból megyéjére semmi haszon sem háramlanék, s megyéjének adózó népe alkalmasint maga gondoskodnék magáról, és amint eddig nem adott tizedet, jövendőben sem adna. Gondolják meg a RR, hogy ez mire vezethet. Nálunk Istennek hálá a tizedszedők nem támaszkodhatnak katonai erőre, mint Irlandban,* mert itt törvényes ut van a tizedet megtagadók ellen kiszabva. A decimalis perek 20–30 évig is folynak, ha végre ennyi időkrül egyszerre tartoznék a nép fizetni, egész megyék semmivé lesznek. Illő hogy a RR ezen szomoru jövendőnek elejét vegyék. – FRIM ugyan úgy vélekedett, hogy ezen rossznak tovább harapódzását, az uri kilenczedre is kiterjedését, ép a veszprémi javallat szerint, a törvényhatóságok közbenjárásával kötendő szabad egyezések utján lehet legsikeresebben meggátolni. A RR azonban, 2 megye jelen nem lévén, 5 pedig nem szavazván 24 voxal 19 ellen előbbi szerkesztésöknél maradtak.
Ti. az a kívánság, hogy csak a Rendszeres Munkálatok keretén belül, a polgári törvénykönyv egészének tárgyalásakor döntsék majd el ezt a kérdést is.
Vö. a 219. o. 13. jegyzetével.
A tisztviselők büntető hatóságának korlátjairól szólló t. czikkelyt a főRR leginkább azon oknál fogva vétették el, mert a földesurak politialis büntető hatóságát eltörli, s a helybeli biráknak sem adván e részben hatalmat, a kisebb, mindennapi kicsapongásokat büntetlen féktelenségre hagyatva lenni gondolják.
BEZERÉDY, PÁZMÁNDY, KUBINYI, SOMSICS, DEÁK és BŐTHY a RR végzésének megtartását védelmezék. A büntető hatalom az összes status tulajdona, azt tehát senki más nem gyakorolhatja polgártársai felett, mint a statusnak azon szolgái, kiket e végett megbizott. Ha hát a főRR olly igen szeretik a mogyoró pálczát földesúri jusnak tartani, mutassanak törvényt, minél fogva a földesurak politialis tisztviselőkké tétettek, vagy pedig büntető hatalommal felruháztattak? Zsigmondnak erővel idefacsart törvénye azonban inkább ellenök, mint mellettük szóll, mert az világosan és nyilván kimondja, hogy a büntető hatalmat csak azon földesurak gyakorolhatják, kik pallos jusával birnak.* Hogy még ezek sem büntethetnek önkény szerint szabadon, hanem csak úriszék által, s a törvénynek rendes módja szerint, azt emliteni sem szükség; elég az, hogy e törvénynél fogva a f[öldes]úr büntetési hatóságának a jus gladii mulhatatlan feltétele. Miként lehetne tehát e törvényből kivonni, hogy a politialis büntető hatalom minden f[öldes]urnak tulajdona? Vagy hol van a határvonal, melly az ő követelt biróságukra tartozó kicsapongásokat a vérhatalom keze alá tartozóktól elkülönözné? Már pedig magok sem merik a főRR vitatni, hogy ilyes büntető hatalommal a földesurak átaljában birnának. De talán a szenvedelmesen szeretett Jus Consvetudinarium az, mellynek adományából gondolják a főRR, hogy a földesurak a status legfőbb tulajdonát, a büntető hatalmat továbbá is bitangolhatják? A szólló követek fájdalom! sokkal inkább ismerik az önkénynek mindazon nemeit, mellyet a polgári jusokból kitagadott jobbágyi karzat felett a büszke várak kevély birtokosai, s az ő palástjok alatt durva tisztek s nyomorult poroszlók üzhettek, és sokkal inkább képesek érezni a moralis hatást, mellyet ily bitangolt bánásmód a dolgok sorába lealacsonyitott népnek hallgatva türő s panaszkodni sem merő szolgai lelkében táplálni szokott, mintsem hogy tagadhatnák, miképen azon viszaélés, mellyet a főrendek jusnak szeretnek tartani, itt ott büntetlenül is divatozhatott, de hogy ez törvényes erejü szokásnak vétethetnék, vagy csak azt is, hogy átalános lenne, kereken tagadják. S e részben bátran el merik mondani; hogy a RR mellett harczol a gyakorlatnak szorgosan megvizsgált jobb oldala, s e bitorlott önkényt, törvényes hatalom fokára sem törvény, sem országos elismerés, még azon boldogtalan időkben sem emelte, midőn az ur minden, a jobbágy pedig semmi sem volt, s csak dolognak, lelketlen szerszámnak tekinteték. És valóban igen balul értik a főRR az időnek jeleit, nem vetettek figyelmes tekintetet arra, miként szelidültek az önkény s durva büntetések enyhültével az erkölcsök, nem vették észre, minő állást vivott ki magának a felvilágosodás terjedtével az emberiség, ha azt gondolják hogy azon önkényes hatalmat, mellyet a földesurnak még a sötét közép századok törvényei sem adtak meg, a XIX-ik században fogják törvényes erőre emelhetni, vagy azt vélik, hogy ilynemű czélzataikban velük a RR táblája kezet fog. De honnan is került a főrendeknek ezen gondolatuk? Hiszen a systematicus munkákban dolgozó országos küldöttség, mellyben a főRR olly igen nagy részt vettek, ilyes büntető hatalmat a földesuraknak szintén nem tulajdonit!* Hiszen Ő Felségének a tisztviselők büntető hatóságáróli közparancsa,* mellynek emberi józan intézkedését a KK és RR most törvényesitni akarják, ilyes földesuri hatalomrul szintén semmit sem tud!! S még nem hallottuk, hogy a felsőbb rendeleteket, ha hibásak s törvénytelenek is, olly igen védni szokott főRR kikeltek volna ezen királyi intézvény ellen valaha!! Igenis nem tulajdonitott ezen körparancs, nem javalt adatni az országos küldöttség politialis büntető hatóságot a földesuraknak, s ezt máskép nem is tehette. Mert miután a büntető hatalom, mint statusi összes tulajdon a közrend s bátorság fenntartásának czélján alapul, természetes, hogy azzal kötelességnek is kell viszonyban állani. És innen ered ama felelősség, mellyel a köztisztviselők, a status ezen hatalmának depositáriusai, valamint egyéb, ugy e részbeli eljárásokrul is tartoznak, és a büntetés, melly kötelességök elmulasztásáért reájok háramolhatik. Miként is lehetne tehát a büntető hatalmat olly kezek közt csak képzelni is, mellyeken kötelesség nem fekszik, s mellyek büntethetnének, ha kedvök, szeszélyök ugy hozná magával, s önkényt gyakorolhatnának magok, vagy syntaxist is alig végzett ispányaik* által, becsületes honpolgárok felett, de büntető kötelességük nem lenne, s ahhoz kötött felelősséget nem ismernének. Hát ez volna a statusnak, ez a büntető hatalomnak czélzata? Vagy megegyeznék a törvényhozási gondoskodás képzetével, ily nagy tekintetű jusnak gyakorlatát, ily fontos kötelességnek teljesitését egy átallános osztályra bizni, mellynek egyes tagjairól nemcsak nem tudhatja előre, ha alkalmatosak e a büntető biráskodás tisztére, sőt lehetetlen nem tudnia, miképen igen sok tagjai arra egyáltalában alkalmatlanok? De azt mondják a fő RR, sok nehézség van a dologban. Azonban ha ugy volna is, minő kötelesség háramlik innen a törvényhozóra? Az e, hogy nehézségek miatt hagyja villogni milliók vállai felett az önkény pálczáját, hagyja fetrengeni azon félbaromiságban a népet, mellybe a bot systema sodrotta, s mellyből felemelkedni, ez a rendszer soha sem engedi, vagy pedig hogy igyekezzék elháritani a nehézségeket? Mivel van több nehézség összekötve, mint a rabszolgaság eltörlésével, s lehet e ember közöttünk, ki azt mégis ne óhajtaná? De nem a rémkép álmodott nehezségek vezérlik itt ellenzésre a főrendeket, mert hiszen azoknak rendőrzőleg büntető hatóságát, kik azzal ekkorig is törvény szerint egyedül birtanak, a RR javallata el nem veszi, csak korlátokat szab neki. Más fekszik a dologban. Istennek hálá, az urbéri 7-ik t. czikkelyben sok küzdések után kimondatott az elv, hogy a jobbágy személye felett önkény nem uralkodhatik, a földesurak, tisztek és poroszlók kezéből az urbarialis bot kiragadtatott.* Mindezekben a fő RR is, a kormány is megegyezett. Itt tehát már a pálcza, korbács authoritásnak vége van. De ha most a fő RR elvei elfogadtatnának, akkor a jobbágyság világosan kijátszatnék. A földesuri tisztek s durva hajduk urbarialis bot helyett politialis pálczát szoritanának markaikba, s az eltörülve vélt önkény más szin alatt még sokkal sulyosabban uralkodnék. Sulyosabban, mert az urbéri önkénynek, bár az egykor Bars követe által olly szépen festett patriarchalis hatalmon alapult,* maga M[aria] Theresia urbarioma is már némileg korlátot szabott, de a semmi törvényen nem alapuló politialis büntető hatóság az önkéj egész mesztelenségében állana. Isten őrizz, hogy ez megtörténjék, Isten őrizz, hogy a hajdani VIII-ik t. cz. hajótöréséből megmentett, s a VII-ik czikkelybe tett elvet* a KK és RR megtagadják, és amit egy kézzel a jobbágyságnak adtanak, másikkal kétszeresen elvegyék. De hogy ez ne történjék, szükség törvényjavaslatukhoz hajthatatlan állhatatossággal ragaszkodniok. És ragaszkodtak is RR közértelmileg. – Hogy azonban a kisebb kihágások rögtöni megbüntetésének szükségétől vett ellenvetés megszünjék, és az se mondhassék, hogy az eltörlött régi rendszer helyébe uj intézet nem szabatik, BEZERÉDY és PÁZMÁNDY inditványára szavazat nélkül elfogadtatott, hogy „a rendezett magistratussal biró kiváltságolt helységek tanácsai, s mindazon helységeké, mellyeket a megye ezen hatóságra alkalmatosaknak itél, olly korlátok között s olly vétségekben, mint a szolgabirák, büntethessenek, annak rendjéről pontos jegyzőkönyvet vinni szintén köteleztetvén”.
Vö. a 374. o. 12. jegyzetével. – A pallosjogról Zsigmond II. dekrétumának 5. cikkelye szól.
A jogügyi operátum IV. részének (Codex de delictis eorumque poenis) III. fejezete tartalmazta a nem bűnügyi, hanem közrendészeti jellegű ügyek büntetéséről szóló törvénycikk-tervezeteket. Ennek 8. tc.-e határozta meg, hogy az ilyen jellegű ügyekben milyen bíróságok illetékesek. Eszerint az ilyen természetű perek a megyei törvényszék előtt kezdődnek, a nemesek és honoratiorok ellen tiszti ügyész közbejöttével, nemtelenek ellen sommás úton, fenntartva a városi törvényszék hatóságát is. A tc. csak néhány külön megjelölt esetre tartotta fenn a pallosjoggal rendelkező uradalmak büntető hatóságát. (Vö. Opinio excelsae regnicolaris deputationis … circa objecta ad Deputationem Juridicam relata. 371. kk.)
Vö. a 374. o. 13. jegyzetével.
A syntaxis (mondattan) a legalsóbb fokú iskolák – a falusi és városi népiskolák – tananyaga volt.
Azzal az intézkedéssel ti., hogy a földesúr és jobbágya közötti ügyben a földesúr vagy tisztjei nem elnökölhetnek, s közbírák sem lehetnek. Vö. az úrbéri VII. tc. bevezetésével: Iratok. V. köt. 143. kk.
Az emlékezetes beszédet Tarnóczy tartotta az 1833. okt. 30-i országos ülésben, az úriszék vitája kapcsán. Vö. Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 342., Jegyzőkönyv. V. köt. 354. kk.
„Hogy a jobbágyok ugy öszvesen, mint külön külön minden tekintetben, és igy földesuraik eránti viszonyaikban is, minden önkénytől menttek, s vagyonaikra és személyeikre nézve voltaképen biztositottak legyenek” stb. A jobbágy személyes és vagyoni biztonságának elvét az elbukott VIII. tc.-ből a VII. tc. 5. §-ának bevezetésébe átmentő vitákat l.: Országgyűlési Tudósítások. IV. köt. 94. kk.
Egyébiránt a t. cz. egészen megállott. Egyéb inditványok, p. o. SZÉLL s PFANSCHMID azon kivánsága, hogy a szolga cselédek, ezen törvény rendelete alá ne essenek, leginkább BŐTHY ellenzésére, – aki nagy méltatlanságnak mondotta, hogy akik sorsuk mostohaságától embertársuk háta megé helyeztődvén, annak szeszélyes önkényét is alig állhatják, még büntető vesszeje alatt is görnyedjenek, – ezen inditvány mondom, némelly másokkal együtt elmellőztetett.
Végre a pereknek jövő országgyülés alatt a felsőbb biróságok előtti folytatására nézve BEZERÉDY, MARCZIBÁNYI, FEKETE megmutogatván, hogy a főRR által felhozott gyakorlati nehézségek éppen nem elhárithatatlanok, – a porták ideiglenes kiegyenlitése tárgyában pedig SZALOPEK a Horvátország portái felől tett javaslatnak czáfolhatlan igazságát még egyszer kifejtegetvén; a RR mind a kettőre nézve előbbi végzésöknél maradtak, az utóbbi emlitett tárgy iránt kijelentvén, hogy midőn a fő RR ellenzik, hogy a Főherczeg Nádor azon tudomását, mellyel az egész ország körülményiről bir, a kapcsolt részekre nézve az adó kivetésében igazság szerint használhassa, egyszersmind Ő cs. kir. Herczegsége hatóságát azon részek iránt, mellyek a külső s belső bátorság fenntartására, közigazgatásra, minden jótétemények használatára, s igy a terhek viselésére nézve is az ország több törvényhatóságival együtt egy hazát képeznek, a M[éltósá]gos FőRR nem kevéssé korlátozzák és gyengitik.*
Izenetüket l.: Iratok. VI. köt. 223. kk.
