c) Az adó tárgya mind a két tábla országos üléseiben.
c)
Az adó tárgya mind a két tábla országos üléseiben.
Az adó tárgya mind a két tábla országos üléseiben.
Mindezen inditványok azonban többséget nem nyervén, az adórul készült kerületi izenet* pontonként tanácskozásba vétetett.
L.: Iratok. VI. köt. 355. kk
A 3.800.000 ftban tett ajánlásra nézve a PERSONALIS azon észrevételt tette, hogy a mult országgyülési mennyiség 1764 óta folyvást divatozott, már pedig az adó felajánlásában az 1715: 8. t. cz. értelme szerint a status szükségére és a nép erejére kelletvén tekinteni, meg nem győződhetik az Előlülő, hogy jelenleg akár a status szüksége, akár a nép ereje kisebb lenne, mint volt 1764-ben. Kéri tehát a RRket, hogy a mult diaetai mennyiséget most is ajánlják meg.
BŐTHY ellenben az ajánlott summát is sokallá, s hivatkozék a köztudomásra, miszerint a kereskedés s azzal együttjáró ipar és szorgalom jóvoltiból kitagadott hazánkban a nép olly sorvasztó állapotban nyög, hogy adóját egyáltaljában nem birhatja. Aztán minek azon mértéktelen vetélkedés, mellyet a kormányok minden józan arányt haladva a fegyveres erő tartásában bizonyitanak? Mi békében élünk, s az Austriai Ház hadi serege mégis irtóztató lábon áll! És mi végre? hiszen a pesti schuster emeute* talán csak nem kiván száz meg százezer katonát? Minek tehát? Wache parádéra? vagy a szerencsétlen lengyeleknek a neutralis krakói Respublica határán összefogdostatására?* Ezért marad a kormány azon költséges ösvényén, melly előbb utóbb szomoru resultatumokra fogja vezetni? Ezért neveljük mi az elviselhetlenségig a nép terheit? Soha sem! Három millió adó – s egy fillérel se több! S az is csak 1838 utolsó octoberig.
A pesti cipész céh kb. 700 mesterlegénye közül 600 korábbi – munkaviszonyaik megjavítását és szervezkedési szabadságuk biztosítását célzó – követeléseik elutasítása miatt 1836. február 21-én abbahagyta a munkát. A legényszálláson gyűlésező, s a munkát folytatók ellen erőszakot alkalmazó sztrájkolók ellen febr. 25-én egy csapat városi hajdú és egy század katona vonult fel. A sztrájkolók megütköztek a támadókkal, számos sebesülés történt 91 sztrájkolót bebörtönöztek, de napokig tartott, amíg a mesterlegények mozgalmát sikerült valamennyire lecsillapítani. (Az ügyre vonatkozó iratokat l. OL, Kanc. eln. 261, 262, 263, 268, 270/1836. stb. számok alatt.) Részletesen foglalkozik a mozgalommal – helytartótanácsi iratanyag alapján – Mérei Gyula A magyar céhrendszer 1848 előtt c. tanulmányában, Századok, 1948. évf.
A krakkói köztársaságot a bécsi kongresszus (1815) hozta létre; Krakkó városa és közvetlen környéke tartozott hozzá. Az 1831-i lengyel szabadságharc leverése óta a lengyel szabadságeszme otthona volt, mígnem az 1846-i felkelés után Ausztria bekebelezte Galíciába. A szónok nyilván arra utal; hogy miután az 1835. okt. 14-i berlini titkos egyezmény Krakkót Ausztriának ítélte, 1836 februárjában osztrák csapatok átmenetileg behatoltak a városba.
BALOGH a Personalis ellenében állitá, hogy az adónak kisebbnek kell lenni, mint volt 1764-ben, mert a szükség józan számolás szerint kevesebb, háboru nincs, és nincs is hozzá kilátás, ha csak a civilisált Europa az éjszaki barbarus szörnyeteget meg nem támadja. Aztán újabb időkben már a fegyveres erő nem arra fordittatik, amire fordittatnia kellene, t. i. a nemzet oltalmára, hanem inkább a nemzetek elnyomására, s a szónok valóban meg nem foghatja, miként lehet az, hogy a nemzetek magok önként adják saját elnyomatásuk eszközeit a kormány kezébe. – Hivatkozék a kir. biztosoknak 1823-ki dühösködésire, a magyar hadi seregnek az epemirigy alatt idegen népek elnyomására lett forditására, s más egyebekre, és 3 milliónál több adót szintén nem ajánlt.
A PERSONALIS válaszolt: hogy béke idején kell a harczra készülni, hogy az 1823-ki dolgok orvosoltattak, s hogy cholera alatt a hadi sereg hasznos szolgálatokat tőn. – A RR azonban (keveset kivéve) felkiáltásal a kerületileg tett ajánlásnál maradtak.*
A felszólalások során különösen Deák indokolta meg részletesen, hogy a népesség és az adóalap szaporodása ellenére miért kisebb a parasztság teherbíró képessége, mint 1764-ben volt. Vö.: Jegyzőkönyv. XIV. köt. 38. kk.
Az ELŐLÜLŐ még az adó megszünése határnapjának kikötését is ostromlotta, de a RR kerületi végzésöket e részben is megerősitették.
Végre mivel a RR az adó iránti felirás eddig gyakorlott stylusától annyiban eltávoztak, hogy mivel a temesi Bánság különsége már tökéletesen megszünt, s az Erdélyhez szakadt részek is visszakapcsoltatnak, többé sem ezen törvényhatóságoknak, sem az ország Koronája birtokainak egészitő részeit tevő szepeségi városoknak és Horvátországnak különös megemlitését szükségesnek nem találták, hanem az ország s ahhoz csatolt részek összeségét egybefoglalva tették az ajánlatot; ez ellen BUSÁN ünnepélyes ellenmondással kikelt, s Horvátország részéről, az eddigi adót 105.604 ftban 17 1/2 xrban ujra felajánlván, azon ország Rendeinek tulajdon adójuk meghatározása jusát óvogatá. – Erre szokottan SZALOPEK felelt, s megmutogatá, hogy Horvátország adójának meghatározása 1790 óta ide tartozik, s hogy ezért a horvátok köszönettel tartoznának. – Továbbá hogy a horvátországi 3 megye követei voxaikkal az egész ország összes adójának meghatározásához hozzá szoktak járulni; tagadja tehát, hogy itt akárki is külön partialis summákban tehetne ajánlást. Ajánl kiki az egészre, részesül az egészben s az aránylagi teherviselésből magát senkinek kifortélyoskodni nem lehet. De azt sem hallgathatja el, hogy Busán a Magyarországhoz csatolt részek Rendeinek nevében beszélget, mintha bizony azoknak volna követje! Posega, Verőcze, Szerém v[árme]gyék rég itt ültek már a törvényhatóságok sorában, midőn Horvátország még csak oratorokat küldözött a magyar diaetára.* Hagyjon fel tehát azon törvénytelenül bitorlott qualificatióval, mert nemcsak hogy a társországok nevében nincs jusa szóllani, de még Horvátországnak sem képviselője, minthogy az ottani királyi városok követei is itt vannak, s külön adják és függetlenül szavazatjaikat. Ő tehát nem az országnak, hanem csak Zágráb, Kőrös és Varasd vármegyéknek követe, és nem egyéb.
„Tudva van a Karok előtt, hogy Horvátország régibb időkben a magyar törvényhozásban részt nem vett, hanem a maga szószóllói által jelent meg az országgyűlésén, és habár 1608, 1625. esztendők előtt, midőn a 61. czikkely hozatott, részt vett volna is, az mégis bizonyos, hogy ezen esztendőkben lett Horvátországnak szava és széke törvényessé, – már pedig 1625: 25-ik czikkelyben rendeltetik, hogy Tótországnak két követei az országos Rendek között szokott helyen maradjanak, és a 3-ik a Fő Rendeknél foglaljon helyet, a három vármegyék pedig, jelesen Verőcze, Posega és Szerém már az ország kezdetével követei által, amint az országgyülések nyomai mutatják, az országgyülésen megjelentek, és 1751: 23-ik törvény által visszakapcsoltatásokkor helyöket és szavokat régi jussuknál fogva visszanyerték.” Uo. 40.
BUSÁN hevesen felelt: hogy ő a társországok közgyülésében választatott követnek, s kérdé a horvátországi városok követeit, ha elismerik e őtet a kapcsolt részek követének? – Erre ZÁGRÁB városa követe hosszasan beszélt, anélkül azonban, hogy elhatározottan igent vagy nemet mondana.
Egyébiránt a felirás szórul szóra helybenhagyatott.*
A márc. 9-i országos ülés részletes naplóját l.: Jegyzőkönyv. XIV. köt. 23. kk.
Martius 10-én országos ülés a fő RRknél.
Felvétetett az adó felajánlását tárgyazta izenet.* – Itt legelsőben a mennyiség kérdése fordulván elő:
L.: Iratok. VI. köt. 355. kk.
Az ORSZÁGBIRÁJA illy értelemben szóllott: Ha a KK és RR értelmét s nemes lelkesedését tekintem, mellyel a jelen fontos tárgyban munkálódtanak; nem tagadhatom, hogy az adózó nép sorsa könnyitésére irányzott mindenkori atyáskodó gondosságuknak újabb fényes példáját adják, midőn szorgos figyelemmel vannak, hogy a teher a czélnak szükségein tul ne haladjon. Dicséretesen megczáfolják ezáltal azoknak szemrehányását, kik azzal szoktak vádolni, hogy a magyar nemesség bőkezü a nép erszényéből, fösvény a magáéból, s hogy a nép érdeke oltalom nélkül van országgyülésünkön. Azt sem tagadhatom, hogy a kereskedésnek s nemzeti szorgalomnak ügye olly karban van, miszerint nincsenek fontosság nélkül a tekintetek, miknél fogva könyörögni kivánnak a RR Ő Felségénél, hogy az adózó nép terhei könnyittessenek.* De meg kell vallanom, hogy a másik részen is fontos okok állanak. A hon védelmének szükségei bizonnyal nem kisebbek, s nem kevésbé költségesek, ha nem nagyobbak mint a lefolyt időkben; úgy hogy méltán kételkedhetünk, valjon az adónak leszállitott mennyisége a czélnak egészen megfelelhet e? Az adózók erejét tekintve pedig nem tudok olly körülményt, melly azt a mult országgyülésétől igen szembeötlőleg megkevesitette volna. Sőt másrészről az uj urbérnak jótéteményeit, s az országgyülési költségeknek a nemesség által egészen történt elvállalását illő figyelembe véve úgy hiszem, hogy az adózók állapotja, bár nem annyira, mint óhajtanám, de mégis csakugyan javult. Magános véleményem szerint tehát, tekintvén kivált a szokott óvásra, minél fogva az adó fundusa nem exequáltathatik (mert ez az értelme annak quod onus non inhaereat fundo) és senki másért fizetni, vagy jót állani nem tartozik, nem látnék elegendő okot, mellynél fogva most az adót leszállithatnánk; azonban erősen hiszem, hogy Ő Felsége a nép javát nem kevésbé atyai szivén viseli s ha legfelsőbb itélete szerint ugy látja, hogy a törvényes czél fedezésére az ajánlott summával megelégedhetik, szivemből fogok örvendeni. Kivánom tehát, hogy az emlitett észrevételek a RRkel őszinte bizodalommal közöltessenek; egyébiránt ha mindamellett is előbbi ajánlatoknál megmaradnának, – a nép javán iparkodnak; én a felirást ellenzeni nem fogom.
A rendek a felirat tervezetében részletesen szóltak azokról az akadályokról, „mellyek a nemzeti közjólét emelkedését gátolva, a szegény adózó nép erejét fogyasztják”, de ezek között véleményük szerint „legsúlyosabb a kereskedésnek minden iparkodást, minden keresetmódot zsibbasztva lenyomó korlátozása, s a nemzeti szorgalomnak hanyatlását is ez okozza leginkább”. Erről bőven szól felterjesztésük. (Uo.)
Erre a fő RR helybenhagyásokat felkiáltásal nyilvánitották.
A NÁDOR: Ha a dolgot azon szempontból tekintem, mellyből a RR által vétetik s előterjesztetik, én is megvallom, hogy a KK és RR gondoskodása épen nem alaptalan. Azonban más oldalra is tekintve, nem lehet nem hinnem, hogy a nép tehetsége korántsem kisebb, mint akkor volt, midőn a mostani adó quantuma megajánltatott. Tudják a fő RR, hogy ez már igen rég történt, s azóta az ország ereje mind népességre, mind értékre szembetünőleg nevekedett.* Most még az uj urbariom kedvezései is hozzájárulnak, ugy hogy méltán reménylhetjük, hogy az adózó nép ezek jövendő gyümölcseinek segedelmével adóját könnyebben fogja fizethetni. Látván azonban a fő RR szándékát, én sem idegenkedem, hogy ezen észrevételek a RRkel közöltetvén, egyebiránt a felterjesztés ne hátráltassék. A törvényhatóságoknak a királyi kincstár ellen fennlévő követeléseit ami illeti, mellyeket a KK és RR az adóbeli illetőségbe készpénz gyanánt beszámitatni kivánnak,* jelentem a fő RRknek hivatalosan, hogy a liquidatio már béfejeztetett s Ő Felségének fel is terjesztetett; ugy hogy ezeknek elrovása rövid időn következhetik, s ez által az adó lefizetése tetemesen könnyitethetik.
A nádor a porták új elosztásával kapcsolatban igen sok összehasonlító számítást végzett, s az 1828-i összeirás alapján igyekezett megállapítani az egyes megyék és az ország teherbíró képességének fejlődését vagy hanyatlását. (A számításokat l. (OL. Nádori lt. Extraser. 1836. XLIX. sz. alatt.)
Vö. az 511. o. 9. jegyzetével.
Ezután az ajánlathoz kötött azon feltétel iránt, hogy ezen adó 1839. 9-ber első napján megszünjék, éppen olly értelmű határozás történt, mint a mennyiség iránt imént közlöttem. – Érdekes volt e részben a NÁDOR beszéde. – Utóbb a felirás stylusának rostálgatásakor két észrevétel tétetett. Horvátország iránt itt is hosszas vitatás kerekedett. Átaljában a Croatia szó emlitésbe sem jöhet, hogy kellemetlen szóváltás ne kerekednék, s valóban ez már annyira ment, hogy találkoznak, kik az egység s egyesség idaeáját nehány territorialis ? mértföld idaeájánál nagyobbra kezdik becsülni.
Jelentésemet az adóbeli 2-ik kérdésről folytatni fogom, s jövő levelemben azon leszek, hogy kipótoljam az elmaradást, mellyet az érdekes tárgyak öszetorlódása okozott.
