b) Horvátország ellenkezése a magyar nyelv tárgyában. – Zalai inditvány a circulatiorul.
b)
Horvátország ellenkezése a magyar nyelv tárgyában. – Zalai inditvány a circulatiorul.
Horvátország ellenkezése a magyar nyelv tárgyában. – Zalai inditvány a circulatiorul.
Martius 9-én országos ülés a KK és Rendeknél.
PITROV, Nagyszombat városa követe panaszkép előterjeszti, miként az illető káptalan ezen város határában olly földekből és termesztményekből is dézmát törekszik szedni, mellyekből törvény szerint dézma nem járhat. Kéri tehát a RRket, hogy a tized tárgyában még a jelen országgyülésen kimeritőleg biztositó törvényt alkossanak. – DEÁK feleletül adá, hogy sérelemnek nincs helye, mert kinek kinek hatalmában áll a törvénytelenül követelt dézmát megtagadni, s ha perre kerül a dolog, élhet a magistratus törvényes hatóságával. Ami pedig a törvény alkotást illeti, Nagyszombat városának óhajtása megelőztetett, s a dolog a két tábla közt alkudozásban van. – Ebben a KK és RR megnyugodtak.
Felvétetett a nemzeti nyelv tárgyábani izenet és felirás javallata, mellyben a nádori közbenjárás resultatuma következésében tett kerületi határozat* mindazokkal összefoglaltatott, miket a KK és RR honi nyelvünk iránt a sérelmek és kivánatok sorában határaztanak.
A kerületi végzést l. előbb, 499. kk.
A PERSONÁLISnak ellenvetése nem vala. – BUSÁN ellenben kijelenté, miképen Horvátország saját nemzetiségének fenntartására a fejedelem iránt tartozott engedelmességel összeegyeztethető mindennemü módokat el fog követni, – s abban hogy a magyar nyelv a horvátokra nézve is diplomatiai polczra emeltessék, soha meg nem egyezik, – s erősségül hivatkozék arra, miként a RR magok is despotismusnak, s a lengyel nemzetiség kiirtására czélzó lépésnek nyilatkoztaták azt, hogy az orosz czár a lengyeleket, az orosz nyelv bevételére erőlteti.* Már pedig a RR Horvátországgal hasonlón bánnak, s ő ez ellen ünnepélyes ellenzését nyilatkoztatja.
A lengyel kérdés országgyűlési múltjára l. a 37. o. 24. jegyzetét.
HERTELENDY MIKSA megkivánta volna, hogy ezen alkotványos országban, s azon szent helyen, hol a nemzet legfenségesebb jusának, a törvényhozásnak gyakorlata végett összeül, Horvátország követe akkor, midőn ezen jusban részt veszen, nemcsak a fejedelem iránti hüséggel kérkedjék, hanem az ország jusai s a nemzet végzései iránt is tartozó engedelmeséget és tiszteletet mutasson. – Egyébiránt az orosz czárnak felhozott cselekedetét a szólló követ is örökké despotismusnak fogja tartani, de a hasonlat, mellyet Horvátország követe ki akart csavarni, egyátaljában nem áll. Mert azon felül, hogy Lengyelország a muszka birodalomtul európai kötések szerint független önállásu királyság,* nem ugyanazon egy törvénnyel s institutiókkal kormányzandó egészitő rész, aminő Horvátország a magyar monarchiában, a KK és RR még nem is nyulnak a horvátok nemzetiségéhez, hanem csak azt akarják, hogy ha polgári jusainkban osztozni, alkotványunk jóvoltiban részesülni kivánnak, diplomatiai nyelvnek nem egy holt nyelvet, amelly reájok nézve is holt és idegen, hanem a magyart ismerjék, s nemzetiségünk kifejlésének útját ne állják. És ezen kivánat valóban olly törvényes és természetes, hogy az ellenszegülést, mellyet a horvátok részéről tapasztalunk, lehetetlen alkotványunkkal s institutióinkkal ellenkezőnek nem nyilatkoztatni. (Helybenhagyás.)
Vö. a 37. o. 23. jegyzetével.
BUSÁN felelt, hogy Horvátország nem a deák nyelvhez ragaszkodik, hanem fel akarja magának azon hatalmat tartani, hogy körében diplomatiai polczra saját nemzeti nyelvét emelhesse.
Ezzel a vitatásnak vége lévén, a PERSONALIS kijelenté, hogy napi rendre az adó tárgya következik.
DEÁK mielőtt e tárgy felvétetnék, köteleségének tartá előterjeszteni: hogy Zala vármegye Rendei tekintetbe vévén, miképen a magyarországi adónak egyedüli rendeltetése a magyar és nem idegen katonaság fenntartása, kivánják: hogy az 1830-ikban olly lelkesen vitatott circulatio* ismét felvétessék, s akkori egész kiterjedésében külön felirásba foglalva, Ő Felsége elébe terjesztessék. A szónok meg van győződve, hogy a KK és RR sokkal inkább érzik, miképen ezt azon néposztálynak sorsa, melly a hon védelmének kötelességét nagy részben helyettünk is teljesiti, s ugy a nemzetiségnek, mint hazánk önállásának tekintete sokkal hathatósban sürgeti, mintsem hogy kivált azon lelkes vitatások után, mellyek a tárgyat 1830-ban kimeritették, bővebb támogatásra szükség lehetne; azért is inditványát egyszerün a nemzet pártfogásába ajánlja.*
A circulatio – a magyar katonatisztek előmenetelének elkülönítése a császáriakétól és a magyar és határőrezredeknek magyar parancsnokokkal és tisztekkel való ellátása – egyik központi problémája volt az 1830-i országgyűlés vitáinak. A rendek az újoncmegajánláshoz kapcsolták követelésüket, s a főrendek ellenállását legyőzve dec. 13-i feliratukban a király elé terjesztették azt. A király azonban az országgyűlés utolsó napján, dec. 15-én semmitmondó választ adott a rendek feliratára, és az újoncmegajánlásról szóló 7. tc.-be is csak halvány ígéretként került be a fontos nemzeti követelés. L. az országgyűlés Irásai-ban, II. köt. 454. kk., 512. kk.
Zala megye 1834 februárjában nyomtatott körlevelet is intézett ebben az ügyben az ország törvényhatóságaihoz; a körlevél kormánykörökben nagy nyugtalanságot keltett. (Vö. OL, Nádori lt. Exhibita politiam . . spectantia, 1834. 51. sz., a körirat uo. 62. sz., 63. sz. Egyidejűleg – 1834. febr., márc.-ban – sok irat a Kanc. eln. titk. és Kanc. eln.-ben is.)
BŐTHY nem kételkedék, hogy kiki mélyen érzi, miképen egy nemzetnél, melly magát alkotványánál fogva szabadnak és függetlennek tartja, s maga köréből hadsereget is állit, azt mentől szorosb kapcsolatban, mentől erősben a nemzet tömegéhez csatolni a főbb kötelességek egyike. Nem utolsó szem e kapcsolat lánczában, hogy a katonai felsőbbség hazai legyen. A szónoknak alkalma volt a harcz vészek közepette fényes példákban tapasztalni, miképen az elválasztó pillanatban egy hazai ajkú egyszerűn biztató szó csudákat teremtő elragadtatást szült a fegyveres férfiak keblében, mig az idegen, kivált azon idegenségnél fogva, mellyel honfitársaink mélyen fekvő okokból a német iránt viseltetnek, inger nélkül hagzott el, s a kötelesség hideg érzetét lelkesedés fokára buzditani képes nem vala. – A szólló követ sajnálkozva érezi, hogy ezen nagy és méltányos nemzeti kivánat kivivására 1830-ban a körülmények sokkal kedvezőbbek valának; s aligha egyhamar visszatér a pillanat, mellyet udvariságból elhalasztottak. Ő azonban ez inditványt mindenkoron, s különösen most is akként pártolja, hogy mig az nem teljesíttetik, egy fillér adó se ajánltassék.
JÁRMY az inditványt egész kiterjedésben pártolván ekép nyilatkozott: Amelly nemzet a maga Istenét maga nyelvén nem imádja, törvényeit saját nyelvén nem irja, hadi seregét, nemzeti lelki testi erejének essentiáját maga nyelvén nem kormányozza, az én előttem nem nemzet. – CSEPCSÁNYI szintén pártolván megemliti, miként 1830-ban csillapitásul megigérték ugyan, hogy a magyar ezeredeknél csak magyar tisztek fognak alkalmaztatni;* a tapasztalás azonban nagyon kevésé felelt meg az igéretnek; s a magyarok kapitányságon felül alig emelkedhetnek, mert valahányszor egy német grófocska banquerotirozik, fiját azonnal a magyarnak elébe teszik, s ezáltal hazánkfiait a szolgálattól elidegenitgetik.
Az újoncadásról szóló 1830: 7. tc. 12. §-ában mondja a király, hogy „arra nézve is, hogy a tisztek következésképpen a generálisok és stabálisok is, a magyar és véghelyi ezredekben született magyarok legyenek, fő gondja lészen”.
PALÓCZY, ZARKA, BECSKY, TRSZTYENSZKY, PILLER és NAGY PÁL az inditványt pártolák. KAJDACSY szintén. (RÉPÁS felállott, követtársát alkalmasint elidálandó, de mégis szótalan leült.) – BEZERÉDY szintén felállott az inditványt pártolandó; de mivel követtársa JESZENSZKY ellenkező értelmét akarta nyilatkoztatni, a megye voxa mindenesetre veszendő lévén, mintsem elisio történjék, inkább mindketten leültek. – POGÁNY is kész volt ugyan az inditványt pártolni, de az adóhoz kötni nem akarta, mert ezt olly törvényes kötelességnek tekintette, mellytől magunkat bármelly feltétel alatt is fel nem oldhatjuk.
BORCSICZKY ellenben kijelentette, miként Trencsin v[árme]gye a zalai inditványnál meg nem állapodik. Hazánk függetlenségét mindaddig nem véli eszközölhetőnek, mig a német hadseregtől egészen elkülönözött tulajdon seregünk nem lesz; és mivel törvény szerint a magyar seregek törvényes fővezérének egyedül a nádort ismerheti, a német haditanácstóli függést ünnepélyesen törvénytelennek nyilatkoztatja. – Továbbá mivel számtalan törvényeink vannak, mellyek azt parancsolják, hogy béke idején hazánkban: idegen seregek ne tanyázzanak,* Trencsin v[árme]gye rendei mindazt, ami ezzel ellenkezik, törvénytelennek, következőleg olyannak találják, mellynek az inertia törvényes erejét elleneszegezniök szabadságukban van, s azért itt az ország szine előtt nyilván kijelentik, hogy ez órátul fogva, megyéjök kebelében másnak mint magyar katonának se szállást, se élelmet nem adnak.
Az 1808: 12., 1609: 27., 1625: 24., 1635: 59., 1638: 46. stb. törvénycikkek.
KÖVÉR (de nem az adóhoz kötve, hanem külön felirásban), BALOGH (aki hoszas betegeskedése után csak e napokban térhetett ismét követi pályájára) és BÁRCZAY a zalai inditványt a trencsényi kiterjesztéssel pártolák. B. PRÉNYI ellenben, és DUBRAVICZKY közönségesen elismert dolognak tartották, hogy Zala kivánatában a nemzetnek minden tagja osztozik, azt azonban a maga idejére halasztatni kivánták.
Eszerint az inditványnak jelenleg több pártolói nem akadván, BERNÁTH az ország védelme kötelességéből két terhet lát származhatni: 1. A személyes védelmet, 2. a seregek materialis ellátását. Ezen elosztáshoz véli a feltételeket is alkalmazandóknak. Amikor arról van szó, kik és hányan oltalmazzák a hazát, helyén van olly feltételeket szabni, mellyek a személyes tulajdonságokat illetik; midőn pedig az ellátásról van szó, ennek körében szükség maradni. Innen tisztán áll, hogy jelenleg csak ezen utóbbiról; t. i. az adó quantumáról tanácskozván, a személyes tulajdonságokat illető feltételeknek nincs helye. De csak az eddigi szavazatok is tisztába tevék, miként a RR keblében örökké égni fog ezen kivánat, s azt annak idejében felfogni, s kivivásán törekedni a szólló követtel együtt soha meg nem szünnek.
DEÁK ünnepélyes óvást tesz, hogy ha most a béereszkedés nem nyert is többséget, ez, úgy ama másik körülmény is, hogy a magyar ezeredeknél a kormányszavak magyarositása már a honi nyelv tárgyábani felirásba béfoglaltatott, soha olly értelemben ne vétethessék, mintha a nemzetnek a circulatio iránti jusa s kivánsága az 1830-ki kiterjedésben tisztán fenn nem állana, vagy legkisebb részben is elölve volna, s az ügyet alkalmas helyütt és időben egész terjedelmében felvenni nem lehetne. – E nyilatkozást a KK és RR minnyájan felkiáltással erősitették.
Ezenkivül azon követek, akik kerületi ülésben a sérelmek orvoslásáig az adóba nem ereszkedni (mint PALÓCZY, DARVAY, SZILASSY s mások) vagy pedig a felajánláshoz feltételeket kötni (mint HERTELENDY KÁROLY az alimentatiót – LÓNYAY az adóruli számadást) kivánták,* – nyilatkozásaikat megujitották. – A zemplényi inditványt* többen pártolák. – KAJDACSY pedig annál tovább ment, s azt sürgette, hogy a statusnak mindennemű jövedelmeiről szoros támadás szorgalmaztassék, mert csak akkor lehet hozzányulni a nép véres verejtéke szerzeményéhez, ha világosan kisül, hogy a közszükségek fedezésére a status rendes jövedelmei elégtelenek. Ennek nyomában tehát mindenek előtt azt is elhatároztatni kivánná, hogy mennyi katonára van az országnak jelenleg szüksége, és mi végre fordíttassék? Mert nem hiszi, hogy legyen status a világon, melly magános önkéj eszközeül, vagy saját érdekét nem illető idegenek szolgálatjára katonát tartani kivánna. És mivel a szólló követnek utasitása van, hogy küldőinek, egyenes, meghagyása nélkül teher ajánlásba ne ereszkedjék: kéri a RRket, függesszék fel a quantum felajánlásának kérdését, s pertractálják a zemplényi inditványt, úgy azt is, ha van e az országnak és mennyi katonára szüksége?
A felsoroltak kerületi megnyilatkozásait l. 509. kk.
Vö. Lónyay indítványával, 509. o.
DUBRAVICZKY pedig küldőinek azon utasitását jelentette, hogy mig a szóllásszabadságon B. Wesselényi személyében ejtett, nem különben a békési comissionalis sérelem orvosolva nem lesz, addig a KK és RR adó ajánlásba ne ereszkedjenek.
