12. Sátoraljaújhely, 1827. április 16. Kossuth a sátoraljaújhelyi ágostai evangélikus fiók-egyház „localis inspectora” nevében el…
12.
Sátoraljaújhely, 1827. április 16.
Kossuth a sátoraljaújhelyi ágostai evangélikus fiók-egyház „localis inspectora” nevében elutasítja a tokaji anyaegyháznak azt az igényét, hogy az egyházi szükségletekhez a fiók-egyház is járuljon hozzá.
Sátoraljaújhely, 1827. április 16.
Kossuth a sátoraljaújhelyi ágostai evangélikus fiók-egyház „localis inspectora” nevében elutasítja a tokaji anyaegyháznak azt az igényét, hogy az egyházi szükségletekhez a fiók-egyház is járuljon hozzá.
Kossuth 1826–1832 között a kis létszámú, s a tokaji anyaegyház filiájaként működő sátoraljaújhelyi evangélikus egyházközség ügyvédje és egyháztanácsi jegyzője volt, s ebben a minőségben erős befolyást gyakorolt az egyházközség ügyeinek intézésére. Ebben a munkakörében írta az alábbi levelet is:
Különös becsű Főinspector Ur!
Tisztelt Uraságodnak f. é. februarius 5-én hozzám, mint az ágostai vallástételt követő s[átoralja]újhelyi nemes filialis Eclesia localis inspectorához* intézett, s általa az említett Nemes Eclesiával közlött hivatalos levelére közeclesiai gyűlésünk egyenes meghagyásábul ezeket felelem:
Stainer Ádám volt az egyházközség „localis inspectora”, az ő nevében fogalmazza Kossuth, mint az egyházközség jegyzője a levelet.
Most kezdvén ezen filialis csekély számú eclesia igazgatásában a rég óhajtott rend lábraállani, a múlt időkre nézve elmulasztott számadás elmaradsáa egyenesen csak az ezen filialis eclesia csekély száma miatt nem nagy figyelemre méltatott coordinatio nem létének következése, jövendőre nézve a rendes számadás bémutatása el nem marad, szükségesnek látom mindazonáltal megemlíteni, hogy ezen filialis nemes eclesia azt véli, hogy ezen számadás alá egyéb nem tartozhatik, mint az effectivus status cassae, ennek lajstromát annakokáért a Tekintetes Senioratusnál leendő bémutatás végett Tisztelendő Predicator Urnak kezéhez adtam, amit is Tisztelt Uraságodnak ezuttal pro statu notitiae, s csupán az illendőség s hitegyesületi egyetértés czéljából tisztelettel jelentek, egyébaránt megjegyezvén azt, hogy ezen Nemes Eclesia ugyan mindeddig a számadás tárgyában az illető felsőségtül, azaz Sentioratustól vagy kerületbeli praesidiumtól in forma semi rendelést nem kapott.
Ami továbbá tisztelt Uraságodnak hivatalos levelében kijelentett azon kivánságát illeti, hogy ezen filialis Nemes Eclesia a tokaji Nemes Anya Eclesia szükségeinek pótolására esztendőnként bizonyos mennyiségben adózzon, ezen filialis Nemes Eclesia egész meggyőződéssel feleli, hogy ezt sem nem teheti, sem hogy tegye, magát kötelesnek lenni el nem esméri:
1-ször nem teheti, mert melly csekély lábon álljon az activus statusa ezen Nemes Eclesiának, az capitalisok béadott lajstroma világos bizonyságul szolgál, – minden csak ezen csekély capitalisokbul áll, mellynek elgondolásával, figyelemre méltatván az óhajtott gyarapodásnak s jobb virágzásnak lehetőképp leendő előmozdítását, olly rend állapíttatott fel, hogy ha egyszer (amit haladék nélkül megtenni szándékozunk) az isteni szolgálatra megkivántató eszközök megszerződnek, azon túl, valamint eddig mindég, a capitalisok kamatjai ismét capitalisokká változtassanak, és sem a papi bér, sem más illyes költségekre ne fordíttassanak, hogy így nevekedvén üdővel a tőke summa, legalább egy tanítóháznak felépítése s a tanítói bér öszvecsinálása lehetségessé légyen.
Ezen tiszteletes tekéntettől vezéreltetvén annakokáért ezen Nemes Eclesia tagjai, az egyezés szerént elég bőven megállapított papi honorariumot s az ezzel egybeköttetett költségeket csak önkényes jószívű ajánlásokbul fizetik az eclesiai cassának minden csorbulása nélkül. Igy lévén a dolog, midőn ezen filialis Eclesia az Isten igéje hirdetésében s a vallásunkbeli malasztok kiszolgáltatásában csak minden fél esztendőben részesül egy nap, ezen minden esztendőben csak két napot tevő isteni szolgálatot olly költséggel vásárolja meg, hogy többet magára teljességgel nem vállalhat, a tapasztalás bizonyítván, melly munkába kerüljön csak ezen ajánlásoknak is bészedése. – De
2-szor: nem is esméri magát kötelesnek arra, hogy az Anya Eclesia szükségei kipótlására adózzon, mert a vélem közlött superintendentialis rendelés csak a következendő szavakban érdekli ezen filialis Nemes Eclesiát: determinatur, ut quaevis Eclesia ratiocinium suum quotannis senioratui substernere teneatur. Itt egy szó sincs arról, hogy az Anya eclesia költségeire concurráljon a filialis Eclesia. Igazságos ugyan ezen részesülés a költségekben ott, ahol a filialis és mater Eclesiáknak közel szomszédságú helyheztetések kedves eszköze annak, hogy a filialis Eclesia egyaránt, vagy legalább nagymértékben vehessen részt a közönséges isteni tiszteletben, midőn minden harmadik, negyedik vasárnap helyben, egyébiránt pedig vagy éppen mindég az Anya Eclesiában részesülhet az isteni tiszteletben. Az illyen és csak az illyen Eclesiák köteleztethetnének az említett költség concursusra, de amidőn Ujhely olly messze fekszik Tokajtól, hogy az ottani isteni tisztelet kiszolgáltatásában teljességgel részt nem vész, hasonlóul teljességgel semmi fundamentoma nincs annak, hogy az Anya Eclesia költségeibe kétszeresen is concurráljon, kétszeresen mondom, mert tagadhatatlan az, hogy ámbár ezen filialis Nemes Eclesia, amint már említettem, csak két napnak örülhet egész esztendőben, mégis csekély tehetségéhez mérséklett részben, éspedig minthogy fundusa nincs, önkényes ajánlásokkal concurrál a papi bérbe s ehhez hasonlókba, ami olly annyira igaz, hogy alkalmasint tisztelt Uraságod is meggyőződhetik afelől, hogy ha Ujhely, Patak, Tolcsva etc. nem concurrálna a tokai tisztelendő predicator úr honoráriumába, az Anya Eclesiától kapni szokott fizetésből említett tisztelendő úr teljességgel nem subsistálhatna, pedig 363 nap szenteli ő akkor a nemes Anya Eclesiának, hivatalát, mikor ezen filialis nemes Eclesiának csak 2 nap. Nem lehet tehát mondani, hogy ezen nemes filialis Eclesia nem részesül az Anya Eclesia terheiben, igenis részesül, és szivesen részesül, de hogy két szín alatt is terheltessen, ezt sem kötelességének nem esmérheti, sem hogy tegye, csekély tehetsége nem engedi.
És így – egész illendőséggel megjegyezvén azt, hogy ezen filialis Nemes Eclesia, amelly a tokaji Anya Eclesia localis felsőségének választásában soha sem praetendált résztvenni, azon localis inspectoratust, mellynek hivatalos hatalma a Főinspector Urral egyetemben csak a tokaji Eclesiára terjed, maga felsőségének teljességgel el nem esmérheti –, valamint egyrészről szükség arra nincs, hogy tisztelt Uraságod a tokaji localis inspector és curator urakkal magát eclesiai gyűlés tartása végett Ujhelybe fárassza, úgy másrészről ezen nemes Eclesia a felsőbb rendelések sikerét czélerányosan fogja eszközleni maga, és csak egyedül maga által, az Anya Eclesia tisztviselőjének ezen eclesiastica administratióba leendő minden béfolyása nélkül, jól tudván, mennyire terjedjen ki az affiliatio jussán az Anya és filialis Eclesiák kölcsönös correlatiója, s ezen correlatio határait sem álthágni ugyan, de egyszersmind szélesíteni engedni sem szándékozván.
Méltóztasson ezen nyiltszívű kinyilatkoztatásomat az illető eclesiai felsőséggel is közleni.
Ki is egyébaránt az egyetértés és szives munkálódást részemről ajánlván, de kérvén is, szíves és becses indulatiba rekesztett tökéletes tisztelettel maradok
Különös becsü Főinspector Urnak
S[átoralja]újhelyben, április 16-án 1827.
alázatos szolgája
Sk. fogalm. OL, Kossuth Gyüjtemény II. D.
Sk. fogalm. OL, Kossuth Gyüjtemény II. D.
Kossuth egyházközségi tevékenységének emléke az a jegyzőkönyv is, amelyet az 1827. ápr. 16-i egyházközségi gyűlésről készített, s amelyben Kossuth kezeírásával az alábbi bejegyzés olvasható:
„Némely jelenlévő tagok által megemlíttetvén az, hogy a prédicatiónak csupán magyar nyelven leendő tartása már elhatároztatot ugyan, de ezen határozás foganatba nem ment légyen: különös figyelemre méltatván az egybegyűlt Eclésia a nemzetiségnek a maga kebelében is lehetség szerint leendő előmozdítását, azon határozás megújíttatván, sikeres foganatba hozatni rendeltetett, azon megvilágítással, hogy a prédicatio mindétig és egyedül magyar nyelven tartasson, az Úr vacsorája mindazonáltal magyar, német és tót nyelven szolgáltasson ki.” „Feljegyeztetett: Udvardi Kossuth Lajos, az újhelyi nemes Eclésia fiscalissa, mint ezen Eclésia gyűlés jegyzője által.” Az egyházközség 1880. aug. 20-án kérte Kossuthot, hogy ismerje el sajátjának ezt a bejegyzést. Kossuth szept. 30-i válaszában ezt írta: „Az igazságnak tartozom töredelmesen bevallani, hogy e szegénységi bizonyítványt irályi gyarlóságom felől 53 év előtt csakugyan sajátkezőleg én magam állítottam ki.” (Vö. Vértes Artur közleményével Adalékok Zemplén vármegye történetéhez 25, (1927.) évf. 106. s. köv. 1. és Hegyaljai Kiss G.: Kossuth Lajos mint presbiteri jegyző c. írásával, Protestáns Szemle 1928. évf. 495. s köv. 1.)
