13. [1827] Kelet nélkül. Kossuth tervezete a sátoraljaújhelyi tűzbiztonság megszervezésére.
13.
[1827] Kelet nélkül.
Kossuth tervezete a sátoraljaújhelyi tűzbiztonság megszervezésére.
[1827] Kelet nélkül.
Kossuth tervezete a sátoraljaújhelyi tűzbiztonság megszervezésére.
JEGYZÉSEK A TŰZ OLTÁSÁRA SZÜKSÉGES RENDELÉSEKRŐL.
1-ször. Mindeneknek előtte ásattasson ki a Barátszeren* az a kút, mellynek helye a P[atres] piaristák klastroma mellett már a múlt esztendőben megnézetett és jóváhagyatott.
Sátoraljaújhely egyik városrésze; a terület korábban a pálosok tulajdonát képezte, majd a kegyesrendiek birtokába került. Itt vásárolt házat 1808-ban Kossuth László, s itt töltötte gyermekéveit maga Kossuth is.
2-szor. Annakutánna ásattasson méltóságos gróf Sztáray Alberth ő nagysága háza mellett azon a helyen, ahova elrendeltetett a második kút, ha ebbe az esztendőbe nem lehetne, a jövőbe.
3-szor. Ezen két kutakra terjendő költség vettessen ki az illető barátszeresi utczáknak lakosaira proportio szerént.
4-szer. Az elől említett kútra való felvigyázás, és annak elkészíttetése, Druzsik István úrra, az incassatio és fizetése az szükséges mesterembereknek pedig Szüts Mihály úrra bizattatik; – az kivetést a város tanácsa tévén meg.
5-ször. Laszkó István előtt való utczabeli kút keríttessen körül mennél előbb az utczabeliek által és költségén, ennek végrehajtása a város birájára bizattatik.
A TŰZOLTÁSRA NÉZVE.
6-szor. Minden lakos gyűladás alkalmatosságával a kapujába égő lámpással állyon ki ha a tűz éjszaka történik, éppen a tűz megszűnéseig.
7-szer. A bodnárok, vargák és timárok, csizmadiák és az ollyatén zsidók, akiknek kereskedő boltjaik nincsenek, vízzel tele kupával tartoznak a tűz helyén megjelenni.
8-szor. A boltos kereskedők, keresztények és zsidók, ha marhátlanok volnának, ponyvákkal jelenjenek meg, olly véggel, hogy az ponyvák megvizesíttetvén, az épületek tetejére felhuzattathassanak.
9-szer. Az olyan zsidók pedig, kiknek lovaik vagynak, vízzel teli hordókkal tartoznak a tűznél megjelenni.
10-szer. A kovácsok, lakatosok és kerékjártók vashorgokkal.
11-szer. Ácsok és molnárok fejszékkel.
12-szer. Kőmívesek, szűcsök és mészárosok a tűz oltásra hozzájok rendeltetvén az elébbeniekhez.
13-szor. A szabók és gombkötők az égő házból az házi butorokat fogják kihordani, azoknak gondját viselni és minden kárról felelni.
14-szer. A gubások, kalaposok, festők, és kötélverők az ponyvák terítésére és alól felyül az 6-dik ház megmentésére, védelmezésére.
15-ször. Minden lakos akinek vonó marhája vagyon, vizes szekerrel köteles a tűznél megjelenni.
16-szor. A kéményseprő minden legényeivel tartozik a tűznél láptókkal együtt jelen lenni.
17-szer. Az asztalosok, üvegesek, bádogosok, könyvkötők, szappanosok, gyertyamártók, puskamívesek, esztergályos, mézeskalácsos, órások, gürtler, ötvös, szatlerek, rézművesek és semlyesütők a tűzhöz kézi vizi puskával, mellyeket a magok költségeken tartoznak magok szerezni, – tartoznak megjelenni. Mézeskalácsos, esztergályosra, könyvkötőkre és szappanosokra való felvigyázás, nem lévén különös céhek, a város főbirájára és egyik tanácsára bizattatik és megbüntetés esetébe is.
18-szor. A kapások, kivévén azt a tizedet, ahol a tűz kiütné magát, minden tizedből 5–5 ember, a vizhordó szekerekhez rendeltessen és hajtasson a tizedesek által, kiknek ezen kivül az a kötelességek is fog lenni, hogy az tűznél az illető felvigyázók alatt, vártán fognak lenni az tizedesekkel együtt, mindaddig, mig onnan a felvigyázó tanácsbeli úr által haza nem bocsájtatnak.
19-szer. Az csizmadia, szabó, timár és varga, asztalos, ács és molnár, kőmíves, gubás, bodnár, szücs czehek egy-egy bélyogos láptót tartsanak, és azokat két-két mester ember által a tűz helyre vitessék, a láptó annál tartasson, akit annak vitelére a czéh kirendel.
20-szor. Az susterek a vizi puskák mellé rendeltetnek huzására, Kaffka Jósef úr pedig annak csőigazgatására.
21-szer. A csizmadiák 1, az asztalosok 1, a keresztény kereskedők 1, a szabók 1, a sidóság közönségesen 2, a vargák és timárok 1, kisebb, két ember által vihető vizi puskákat tartoznak szerezni és tartani a czéh költségeket – mennél előbb.
22-szer. Minden czéhmester, vagy aki annak helyébe ki fog rendeltetni, a tűznél az illető mester emberekkel tartozik megjelenni – büntetés terhe alatt.
A BÜNTETÉSRE NÉZVE.
23-szor. A czéhbeli mesteremberek, ha a tűznél az előadott mód szerént meg nem jelennének, 5–5 rénesforintokra büntettessenek, mellynek incassatiója az illető czéhmesterekre, bévétele pedig, contra quittantia mellett n[eme]s Szengyörgy Sámuel úrra bizattatik.
24-szer. A tűz oltás körül munkálkodó mesteremberek és lakosok elrendelésekre te[kinte]tes járásbeli főszolgabiró úr által Balásházy Tamás és Marsalkó Jósef urak kéressenek meg, aminthogy ebbeli hivatallyokat a köz és város javáért fel is vállalták, akik is hogy megesmertessenek az tűznél, lóháton fognak megjelenni, melyet másnak kivülök tenni szabad nem lészen.
25-ször. Minden lakos láptót és kapitányvizet tartson büntetés terhe alatt az házánál.
A sátoraljaújhelyi városi levéltárban volt
ered. után közli Dongó Gy. Géza: Adalékok Zemplén vm. tört.-hez, 10. évf. 251. kk.
ered. után közli Dongó Gy. Géza: Adalékok Zemplén vm. tört.-hez, 10. évf. 251. kk.
Az irat keletkezésére Zemplén megye 1827 nov. 12-i közös megyei és bizottsági ülésének jegyzőkönyve nyújt felvilágosítást. Az ülésen a jegyzőkönyv szerint Tomsits István szolgabíró előterjesztette: „a legközelebbi napokban a Barátszeren történt szerencsétlen tűz és elégés alkalmatosságával szomorúan tapasztalta”, hogy ott nincsenek kutak; tűz esetén nem lehet oltani, s a lakók is inkább a tüzet bámúlják segítés helyett. Hogy ez megszűnjön, s az oltás megszerveződjék, Vay Miklós alispán utasítására 24 pontba foglalt rendszabályokat terjeszt elő. Ezek a rendszabályok valamivel bővebb fogalmazásban azonosak a fenti, állítólag Kossuth által megfogalmazott tervezettel. Feltehető, hogy Kossuth, akit nem sokkal előbb nevezett ki a főispán táblabírónak, tagja volt a javaslatot kidolgozó bizottságnak, s fenti fogalmazványa első változata lehetett a később kibővítve elfogadott rendszabályoknak. (A fenti irat eredetije Sátoraljaújhely város levéltárában I. 112. sz. alatt volt korábban, ma már nem található, így nem állapítható meg, hogy Kossuth sk. fogalmazványa volt-e.) A bizottság a rendszabályok életbeléptetését Balásházy Tamás táblabíróra és Marschalkó József várnagyra bízta; nem látszanak tehát megalapozottaknak azok a feltevések, amelyek a tűzoltó szervezet megteremtését egyedül Kossuth fáradhatatlan szervező munkájának tulajdonítják. Ilyen volt Dongó Gyárfás Géza idézett közleménye is, amely számszerű adatokat is szolgáltat a rendelkezés által megmozgatott iparosok létszámáról. Száz évvel az irat keletkezése után Hegyaljai Kiss Géza írt újból ismertetést róla a Pesti Hírlap 1927. 143. számában (közölte az Adalékok Zemplén vármegye történetéhez 25. [1927] évfolyama is), naív lelkendezéssel mint „Kossuth Lajos később világraszóló szervező képességére roppant jellemző” tényt ünnepelve a tervezetet, amely szerinte „gyönyörűen mutatja a huszonötéves ifjúban a később méltán világhíres vezér és kormányzó nemzetmentésre teremtett személyes nagyságát”. – Később, újabb három tűzvész után „tűzoltó intézet” alakult Sátoraljaújhelyen, iratanyaga a városi levéltárban van, I. 94. sz. alatt.
