18. Kelet nélkül. [1828, 1829?]* Gondolatok, aforizmák gyűjteménye.
18.
Kelet nélkül. [1828, 1829?]*
Gondolatok, aforizmák gyűjteménye.
Kelet nélkül. [1828, 1829?]*
Gondolatok, aforizmák gyűjteménye.
A 10 oldalas, negyedrét kézirat keltezetlen, az írás formájából és a helyesírás sajátosságaiból keletkezését a fenti időszakra lehet tenni. Kossuth nyilván az olvasmányai nyomán támadt gondolatait vetette papírra – egyes fogalmak német megfelelőjének közlése is erre enged következtetni –, egyes esetekben pedig egyszerűen az olvasott gondolatot írta le magának. Eszmeileg a kézirat még azon a szinten van, mint korábbi történeti vonatkozású fogalmazványai: a szabadság szeretete, a zsarnokság elutasítása, a keresztény vallás kritikája, az államvezetéssel szembeni irónia jellemzi, anélkül, hogy a fennálló helyzeten való változtatás igénye jelentkezne még benne.
A Szentírás a keresztény statusnak constitutiója, – ezért borzad az egyházi oligarchia a népnek kezébe adni.
*
A hatalomnak nagy titka ebben áll: tudni, hogy mások még gyávábba, mint mi.
*
Voltaire* úgy előzte meg a revolutiót, mint villám a dörgést.
Voltaire, François-Marie Arouet (1694–1778), a francia felvilágosodás kiemelkedő filozófusa.
*
A középkornak hosszú éjjelében Hit volt az éjszaki fény.
*
Megszűntem csudálkozni sok dolgok felett, de hogy két diplomaticus kacagás nélkül képes egymás szemébe nézni, ma is csudálkozom.
*
A tapasztalás egy megkérlelhetetlen széphez hasonlít, évek múlnak el, míg megnyered, s ha végre megadja magát, mindketten elvénültetek, s egymást többé nem használhatjátok.
*
Nálunk oly rendben állnak az emberek, amint könyvtárakban a könyvek, a nagyok s nehezek alól, a kicsinyek s könnyűk fent, – hajolnod kell, hogy egy in folio embert, – kapaszkodnod, hogy egy duodezlelket megmarkolhassál, – felsőbbek szép kötésbe borítva, arany címmel fénylenek, az alsóbbak? szintén borítva vannak, de sértés alakban nincs tekintetök.
*
Sok tudós egy pénzváltó tárnokjához hasonlít, sok pénztől van kezében a kólcs, de a pénz másé.
*
„Az ördög megbukott, mert féluton a felhőkben álott meg, máskint Isten lenne” – így szól a pajzán Aetius Werner Attilájában.* – Ha Minister lennék, ezt jól megjegyezném, s kihirdettetném, hogy: az ész királyi magános tulajdon, – a szóllás felségi jog (ius). Az írás felségsértés, s a lúdkoppasztás előkészület a felségsértéshez.
Werner, Zacharias (1768–1823) porosz születésű, Bécsben élő drámaíró; Attila, König der Hunnen c. drámját 1808-ban írta.
*
A ministerialismust royalismusnak, – a papi uradalmat theocratiának nevezik, s aki a szunnyadó igazságról lerántja a fedező leplet: békeháborító!
*
Nincs ember, ki a szabadságot nem szeretné, de az igasságos ember mindenkit szabadnak kiván, az igasságtalan csak önmagát.
*
Ha Jupiter a Styxre esküdött, megtartá esküjét, az Olympnak nem voltak papjai.
*
Ha a természetnek annyi törvénye lenne, mint a statusnak, az Isten maga sem volna képes azt kormányozni.
*
Fel lehet számítani, hogy a gazemberek sokkal több hasznot húznak a polgári társaságból, mint a becsülletes emberek.
*
Jól tudjuk, hogy fáznak, de a vén bohók azt hiszik, mivel nyári nadrágot viselnek, ifjaknak látszanak.
*
A félénk legveszedelmesebb ember, legjobban kell tőlle félni.
*
Türelmes emberek a legbékétlenebbek, s békéssek a legtürelmetlenebbek.
*
Századunk nem kedvező a tudományoknak, annyi dolgunk van a koppantással, hogy a látásra nem érünk reá.
*
A szélvészt, bármely váratlan jöjjön is, mindég megelőzi egy figyelmeztető szellet, – de hogy oltalmazzuk magunkat az asszonyok szeszélye (Laune) ellen?
*
A népek, statusok historiája béhozott egy kevés pénzt a historicusoknak s könyvárosoknak, – mi más hasznot tett még? – én nem tudom.
*
Az érzelgők (sentimentalisták) addig paskolják érzelmöket, míg habot ver, s azt hiszik, kiáradó tellyes szivök van, pedig nem egyéb levegőnél az egész.
*
Az életnek tengerében a szegénység fövénytorlat, a gazdagság szint, szegénységtől ön erőnk, gazdagságtól csak az Isten kegyelme menthet meg.
*
Egy szerelmesnek féltékenysége rettenetes, de rettenetesebb az uralkodásé – egy féltékeny kormány gyanútelve vigyáz éjjel-nappal, megtagadja magától a szükséges pihenést, s hogy álmosságán erőt vehessen, napról napra erősebb ingerszerekkel él, – ezek által gyengévé, kedvetlenné, koczódóvá, s végre beteggé lesz, – pedig ha az uralkodások megbetegszenek, a népeknek le kell fekünniök. – Különös! de mégse példátlan rendelet! Diodorusban olvassuk,* hogy Corsica szigetén, ha lebetegszenek az asszonyok, férjeik fekszenek gyermekágyat, s betegségi látogatásokat fogadnak el. – Lám! milly classicusok a ministerek!!
Diodorus, az i. e. I. században élt görög történetíró; 40 könyvben feldolgozta az emberiség történetét a kezdetektől saját koráig. Művéből csak az 1–5. és a 11–20. könyvek maradtak fenn.
*
Számos csinált utak s csatornyák jól rendelt, vagyonos statusnak jelei, mert az utak sokasága gyakori mozgásra, ez pedig nagy s külömböző erőkre mutat, – hasonlólag, a gondolatoknak sebes, ép cseréjére mutat, ha azoknak szabados, gyors közlésére sok ut nyitva áll. (Vagyis: újságok, folyó írások.)
*
Nemcsak a törököknek, de az önvéleménynek rabszolgái is gyalázatos lánczokat viselnek. – Nincs félrevetésre méltóbb vélemény, mint a félrevető, mely csak a magához hasonlítókat tűri el. (verwerflich – verwerfend)
*
Mái időben a gyengélkedők nagy serege minden irónak, népszónoknak ezt sugja: szerénység, csak szerénység. – De a természet kiáltással jelenti ki fájdalmát, s csak a deszka színen énekel a fájdalom A-mollbul.
*
Aki nyilait a sokaságra lövi, reménylvén, hogy csak a vétkest találja, sok ártatlant sebesíthet s a bünöst mégis elhibázhatja.
*
A történetek, az időnek ezen gyümölcsei az érésnek bizonyos végpontjához vannak kötve, mikor bé kell gyűjtetniek, de nem mindég lehet ezen reppenő perczet használni. Innen van, hogy az irók vagy idő előtt rázzák meg a történetek fáját, s éhes vendégeiknek éretlen gyümölcsöt tesznek elejibek, – vagy csak akkor rázzák meg, midőn a gyümölcs már rothadt s ehetetlen.
*
Közhitet kereső vagy lelő nagy hazugságok az Idő történeteire nézve nem kevésbé nyomósak, mint a valóságos esetek, mert ezek mondják ki legvilágosabban, a közvélemény mit óhajt, mit reményl, s mitől fél.
*
Caesar félelmet érzett, ha a sovány Cassiust látá, de a hízékony Antonius* társaságában jól érzé magát. – Az uralkodók változnak, de az uralkodási vágy marad. – A sugár gyors lélek (flinke Geist) még most is félelmet támaszt, s csak a potrohos mellett érezzük biztosoknak magunkat.
C. Julius Caesar (i. e. 102–44), konzul, triumvir és diktátor, a római köztársaság megdöntője és a monarchia megalapítója. – C. Cassius Longinus, római hadvezér, a Caesar elleni gyilkos merénylet kitervezője. – Marcus Antonius (i. e. 83–31), Caesar, alvezére és konzultársa.
*
Alphons, Argoniának királya,* ki az eget s földet esméré, s astronomusnak, philosophusnak, s bölcsnek neveztetett, ezt mondá: sokkal bír az ember, sokat kiván, de az életnek minden javai közt csak ezek nyomóssak: régi fa, égetni – ó bor, inni – régi barátok, társalkodni, – s régi könyvek, olvasni – a többi ringy-rongy dolog.
V. Alfonz (1416–1458), Nápoly és Szicília meghódítója.
*
Gyakran azt hisszük, új igasságot találunk, igaz is, megtaláljuk, amit más elvesztett, – feltaláljuk, mint Americát feltaláltuk, de valamint a természetvizsgáló nem teremté az állatiságnak azon új nemét, mellyet most ír le legelébb, úgy nem teremténk mi azon új eszméket, mellyekkel a korunkbelieket legelőször ismértettyük meg.
*
A régieknél minden tett, minden szó a szív ministeriumából, a szellem titkos cancellariájából eredett, – de a mái philosophusoknak s publicistáknak egy kis hivatalos s egy nagy nem hivatalos részek van, mint a Moniteurnek.*
Moniteur, a francia kormány hivatalos lapja, 1789-ben indult.
*
Valamelly igazságnak létele felett, még a legellenségesebb értelmek is ritkán harczolnak, közönségesen csak az igazság határa felett folyt a harcz.
*
Nékünk minden okfő csak kárpit, mellyet félrerántunk, hogy lássuk, mi van megette; de mivel megette ismét egy kárpit van, sohase látjuk, mi van a kárpit megett.
*
A pogányság erkölcstudománya szűkké lett, kinyőttünk belőle, – a kereszténységé nagyon bő, nem töltyük bé, – s így élünk – nem erkölcs nélkül, mert hálá az emberi természet jóságának, erejének, ezt sem a kábultság, sem a gonoszság, sem a hatalom el nem ronthatá – de erkölcstudomány nélkül élünk. – A pogányok rövid látásúak voltak, nem láttak túl a síron, mint bódult vesztegetők, elpazarlák az élet kincseit kevés földi évek alatt, – de jóllakva haltak meg, ártatlanul, tudatlanul, mint a gyermekek, pedig gyermekek állnak az Isten thronusához legközelebb. – A keresztények messzelátók, ők reá nem esmérnek a földi életre, ők csak azt tudják olvasni, ami csillagokkal van az égre írva, – valóban sokképpen magyarázható irat, – mint a fösvény, kincset kincsre, kamatot kamatra halmoznak, éhen s éhségben halnak meg, vétkekkel terhelve, s ezen terhet érezve, – de csak az veszhet el, aki maga magáról lemond, bűnös csak az, ki magát bűnösnek érzi, ott fent sem ügyvéd, sem áruló nem lakik s a kegyelmes bíró nem hallgat más vádra, mint amellyet maga ellen intézett a vádló. – A keresztények két Istent teremtének, – eggyik a Mennynek, másik a Földnek Istene – ezeket pártos főknek nézik, kik közzül ha egynek részére állunk, a másikkal barátságba nem élhetünk. „Szerencsétlenné kell lennünk, hogy idvezüljünk.” – Mintha bizony a föld nem volna az égnek egy darabja, mintha az idő nem volna része az öröklétnek, mintha Istenünk nem volna jelen mindenütt, s így, valamint a látkör, hol az ég a földhöz ér, úgy marad örökké távol a szerencsének bősége is. – Remegve állunk a remegő hidon, melly az életből halálra vezet, nem merünk előmenni, nincs bátorságunk élni, nincs meghalni. – Igaz, jobbak vagyunk, mint gondoljuk, boldogabbak, mint hisszük, de lelkünk hypocondriába szenved, – nem beteg eléggé, hogy meghaljon, nem olly egészséges, hogy magát jól érezze, – Minden természetes, egészséges vonszódást (Neigung) szenvedelemnek (Leidenschaft), minden szenvedelmet bűnnek tartunk, minden bűntől félünk, hogy pokolra vet, s hússzor napjában reszketünk, hogy az ördög elviszen. Mi boldogtalanok! Aki megváltott, azt megkötöztük, s várva várjuk az új Messiást, ki a megváltót megváltsa, az Atyát várjuk, ki a Fiút a Szentlélekkel megengesztelje. – Ha elérkezik a harmadik Testamentomnak üdeje, akkor a szerencsés ember, valamint a délszaki termő fa, virágot s gyümölcsöt hozand egyszerre, a tavaszt öszveköti az ősszel, – keresztény s pogány lesz egyszersmind, s a Menny mindenütt, ahol egy tiszta szem van, hogy reáismerjen.
*
A művészségnek s tudományoknak felélesztése ólta, minden ember – orvosok, természetvisgálók, hajósok, kézművesek (gyártók), kalmárok, képirók – kiki önködében használá a tapasztalást, csak a statusi férfiak (Staatsmänner) nem tanultak a tapasztalástól. – Ha a harmincesztendős háború kormányosaihoz így szólottunk volna: „Jó emberek, ne fáradjatok hasztalan, emlékezzetek, mit írt Luther a saxoniai hercegnek: ,Hercegséged tudja tehát, s nem is kételkedik, hogy e dolog felett mást határoztak az Égben mint Nürnbergben.’ – Hidjetek a holtaknak, a holtak nem hazudnak.” – Igy feleltek volna: „Luther derék ember volt, okos, igaz ember volt, hiszünk őbenne, mint az Isten szavában, de Luther Nürnbergről szólott és nem Prágáról.” Beszélj velek, ha tudsz, Büsching Geographiája* nagyon testes. – Ha Luther Prágáról szólt vólna, nem szólt volna Bécsről, sat. sat. Nos, mi hasznát vették hát ezen emberek a századok tapasztalásának?
Büsching, Anton Friedrich (1724–1793), a politikai-statisztikai földrajztudomány megalapítója. Főműve, a Neue Erdbeschreibung 1754-től jelent meg, haláláig Európa, és Ázsiának egyrésze készült el, munkatársai és tanítványai egészítették ki.
*
A ki lehetetlenségbe kezd, mutatja, hogy nem képes véghezvinni a lehetőt, s nem fogja fel a valót.
*
A politicusok (fájdalom, hogy nem a régiek), seborvosok voltak, s nem orvosok. Követték ugyan Hypocrates* eme tanítását: „amin orvosszerek nem gyógyítanak, segít a vas, s ahol ez nem, a tűz,” – de a téteményt így fordították: „amin tűz nem gyógyít, segít a vas, s ahol ez nem, orvosszerek.” Eszerént a beteg idő ellen először ágyutűzzel éltek, ha az nem segített, a főket operálták, s ha ez nem segített, belső orvosszerekről kezdtek gondolkozni, – de azalatt meghalt a beteg, s nem volt mit gyógyítani, – s ha akadt is beteg, aki tüzet, vasat kiállott, az illyesbe nemcsak a keserű elixirt, de a kanalat is bedictálták, s a beteg megfúlt. – Más emberek voltak ám az óvilág politicussai, – a spanyolok (a revolutio alatt), bármi nyakasok voltak is, – mégsem voltak oly nyakasok, mint a zsidók, – mert ezeket mái napig sem lehet megszelídíteni, s Moses mégis rámára huzta őket, – Sesostris, Con-fu-tse, Solon, Lykurg, Manco Capac* mit nem míveltek, – mint érczet, úgy olvasztották által népeiket, de igaz bizony azt felelitek, „könnyű volt bánni a nyers, vad népekkel, lett vólna csak műveltekkel dolgok, mint nekünk, ők sem boldogulnak vala…” Derék felelet, csak ezt akartam hallani. – Biz, uraim, a kimívelt népeket Moses sem olvasztja által, bárha minden aegyptomi csapás szolgálatjára álljon is.
Hippokrates (i. e. 400 körül – 377) a görög orvostudomány megalapítója.
Sesostris, több egyiptomi király neve; III. Sesostris i. e. 1860 körül meghódította Nubiát. – Konfucse, Konfucius (i. e. 551–479), kínai filozófus. – Solonra l. a 128. o. 29. jegyzetét. – Lykurgosra l. a 128. o. 28. jegyzetét. – Manco Capac, a monda szerint az Inkák birodalmának megalapítója.
*
Mi minnyájan, különböző értelemben lévők, azt véljük, új dolgok történnek, – új vétkek, új szabadságok, új szabadságsértések, – pedig régi dolog a tyrannismus, régi a szabadság, s a harc is régi e kettő között. Az emberiségnek leforgását nem esmérvén, az időjárást évszaknak véljük, ha májusban szigorú napok esnek, tombolnak ezek, gyászolnak amazok, vélvén, a Nap hátra megy. Ha novembernek egy meleg napja találkozik, siránkoznak ezek, örvendnek amazok, hogy a tavasz jő. – Egy reggel majd fagyva találjuk a folyókat, vagy virányban a fákat, s a veres vagy a fehér bolondok szájtátva fognak bámulni.
*
Ha a spanyol inquisitio szörnyeteg tetteit említve, azt mondjuk: „ezt sem a nép tette, hanem a papság” – hibázunk; amelly tyrannismust valamely nép elszenved, azt maga gyakorolja, s ő tartozik felőle számolni, – mert…
*
…a vétkek magos lábtójában gyengeség az első fok, gyáva pulyaság a második (Feigheit), ezeken keresztül kéntelen a hatalom lépni, hogy a tetőre érjen, hol a zsarnokság ül.
*
A leventák időszaka (Ritterzeit) rút volt, s utálatos, mert anya módra ápolgatta ugyan az életet, de csak azoknál, akik éltenek. – A nép nem élt – s mégis, szebb idő volt ez, mint a következő, mert jobb, hogy sok ember valami, sőt sok legyen, minthogy minden – semmi se legyen.
Sk. ered. MTA Könyvtára, Kézirattár, MS 4850/89. sz.
