21. Sátoraljaújhely, 1829 augusztus 12. Kossuth levele Kossuth Tamáshoz Kossuth Kristóf örökségének gondnoksága ügyében; közbenjá…
21.
Sátoraljaújhely, 1829 augusztus 12.
Kossuth levele Kossuth Tamáshoz Kossuth Kristóf örökségének gondnoksága ügyében; közbenjárását kéri, hogy Kristóftól kölcsönt kapjon.
Sátoraljaújhely, 1829 augusztus 12.
Kossuth levele Kossuth Tamáshoz Kossuth Kristóf örökségének gondnoksága ügyében; közbenjárását kéri, hogy Kristóftól kölcsönt kapjon.
S[átoralja]újhelyt augustus 12-én 1829.
Édes Tamáskám!
Ha meggondolom, hogy szegény boldogult öreg úr kevéssel halála előtt a Kristóf öcsém curatorsága miatt mennyi subsumptiókat szenvedett,* kivált amióta Gosztonyiné a maga béadott számadásaiba minden felelet terhét magáról el, és meghólt bátyámra hárítja, az árva pedig mindemellett is absolválta magokat a számadástul, mint szíves jó barátnak s atyafinak óhajtanom kell, hogy maga édes Tamáskám, minden hasonló subsumptiókat messzéről is kerülhessen, erre pedig nincs más mód, mint hogy a maga tulajdon biztossága tekéntetéből is a formális curateralis resignatiót, inventariumot s általvételt tovább semmi esetre ne halasszuk, mert mondhatom, hogy máris subsummáltatni kezdünk. – Annakokáért szeretettel kérem édes Tamáskám, hogy a fixumokra* látogasson meg minket, hogy itt együtt Vas Antal főszolgabíró úrral is a dolog végrehajtása eránt, közakarattal értekezhessünk.
Kossuth Tamás és Kristóf unokatestvérek voltak, Kossuth Lajhoz csak távoli rokonság fűzte őket. Kossuth Kristóf korábbi, elhalt kurátorának neve nem állapítható meg; 1823 óta Kossuth László volt a kurátora, helyette azonban gyakran fia foglalkozott az árva ügyeivel, mivel Kossuth Lajost apja már 1825-ben meghatalmazottjának vallotta. (Vö. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc áll. levéltár, Zemplén m. közgyűlési iratai 1825: 330. sz.)
A Szent István napján (aug. 20-án) kezdődő törvénykezési időszak alatt.
Gosztonyinénak a számadásai – ingens moles – felelet végett nálam vannak. – Viczmándyaknak successionalis perekben is immár fundamentaliter dolgozni kéntelen vagyok. Az elsőben mindnyájan igen interessáltatunk, mert egyrészről az árvának hoszna is forog fel, de másrészről szegény megholt úr becsületének csonkulatlan felmaradása méltán szívünkön feküdhet. A második, azaz a Viczmándy-féle perrel pedig az árvának szerencséje koczkán forog. Ámbár mondhatom terhes két munka, mellynek csupán Kristóf öcsém eránt való vonszó atyafiságból vetem alá vállamat, megtettem mégis, s meg is teszek mindent, amit tenni lehet, de hogy mindent megtehessek, nem szükség-é nékem az árva jussait s a számadásokra nézve az öreg úr irásait is voltaképpen esmérnem, – úgy mint a gyóntató atyának a gyónó bűneit, – felelhetek-é ezek nélkül mindenekre nyomósan? – Azért is mindezek eránt értekeznünk kell együtt, s magának belé kell tekénteni a Gosztonyi számadásaiba, hogy nékem világosítást adhasson, – de Kristófnak egyéb dolgai is tanácskozást kivánnak, – alig van három esztendő hátra, minorennis életéből,* használjunk néki amennyit lehet. – Mindezeknél fogva tehát legalább hogy arról tanácskozzunk, hol és mikor látunk a bővebb lépésekhez, még egyszer kérem a jövő fixumokra ránduljon bé Újhelybe egy pár napra, úgyis régen nem láttuk egymást.
Azaz: Három év múlva nagykorú lesz.
Most részemről egy kérésem van. – Kiszely ha jól emlékezem Szent István napra tartozna letenni a computusból eredt 800 forintokat, – én akkor is megmondottam Kristófnak, hogy ha a maga tulajdon javát s ami becsületünket tekénti, a capitalisokhoz teljességgel ne nyuljon, – elég néki a jószág jövedelme, de ha elég nem volna, megsürgetjük az interesseket Szirmaynál, Szulyovszkynál, másutt, csak a capitalisokhoz ne nyúljon. Igy levén tehát a dolog, a Kiszely 800 forintját vagy nála hagyni, vagy másnak kell kiadni, de reménylem maga is édes Tamáskám, Kristóf is lesz erántam olly barátsággal, hogy ha önnön károk, hátramaradások nélkül rajtam valamivel segíthetnek, meg nem tagadják. Kristóftul legalább, mondhatom kevélység nélkül, hogy megérdemlem, – én soha tett s teendő fáradozásimért tőle legkisebb jutalmat sem praetendálok, még csak köszönetet sem, – nem is acceptálnám, esmérem én és szívesen teljesítem az atyafiság kötelességeit, – de midőn az ő haszna semmiben sem sértődik, s idegen és én közöttem van a választás, reménylem szíves barátságom reflexiót érdemel és nyer is talán. Candide írok, mert egyenes lelkű embernek hiszem magamat, s magához édes Tamásom bizodalmam van.
Nékem most 4 vagy 5 száz forintokra igen elkerülhetetlenül nagy szükségem van, – lamentálni nem szokásom, de becsületemre mondom, nagy és elkerülhetetlen. Maga Kristóffal segíthetnek rajtam, ha akarnak, kérem atyafiságos barátsággal szólítsa meg nevemben Kristóf öcsémet, transferálja ő reám, vagy egészlen, vagy ha talán par force néki is kellene egynehány száz forint, legalább felét a Kiszely conctractusának, hogy én azt tőle magamnak megvehessem, – én nékie magamrul annyi summárul contractust adok, s becsületemre mondom pontosabb leszek akármelly adóssánál is. – Hatalmában van rajtam segíteni, kára, áldozattya nélkül, én reménylem meg nem tagadja kérésemet, s hiszem az Istent, nekem is lesz még alkalmatosságom atyafiságokat megszolgálni. Ha ezt is elvégezhetnénk a fixumok elején, nagyon szeretném, mert körmömre égett a dolog. Reménylem nem tagadja meg kérésemet édes Tamásom, s ezen reménységben óhajtva várom látását, addig is csókolván, atyafiságos szeretetébe zárt változhatatlan viszon indulattal vagyok
szívből szerető atyafia s baráttya
Kossuth Lajos
Sk. ered. Orsz. Széchényi Könytár, Levelestár. – Közölve: Pesti Napló, 1835. febr. 2. sz.
Sk. ered. Orsz. Széchényi Könytár, Levelestár. – Közölve: Pesti Napló, 1835. febr. 2. sz.
