26. Sátoraljaújhely, kelet nélkül [1829] Kossuth levele Kolosy Józsefhez: elküldi neki Volney könyvének egy részéről készített fo…
26.
Sátoraljaújhely, kelet nélkül [1829]
Kossuth levele Kolosy Józsefhez: elküldi neki Volney könyvének egy részéről készített fordítását és egy értekezését.
Sátoraljaújhely, kelet nélkül [1829]
Kossuth levele Kolosy Józsefhez: elküldi neki Volney könyvének egy részéről készített fordítását és egy értekezését.
Tekintetes Úr!
Volneyt mára azon reménységben igértem, hogy Balásházy János, kinek azt már egy pár hónap előtt kölcsönzém, itthon van, s tőle visszavehetem; ő azonban a herczeggel nimródoskodik, addig is tehát, még a fellengezve repdeső, de szép és mély igazságot álmodó Volneyval, amint őt az esméretes Forster György a német nyelvnek átadta,* szolgálhatnék, magam fordításábul egy pár árkust közlök, csupán azon czélbul, mert igéretemet még akkor is szeretem bár csekély részben is teljesíteni, mikor teljesítése lehetetlen.
Volney, Constantin François comte de (1757–1820), francia államférfi és filozófus, az enciklopédisták követője, az École normale történelemtanára. Itt szereplő munkája: Ruines ou méditations sur les révolutions des empires, Paris 1791. kritizálja a vallást, mint az emberiség tökéletesedésének akadályát.
Azonban előre kikérem a Tekintetes Úrtól, hogy stylusom nem correct voltán fel nem akadni méltóztassom; 10 esztendők előtt írtam én azt,* s nem más czélból, hanem mivel a 17 esztendős ifjú,* amint mondják a világ közepén áll, s az ifjúság szikrázó indulatjait hiába próbáltam korlátolni, hogy figyelmemet, aki Volneyt nemcsak olvasni, de érteni is akartam, ne háborgassák, gyakran ha palmirai Geniussal kellett volna a komoly felsőbb regiókba mulatni,* engem eleven képzelődésem rózsábbszínű bájvidékekre varázsolt, gyakran elvesztém azon fonalat, mellyen az általam bámulva tisztelt philosophicus költő a maga első emberét ezernyi századokon keresztül egész a franczia revolutio mérséklett szakaszába, az egy nagy állati vad könnyebb elejtésére két emberi vad közt kötött társaságbul a legremekebb politikai egyesületekbe, a kutyafejjel festett Syrius imádásán túl, túl még a keresztény hiten is, a mindent megtartó erőnek titkos műhelyébe vezérli.
Kossuthnak ez a munkája nem ismeretes.
Ebből az adatból lehet a levél 1829-i keltére következtetni.
A könyvben az akkoriban felfedezett Palmyra romjainak géniusza közli az emberiség boldogságára vonatkozó gondolatait a szerzőt megszemélyesítő utazóval.
Hozzáfogtam tehát a fordításhoz, aminél nincs jobb mód a figyelem erőszakoltatására, de ezólta, minthogy munkám czélját – tudni illik, hogy Volneyt értsem – elértem, akaratom, de egyébként is időm az igazításra nem vala, így tehát az első írótoll szennyétől mocskos, de egyébiránt is csak másolat mása, pedig kételkedem, valjon még az első fordító is, bár Forster légyen az, elérte-é mindenütt a szerző eredetiségét. Holnap mindazonáltal Balásházy hazajövén, a jobbal szolgálok.
Volney – minden phänomenont, melly az emberi s társasági életben valaha észrevehető volt, az önszeretet princzipiumaiból deducál, engem állításának igazsága meggyőzvén – üres óráimban ezen theoreticus igazságot a magam individualitására, a külső világra s az emberesméretre próbáltam alkalmaztatni. Mennyibe sikerült igyekezetem, azt a szintúgy ide rekesztve közlött értekezéssel* a Tekintetes úr itéletére bízom, – azon alázatos észrevétellel, hogy nem szeretném, ha szóval is közönségessé lenne, hogy illyen haszontalankodásban töri fejét a Tekintetes Úrnak alázatos szolgája
Itt is egy olyan Kossuth-munkára történik célzás, amely a Volney-fordításhoz hasonlóan ismeretlen.
Kossuth Lajos
Közölve: Egyetértés, 1900. szept. 12. sz.
(Puky József gyűjteményéből.)
Közölve: Egyetértés, 1900. szept. 12. sz.
(Puky József gyűjteményéből.)
