Szulyovszkyval a Kristóf capitalissai eránt több rendbéli conferentiákat tartottunk, végső vége a dolognak az lett, hogy ő szerfelett óhajtana ugyan véget vetni a perlekedésnek, de hiában! Nincs módjában, hogy fizessen, s mindég csak azzal állott elő, mit nyernek az urak ha perlekednek, másfél eszendeig csakugyan eltart a per, akkor ha executióra kerülne a dolog, mit exequálnak, még az atyám élvén? Szulyovszkynak ebben igazsága van, – végtére arra kért, hogy az ő adósságát Szirmay Antalra, a kamarásra transferáltassuk, ennél sem execuritás, sem a szó tartása ellen kifogás nem lehetvén. Én a fentírt okoknál fogva ezt nemcsak acceptábilisnek, de kedvezőnek is találván, Szirmayval szóllottam, ő hát kész kicserélni a Szulyovszky obligatorialisait a magáéval, a hátralevő interest is capitalisra változtatván, továbbá az egész summa mintegy 2300 forintra menvén (pendebit a calculo) a 2000 forinton felül levőt, hogy kerek szám maradjon, azonnal kifizeti, – ez is jó lesz, mert Kassára vinni kell az interest, s az egész capitalist egy esztendő alatt letenni igéri. – Én ezen conditókat acceptabilisnek látván, magam részéről (fenthagyván a maga és a Kristóf megegyezését) elfogadtam és folyó october holnapnak utolsó estvéjét terminusul tettem, hogy akkorra Tolcsvára kimegyek, Szulyovszky is oda jön, megtegyük a computust, felvegyünk a 300 rénes forintot, – s felcseréljük a contractusokat. Kérem azért édes Tamáskám, egyezzen meg ebben maga is. Szulyovszkyval mire megyünk? Már négy per actu is foly ellene, s mégsem fizet, Szirmay legalább ha megcitáltatódik, bizonyosan fog fizetni, s a 300 forint most mindjárt szintúgy jó fót lesz a zsákon. – Válaszát minden esetre és szombaton délre vagy magát, vagy Kristófot, vagy mindkettőjöket elvárom, hogy éjtszakára Szirmay Antal ő nagyságához mehessünk Tolcsvára, aki minket okvetetlenül vár, – onnan vasárnap mehetünk Mádra. – Isten áldja meg addig is mindnyájokat, én szokott szeretettel vagyok
S[átorlaja]ujhelyt october 25-én 1830.
[Kívül:] Tekintetes Kossuth Tamás táblabiró urnak, Bárki vagy Ladmoci szőllejébe. „Igen sietős lévén, e levélnek tárgya, Tornyáról azonnal leendő átküldését kérem. Kossuth Lajos.”