33. Sátoraljaújhely, 1831 január 20. Kossuth levele Vécsey Pál báróhoz a közte és a Szapáry–Andrássy grófok között fennforgó pere…
33.
Sátoraljaújhely, 1831 január 20.
Kossuth levele Vécsey Pál báróhoz a közte és a Szapáry–Andrássy grófok között fennforgó peres ügyről.
Sátoraljaújhely, 1831 január 20.
Kossuth levele Vécsey Pál báróhoz a közte és a Szapáry–Andrássy grófok között fennforgó peres ügyről.
Méltóságos Báró!
A levélhozó embert el sem akartam addig ereszteni, míg Nagy Lázárral nem szóllok, mentem is nyomon hozzá, de otthon nem találván, egy pár sor irással tudósítottam látogatásom czélja felől, s ebéd utánra magamhoz hívtam, – ma még bizonyosan concentráljuk a dolgot.
Ha jól emlékezem szombaton lesz a választottsági ülés, a jelentést elkészítem, nem tudom, jóvá méltóztatik-é Nagyságod hagyni, ha egy kevéssé béereszkedünk intézeteink indító okainak előterjesztésébe is,* hogy t. i. miért tettünk igy, s nem máskép? – vagy csak simpliciter referáljuk a factumot?
Az utalás alighanem a sátoraljaújhelyi kaszinót életrehívó intézkedésekre vonatkozik. A kaszinóban Vécsey felügyelőségi tag, Kossuth pedig jegyző volt. (Vö. a következő szám alatti irattal.)
A Gróf Szápáryné megkeresésére felvállalt hivatalom* eránt tett kegyes aggratulatióját Nagyságodnak alázatos köszönettel veszem, – a felvállalásra különösen az indított, hogy örömemre válna, ha béfolyásom által ezen egyéberánt hatalmas grófi ház közelítene a generosus igasság systemájához, s ezáltal restabiliáltatna a publica opinióban azon elvesztett tekintete, amellyre széles birtokainál fogva, ha ehhez illő méltóság is járul, számot tarthatna.
Kossuthot özv. Szapáry Péterné grófnő, Andrássy Károly gróf anyósa ekkor bízta meg az Andrássy-birtokok központját képező terebesi uradalom jogi képviseletével. (Az ügyvédvalló oklevelet l. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc állami levéltár, Zemplén m. közgy. iratai 1831: 409. sz. alatt.)
Kölcsönösen előszámlálgatván öszveköttetéseinket, hogy tudjuk, hol jöhetnek a grófné ügyei eddigleni hivatalos béfolyásaimmal öszveütközésbe, szóbajött Nagyságodnak pere is. A grófné egyenesen úgy nyilatkoztatta ki magát, hogy Ő Nagyságodat személy szerént tisztelvén s nagyra becsülvén, soha sem volt, s nem is lesz a jó véget érésnek hátráltatója, azomban egy asszonynak statusa igen passivus a familia közös dolgaira nézve, s ő a többieknek engedni kéntelen. Azomban assecurált a familia részéről is, hogy nem azért fakadtak perre, mintha Nagyságodnak praetensióját minden erőltetéssel elenyésztetni törekednének, hanem a megholt gróf Püspök testamentomában haeredum substitutio* lévén elrendelve, olly szabad disposititul függőnek nem tekinthetik a testamentaria massát, hogy privativus felszóllításra százezreket fizethessenek. Ezért nem akartak privative egyezni, de bíró előtt egyezni úgy látom hajlandók, s ezt úgy hiszem lehetne eszközölni, mert ekkor nem forog fel a responsabilitás tette a fidei commissionariusok részéről, hanem bírói factummá válik az egyesség. Ezen beszélgetést közölvén Nagyságoddal, úgy tartom, kedvetlen dolgot nem tevék, reménylem mindazonáltal, hogy ámbátor lelkemesmérete nem mondja kötelességnek lenni, hogy ebbül titkot tegyek, mert nem titok gyanánt adatott előmbe, Nagyságod mégis ezen közlést egyedül maga privát tudomására méltóztatik kegyesen megtartani.
Az az eset, amikor az örökhagyó maga jelöli ki az örökösödés rendjét, s ez eltér a természetes örökösödés rendjétől.
Én egyéberánt kegyességébe rekesztett változhatatlan mély tisztelettel vagyok S[átoralja]újhelyt, január 20-án 1831.
Nagyságodnak
alázatos tisztelő szolgája
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos
[Kívül a cimzés:] Méltóságos ajnácskői Báró Vétsey Pál Eő Nagyságának különös tisztelettel B[odrog] Szerdahelyen.
Sk. ered. OL, Kossuth Gyüjtemény, II. C. 1.
