a) Kossuth feljegyzései az országgyűlés reformjára vonatkozó albizottsági határozatokról.
a) Kossuth feljegyzései az országgyűlés reformjára vonatkozó albizottsági határozatokról.
Jegyzetek a Köz Polgári (Publico Politica) Küldöttség munkájának megvisgálása alkalmával tett határozások eránt. A Sub Deputatioban.
Az 1827-iki küldöttség 1-ő articulusa csupán csak törvényhez nem illő complimentirozásból s a diaeta helyére nézve bizonytalanságból állván,* simpliciter félrevettetik, s a helyett inkább az 1790/1-iki küldöttség munkájának sinór ösvényét követve:
Az országos bizottság javaslatának 1. czikkelye a bevezetésben hálás szívvel köszönte meg a királynak azt az ígéretét, hogy még a legsúlyosabb gondjai közepette is megjelenik az országgyűlésen, s nem küld maga helyett királyi biztosokat, majd az 1. §-ban a királynak azt a kijelentését köszönték meg, hogy a jövőben az országgyűléseket Pestre kívánja összehívni. (Vö. Opinio excelsae Regnicolaris Deputationis… pro pertractandis in consequentiam articuli 67: 1790/91. elaboratis systematicis operatis articulo 8: 1825/27. exmissae, circa objecta ad Deputationem Publico-Politicam relata. Posonii, 1830. 4. o.
1. pont lesz az országgyűlése definitiója. – Azon számtalan törvényeknek, hogy diaeta minden 3-ik esztendőben okvetlen tartasson,* garantiát kell szerezni, mert az ígéret nem garantia, individualitás által van feltételezve.* Egyéberánt is hogy a diaeta idejének, hellyének meghatározása nem tartozik a kirekesztő királyi jusok közé, bizonyítják számtalan törvényczikkelyeink, mellyek a diaeta terminusát meghatározzák, p. o. 1498. articulus 1., amelly §. 2. meghatározza, hogy futuris semper successivis temporibus singulo tertio anno ipsa congregatio g[ene]ralis modo praemisso (azaz juxta §. 1. in festo S. Georgii in campo Rákos) celebretur,* és így a rendes diaeták tartását biztosítani est jus corporis legislativi, király és nemzet együtt, és így a diaeta idejére nézve:
Utoljára az 1791: 13. tc. iktatta törvénybe az országgyűlés háromévenkénti tartásának kötelezettségét, hivatkozva az 1655: 49., az 1715: 14. és az 1723: 7. tc. hasonló rendelkezésére.
Azaz: mindig a király jó- vagy rosszindulatától függ, hogy összehívja-e az országgyűlést.
Az 1498: 1. tc. 10. §-ban szabályozta az országgyűlések tartásának módozatait. Az 1. § úgy intézkedett, hogy a király az elkövetkező négy évben évente köteles a Rákos mezőn Szent György napi kezdettel országgyűlést tartani, de ezek a gyűlések nem tarthatnak tovább 15 napnál.
2. és 3. pont. A diaeta minden 3. esztendőben húsvét után következő második vasárnap előre való meghívás nélkül is vegye kezdetét. A királynak szabad időközben is diaetát meghívni, s a periodica diaetára is bocsájtat regalisokat,* de ha nem bocsájt, azért a diaeta öszvegyűl, – salva de extraordinariarum diaetarum spatio temporibus lata legis provisione.
Királyi meghívóleveleket.
A 4-ik pontra.*
Az országos bizottság törvényjavaslata megállapította, hogy az országgyűlés helyének kijelölése királyi felségjog, s köszönettel törvénybe kívánta iktatni a királynak azt az ígéretét, hogy az országgyűlést általában Pestre kívánja összehívni. (Vö. Opinio… circa objecta ad publico-politicam relata, 4. o.)
A diaeta hellyének meghatározása egy tekintetbe jön az idővel, – est jus corporis legislativi, de ha nem lenne is, az ország java azt kívánja, menjen törvénybe, hogy – a pestis, helybeli belső lázadás és ellenséges beütés esetjét kivéve – mindég Pesten tartasson. A haza gondoskodni fog a szükséges épületekről.
A pertractatio rendje: az első királyi propositio, utánna gravamen et sic porro. A periodicus diaeták puszta propositiókkal, gravamenek orvoslása nélkül nem végeztethetnek, az intercalarisokon* ha csak kir[ályi] propositio vevődne fel, a következő periodica diaeta, mint amannak kezdete, gravamenen kezdődjön.
A nem szabályos időközben, hanem soron kívül tartott országgyűlések.
Initiativa a Rendek táblájánál.*
Azaz: csak a rendi tábla léphet fel törvény alkotását kezdeményező javaslattal.
Az országnak jussait in diaeta et circa diaetam világosan ki kell törvényczikkelybe tenni, így:
1. Az ország Rendeinek a diaetára öszvegyűlni (ut supra) jussok van. Juri correlata obligatio sub poena 1723: 7.*
Az országgyűlés tartását szabályozó 1723: 7. tc. 7. §-a mondja ki, hogy az országgyűlésen részvételre jogosultak kötelesek megjelenni, „et ad diaetae usque conclusionem sub poena legali interesse…”
2. Jussok van kívánságaikat elhatározás, sérelmeiket orvoslás végett előterjeszteni, – törvényjavallatokat tenni, – a királyi előterjesztésekre maga megegyezésüket, melly nélkül amazok törvénnyé nem válhatnak s nem kötelezhetnek, – megadni s megtagadni.
3. Az országos segedelem eránt – ha kérettetik – a szükség kivilágosítását praetendálni, s ehhez képest adni s megtagadni.
4. Az adó megadása (directa et indirecta contributio) teljes kiterjedésben, úgy a felemelésre, mint a leszállításra nézve, s az ezen jusba gyökerezett számadás, szükség előmutatása (Budget) s felelet terhe, s az adó folytában in specie
5. a só árának meghatározása is az 1790-ki november 22-iki felírás szerént* országos jusnak declaráltasson.
Az idézett feliratban a rendek megköszönték a királynak, hogy elismerte a sóár megállapításában az országgyűlés és a király közös illetékességét s jelentették, hogy a válasznak ezt a részét törvénybe kívánják iktatni. (L. az országgyűlés Írásaiban, 304. o.)
6. A ministerek responsabilisok, s az országgyűlésének jussa van számot kérni s büntetni.
7. A defensivum systemából folyó s az 1606: 2., 1613: 5., p[ost] c[oronationalis] 1608: 2., 1622: 2. §. 19., 1638: 1. § 14. 1659: 1. §. 14. [által] világosan meghatározott jus belli et pacis,* a mai század hadfolytatási rendszeréhez alkalmaztatva.
Az 1659: 1. tc. 14. §-a a király, I. Lipót koronázási hitlevelébe foglalva megújította a felsorolt korábbi törvényeknek azokat az intézkedéseit, amelyekkel a rendek korlátozni kívánták a király hadüzeneti jogát és el kívánták távolítani az országból az idegen katonaságot.
8. Az országos sérelmek közül az ország jussai közé tartozandóknak elláthatók ide iktattassanak.
Art[iculus] 2. juxta anni 1827.* A bévezetésbe némely szók változnak, egyéberánt a két concláve* marad ugyan, de constitutiónk principiuma szerént a törvényhozó test typusa egy test. (Ennek következése majd alább.)
Az országos bizottság javaslatának II. cikkelye azokról szólt, „qui locum et votum in Comitiis habent”, és bővebben kifejtette az erről rendelkező korábbi törvényeket. (Vö. Opinio… circa objecta ad publico-politicam relata, 11. kk.)
Az országgyűlés két táblája.
A fő tábla eránt:
Ad §. 1.* A titularis püspökök ha infidelis megyéiket visszakapnák, voksot is és ülést kapnak.
Az országos bizotság javaslata: „Archiepiscopi et episcopi latini, et graeci ritus catholici, qui suas in ambitu Regni et Partium adnexarum Dioeceses ex collatione regia tenent, non item illi, qui titulum tantum Episcopatus in provinciis olim ad Regnum Hungariae possessis, et Sacram Regni Coronam respicientibus gerunt”, megjelenési és szavazati joggal bírnak az országgyűlésen. (Vö. Opinio… circa objecta ad publico-politicam relata, 12. o.)
Ad. §. 2.* Az ott előhozott apátok és praepostok név és szám szerint tétessenek ki, ezeket pro futuro szaporítani nem lehet, ha több és új neveztetne ki, voksok nem lesz.
A § kiemeli a pannonhalmi főapátot, a zágrábi prépostot, a többieket csak általában említi: „…praepositi denique et abbates conventuales, jura possessionaria penes continuam in Regno residentiam tenentes.” (Uo.)
Ad §. 3.* A Regni bárók maradnak.
Az országos bizottság javaslatának 3. §-a szerint hellyel és szavazattal bírnak az országgyűlésen „Barones Regni, qui sua serie in articulo 10: 1687. et 6: 1765. recensentur”. (Uo.)
Ad §. 4.* Ha valaki több dignitást visel is, votuma csak egy, s nem collectivum vagy collegiale.
Az országos bizottság javaslatának 4. §-a: „Supremi comites in sensu articuli 1: 1608. p[ost] c[oronationem] et 10: 1687. atque hos inter juxta aetatem installationis gubernator Littoralis Hungarici [a fiumei kormányzó] ex articulo 4: 1807.” szintén tagja a főrendi táblának. (Uo.)
Ad §. 5.* A non unitus püspököknek káptalanjok nem lévén, s hogy személyeikre nézve nemesek lennének, a törvénybe nyoma nem találtatván, s collationalis javakat sem bírván, – nem láttatik oka lenni, mért legyenek tagjai a fő Rendek táblájának, de mivel az 1792: 10-ik törvényczikkely nékiek is ád ülést és voksot, de ezt hogy millyen legyen, meg nem határozza,* az csak consultativum legyen, ea conditione, hogy magyarul és deákul tudjanak.
Az országos bizottság javaslata az 1792: 10. tc.-re hivatkozva a görög nem egyesültek érsekét és püspökeit is a főrendi tábla teljes jogú tagjai közé sorolta. (Uo.)
Az 1792: 10. tc. az illyr kancellária eltörléséről intézkedett, befejezésében pedig kimondta, hogy a görögkeleti vallás metropolitáját és püspökeit az országgyűlésen szavazat illeti meg. A szavazat és ülésjog minőségéről való döntést azonban a törvény a Publico-politicum Operatumon dolgozó országos bizottság hatáskörébe utalta, s ezzel a kérdés a bizottság munkálatával együtt hosszú évtizedekre elintézetlen maradt.
Ad §. 6.* Az úgynevezett titularis mágnások eránt principium: Temperamentum* kell a királyi kinevezéstől függő dignitariusok ellen. De titularis mágnást a törvény nem esmér, mert omnes nobiles sunt aequales, ergo nem mágnás, hanem potior, optimas, – bárha nemes is, mindegy. Illyenek olly számmal menjenek personaliter a diaetára, hogy a dignitariusok háromnegyed részét felüssék, kik lesznek ezek? Felelet: törvény van, hogy 10 telektől egy lovast kellett a v[árme]gye banderiumába állítani (1659: 7.),* aki pedig 50 lovast állított, educebat proprium banderium, s nem tartozott a v[árme]gye benderiuma alá, s ezek jönnek nomine optimatum, akik legalább 50 lovast állítottak, s így akik legalább 500 telket bírtak.*
Az országos bizottság javaslatának 6. §-a szerint a főrendi tábla tagjai: „Magnates demum regalibus litteris ad Comitia anni 1827. evocati, 50 sessionum integrarum, aut his aequiparabile possessorium habentes, et per medium adminus annum in Regno morantes, aut eorum, qui intermedio tempore decederent, filii natu majores perfectae aetatis, et pari possessorio testimonialibus concernentium Comitatuum legitimando gaudentes; aut denique ii, quibus numero praeattactorum magnatum per linealem aliquorum in sexu masculino defectum, ad 120 primogenitos reducto, in casu emergentis ulterioris defectus, ad integre servandum numerum, hunc, Regia Majestas jus hoc… clementer impertiri dignabitur, eorumque itidem maiores natu filii, in quantum in Comitiis in persona ad finem usque sub poena articuli 1: 1498, 7: 1723. interesse vellent, in casibus solum peremptoriae et impraevisae necessitatis ab obligatione hac per praesidem ad tempus dispensandi.” (Uo.)
Itt: ellensúly, fék.
Az 1659: 7. tc. a nemesi felkelést szabályozó korábbi törvényeket kiegészítve kimondta, hogy azok a birtokosok, akik saját bendériumot nem állítanak, minden tíz művelt, vagy húsz hódoltsági területen levő telkük után egy jól felfegyverzett lovast, minden porta után pedig egy jól felszerelt gyalogost tartoznak hadba vinni.
Zemplén megye bizottsága, amely a Publico-politicum Operatum felülvizsgálását végezte, Dókus László első alispán elnöklete alatt, Vécsey Pál báró, Vandernath Vilmos gróf, Molnár András esperes, Nagy Lázár és Kossuth Lajos táblabírák, Papp István másod-alügyész, Szemere Péter főszolgabíró, Füzesséry Ágoston alszolgabíró, Székely Elek és Rácz János esküdtek részvételével 1831. május 30-ától június 18-áig, majd 1832. január 18-ától 25-éig tartotta üléseit. (Kossuth az utóbbi időszakban nincs a bizottság jelenlevő tagjai közt felsorolva, nyilván az ellene folyó hajsza következtében marad távol.) A bizottság véleményét a szept. 4-én kezdődő közgyűlés vitatta meg és változtatásokat eszközölt rajta. A bizottság javaslatának és a közgyűlés reá vonatkozó határozatainak egybevetéséből megállapítható, hogy milyen mértékben enyhítette a közgyűlés a bizottság közjogi radikalizmusát. (A javaslat és a jegyzőkönyv a megyei levéltáron kívül megtalálható a kancellár iratai között is, OL, Kanc. eln. 1832: 1548. sz. alatt.)
Kossuth sk. fogalm. OL, Kossuth Gyűjtemény II. E. 2.
