59. Pozsony, 1834 augusztus 7–szeptember 6. Jelentések Kossuth Lamennais-fordításáról,* kísérletek a fordítás megszerzésére.
59.
Pozsony, 1834 augusztus 7–szeptember 6.
Jelentések Kossuth Lamennais-fordításáról,* kísérletek a fordítás megszerzésére.
Pozsony, 1834 augusztus 7–szeptember 6.
Jelentések Kossuth Lamennais-fordításáról,* kísérletek a fordítás megszerzésére.
Lamennais, Félicité Robert (1782–1854), francia katolikus egyházi író, a L’avenir c. liberális katolikus lap alapítója és szerkesztője. Az egyházat próbálta összebékíteni a demokráciával és a köztársasági eszmével, emiatt súlyos összeütközésbe került magával a pápával is. Paroles d’un croyant c. híres munkája 1834 tavaszán jelent meg és rövid hónapok alatt ismertté vált egész Európában. (Magyarországi hatására l. Révész Imre tanulmányát: Lamennais és a magyarok. Az MTA Társadalmi-történeti Osztályának Közleményei, 1954. 35. kk.)
A nádor először 1834. aug. 7-én kapott titkárától, Stoffer Józseftől jelentést arról, hogy az országgyűlési ifjak kaszinójában egyéb tiltott könyvek mellett Lamennais abbé „hírhedt” munkáját is olvassák, német kiadásban.* A könyv példányai után azonnal nyomozás indult, elkobzások történtek; Stoffer pedig aug. 9-én már azt jelentette, hogy a könyvről Kossuth magyar fordítást is készített, s a fordítást kéziratában már olvassák is. Stoffer a könyv esetleges kinyomtatásának megakadályozására a helyi cenzornál már meg is tette a szükséges lépéseket.* Aug 13-án azt jelentette Stoffer, hogy Majláth Antal főispán már kezdeményező lépéseket tett, hogy Kossuthtól pénzért megvegyék a fordítást, bonyolítja azonban a dolgot az a körülmény, hogy a fordításnak egy másolatát Kossuth már Erdélybe küldte, s onnan már nehéz lenne visszaszerezni.* Aug. 19-én Stoffer már a kísérlet eredményéről is beszámolhatott a nádornak. Majláth közölte, hogy Kossuth 600 ezüstforintért hajlandó átengedni a fordítást, de neki – Majláthnak – az a véleménye, hogy a kitűzött célt ezzel nem érnék el, mert egy másolat már Wesselényinél van, egy másikat Novák Antal békési követ vitt magával, a harmadik az ifjak kaszinójának birtokában van, ezeket nem lehet már visszaszerezni, s Kossuth sem adhat biztosítékot abban az irányban, hogy újabb másolatok nem készülnek e példányokról. De az is előfordulhat, hogy Kossuth újra lefordítja ezt, vagy más hasonló munkát, hogy újból eladhassa.* A nádor erre Stoffer útján azt az utasítást adta Majláthnak, hogy álljon el a kézirat tervezett megvételétől.* A megvásárlási kísérlet kudarca után, a bécsi kormány is bekapcsolódott a Lamennais könyve utáni hajszába. A kancellár aug. 20-án elnöki köriratot intézett a hírszolgálat legfontosabb embereihez, valamint a püspökökhöz és érsekekhez, vázolta előttük a könyvben levő veszedelmes tanításokat s utasította őket, hogy kutassák, üldözzék, jelentsék fel azt. Aug. 23-án Metternichnek is jelentette Reviczky, hogy Kossuth lefordította ezt a „pokoli művet”,* s hogy az már több példányban közkézen forog az országban. Kérte Metternichet, hogy tegyen meg mindent, nehogy Kossuth külföldön, esetleg Lipcsében vagy Hamburgban ki tudja nyomtatni a könyvet. Ugyanekkor írt a kancellár Ferdinánd főhercegnek Erdélybe, Méreynek Pestre és Wirknernek Pozsonyba is, és kérte, hogy a forgalomba került másolatokat minden módon igyekezzenek megszerezni. Wirkner két nappal később válaszolt a felszólításra; augusztus 25-én kelt jelentésében részletesen beszámolt a kérdés állásáról:
Vö. OL, Nádori lt. Extraserialia diaetae 1834: XCVI. sz.
Uo. 1834: XCIX. sz.
Uo. 1834: CIII. sz.
Uo. 1834: CVII. sz.
Uo. 1834: CIX. sz.
„…der auch von seiner litographierten Diaetal-Zeitung bekannte Kossuth das Höllenwerk des Abbé Lamennais: Paroles d’un croyant, ins Ungarische übersetzt…” OL, M. Kanc. eln. 1834: 1376. sz.
Euer Exzellenz!
Es sind bereits vor 8 Tagen durch Seine Kaiserliche Hoheit den Erzherzog Reichs Palatin, wie mir dies aus der geheimsten, doch auch verlässlichsten Quelle hieher bekannt ist, wegen Ablösung der durch Kossuth verfertigten ungarischen Übersetzung des Werkes „Paroles d’un Croyant” die nöthigen Schritte geschehen, selbe blieben aber deshalb ohne Erfolg, weil Kossuth 2 Exemplare schon weiter gegeben haben soll, und demnach der Zweck, nämlich die Unterdrückung desselben nicht mehr zu erreichen war, – und nach meiner sehr geringen Ansicht selbst nach erfolgter Ablösung nicht erreicht worden wäre, de sich dann wahrscheinlich ein anderes individuum gefunden hätte, welches diese Schrift, zu deren Übersetzung kaum die Zeit von Tagen erforderlich ist, aus Geldinteresse entweder selbst übersetzt, oder die schon fertige Übersetzung des Kossuth zur neuen Geld prellerie benutzt haben würde.
Dass Kossuth jenes Werk wirklich übersetzt habe, daran zweifle ich nicht, indem dessen Expeditor* dies selbst an einem Ort im Vertrauen eingestanden hat, doch ist die Drucklegung desselben kaum zu befürchten, da Kossuth, der die positive Nachricht erhielt, dass man davon Allerhöchstem Orte Kenntniss habe, dies noch vorgestern dem XY* mit dem Beysatze erzählt hat, er habe nur einige Stellen übersetzt, vobei er aber eine starke Furcht merken liess, – weil ferner sich kaum ein Buchdrucker finden dürfte, der nun die Auflage übernehmen würde, – und endlich Kossuth euch keinen starken Absatz finden möchte, indem es wohl wenige, besonders unter der Jugend hier geben wird, die das frägliche Werk in einer der 2 Sprachen, nämlich: deutsch oder französisch nicht gelesen hätten. Selbes wurde selbst in den Zirkularsitzungen gesehen, und zwar in den genannten 2 Sprachen, wovon – die erstere beinahe jedermann bekannt ist; – es geschah mit diesem Werke dasselbe, was mit den meisten Werken, die in jenen Staaten, wo die Pressfreiheit herrscht, sequestrirt und mit Nachdruck unterdrückt werden, zu geschehen pflegt, selbe werden nämlich in die Oesterreichischen Erbstaaten engeschwärzt, und nirgend mehr als in Wien selbst gelesen. Übrigens hat das in Frage stehende Werk seine Berüchtheit grössentheils auch jenem Aufsehen zu verdanken, womit selbes von mehreren Regierungen, besonders aber jenen von Preussen und Rom behandelt wurde, deren Verfügungen selbst in der Allgemeinen Zeitung erschienen sind, und wodurch dem pontischen Hirnegespinsten eines wahren Tollhäuslers das Ansehen einer berücksichtigungswürdigen Wichitgkeit gegeben wurde; – ich habe dieses Werk durch XY von Kossuth selbst erhalten und gelesen, es befinden sich in demselben einige Bilder, die höchst pontisch sind, – als solches spricht es zur Phantasie, nicht aber zum Verstande, da der Verfasser ganz vergisst an die Stelle dessen, was er angreift, etwas anderes vorzuschlagen. Die Grundsätze aber, die er aufstellt, dass nämlich kein Mensch höher stehen solle, als der andere, dass eine völlige Gleichheit hergestellt, und jede unter welch einen Namen ausgeübte Oberherrschaft teuflisch sey, schliessen nicht nur die monarchische, sondern jede Regierungsform aus, und müssen demnach von den exaltirtesten Republikanern, wie von den einfältigsten Jungen, der es fühlt, dass in socialen Leben nicht zwischen 3 Menschen eine völlige Gleichheit bestehen könne, – als der Fiebertraum eines Rasenden angesehen werden. Auch scheint jenes Werk wirklich diesen Eindruck hier gemacht haben, denn nur selten wird dessen eine Erwähnung gemacht, trotz dem dass selbes fast von jedermann gelesen wurde, indem zu diesem Zwecke 15 bis 20 Exemplare hier circuliert haben dürften.
Gönczy Gedeon jurátus, zempléni fiatal volt ebben az időben Kossuth szerkesztőségi ügyintézője.
A kormány által szervezett országgyűlési titkos szolgálat egyik tagjának fedőneve; gyakran szerepel a pozsonyi hírszolgálat ügyeivel kapcsolatban.
Den 25. August 1834.
Euer Exzellenz
unterthänigster Diener Wirkner
Sk. ered. OL. M. Kanc. eln. titk. 1834: 153.
unterthänigster Diener Wirkner
Sk. ered. OL. M. Kanc. eln. titk. 1834: 153.
Az ügy hullámai ezután lassan elcsendesedtek. Szept. 6-án a nádor még azt írta a kancellárnak, hogy Kossuthon kívül, aki mint állítja, francia nyelvgyakorlás végett fordította le Lamennais könyvét, Orosz József is készített egy fordítást, és ezt Harsányi Pál absentium abelgatus ki akarja vinni Lipcsébe vagy Hamburgba kinyomatni. A kancellár újból kérte Metternichet, hogy akadályozza meg a kinyomtatást.* Történt még egy-két intézkedés arra nézve, hogy a pesti könyvkereskedőknél található példányokat kobozzák el, Metternich is válaszolt okt. 2-án, hogy a Monarchia külképviseleteinél intézkedett a nyomtatás megakadályozására, s ezzel a Lamennais-ügy – legalább is Kossuthtal kapcsolatban – lekerült a napirendről.
A nádor átiratát és a Metternichhez intézett levél fogalmazványát l. OL, Kanc. eln. 1834: 1442. sz. alatt.
