60. Bécs, 1834 november 13. Reviczky kancellár felterjesztése a királyhoz: milyen intézkedéseket tett az Országgyűlési Tudósításo…
60.
Bécs, 1834 november 13.
Reviczky kancellár felterjesztése a királyhoz: milyen intézkedéseket tett az Országgyűlési Tudósítások november 10-i ülésről szóló számainak elkobzása érdekében.
Bécs, 1834 november 13.
Reviczky kancellár felterjesztése a királyhoz: milyen intézkedéseket tett az Országgyűlési Tudósítások november 10-i ülésről szóló számainak elkobzása érdekében.
1834. november 10-én vívta egyik legnehezebb csatáját az országgyűlési reformpárt az örökváltságért. Miután a rendi tábla ellenzéke által az előző évben elfogadott és a főrendi táblán is áterőszakolt törvényjavaslatot a király 1834 aug. végén elutasította, új harc indult meg az országgyűlésen a javaslat körül. A rendi tábla kitartott a javaslat mellett, de a reformpártiak többsége egyre csökkent, mert a kormány a megyékben a lélekvásárlás minden eszközét felhasználva sikeresen dolgozott azon, hogy a reformbarát utasításokat megváltoztassa. A nov. 10-i országos ülésen döntő ütközetre került sor, s az örökváltság támogatói ekkor még kis szótöbbséggel győzedelmeskedtek,* Kossuth – aki lapjával ebben a kérdésben is teljes erővel támogatta az ellenzéket – lelkes hangon számolt be a sikerről, s több számon át teljes terjedelmükben közölte az ellenzék legjobbjainak – Kölcseynek, Deáknak, Balogh Jánosnak, Nagy Pálnak, Klauzálnak stb. – a beszédeit.* A kormány hamar felismerte, hogy Kossuth tudósításai milyen nagy befolyást gyakorolhatnak a megyei közvélemény megnyeréséért folyó harcban, s ezért minden eszközt felhasznált, hogy a Tudósítások szétküldését megakadályozza. Az intézkedésekről Reviczky nov. 13-án az alábbi felterjesztésben számolt be a királynak:
Vö. Országgyűlési Tudósítások III. köt. 675. kk.
Vö. Országgyűlési Tudósítások III. köt. 675. kk.
In der Ständesitzung des ungarischen Reichstages am 10-ten November l[aufenden] J[ahres] ist die königliche Resolution über den 2-ten §. des 5-ten Urbarialartikels, betreffend das den herrschaftlichen Unterthanen einzuräumende Recht: sich gegen Erlag einer Aversional-Summe von allen grundherrlichen Giebigkeiten und Leistungen auf immerwährende Zeiten loszukaufen, verhandelt und dabei von den bekannten Umtriebsmenschen und ihren Werkzeugen die heftigsten Reden mit groben Ausfällen gegen die Regierung gehalten worden.
Die umständliche Relation über diese Sitzung, in welche alle Reden umständlich und gebräuchlich aufgenommen werden, ist mir noch nicht zugekommen, aus den Bruchstücken, welche ich davon besitze, ersehe ich jedoch: dass die vorberührten Reden allerdings die beissendsten Vorwürfe gegen die Regierung in Betreff der Nichtannahme des diesfälligen Regnikolarvorschlags enthalten, und auf die Aufregung der Gemützer berechnet sind.
Auch wird mir im geheimen Wege angezeigt: dass der bekannte Ludwig Kossuth nich nur eben diese Reden in seinen schriftlichen Berichten, welche er gegen Pränumeration über die Reichstagsverhandlungen verschickt, aufnehmen, sondern diesen auch einen abgesonderten Aufsatz gleicher Tendenz voranlassen, und damit erweisen wolle, dass noch nie aristokratische Deputirte sich so warm und gegen ihren Vortheil der Sache des Volkes angenommen haben.*
Kossuth nov. 12-én kelt tudósításának a kancellár által kifogásolt beveztője így hangzott: „Mióta nemzetünk kivergődvén a harcviharok tartós vészeiből, törvényhozói gondoskodását belső boldogságának kifejtésére fordítá, lelkes képviselői még soha sem szólamlottak fel ily roppant erővel a nép ügyében, mint tegnapelőtt. Kételkedem, valjon a történetek évrajzai képesek-e példát mutatni, hogy egy tisztán kiváltságolt elemekből alkotott törvényhozó gyülekezet, mellyet sem külső, sem belső erőszak nem nógatott, s csupán az igazság és emberiség magas érzelmei ösztönöztenek, illy nemes lelkesedéssel lépett volna fel valaha a nép mellett. A szívet lelket rázó gazdag gondolatok, a rózsaszínű elmésség, a hideg észnek élesen metsző ítéletjei, a vívott ügynek szentségétől melegített férfias merészség, s a szónoklatnak minden bájai reggeli 10 órától folyvást nyolcad fél egész órákig egymást felváltva küzdének, míg végre estvéli 5 1/2 órakor diadalmasan lépett ki a nép ügye a Genie s talentum hullámzó tengeréből. Szabad legyen reménlenünk, hogy ennyi erőnyilatkozás nem vész el gyümölcstelen!” – Kossuth itt talán először fogalmazza meg a polgári-nemesi reformmozgalomnak azt az értékelését, amely – nem ismerve fel a polgári átalakulás szükségszerű bekövetkezése irányába ható objektív társadalmi-gazdasági erők érvényesülését – a birtokos nemesség legjobbjainak reformkészségét önkéntesnek, szabad belátáson alapulónak, a felvilágosult emberszeretetből táplálkozónak, s ezzel együtt később az egész 1848-as törvényalkotást önkéntes, nagylelkű lemondás eredményének tüntette fel. A polgári liberális történetírás széltében tudatosította ezt a szemléletet, amelyet különösen Horváth Mihály művei tettek általánosan ismertté. (Uo.)
Dieser Umstand verdient, wenn er sich bestättigt, allerdings die grösste Aufmerksamkeit, denn es ist vorauszusehen, dass der Aufsatz, welcher aus der Feder dieses höchst böswilligen Individuums fliesset, wo möglich die gehässigen Reden beym Reichstage übertreffen und dahin streben dürfte, die Regierung in den Augen des Volkes herabzusetzen, dagegen aber die Stände als vertreter desselben darzustellen,* und zu erwirken, damit die diesfälligen Ansichten der Demagogen auch in den Jurisdictionen Eingang finden, dadurch aber die Erreichung einer Majorität für die allerhöchste Entschliessung bei der Ständetafel durch nachträgliche günstige Instructionen vereitelt werde.
Az ellenzék valóban az országgyűlés kezdetétől tudatosan törekedett arra, hogy a parasztság gondolkodásában csökkentse a király és a kormány „jobbágyvédő” szerepével kapcsolatban meglevő, s bizonyos vonatkozásban megalapozott képzeteket, és az érdekegyesítés politikájával a polgári reformért és a nemzeti függetlenségért küzdő ellenzék oldalára állítsa a parasztságot. Erre a kormánynak az országgyűlési jobbágyreformmal szemben tanúsított magatartása kitűnő alkalmat nyújtott, s Kossuth lapja igyekezett is kihasználni ezt az alkalmat. Érkeztek hírek arról is, hogy Kossuth egyes parasztközségeknek ingyen akarja megküldeni a nov. 10-i vitáról szóló tudósításokat.
Disem Übel zu steuern würde jedoch kein anderes Mittel vorhanden sein, als dem Pressburg Postverwalter im engsten Dienstvertrauen den Auftrag zu ertheilen: die einschlagenden Kossuthischen Mittheilungen mit dem Post nicht ablaufen zu lassen. Weil aber mir berichtet wird, dass Kossuth sich zur Verbreitung seines schriftlichen Reichstagsberichtes an seine einzelnen Praenumeranten in Ungarn und Siebenbürgen nicht einzig der Post in Pressburg bedient, sondern nebst anderen Wegen sich hiezu auch einige Deputierten, welche diese Berichte in ihre ämtliche Correspondenz einschliessen sollen, gebrauchen lassen, ich übrigens mich auch nicht ermächtiget halte, zur Aufhaltung einer Privatcorrespondenz den Postdienst zu benützen, so gedenke ich mittelst des Hofsekretärs Wirkner einen diesfälligen Auftrag an den Pressburger Oberpostverwalter in der Art gelangen zu lassen, wie die Anlagen ausweisen. Ich erlaube mir um die allergnädigste Genehmigung dieser Massregel in tiefster Ehrfurht zu bitten.
Ered. fogalm. OL, M. Kanc. eln. 1834: 1843.
Mellette rendeletek fogalmazványai a pozsonyi postaigazgatósághoz és Wirknerhez, hogy Kossuth tudósításait ne továbbítsák, hanem tartsák vissza mindaddig, míg a Kancellária tartalmukat megvizsgálja; lelkükre kötötte az utasítás, hogy az ügyben a legszigorúbb titoktartással járjanak el. A fogalmazványokhoz később mellékelték az Országgyűlési Tudósítások 195., 196., 197., 203. és 205. számainak egy-egy példányát, valamint Nagy Pál, Kölcsey, Balogh János és Géczy Péter nov. 10-i beszédeit külön másolatban. – Később Wirkner azt is jelentette, hogy Kossuth ingyen küldte meg egyes parasztközségeknek a Tudósításokból a nov. 10-i üléssel foglalkozó számokat. (OL, M. Kanc. eln. 1835: 257.)
