61. Pozsony, 1834 november 17. Kossuth levele Évva András zempléni birtokoshoz: kéri, tegyen meg mindent, hogy a megye kedvező ut…
61.
Pozsony, 1834 november 17.
Kossuth levele Évva András zempléni birtokoshoz: kéri, tegyen meg mindent, hogy a megye kedvező utasítást küldjön követeinek az örökváltság ügyében.
Pozsony, 1834 november 17.
Kossuth levele Évva András zempléni birtokoshoz: kéri, tegyen meg mindent, hogy a megye kedvező utasítást küldjön követeinek az örökváltság ügyében.
Édes Barátom!
Míg a melegkeblű ember közelebbről meg nem ismerkedik mind azon rosszaságokkal, mellyek egyes elvetemedések fortélyaival a közjónak ellene szegülnek, sok hazaszeretetet, sok közjóra törekvést tesz fel az emberekről, feltenni kéntelen, mert kit kit keblének Istene vezet. Azt gondolám, Isten tudja mint születik újonná szegény hazánk, mint töri szélt a jelen országgyűlése mindazon bilincseket, mellyek a magyart nagynak, boldognak lenni nem engedék. Reményeimben rútul csalatkozám, azért mert a nemzetben nincs erő, nincs mibe vetni hátukat azoknak, kik a homokon híven küzdenek…* reménységek hajótöréséből utolsó megmentett kincs gyanánt szorította velem együtt minden hazafi az úrbéri V-ik törvényczikkely 2-ik §-át, az örökös kötések szabadságának törvénybe iktatását kebléhez. Mi zempléniek a szomszéd Nyíregyházban* gyakorlatilag tapasztalánk, mi varázserővel bír a szabadság, minő iparra feszülnek a független földmívelőnek karjai, kivált ha tudja, hogy szabadsága tartós, a törvénybe tett örökös szó által tartós és változhatatlan. – Ezen V. törvényczikkelyben egyesült a földesurak érdeke, mert a szabad alku szerinti örökös megváltás útján biztossá lehet, hogy úrbéri vagyonát nem fogják örökké nyirbálni, – egyesült a nép érdeke, mert szabadságra út nyílék előtte, egyesült a köz csendesség, köz bizodalom, s a különböző karzatok közötti harmóniának érdeke, de főképp egyesült a taxás telkeken* lakó nemesség érdeke, – mert ennek fájhat leginkább azon tapasztalás, mint jár házára az uraság hajdúja taxát szedni, mint szedik el szabad nemesi kézzel mívelt földének terméséből a kilenczedik, ötödik keresztet, a kilencedik, ötödik hordó bort.* – Ennyi érdeket egyesített magában az V-ik articulus, annyi érdekek, s az igazságnak győzhetetlen ereje képes volt azt a felső tábla olygarchiai ellenszegülése mellett is kivívni s a Thrónusnak felterjeszteni.
A levél első közreadója szerint az eredetiben itt hézag van.
Nyíregyháza mezőváros földesurai a Dessewffy és Károlyi grófi családok voltak; a város 1803-ban a Dessewffyektől 320 000 forint ellenében váltotta meg magát, 1824-ben pedig a Károlyiakkal kötött örökváltsági szerződést; két év alatt 730 000 ezüstforintot fizetett a Károlyiaknak, s ennek ellenében felszabadult minden földesúri kötöttség alól. (Nyíregyháza örökváltsági szerződéseit közli Barta I.: Korai örökváltság-szerződések. Agrártörténeti Szemle, 1961. évf. 106. kk.)
A Felső-Tisza-vidéki szóhasználatban a „taxás telek” az úrbéri telket jelenti, így használja ezt a fogalmat Dessewffy József is a Hitel Taglalatjában.
Attól függően, hogy a földesúr a korábbi egyházi tized beszedését is biztosította-e magának.
Azonban a Thrónust ismét hatalmas olygarchák környezik, – a nemzeti kívánság megtagadtatott, s ezen megtagadásnak színlett okául az vettetett, hogy nem ide való a tárgy, máshová kell halasztani,* – mintha bizon szemüveg nélkül nem látná aki nem vak, hogy a halasztás elvetés!
Vö. az 1834. aug. 28-án kelt úrbéri királyi válasz érvelésével, az országgyűlés Írásai-ban, III. köt. 29. kk.
Számolgatánk, számolgaták a követek, mellyek légyenek azon megyék, mellyekben bízni lehet, hogy az örökös megváltást törvényesítő V. törvényczikkely mellett tántoríthatlanul megállanak. Én erős hiedelemmel bíztatám, hogy Zemplén oda tartozik, bíztatám pedig nemcsak azért, mert eddigi utasításaiban ezen articulust pártolá, sőt a capacitást is megadá,* de biztatám különösen azon oknál fogva, hogy alig van megye az országban, mellynek inkább érdekében fekünne az örökös megválthatásnak engedelme, mint Zemplénnek. – A Hegyallyának népes városait temérdek taxás fundust, désmás szőllőt, földet bíró nemesség lakja,* – Tállya, Újhely, Patak már ekkorig is alkuban volt felszabadítása iránt* Herczeg Breczenheimmel, és nagy summákat kész vala fizetni, ámbár még az V-ik articulus nem létezett, s így óhajtott redemptiója az invalidatio veszedelmétől* mentve nem vala. Sok szőllőket eddig is megváltogattak a Hegyallyán, s magának a már mégis csak míveltebb népnek is nagyon terhére volt a jobbágyi szolgaság, annál nagyobb terhére, mivel quinták és Isten tudja mi más veszteségek fenyegetik, s az uradalommal költséges pereket folytatni kéntelen. – Ennyi combinatiók méltó bizodalmat nyújthattak, hogy a zemplényi nemesség, mellynek hasonlíthatlan többsége a Hegyallyán lakik, nem fogja tulajdon boldogságának életerét öngyilkoló kezekkel elvágni, s különösen Patak legkomolyabb lépésekkel haladván a felszabadítás törekvésiben, fel fog ügyelni, hogy a megyében pártfogást találjon, hogy segítse magalkotni ama törvényt, melly a királyi Thrónusra, s az egész hazára csak áldást deríthet.
Vö. Dókus László szavazatával a birtokbírhatási jog 1834. jún. 4-i kerületi vitája során, Országgyűlési Tudósítások III. köt. 210. o.
Zemplén megyében az országos összeírás adatai szerint 53 teleknek megfelelő úrbéres föld volt nemesi kézen. (Vö. OL, Nádori lt. Extraser. 1836: XLIX/8. sz.) Az országos szempontból viszonylag alacsony szám magyarázata az, hogy éppen a Kossuth által emlegetett szőlők nem voltak úrbéres jellegűek, s így az összesítésbe sem kerültek be.
A felsorolt mezővárosok közül az elkövetkező időszakban csak Sárospatak megváltása valósult meg: 1836-ban 300 000 ezüstforint ellenében kiszabadult a földesúri kötöttségekből.
Ti. attól, hogy az örökösödésben érdekeltek a nem nemesek birtokképtelenségére való hivatkozással megtámadják és érvénytelenítik a szerződést.
Azonban Zemplénben, ezen annyira érdeklett Zemplénben rútul megcsalatkozánk. Utasítást adott, hogy ezen törvényczikkely iránt a királyi resolútiót elfogadja, s a nemzet boldogságának ártatlan szelíd eszközét ad Graecas Calendas halasztani nem ellenzi.* – November 10-én roppant erővel küzdének Kölcsey, Deák, Nagy Pál, Somsics és mások az V. articulus mellett, kéntelen volt ellenökben a fortély s rosszakarat elnémulni, azon fortély s roszakarat mellyet Balogh a jövendőnek képében burkolva olly elevenen festett.* – A mi jó Szirmaynk* pirultan, szégyenbe borítva volt kéntelen a haza színe előtt állani, mert nem mondhatá: osztozom küzdéstökben hazafiak, s ügyötöket pártolom. – Hogy és miként történhetett, hogy utasítása miatt nem pártolhatá, kik otthon vannak jobban tudják nálamnál, én csak annyit tudok, hogy Zemplén szántszándékkal tevé a gyönyörű Hegyallya boldogságát koczkára, maga dúl önnön keblében, s idegen kezekre bízza, hogy védelmezzék. – De hogy győzhetnek a derék követeknek legállhatatosb nemes törekvéseik is, ha egyik utasítás a másik után érkezik ellenök, s egyik követnek a másik után kötvék kezei? – Azonban még nem késő, a hibát helyrehozni lehet, egy megyei vox roppant nyereség, Zemplénnek gyűlése kapu előtt áll, – alkalom lesz, mert Szirmay jelentést tőn, a dolog tehát újra fövényre kerül.
Kossuth az Országgyűlési Tudósítások 182. számában megbotránkozással adott hírt a zempléni megváltozott utasításról, az 1834. szept. 27-i szavazás alkalmával pedig Zemplént kettős felkiáltójellel sorolta fel az örökváltság ellen szavazó megyék között. (III. köt. 553., 559. o.) Az örökváltság mellett ekkor még 33 megye, ellene 13 megye szavazott.
Vö. Kossuth tudósításával a nov. 10-i nevezetes ülésről, uo. 675. kk. Az örökváltság ügye ekkor még többséget nyert: 17 ellenszavazattal szemben 25 megye szavazott már mellette, amikor az elnöklő személynök az abszolút többség láttán lezárta a vitát, és néhány megye követei már nem nyilatkozhattak. Balogh azokat az eszközöket festette le színesen, amelyekkel a kormány a követek egy részét a maga oldalára szokta csábítani. (L. uo. 704. o.)
Szirmay Antal, Zemplén megye első követe.
Hazafiak vagyunk, a hazának éljünk! Én lelki testi erőmnek legszebb részét áldozom, hogy csekély eszköze lehessek a közügynek, s azon roppant igazságok, mellyeket híven közlöttem hazámfiaival, esztendőknek alatta, még szülötte megyémben is hasztalan fognának elhangzani? Ha így hangzanak el, úgy én egy nyomorult féreg vagyok, ki a lángokba rohant, s mindenét feláldozá hasztalan!!
Midőn e levelemmel Barátom Uramhoz fordulok, s kérem, legyen eszköze, hogy Zemplén az V-ik articulus iránti utasítását megváltoztassa, s a KK és RR végzéséhez állhatatosan ragaszkodjék, vezérel az ügy szentsége, melly kérésemet a Haza kérésévé teszi, vezérel azon meggyőződés, hogy Barátom Uram Pataknak a patakiakkal sokat tehet.
Én csekély belátásom szerint ezeket látnám tenni valóknak: 1-ör Pataknak nevében kérelmet nyújtani a megye Rendeihez, ogy midőn ezen város a maga felszabadításában foglalatoskodik, az ország Rndei pedig az illy felszabadítás törvényesítésében fáradnak, méltóztassanak az ügyet követjeiknek adandó utasításukkal előmozdítani, s ezáltal a Hegyallyának, különösen pedig Pataknak hasadni kezdő boldogságát napfényre deríteni. 2-or a gyűlésre mentől nagyobb számmal bemenni és munkás részt venni, hogy jó utasítás készüljön s az sebes postával feljöjjön. – Lónyayt, Szemere Miklóst különös figyelmébe ajánlom, Lónyaynak s Budainak magam is írok.
Kérésemet, s vele a köz ügyét, a Hazáét – újólag szívére kötöm s én barátságába zárt rokon indulattal vagyok
alázatos szolgája
Kossuth Lajos
Az Évva-család birtokában volt sk. eredeti alapján közli Dongó Gy. Géza: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, 1898. évf. 195. kk.
Kossuth Lajos
Az Évva-család birtokában volt sk. eredeti alapján közli Dongó Gy. Géza: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, 1898. évf. 195. kk.
