84. Bodrogszerdahely, 1836 július 7. Részletek Kossuthnak Vécsey Pálhoz 1836. július 2-án írt leveléből: panaszkodik, hogy a zemp…
84.
Bodrogszerdahely, 1836 július 7.
Részletek Kossuthnak Vécsey Pálhoz 1836. július 2-án írt leveléből: panaszkodik, hogy a zempléni dolgokról nem kap tudósítást.
Bodrogszerdahely, 1836 július 7.
Részletek Kossuthnak Vécsey Pálhoz 1836. július 2-án írt leveléből: panaszkodik, hogy a zempléni dolgokról nem kap tudósítást.
Vécsey Pál megküldte Lónyay Gábornak azt a határozatot, amelyet Békés megye hozott Aczél főispáni helytartóval kapcsolatban; dicsérte Békés szellemét, lehangoltan nyilatkozott saját megyéjéről, megemlítve, hogy „dicső Zemplénünkről Kossuth Lajos is utóbbi levelében mellyet nékem Tudósításai 1-ső számjához mellékelve írt vala – keservesen panaszla a következendő, némelly részben tégedet is illető szavakkal”:
„Nagyságod levelén kívül Újhelyből – átallyán a zemplényi gyűlésről – egy szó jelentést sem vettem. Az a rendes levelezőm, kit Nagysád levelében említeni méltóztatik,* nemcsak az első postával nem írt, de maiglan (2. Julii) sem írt. Lónyay szíves volt megígérni, hogy a zemplényi dolgok felőli értesítésemről gondoskodni fog, – nem kétlem megtevé, de megbízottjában nem volt s nincs elég hazafi készség; Istenért s a t. méltóztassék könyörgöm e sorok keserű érzéseit mindenkivel, különösen Lónyayval tudatni, ki még csak arra sem méltatott, hogy relationalis beszédjét vélem közlötte volna. Hírből hallok csak holmit felőle, de hír után indulnom nem lehet.”
Gönczy Gedeon, a zempléni követek egyik jurátusa, s az Országgyűlési Tudósítások expeditora vállalta, hogy tudósítja Kossuthot a zempléni megyegyűlésekről.
A továbbiakban ígérte Vécsey, hogy Kossuth levelét később majd teljes egészében megmutatja Lónyaynak. Leírta látogatását a megye alispánjánál és volt ellenzéki követénél, Dókus Lászlónál, akit közben már királyi tanácsosi címmel tüntettek ki és kineveztek a királyi Táblára. Az alispán közölte vele, hogy Pest és Bihar körlevelei* az ifjak elfogattatása ügyében még nem érkeztek meg Zemplénbe, „mellyekre való várakozás tekintetiben Lajos illy formán róvja meg a zemplényi oppositiót”:
A kibocsátásukra vonatkozó határozatokat l. alább a Törvényhatósági Tudósításokban, 639. és 695. o.
„Hogy a zemplényi gyűlésen senki sem találkozott, ki a fogdostatások ügyében felszóllaljék, nemcsak én, de az egész ország is sajnálja. Heves főispánja elnöksége alatt ült öszve, mégis nem várva az officiosus tudomást, ezen leplét a nem akarásnak (mely igazság!*) repraesentált – Heves!!* – Én igen félek, hogy a pesti levél még a törvény hirdetési gyűlésre sem érkezik Zemplénbe, s akkor sem lesz repraesentálva (s úgy történt*), mert nem lesz hivatalos tudomás. Minket így rakásra zárhatnak, vasra verhetnek, lenyakazhatnak! – s a nemzetnek egy része fel nem szóllal, mert nem lesz hivatalosan értesítve a béklyóba vert nemzeti szabadság fohászairól.”
Vécsey Pál megjegyzése.
Heves megyének a konzervatív és aulikus gondolkozásáról hírhedt Pyrker László egri érsek volt a főispánja; ha ő elnökölt a közgyűlésen, akkor ellenzéki javaslatot, rendkívül nehéz volt elfogadtatni.
Kossuth a Törvényhatósági Tudósítások júl 15-i 2. számában részletes jelentést közölt a jún. 16-i zempléni közgyűlésről, tehát időközben – még mielőtt Lónyay alább említett leveleit megkapta volna – kézhez vette zempléni levelezője beszámolóját. (L. alább 649. kk.) A júl. 5-i törvénykihirdető közgyűlés lefolyását a Tudósítások okt. 22-i 9. számában ismertette (l. alább, 769. kk.); az ifjak ügye az aug. 4-i közgyűlésben Lónyay Gábor indítványára került napirendre, a megye felírt a királyhoz az ügyben. (L. alább, 773. kk.)
Közölte még Vécsey, hogy Tolna megye megrendelte levéltára számára Kossuth Tudósításait, az erre vonatkozó jeles határozatot megküldte az újhelyi kaszinónak, ott Lónyay is elolvashatja.*
Olvasható a tolnai határozat a Törvényhatósági Tudósítások 2. számában is. (L. alább, 655. kk.)
Sk. ered. OL, Lónyay cs. iratai, 75. csomó.
Nyilván ennek az értesítésnek lett a következménye, hogy Lónyay Gábor július 19-én és 20-án két levelet intézett Kossuthhoz. Az elsőben örömét fejezte ki, hogy Kossuth lapja mégis megindult; mint írta, azért is nem írt eddig neki a zempléni gyűlésről, mert bizonytalannak látta a lap megindulását. Egyébként is azt hitte, hogy Gönczy Gedeon részletes tudósítást küldött már. Ezután részletesen ismertette a június 16-án kezdődött követjelentési és a július 5-i törvénykihirdető közgyűlés lefolyását. „Nem úgy találtam én Zemplént – írta –, mint reméllettem, s kínos érzéssel és leveretve jöttem ki első nap a gyűlésből. A fiatalságot elhidegülve, elfásulva találtam, az egész gyűlés alatt a gallerián bámult, mig odalent néhányan hasztalan küzdöttünk indítványaink mellett. Ez megfoghatatlan, én nem tudom mire magyarázni. Vécsey már egészen desperált s el akarja hagyni a publicumokat; én már csak húzom az igát addig míg ki nem dülök; nem szólok senkinek, nem nézek hátra, segít-e valaki, talán majd csak könyörülni fognak rajtam s nem hagynak elveszni az egyenetlen harcban.” Másnapi levelében közölte, hogy követjelentési beszédét nem mellékelte előző napi leveléhez, mert azt elkérték tőle és nem kapta vissza, ezért bő kivonatban leírta a tartalmát. (A két levelet a Kossuth elleni perben felhasználták, mint Kossuth szétágazó izgató tevékenységének bizonyítékait. Eredetijüket l. MTA Könyvtára, Kézirattár, Kossuth-iratok; másolatban olvashatók Vörös Antal, másolókönyvében, OL, Kossuth Gyűjtemény I. 45/b. 210. kk.)
