85. Pest, 1836. júl. 21. Kossuth levele Kölcseyhez: beszámol neki a Törvényhatósági Tudósítások ügyéről és vallásügyi könyvének s…
85.
Pest, 1836. júl. 21.
Kossuth levele Kölcseyhez: beszámol neki a Törvényhatósági Tudósítások ügyéről és vallásügyi könyvének sorsáról.
Pest, 1836. júl. 21.
Kossuth levele Kölcseyhez: beszámol neki a Törvényhatósági Tudósítások ügyéről és vallásügyi könyvének sorsáról.
Pest, július 21. 1836.
Nagyérdemű, tisztelt Barátom!
Július 2-án költ kedves leveledet* a házmester tegnap adta kezemhez, anélkül hogy meg tudta volna mondani, kitől kapta légyen azt. Meglehet egy jó alkalmat veszítettem, mellyel bizton írhaték, most pedig póstára kell szorulnom, hol a pecsét szentsége sem szent, hol a gyalázatos férgek a házi s baráti gyengéd viszonyok ártatlan titkaiba is befúrták magukat,* s hol (alkalmasint) mint azon bizonyos embereknél, kikről Heine valahol egy egész fejezetben ennyit ír „Dummköpfe” – a tölgy s borostyánkoszorús Kölcsey név contreband.* Én pedig úgy vágyódom, szenvedélyesen vágyódom Neked egy hosszú levelet írni, s azt hiszem, ha amúgy kedvemre kiharagudhatnám magamat, ha kiönthetném férfias panaszimat szegény Hazám borús napja felől, tán egészségesebb volnék, mert egészséges nem vagyok. A köz bajok, és jobb jövendőrül kevés remény, aztán a pesti nehéz levegő, örökös por, szél, szakadatlan ülés, a zöld természetből lett kitagadtatás, meg egy hosszú isten tudja mi minden beteggé tettenek. Veszek, sorvadok.
Kölcsey júl. 2-i, Kossuthhoz intézett levele nem ismeretes.
Vö. a 402. o. 4. jegyzetével.
Tiltott áru, csempészáru.
Most válaszul leveledre: Hogy május 15-ki levelem* nagy keringés után későn érkezett hozzád, azon nem annyira csodálkozom, mint azon másik kedvetlen történeten, hogy későbbi levelemet nem vetted, mellyhez folyamodásom is csatolva volt Törvényhatósági Tudósítás dolgában.*
L. előbb, 76. sz. alatt, 465. o.
Kossuthnak ez a jún. 8. körüli levele nem ismeretes.
Én t. i. mihelyt a tilalmat vettem (mert hogy letilttattam, ennyiben jól értesítettél, de annyiban nem, hogy Pest vármegye útján, ez nem így van, a Nádornak praesidialis rendelete következésében Dubravitzky kiküldetésére Zlinszky főszolgabíró által, – a megye pártolá ügyemet, sérelemnek vette a letiltást, s felírt a Nádorhoz iránta*) mondom, mihelyt vettem a tilalmat, azon pillanatban kettőre valék elhatározva, 1.) törvény határi közt élni jusaimmal, s önkéjnek nem hódolni, 2.) a dolgot mint nemzeti köz sérelmet minden megyék elébe feladni. A folyamodásokat tehát megkészítettem, épp itt volt Vay István úr Szabolcsból, június 8-án indult, olly szándékkal, hogy a megyebeli tiszti választáson június 13-án jelen lesz. Általa küldöttem el Szabolcshoz folyamodásomat, általa Szathmárhoz, mellyet neked czímzett levélbe rekeszték, – nem kételkedheténk, hogy szathmáriak lesznek tisztválasztáskor Kállóban. Vay ígérte, biztosan kezedhez juttatja levelemet. Nem tevé, legalább nem biztosan tevé… Mondd meg barátom, lehet-é meg nem betegedni illy bosszús dolgok felett. Én hát már sem póstán, sem másképp nem írhatok biztosan!
Vö. a 475. o. 4. jegyzetével.
Kérlek kedves tisztelt barátom! ha tán tudnád, hogy Vay István úr hol lakik, szerezz magadnak tudomást e dologról. – Folyamodásom a megyékhez élénk részvétre talál, eddig tudtomra csak Fejér, Esztergom és Pozsony (!!) nem pártolák ügyemet, s e két utóbbi a Lettres de cachet forma iszonyatos fogdozás ügyét sem,* ámbár Pestről már hivatalos tudósítást vett vala. – Ellenben Pest, Tolna, Nyitra, Bars, Zemplén, Torna, Borsod, Bihar, Békés, Csongrád, Arad, Vas, Zala, Komárom felől már kedvező értesítést vettem, egyik egy, másik más úton pártolják ügyemet* – többnyire felírással, (Bars különösen keménnyel) de többen, mint Tolna, Bars, Nyitra, Csongrád, Komárom és (feltételesen t. i. ha érdemesnek fog találtatni) Arad a megye számára is megrendelték tudósításaimat, közgyűlési végzés erejével. Mit mondasz ezen tilalomra barátom? – C’est plus que crime, c’est une faute.*
Ti. Lovassy László és társai elfogatását.
Az egyes megyék állásfoglalásáról Kossuth folyamatosan közöl tudósításokat a Törvényhatósági Tudósítások egymás után következő számaiban. (L. e kötetben, 627. kk.)
C’est plus qu’un crime, c’est une faute. – Talleyrand mondta, amikor megtudta, hogy Napóleon kivégeztette Enghien hercegét.
Míg azonban ezek így mennének, én írom s küldöm tudósításaimat, amint hirdetésemben ígérve volt, július elejével megkezdettem, most a 3-ik levél van írás alatt. Nem tartozom azon emberek sorába, kiket egy pár felfútt s borsó szemmel töltött hólyaggal a világból ki lehet riasztani. Nem törvényes dolgot soha sem teszek, s így hát az én apámnak fia s a félelem egy ajtón sohasem járnak, sőt meg vagyok győződve, hogy minden polgár, aki gyáván hallgatva tűri, ha nemzetének szabadság levele személyében megsértetik, árulóvá lesz törvény s ország iránt. Én hát mentül inkább engedelmeskedem a törvénynek, (de csak ennek) annál kevésbé hódolhatok önkénynek. Tudósításaim tehát íratnak, s küldetnek. Nagybányára is jár egy, Breuer Lajosnak, tőle megláthatnád.
Vedd forró köszönetemet, hogy tudósításiddal segédem lenni ajánlkozol, várva várok tőled valamit.
Ami előfizetésre hirdetett munkámat illeti,* én valóban, ha olly igen semminek nem tudnám magamat, könnyen büszkévé tennének, s elhitetnék velem, hogy valami vagyok, annyira félnek nyomorúlt tollamtól. Még készen sem volt a munka, csak itt-ott mondottam meghittebb körünkben, hogy írom, már anathemát hirdettek reá a Leipzigi Literatur Zeitungban.* Ez a kiadásra nézve figyelmet s gondot parancsolt, én gonddal valék, de ahol csak gondolhatták, hogy csak nyomtatódhatik, aki correctora lehetett volna a magyar munkának, minden embert elkergettettek. Magamnak kellene corrigálnom, messze földről ívenként s temérdeket fizetnem, hogy a nyomtató ne idegenkedjék egy-egy ívnyi betűket kiszedve tartani, míg az igazítást megkapja. Illy nyomorúsággal küzdve készült el még Pozsonyban létem alatt 12 ív. De ami keserű aggodalomba ejt, azóta már közel 3 hónapja a következő ívet nem kaptam. Mi történt, nem tudom, s azért most csak ennyit írhatok: jövő pesti vásárkor megtudom, kijöhet-é munkám, ha igen, kézhez adom a példányokat, ha nem, a pénzt visszafizetem, s a dolog vége az lesz, hogy 3000 forintom, mellyet előre fizettem a nyomtatónak, füstbe megy!!
Vö. Kossuth szept. 13-i előfizetési felhívásával, 72. sz. alatt, 456. kk.
A bécsi kormány diplomáciai lépéseit Kossuth munkája kinyomtatásának megakadályozására l. uo.
Élj szerencsésen, ölellek meleg barátsággal, nagyrabecsült tisztelettel
Kossuth
Sk. ered. Ráday Könyvtár, Szemere Tár. Közli Molnár J.: Vasárnapi Újság, 1908. 36. sz.
Sk. ered. Ráday Könyvtár, Szemere Tár. Közli Molnár J.: Vasárnapi Újság, 1908. 36. sz.
Kölcsey aug. 20-án Nagykárolyból választol Kossuth levelére. Közölte, hogy a Vay Istvánra bízott levél még mindig nem jutott el hozzá, s kérte, hogy folyamodását a szept. 4-én kezdődő közgyűlésig postán próbálja eljuttatni Szatmárba. Beszámolt a megyegyűlés vallásügyi és nyelvügyi határozatairól, a szatmárnémeti kaszinó elleni áskálódásokról és a követek beszámolójáról, amelyet ún. 27-én „tűzzel és szabadelműleg” tartottak. (Kölcsey sk. levelét l. MTA Kézirattára, Kossuth-iratok.)
