d) Nógrádból: vallás ügye, újabb felírás az ifjak iránt. Törvényhatósági Tudósítások.
d)
Nógrádból: vallás ügye, újabb felírás az ifjak iránt. Törvényhatósági Tudósítások.
Nógrádból: vallás ügye, újabb felírás az ifjak iránt. Törvényhatósági Tudósítások.
Nógrád vármegyei közgyűlésben augusztus 29-én felolvastatott a Helytartótanács rendelete, mellynél fogva oda utasítja a megye Rendeit, hogy mielőtt Mihaleczky Johanna ágostai valláshoz ragaszkodó Tót-Marokházi lakosnak a katholica hitbeni 6 heti oktatására bővebb intézetek tétetnének, a katholica hit elhagyására, és az ágostai hit követésére vezérlett indító okok iránt elegyes küldöttség által mind a kérdéses személyt, mind a plebánost kihallgattatván, ennek nyilatkozásával s anyakönyvi kivonattal együtt a tapasztalandókról tudósítást tegyenek.*
Az ügy részleteire l. OL, Helytartótanács, Dep. evang. confess. 1836. l. kútfő, 298. tétel és 1837. l. kútfő 5. tétel.
Erre illy végzést hoztak a megye Rendei: „A meggyőződés indító okai iránt rendelt vizsgálódást a lélekisméreti szabadság újdoni sértésének látván a megye Rendei, de a fennforgó kérdésnek anélkül, hogy a törvény ollyasmit rendelne, a plebánus nyilatkoztatásávali összekapcsoltatását is a törvény engedte jogokra nézve szinte sértőnek tekintvén: ezen sérelmek elhárítására ügyelni annál szorosabb kötelességöknek ismerik, mentől gyakrabban tapasztalják, hogy az ország által nyilvánosan elismert s orvosoltatni mindeddig sikeretlenül kívánt sérelmek az önkényleges és törvény kívüli rendeletek elnézéséből következett, de a természeti jogok biztosításául alkotott törvény megszorítására soha erővel nem bírható divat ürügye alatt csúsztattak be. Ezeknek előterjesztése mellett tehát tudósíttatni határozák a Helytartótanácsot: hogy a megyei Rendek azt, mit a törvény rendel, pontosan teljesíteni mindenkor készek; arra azonban, hogy a törvénnyel meg nem férő s a törvény engedte vallásszabadságot megszorító törvénykívüli rendeletek sikeresítésére eszközök legyenek, magokat kötelezhetőknek nem ismerik, s ennélfogva a legutóbbi országgyűlésen a RR többsége által s e megye részéről is kijelentetett nyilatkoztatásokhoz* hívek maradandók, kérik a Helytartótanácsot, hogy rendeleteit szorosan a törvény szavához alkalmaztassa, s illy módon eszközölje, hogy a RR midőn a törvényt pontosan sikerlik, a törvény engedte vallásszabadságot mentve a számtalan s csupa bizodalmatlanságot vagy aggodalmakat gerjesztő feszegetésektől, szűkkeblű kérdésbe vételekről, s a kor szelíd lelkéhez éppen nem illő vitatásoktól, szabadon az előidők történeteinek nyugtalanító emlékezetétől, békében s nyugodtan láthassák gyakoroltatni. Bizonyosak lévén arról, hogy a haza boldogabb jövendőjét akkor érendi el, ha a törvény által engedett jogok háborgatlan éldelése a hon lakosait kölcsönös szeretet és bizodalom kapcsaival egyesíteni s a Fejedelem atyai kormányát az egész nemzetre egyenlően kiterjedve éreztetni fogja.”
A vallásügyi vita során az 1833. júl. 13-án elfogadott hetedik izenetükben jelentették ki a rendek, hogy „…a 19-ik századdal, a tárgy szentségével s a hazai törvényekkel ellenkező, és a nemzetre s ez országgyűlési testre homályt hozó egyezésbe nem ereszkednek, sem sérelmet sérelemmel tetéző, s a jelen és jövő kor kemény ítéletét maga után vonó törvényalkotásba soha részt venni nem fognak, …s a törvények önkényes magyarázatából költ, s netalán még kelendő minden rendeléseket törvényteleneknek s kötelező erő nélkül valóknak kinyilatkoztatják”. (Az izenet Kölcsey fogalmazványa volt, l. a vitákkal együtt Országgyűlési Tudósítások I. köt. 546. kk.) – Nógrád képviseletében Prónay János egyik vezéralakja volt a protestánsok vallási egyenjogúságáért folyt harcnak.
Szóba hozatott továbbá, mennyire sikertelenül hangzottak el számos megyéknek a folyvást katona-fogságban sanyargatott szerencsétlen ifjak ügyébeni felszólamlásaik. Mire nézve szomorú megilletődéssel értették a megye Rendei, hogy azon kérelmök, miszerint a közcsendességet háborítani kívánó szándékról vádolt egynémelly ifjaknak az illető törvényhatóság kezeibe leendő átadásukat, s ha továbbá is vétkeseknek találtatnának, a törvényszabta nyilvánossági megítélésöket elrendeltetni kívánták,* mind ekkorig figyelem s teljesítés nélkül hagyatott, sőt vádperök is a felvétel törvényszabta természetével s nyilvánosságával ellenkező módon indíttatott, ügyvédeik bizonyos szokatlan s a szabad védelem elveivel meg nem férő eskü letételére köteleztetnek, a védelem pedig különös falak közé szoríttatni kívántatik. Ezeknek szemléletével nem lehetett a megye Rendeinek méltó fájdalmukat ki nem nyilatkoztatniok, mert a védelem nyilvánosságának a titkos elfogatással párosult megtagadása a polgárok valódi tulajdonát, t.i. a szabad védelmet némi törvényes forma meghagyása mellett csak puszta kegyelem útjára szorítja. A törvényes igazság kiszolgáltatástól a nyilvánosság elválaszthatatlan, mert nélküle számot nem tarthat a polgári társaságot összekötő bizodalom nyugtató alapra, a nyilvánosság elmellőzése magát az igazságot is gyanússá teszi, a vétek megfenyítésével párosulni kellő közvélemény megnyugtatását pedig sohasem eszközölheti. Ezek tekintetéből azon tiszta hazafiúi őszinteségtől vezéreltetve, melly valamint a makacs ellenkezési törekvést, úgy viszont a szolgai némaságot is távol tartja: Ő Felségét fájdalmuk kijelentésével a RR mégegyszer az iránt rendelték megkérni, hogy az említett ifjakat az illető törvényhatóságoknak azonnal átadatván, védelmök s megítéltetésök módjában egyedül a szigorú törvény rendelkezzék, s ez által a haza megnyugtatásából eredő idvességes helyzetet, mellyet kipótolni semmi sem képes, megállapítva öregbíteni méltóztassék.*
Felküldésére a határozatot l. 701. kk.
Nógrád megyének az ifjak ügyében kelt feliratait és a velük kapcsolatos döntéseket l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 10073., 13386., 14007., 142011., 15256., 17022. sz. alatt.
Ugyanezen gyűlés folytában vétetett fel a követeknek 6 esztendeig minden királyi hivataltól eltiltásukat tárgyazó levelök Bars vármegye Rendeinek.* E részben azonban Nógrád vármegye más véleményben lévén, a közlött határozást magáévá nem tette. (Sajnálom, hogy a kérdés vitatásáról részletes tudósítást nem vettem.)*
L. előbb, 758. kk.
Nógrád megye aug. 29-i közgyűléséről nincs jelentés az Országos Levéltár iratanyagában.
Vissza kell most mennem Nógrád vármegyének azon régibb közgyűlésére, mellyben több más (már közlött) tárgyak között jelen levelezésem tilalma miatt alkotmányos ótalomért esedező folyamodásom* is felvétetett. – A folyamodást KUBINYI FERENCZ táblabíró nyújtotta be azon indítvánnyal, hogy mivel a fenséges Nádortól a törvényes viszonyokkal ellenkező intézkedést fel sem tehetné, s így a fájdalommal érzett történet vagy a végrehajtó tisztviselő hibás tettének, vagy valamelly megfoghatatlan tévedésnek lenne tulajdonítható: kéressék meg a Nádor Ő Fensége, hogy a kérdésbeni eltiltásból származott sérelem megszűntetésével a RR aggodalmát eloszlatni, s ha jövendőre a törvény által nem tiltott jus gyakorlása a kormány részéről valamiképp gátoltatni szándékoltatnék, mint az ország főtisztje s jogainak törvényes őrje az akadályok elmozdítását eszközölni méltóztassék.
A júl. 14-én kezdődött közgyűlésen.
Az indítvány közhelybenhagyással fogadtatott. – EBECZKY JÓZSEF táblabíró annak pártolására nyilatkozván, főképp azon körülményt emelte ki, hogy a törvény sikerlésére választott megyei tisztviselőknek a törvényhatóság hozzájárulása nélkül elnöki rendelések által, mégpedig a törvényes szabadság korlátozására tapasztalt alkalmazásuk a legveszélyesebb következéseket húzná maga után, ha a megyék azt csendes hallgatással mellőznék. – HUSZÁR JÓZSEF első, SRÉTER JÁNOS másod főjegyző hasonlóképp az indítványt pártolólag szóllottak; mire a többszöri hangos nyilatkozásokban kitűnt közkívánsághoz képest a Főherczeg Nádorhoz teendő visszaírás végzésnek jelentetett, s JANKOVICS ANTAL első alispán véleményének előterjesztését csupán a szerkeztetésre szorította.
SRÉTER JÁNOS másod főjegyző szükségesnek tartotta figyelmeztetni a RRet, hogy a sérelem mineműsége iránt semmi olly különböztetést ne tegyenek, ami más jusokat kétségesíthetne; kívánta különösen, hogy a sérelem pártolására az, hogy t.i. folyamodó levelezései a kormány által korlátozások alá vett hírlapok sorába nem tartoznak, indító okul fel ne hozassék. Mert ugyanis, miután a censura törvény engedelmén kívül gyakoroltatik, ha nyomtatott munka kiadásában gátoltatnék is a folyamodó, már az is sérelem volna. Nagyobbodnék a sérelem, ha valaki nemcsak nyomtatott, de írott hírlapok kiadásában is akadályoztatnék, mert hiszen a törvényesszabadságnak illyes összeszorítása mindeddig a kormány részéről sem kívántatott. Legnagyobb pedig a sérelem akkor, midőn a törvényellenes tilalmazás még a magános közlekedésekre is kiterjesztetik. Az, hogy magános ember sértetett törvényes szabadságának gyakorlatában, a sérelmet csupán magánosra nem szoríthatja, mert a társasági állapot és alkotmány az egyest az egésszel olly szoros kapcsolatba hozza, hogy senkit polgári jogaiban sérteni nem lehet anélkül, hogy az egész társaság sértve ne legyen. Éppen úgy, mint a tolvaj, egyes embert meg nem lophat anélkül, hogy a vagyonbeli biztosság az egészre nézve sérelmet ne szenvedjen. Kéri tehát a RRet, figyelmezzenek, s megemlékezvén a múlt országgyűlés történeteire, most figyelmezzenek leginkább, hogy egyes eseteknek a törvényhatóságok részérőli elnézése az ország jogainak megszorítását ne következtesse.
KUBINYI FERENCZ bővebben kiterjeszkedvén a szólásszabadságban legközelebb történt sérelmekre, az előtte szóló főjegyző nézeteihez még azt adta, miképpen a törvénytelen intézkedésnek csendes hallgatássali elnézéséből majd azt a következést várhatnók, hogy minekutánna nemcsak a sajtó használása gátoltatik, a nyilvános szószabadság háboríttatik, de az írásbeli magános közlekedések is akadályoztatnak, jövendőre majd a magánosok közötti beszélgetés is tilalmaztatni, vagy törvénykívüli korlátok közé szoríttatni fog. Amire ugyan egy despotának sincs jusa, de szükség mégis óvakodnunk előre, mert valamint ezen ekkorig hallatlan új próbatételre a sajtó tilalmazásától fokonkint haladott a kormány, úgy említett további lépése is lehető. Kiterjeszkedett ezután a köznyilvánosságnak minden alkotmányos állapottali szoros összeköttetésére, s megmutogatá, hogy az idő kívánatihoz mért haladás s közjólét előmozdítása csak a véleményeknek szabados közlése által eszközölhető, s azért semmi sincs hazánk jelen állapotában szükségesebb, mint ezen köz nemzeti jogot, melly a természet jogaiban alapszik, polgári alkotmánytól elválaszthatlan, s honi törvényeink által is biztosíttatott, minden törvényes módon megótalmazni, az elibe gördített akadályokat elhárítani.
Minekutána még KACSKOVICS KÁROLY főügyvéd is a Sréter János által előadott nézeteket fontos okokkal támogatá, a KK és RR egyes akaratjánál fogva a felírás ezen előadások értelmében végzésnek jelentetett.*
Nógrád megye júl. 14-i közgyűlésében foglalkozott Kossuth körlevelével; a határozatot és a nádorhoz intézett felirat szövegét l. a megye hivatalos jegyzőkönyvében, II. sz. Állami Levéltár (Nógrád m. levéltára), 1836: 1064. sz. – A gyűlés lefolyását ismertető jelentést és a nádorhoz intézett feliratot Kubinyi Ferenc küldte meg Kossuthnak. (L. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 1849/124. sz.)
