c) Krassó vármegye közgyűlése augusztus 11-kén.
c)
Krassó vármegye közgyűlése augusztus 11-kén.
Krassó vármegye közgyűlése augusztus 11-kén.
Felolvastattak Bihar és Békés vármegyéknek a maiglan is elítéletlenül szenvedő szerencsétlen ifjak ügyében írott levelei.*
Keletkezésükre l. 692. kk. és 673. kk.
MARKOVICS JÓZSEF első alispán ezen közlésekből az elfogatásokra s körülményei felől nem vélvén elegendő alapokat meríthetni, felszólította a RRet, várják be, vagy kérjék ki Pest vármegyének tudósítását, mert sokkal nagyobb bizodalommal lehetnek Ő Felsége törvényességéhez, mintsem hogy hite szentségével erősített törvényeink megszegését hihetnék; különben is a közbátorság megzavarhatását tapasztalván, az 1715: 7. és 1805: 5. értelmében* törvényes szabadságában állott a közbéke zavaróit elfogatni s börtönből törvénybe idéztetni.
Vö. a 633. o. 24. és a 495. o. 3. jegyzetével.
MAKKAY SÁNDOR főjegyző ellenben kifejtette a végrehajtó hatalomnak alkotmányszerű módját s természetét s mindazon törvényes tekinteteket, mellyeket a megyék elmellőzéséből s a (törvény szerint csupán polgári hatóság felszólítására használható) katonai erő alkotmány ellenes alkalmazásából eredett sérelemre nézve már több ízben közlöttem. Miknek következésben emlékeztetvén a RRket, hogy a nemzetek egyes személyekből állanak, és sohasem tartotta fel még egy nemzet is szabadságát, ha tagjainak legcsekélyebbét is az elnyomás ellen oltalmazólag nem védte: felírás útján megkéretni kívánta Ő Felségét, hogy a törvények nyilvános rendeletének megsértésével befogatott ifjakat szabadon bocsátatván, a nemzeteknek ebből származott méltó aggodalmát megszüntetni méltóztassék.
MOYS ANTAL főügyész pártolván a felírást, igen nehezen vette, hogy a kormány a megyék iránt méltatlan bizodalmatlanságot mutatott s törvényes hatóságuk elmellőzésével azon gyanúnak adta jelét, mintha a megyék képesek lennének azon ifjakat akkor is pártolni, ha valósággal vétkesek volnának, pedig a szónok nemcsak hogy ezt fel nem teheti, sőt őszintén kinyilatkoztatja, miképpen ő, ha legkedvesebb testvérje esnék is olly vétekbe, tudna magán annyi erőt venni, hogy őt az illető törvényhatóságnak átadja.
ASBÓTH MÓRICZ főszolgabíró a bizodalmatlanságnak szempontját bővebben fejtegeté; mit akar – úgymond – a kormány? Bosszúlni vagy félelmet gerjeszteni? Hogy véráldozatokat kívánna, azt a szónok nem hiheti, ha tehát a másik van czélul kitűzve, úgy a gondolat nagyon szerencsétlen, mert a közbizodalmat és a jó véleményt egészen el fogja fojtani. Ahol a félelem életbe lép, ott a bizodalom sírba száll. Törvénytelen cselekedetek egyes embereknél is hamar megcsökkentik a bizodalmat, annyival inkább nemzeteknél. Márpedig magános ember lélekisméretében s meggyőződésében nyugtatásra találhat, de a kormánynak ez nem elég, neki a közvélemény legnagyobb kincse, s hatalmának legbiztosabb paizsa, és csak akkor képes magas feladását eszközölni, ha a nemzet bizodalma kíséri minden lépését. Róma senatus világot hódított, míg Róma népének bizodalmát bírta, ezt elvesztvén a senatus és a nép rabszolgákká lettek; de a Caesarok is kimúltak, mint az ifjú kebel phantasiájának tüneményei életünk délszakán. A hierarchia egykor a népek határtalan bizodalmát bírta, s akkor elég hatalmas volt trónusokat rázni, királyokat tenni s országokat osztani. Illy példák állanak a világ évkönyve minden lapjain, s még e században is nevezetes tanúságot szemlélheténk: láttuk Napoleont olly nagyságban fényleni, míg nemzete bizodalmára támaszkodhatott, hogy a legkésőbb századok is bámulva fogják azt említeni, de megértük azt is, mikint a szövetségesek diadalmas zászlói Paris kőfalain lobogtak; ami sohasem történik, ha Francziaország azon lelkesedéssel védte volna császárját, mellyel őt főhatalomra emelte. Őrizni kell tehát a kormánynak a nemzet közbizodalmát, mert ennek elvesztésénél nagyobb csapás nem érheti. E szerencsétlenséget óhajtja a szónok eltávoztatni, s azért az indítványba tett felírást teljes lélekkel pártolja.
KISS ANDRÁS másodalispánt hasonló érzelem vezérlette. Ő t.i. úgy nyilatkozott, hogy ha bizodalomnak, hű ragaszkodásnak s hűségnek bizodalmatlansággali viszonzása a közönséges életben is szerfelett fájdalmas, még fájdalmasabb a Fejedelem és alattvalói között, mert itt sokkal fenségesebb a kapcsolat. A magyar nemzet, melly e hazát elfoglalta s meg is tartotta, el nem mulasztá személyes bátorságát biztosítani s törvényt hozott, hogy nemest törvényes ítélet nélkül elfogni ne lehessen.* S azért Fejedelme iránti hűségének, bizodalmának és a felségsértés vétkétőli undorodásnak fényesebb jelét nem adhatta, mint midőn az említett törvény kedvezését azon vétek esetére ki nem terjeszté, sőt fejedelmét megbízta, hogy illy esetben az elfogatásokat közboldogsághoz képest, de csak a törvények értelmében eszközöltethesse. És miként viszonoztatik ezen kitűnő hűség, ezen jeles bizodalom? Azzal, hogy a polgári hatóságok elmellőztetnek s helyökbe katonai erő s hatalom iktattatik! Ez valóban érzékenyül fájdalmas, de sérelmes is, mert a Fejedelmet szintúgy mint a polgárokat kötelező törvény s a magyar alkotmány általánosan a polgári hatóságokat jelelte ki a végrehajtó hatalom egyedüli törvényes eszközeinek. Ha ez elmellőztetik, ha akármelly törvénynek, s így az 1715: 7. czikknek* is végrehajtására más eszköz használtatik, úgy alkotmányunk gyökerében sértve van. Illő tehát, hogy fájdalmunkat kijelentsük, mint olly alattvalók, kik hűségöket olly annyiszor bebizonyították s minden órában készek újólag tanúsítani, de illő és szükséges, hogy sérelmünket is szabad alkotmányos polgárokhoz illőleg előterjesszük. Ezzel azonban még a bajnak gyökeres orvoslás nem szereztetett. A szónok erősen hiszi, hogy a nemzet vigasztalást nyerend fájdalmára, s a sérelem nem fog ismételtetni. De a jövendőről is gondoskodni kell, nehogy maradékaink személyei hasonló keserves tévedésnek kitéve maradjanak. Szükségesnek véli tehát, hogy a törvény a legelső országgyűlésen világosabban meghatároztatván, az észrevett hiány sikeresen helyrehozassék s kipótoltassék.
Tripartium I. 9. cím 1. §-a (Vö. a 726. o. 39. jegyzetével.)
Vö. a 633. o. 24. jegyzetével.
PAUSZ ANTAL táblabíró osztozott ugyan a fájdalomban, de a sérelmet el nem ismeri, mert a közboldogság érdekeihez képest joga van Ő Felségének az elfogatásokat megrendelni, pedig meglehet, hogy az illető megyékbeni alispánok és egyéb tisztviselők netalán az elfogatandókkali atyafiságos összeköttetésnél fogva, az elfogatásokon biztosan nem használtathatnak. – Erre KISS ANDRÁS alispán a törvény rendeletét adta válaszul; elhárította a megyei tisztviselőkről azon vádat, mintha kötelességök teljesítésében magános tekintetek által tartóztathatnának; s emlékezteté az előtte szólót, hogy ámbár volt idő, midőn az egyetemes nemzet felségsértéstőli idegenkedésében a büntetés kimérésénél szinte túlságra fakadott, mert még az ártatlan örökösöket is jószágelvesztésre kárhoztatá,* de a törvény végrehajtására nézve az alkotmányos hatóságok elmellőzését, még ezen túlságos hevében sem engedte meg.
A Rákóczi-szabadságharc bukása után hozott 1715: 9. tc. intézkedett így, azzal a céllal, hogy „…a crimine laesae majestatis patres, metu poenae, etiam in filios amissione portionum suarum redundantis, magis quam propriae intuitu, absterreantur…”
VIDOVICS JÁNOS kameralis ügyvéd, az elfogatás módjának példák erejéveli igenlés tekintetéből Martinovicsot kezdette emlegetni. – Ezen nem időhelyes emlegetéssel azonban zajos jelenetre adott alkalmat, s KOVÁCS várnagy és LÉVAY biztos urak ki is jelentették, hogy jobb volna illyes helytelen hasonlításokat nem tenne.* JAKABFY MIKLÓS táblabíró pedig az említett időből is tudott egyes esetet annak bizonyságául felhozni, hogy a polgári hatóság akkor sem mellőzteték.
Vö. a 705. o. 27. jegyzetével.
Végre még BÁRÓ BRUCKENTAL MIHÁLY mutogatá, hogy a pesti levéltől várni már csak azért is fonák lépés volna, mivel közönségesen tudatik, hogy Pest vármegye még június közepén elhatározá a körlevelet,* s annak már elég ideje lett volna – ha akadály nem tétetik – megérkezni.
L. előbb, 637. kk.
A felírás melletti nyilatkozásokat mindíg helyeslő éljen kiáltások követvén, az elnök ELSŐ ALISPÁN a felírást majdnem közértelem szerinti végzésnek kijelentette.*
Krassó megyének az ifjak ügyében szerkesztett felirata nem található a Kancellária iratanyagában.
Felvétetett ennekutánna a jelen levelezés (első) tilalmát tárgyazó folyamodás.* Mire nézve a levelek rendes kiadása azon hiedelemre gerjesztvén a RRket, hogy a tilalmat alkalmasint maga Ő Császári Királyi főherczegsége, az ország Nádora megszűntette, felírás általi közbevetésöket (mint MAKKAY SÁNDOR főjegyző javaslott) most ugyan feleslegesnek vélték, de a szabad levelezés törvényességének kitűntető jeléül TRUMMER ZSIGMOND táblabíró indítványára ezen levelezést a megye számára s ugyancsak a megyei KK és RR czíme alatt küldendőt az országgyűlési költségekből fennmaradott summából megrendelni határozák, s valósággal meg is rendelték.
L. előbb, 79. sz. alatt, 468. kk.
Ugyan e gyűlésen felvétetett a magyar udvari Cancellária útján jött felsőbb parancs, melly által a megye Rendei egyedül magyar nyelven tett felírásuk következésében oda utasíttatnak, hogy magokat az 1805: 4. és 1830: 8. törvényczikkekhez alkalmaztassák.* – MAKKAY SÁNDOR főjegyző nem kételkedett, hogy főméltóságú Cancellária tagjai szintúgy tudnak magyarul, mint diákul, és miután az új törvények már csak az eredeti magyar nyelven hirdettettek ki, miután a RR még a bányászi igazgató széket is magyar levelezésre szorították,* önkényt következőnek vélte, hogy az 1832/6: 3. törvényczikkely szellemében* a KK és RR felírásaikra nézve is a magyar nyelvnél megmaradjanak. – KIS ANDRÁS másodalispán, MOYS ANTAL főügyész, ASBÓTH MÓRICZ főszolgabíró, és TRUMMER ANTAL táblabíró hasonló értelemben levén, szükségtelennek tartották a jegyzői hivatalt két nyelveni dolgozással haszontalanul terhelni, mert hiszen az új törvény rendelete szerint az eredetiséget és diplomaticus erőt a magyar szerkezettől csakugyan a Cancellária sem tagadhatja meg, s a diák szerkezetet minden esetre csak fordításnak tekinthetné. – De az első alispán, PAPHÁZY GYÖRGY, PETROVICS TIVADAR táblabírák s többen az 1805: 4. törvényt úgy magyarázták, mintha szerintén magyarul írni csak szabad volna, diákul pedig kellene. Végzéssé lőn tehát, hogy Ő Felségéhez a felírások ezentúl magyar és diák nyelven készíttesenek, de a magyar szerkezet eredetinek, s kétséges esetekben elhatározónak tekintessék.*
Az 1805: 4. tc.-re l. előbb a 737. o. 18. jegyzetét. – Az 1830: 8. tc. nem tesz említést a Kancelláriával folytatott levelezésben követendő nyelvhasználatról, nem változtatott tehát az 1805: 4. tc. különben is homályos rendelkezésén.
Nyilván a Krassó megyében levő oravicai bányaigazgatóságra gondol a szónok; megjegyzésével arra a közismert tényre utal, hogy a kamarai, főleg a bányászati hatóságok ragaszkodtak a legmerevebben a német nyelv használatához.
Annak következtében ti., hogy az idézett tc. a két nyelven szerkesztett törvényből a magyar nyelvűt fogadta el hitelesnek, hogy megengedte a pöröknek a kir. Tábla előtt magyar nyelven való kezdéseit, s a magyar nyelvű ítélethozatalt stb.
Krassó megye aug. 11-i közgyűléséről nincs beszámoló az Országos Levéltár gyűjteményeiben. – Kossuth krassói tudósítója Makkay Sándor főjegyző volt. (Vö. Henthaller L. i. m. 23. o.)
