a) Nógrádnak november 8-án 1836. folytatólag tartott közgyűléséből.
a)
Nógrádnak november 8-án 1836. folytatólag tartott közgyűléséből.
Nógrádnak november 8-án 1836. folytatólag tartott közgyűléséből.
Felolvastatott a tisztválasztásokat szabályozó kormányrendelet. – Ennek elfogadása ellen KUBINYI FERENCZ szólalt fel legelső, megmutogatván, hogy az részint törvénybe ütközik, részint municipális rendszerünket csorbítja; egyik legfőb alkotmányos jogunkat a főispánok, a gyakran gyarló, gyakran érdem helyett vallásos felekezetességből s egyéb mellékes tekintetből induló pártos főnökök önkényének alája veti, egyes polgárok közé pedig az erkölcstelen bosszúállás szikráját veti, mintegy útat mutatván arra, hogy akin bosszúnkat tölteni akarjuk, részére színlett factiót csináljunk, s eképp eszközöljük, hogy csak candidátióba se jöhessen. Visszatorlasztván továbbá azon vádat, miszerint a tisztválasztásoknáli visszaélések egyedül a választókra háríttatnak, azoknak más kútfőit jelelgetve említé: miként az 1823-i történetek* után sok tiszta érzésű hazafiak a candidátiókbul kihagyattak csak azért, mert a törvényt pártolák; figyelmezteté a RRket az ismeretes barsi gyűlésre* s más esetekre, hol kormány s főispán tették, okozták a pártoskodást. – Javaslotta tehát a szónok 1-ör Ő Felségének egy alázatos felírásban kijelenteni, hogy atyáskodó szándékát a RR tisztelik, de az alkalmazásban törvénytelenséget látván, municipális rendszerük felforgatásához nem járulhatnak. Nógrádot ugyan a parancsbani vádak különben sem illetik, mert szeretett főispánjának* igazságos vezérlete alatt legutóbbi tisztválasztása is teljes méltósággal ment véghez;* azonban meg lehet Ő Felsége győződve, hogy a jó rendnek s csendnek feltartását Nógrád Rendei kötelességüknek ismerik, de e részben egyszersmind jogukat s hatóságukat is érzik; és valamint ők kihágást büntetlen hagyni soha sem fognak, úgy kérik Ő Felségét, hogy fenyítéki gondoskodását ne csak a szegény, s gyakran neveletlen nemesekre, hanem a főispánokra is terjessze ki, kik finomabb nevelést nyertek, a párisi salonokban megfordultak, mégis gyakran a rendbontásnak valóságos kútfejei. – 2-or jónak látná hogy küldöttség neveztessék, mely a megyének eddigi rendszabásait megvisgálván, azokhoz s a körülményekhez képest addig is, míg erészben az országgyűlés határozólag rendelkeznék, czélszerű statutumokat javasoljon.
A törvénytelen adószedés az ujoncozás elleni nemzeti ellenállás.
Leírását l. előbb, 70. sz. alatt, 442. kk.
Keglevich Gábor gróf.
Nógrád megye tisztújító közgyűlésének jegyzőkönyvét l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 11778. sz. alatt.
HUSZÁR KÁROLY táblabíró hasonlóan vélekedett, s Hevest és Gömört hozta fel például, hogy a rendetlenségek a főispánoktól erednek,* kik a nemzet szabad választási jogának daczára a közvéleményt figyelembe nem veszik, sőt önkényes célzataikat iparkodnak a megyékre erőttetni. – Így szóllott FRÁTER PÁL főszolgabíró is, az itt-ott közbejött kicsapongásokat a főispánoknak tulajdonítva, kiket saját képmásaik összedaraboltatása, sőt vérontás szemlélete sem volt képes az ily borzasztó jeleneteket szülő pártos önkény s részrehajtás útjáról letéríteni. A felolvasott kormányrendeletekről a szónok azt tartotta: hogy az belévág a nemzet jusaiba, s oda czéloz, hogy a tisztválasztások egyedül a kormánytól függjenek, ő tehát az ellen a kijelentett értelembeni felírást pártolja.
A hevesi véres tisztújításra l. a 644. o. 2. jegyzetét. – Gömörben az 1836 júniusi tisztújítás alkalmával történtek súlyos összeütközések, s az Andrássy Károly vezette ellenzéknek sikerült Almássy József főispán pártjával szemben kiharcolni Draskóczy Sámuel első alispánná választását. A főispán és Scitovszky rozsnyói püspök panaszára a kormány Szerencsy István kancelláriai tanácsost küldte ki királyi biztosként az ügyben vizsgálat tartására. (OL. M. Kanc. eln. 1836: 1294., 1344., 1359., 1365., 1482. stb. sz.) Szerencsy 1837 áprilisában nyújtotta be a vizsgálat eredményéről jelentését a kancellárnak. (Uo. 1837: 713., 982. sz.) Rengeteg irat van az ügyre a Kanc. ált.-ban is. – Almássy József gróf főispánnak a tisztújítással kapcsolatos jelentéseit l. OL, Nádori lt., Praesidialia 1836: XVI., XVII., XXV. sz. alatt.
SZÍGYÁRTÓ MIHÁLY táblabíró ellenben: szép talentumok – úgymond – melyek a kormány legszentebb célzatú rendeléseit is rosszra tudják magyarázni, szép szabadság: mi szerint valaki 50–60 ezer forintot költ, hogy alispán lehessen. Hogy lehet ily alispán független? Sok csak azért csinál factiót, hogy az udvarral kikössön. Sokhelyütt annyira ment már a zabolátlanság, hogy ahol tisztválasztás tartatik, azon helyről el kell tenni a vásárokat. Ily helyzetben lévén országunk, a tisztelt királyi levelet a szónok igazságosnak s fölöttébb üdvösségesnek tartja, s ugyanazért el is fogadja.
JANKOVICH ANTAL 1-ső alispán szentnek tartá Ő Felségének gondolkodását, egyébiránt örvend, hogy a tisztelt királyi levél által Nógrád magát találva nem érezneti. – PRÓNAY FERENCZ táblabíró kijelenté: hogy a megye Rendei mostani főispánukkal teljesen meg vannak elégedve.
HORVÁTH KÁROLY táblabíró felelt Szígyártónak. Nógrád – úgymond – büszkélkedik azon szép talentomú férfiakkal, kiket ő megérintett, de azon hazafiak közül egy sem adott okot a vádra, mintha Ő Felsége czélzatát rosszallanák, csak az ellen szóllottak ők, mi az alkalmazásban egyoldalú és törvénytelen; ez jó következést soha sem szülhet, s e részben a szónok velök kezet fogván, szinte felírásra szavaz. – Hasonlóan szavazott SRÉTER JÁNOS 2-ik főjegyző is. – KUBINYI FERENC pedig Szígyártó táblabíró állítását magáról szinte elhárította, s egyszersmind figyelmeztette a RRket, miképpen jóformán azt sem tudjuk, mi a pártoskodás? Ha több elemek egy személyben megállapodása factió: úgy a conferenciát is azzá kellene keresztelni, más részről pedig rossz gyógyszer is lenne, egy két visszaélés miatt a barátságot s vendégszeretetet hazánkból kiírtani. És habár nem állítanánk is: hogy a factió néha szükséges, midőn t.i. a közönségnek megrögzött s főispán pártolta bajain (mint p.o. Gömörben történt) másképp segíteni nem lehet, annyi minden esetre igaz: hogy a kormány kérdésbeni rendelésének elfogadásával a tisztválasztások egészen főispáni kényre kerülvén, a szegényebb sorsú nemesség kijátszatnék, s végre minden részvétből kivetkeztetnék. Szükség, hogy a megyék ez ellen segéd módokról gondoskodjanak. Ugocsa vármegyének egykori lelkes főispánja* oda bírta megyéje Rendeit, hogy a szegényebb sorsú nemességet tisztválasztás alatt a gazdagabbak együtt tartsák; s ezen egyszerű gondoskodást a legszebb rend követte. Sok gyakorlati hasonló segédeszközökkel bírnak a megyék, melyek bizonyosan sikeresebbek, mint az ily kormányrendeleteknek már máskor is siker nélkül maradott, részint hibás, részint törvénytelen s csak főispáni önkényt, s ezzel zavart nevelő rendszabásai.
Ugocsa megyének ekkor Perényi Zsigmond báró volt a főispánja; a húszas években Perényi Gábor báró, a tízes években Fáy Ágoston, még korábban Semsey András töltötte be ezt a tisztet, közülük valamelyikre céloz a szónok.
Ezen előadásokhoz képest az elnök végzésnek mondván a nyilvános többség akaratját, szerintén oly értelmű határozás alakult, hogy a megyei Rendei Ő Felsége szándékát hálás tisztelettel fogadván, e végre a legközelebbi országgyűlésen sikeres törvényt fognak szorgalmazni, addig pedig törvényes és alkotmányos hatóságuknak önmagok általi gyakorlásáról el nem állhatnak, de Ő Felsége üdves szándékát ezen hatóság teljes használatával elő fogják mozdítani, amint hogy a szükséges intézetekről már ezelőtt is gondoskodtak, s tisztelve szeretett főispánuk bölcs kormánya alatt tisztválasztási jogaikat teljes törvényszerűséggel gyakorolták. Mivel azonban a jelen királyi rendelet a pártoskodás megítélését, s ennek nyomában egyeseknek a kijelelésbőli kihagyását a főispánok önkényes ítéletére bízná, sőt azoknak nemcsak vádperek elrendelésére, de még a tisztválasztás felfüggesztésére is korlátlan hatalmat engedne, ezeket a RR törvényeinkkel s folyvást gyakorlott hatósági jogaikkal megférhetőknek nem látván, Ő Felségét a fentebbiek kijelentésével alázatosan megkérni határozák: hogy rendeletét a törvénnyel s megyei hatósággal egyezésben hozni, s a megyék főkormányzóit (kik gyakran nemcsak pártossági részesek, sőt hibás lépéseik által néha a kihágások fő okai) törvényhezi magok alkalmazásra utasítani méltóztassék.
Felolvastatott ezután Zemplén vármegye levele az iránt, hogy a követek 6 évig királyi hivatalt ne viselhessenek.* – SRÉTER LÁSZLÓ a javaslatot elfogadhatónak vélte. – AZ ELSŐ ALISPÁN s PONGRÁCZ ANTAL főszolgabíró ellenben arra hivatkozván, hogy a RR múlt alkalommal Bars vármegyének hasonló javaslatát el nem fogadták.* ezen végzést, melynek hozatala óta a körülmények semmiben sem változtak, feltartani kívánták.
A körlevél elküldésére vonatkozó határozatot l. előbb, 767. kk.
Az aug. 29-i ilyen értelmű határozatot l. előbb, 792. o.
HUSZÁR KÁROLY táblabíró ez előrelépést szabadnak vélvén Zemplénnek jótékony következésekkel gazdag javaslatát kész volt elfogadni. Az emberek gyarlók, s a hiú fény, melynek osztogatása a kormánynak kezében van, megrendítheti a kötelesség érzetét, kivált miután tudjuk, hogy a nemzet nem igen képes materialis jutalmat nyújtani, a kormány ellenben azokat, s csak azokat jutalmazgatja, kik akaratjának mindenekben hódolnak. Ily helyzetben biztosításról gondoskodni annál szükségesebb, mentől inkább tapasztalhatjuk, mi kevés megyékben fejlődött az erkölcsi erő azon fokra, minő a visszahívási jogban fekvő kezesség tettleges használatára megkívántatik.
Így GÉCZY PÉTER is. Ha az embereket egyenként s összesen az erkölcsi erőnek egyenlő tökéletesség polczára emelt magas érzete lelkesítené, szükségtelen volna kezességekről, szorító törvényekről gondoskodni. De nem látjuk e, miként sokan a követi pályát, a legszebb felmagasztaltatást, melyet nemzeti bizodalom nyújthatott, csak lépcsőnek tekintik, melyen kormányhivatalokra léphetni? Pedig ha kiki voltaképp érezné, minő dicsőség követnek lenni, valóban királyi hivatalt fel sem vállalna. A szónok reméli, hogy ha a zempléni javaslat közönségesen elfogadtatnék, sok követek nem élnének vissza küldőik bizodalmával, azt tehát mint üdvösségest elfogadja, nem is gondolja, hogy elfogadását a mútkori végzés akadályozhatná, mert egyik közgyűlés határozatát a másik megváltoztathatja.
BORY PÁL főbíró ellenben az előbbi határozás megtartására szavazott, mert a most előadott elvek már a múltkor is mind tudvák voltak, s ő különben sem kíván a hivatalok között gyűlöletes különbséget tenni, és azt hiszi, hogy aki hivatalt visel, az királynak s hazájának egyiránt szolgál, mert e kettőnek javát egymástól elválasztani nem lehet.
PRÓNAY JÁNOS táblabíró nem tartott ugyan azokkal, kik a közgyűlések végzéseit változhatlanoknak állítják, mert a többségnek akaratja szabhat új végzést mindenkor. Így maga Nógrád is 1825-ben mennyire ellenzé a jobbágytelken lakó nemesek adóztatását, az utóbbi országgyűlésen pedig már azt kívánta, hogy fizessenek.* Mindazáltal a zempléni javaslatot elvében nem pártolhatja a szónok, s ha e tárgyban csupán az a szándék (pedig csak annak kell lenni), hogy a haza biztosíttassék, ő a törvényt s visszahívási jogot tartja legjobb biztosításnak. Nincs ember, ki a gyarlóság felett jobban sajnálkoznék, s jobban gyűlölné a hivatalvadászást, mint ő; de azt csak senki sem akarhatja, hogy a kormányhivatalban lévők mind gazemberek legyenek, s valóban igen szomorú volna azokat, kik az országgyűlési pályán magokat megkülönbözteték, 6 esztendőre eltemetni, s jeles tehetségeiktől a hazát megfosztani. Egyébiránt, amint bátor öntudattal meri állítani, hogy tisztább szívvel s lélekkel senki sem futotta követi pályáját, mint ő,* úgy nyilvános jelét kívánván annak adni, hogy az indítványt nem valamely mellékes czélból, hanem tiszta meggyőződésből ellenzi, elhatározottan kijelenti: miképen ő az országgyűlési pályára többé concurrálni s dietára követül menni nem fog.
Miután az országgyűlés 1826. aug. 11-én hosszú viták után elfogadta a jobbágytelken lakó nemesek megadóztatását, Nógrád megye aug. 21-i közgyűlése tiltakozott a határozat ellen, kijelentette, hogy a hozandó törvényeknek nem fog engedelmeskedni, és utasította követeit, hogy ezt jelentsék be az országgyűlésen is. A király ezért dorgálásban részesítette a megyét, az országgyűlést pedig felszólította, hogy az ilyen zavaró kísérletekkel szemben védje meg az országgyűlés tekintélyét. A fejlemények után a nógrádi követek megyéjük nevében magyarázó nyilatkozatot tettek, mire a rendek szept. 23-i feliratukban kérték a királyt, hogy tekintsen el a tervbevett vizsgáló bizottság kiküldésétől. (a részleteket l. az országgyűlés Írásai-ban, 682., 713. o.) – A kérdés 1835 őszi vitáiban Nógrád követei – Szentiványi Anselm és Kubinyi Ferenc – valóban következetesen az adózás mellett voltak, sőt az okt. 14-i ülésben, amikor Heves követe arra célzott, hogy az érdekelt nemesek fel fognak zúdulni, éppen Kubinyi szegezte vele szemben „a törvény tekintetének tartozó hódolatot, s az ellenszegülés bűnének rettenetes következményeit”, s kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, „hogy nemsokára megszűnend azon előítélet, mely szerint polgári alkotványunk egyik fővonásának tartatott a nemesség nem fizetése”, s erősen hitte, hogy „tisztelve szeretet, s itt jelen lévő Széchenyinek és Wesselényinek, érdemes hazánkfiai örök igazságot hírdető szavaiknak nemsokára engedni fogunk”. (Vö. Országgyűlési Tudósítások IV. köt. 135. o.)
(Prónay az országgyűlés kezdetétől 1835 júliusáig első követe volt Nógrádnak, akkor adta át helyét Kubinyi Ferencnek; egyike volt az ellenzék legképzettebb, legműveltebb tagjainak, már az előző országgyűléseken is ilyen szellemben képviselte megyéjét.
GÉCZY PÉTER ezen nyilatkozást mélyen fájlalá, mert meg van győződve, hogy ha valaki, bizonyosan az előtte szóllott nagyérdemű hazafi érdemlett polgártársaitól hálakoszorút; de a tárgyra nézve véleménye mellett marad, s Bory főbírónak felelve, amint elismeri, hogy a kormány s haza érdekének egynek kellene lenni, úgy fájdalommal hivatkozik a mindennapi tapasztalásra, miszerint a kormány érdeke nem csak eltávozik gyakran a nemzet érdekétől, sőt azzal gyakran ellenzésben is van, és ezért szükséges a biztosítás, mert úgy tapasztaljuk, hogy az érdekeknek ezen összeütközésében a k[irá]lyi tisztviselők hazafiságukat a kormány önkényének feláldozták, s rabszolgáivá válnak többnyire.
DESEWFFY JÓÓB táblabíró is korántsem kívánja a jeles férfiakat s jó hazafiakat a közhivataloktól elzárni, de ha meggondolja, kik nyertek a követek közül felsőbb hivatalokat,* valóban el kell szomorodnia, s épp azért pártolja a zempléni javaslatot, mert kezességet óhajt a rossz hazafiak ellen, hogy a megszegett kötelesség ösvényén ne juthassanak közhivatalokhoz, melyeket jó hazafiaknak kellene betölteniök. – Így szavazott EBECZKY JÓSEF táblabíró is. – PONGRÁCZ ANTAL főbíró ellenben nem látott biztosítást a javaslott esküben, mert aki egy esküt megszegett, kész lesz az ezt is megszegni.
Vö. a 491. o. 2. jegyzetével.
KUBINYI FERENCZ a zempléni javaslat szükségének bizonyításául azt mutogatá: hogy a visszahívási jog gyakorlatilag nem nyújthat elegendő biztosítást, mert a követ legtöbbet árthat az országgyűlés utolsó napjaiban,* midőn már a visszahívás physice lehetetlen, s épp ezen criticus szempillantásokban szoka a hivatalvadászat nemzetellenes kártékony hatását egész erővel gyakorolni. Hivatkozék a szónok bizonyítványul a szavazati elisiókra, melyek az adó tárgyát megbuktatták,* s említé különösen, miként Sáros Nógrádnak e tárgybani utasítását magáévá tette, egyik követe mégis annak ellenére szavazott, a nagy adót felajánlotta, a feltételektől elállott, s érdemes követ társának szavazatát paralysálta.* És nem tapasztaltuk gyakorlatát ama kezességnek, melyet a számadás terhében vélnek sokan annyira feltalálni, hogy minden további gondoskodást szükségtelennek tartanának. De azon ellenvetés sem áll, hogy aki 6 évig hivatalt nem viselhet, az már a hazára nézve el volna temetve. Hála municipális institutióinknak, nálunk minden magános ember hasznos, nagy szolgálatokat tehet a hazának, s hivatalon kívül is közvetlen részt vehet a közdolgokban, a kormány pedig találhat elég alkalmas férfiakat a hivatalokra, habár a követek meggátoltatnak is, hogy hazafi kötelességök megszegésére hivatalvágy által ingereltessenek. A szónok tehát az előbbi határozás megváltoztatását sürgeti, mert sapientis est consilium mutare in melius. – Így HORVÁTH KÁROLY is, mert haladni szabad, sőt kötelesség, a rosszhoz ragaszkodni hiba. – SRÉTER JÁNOS főjegyző remélé, Nógrád nem fog hátramaradni, s méltányolni fogja érdeme szerint a javaslatot, mire nézve előbbi végzése óta a közvélemény már sokkal jobban kifejlett. Elismeri, hogy nagyon szomorú azon ország állapotja, hol a kormány érdeke a nemzetétől elkülönöztetett; de miután ez csakugyan így van, engedni kell a kéntelenségnek, s a körülmény parancsolta gyakorlati biztosítást észlegi gyengeségeknek fel nem áldozni, ép azért, mert hazánk az említett szomorú helyzetben van. Hat év nem egy egész életkor, aki ezidő alatt is hű hazafi marad, s akkor emeltetik felsőbb hivatalra, annál inkább fogja bírni nemzete közbizodalmát, s tisztán lépend fel, mint egy férfiú, ki túl van a szenvedelmeken.
Ezekre a napokra sűrűsödnek ugyanis össze a legfontosabb döntések, s a sokszor hónapokig vitatott kérdéseket eldöntheti egykét követ átállása a kormány oldalára.
Kossuth az Országgyűlési Tudósításokban (V. köt. 579. kk.) külön is megemlít néhány esetet, amikor egyazon megye két követe egymásnak ellentétesen szavazott, s ezzel elbukott az ellenzéknek az adó leszállítására irányuló, s első fordulóban győztes javaslata. Arad ellenzéki követének, Török Gábornak a szavazatát Aczél Antal, a későbbi békési adminisztrátor semmisítette meg, a tolnai Bezerédyét Jeszenszky, a baranyai Kajdacsyét Répás, a zólyomi Géczyét Beniczky, a verőcei Hegedűsét Szalopek. Ezekkel a hitehagyásokkal sikerült az 1836. márc. 24-i országos ülésben a kormánynak megszavaztatni az adó korábbi összegét.
Itt a szónok alighanem az előbb felsorolt megyék valamelyikét cseréli fel tévedésből Sáros megyével; áros követei ugyanis Kossuth felsorolása szerint (uo. 576. o.) az első ízben elfogadott adómennyiség felemelése ellen szavaztak.
SZALAY ISTVÁN ellenben nem tartá szükségesnek biztosítást keresgetni, midőn az kezünkben van, idézzék perbe s büntessék hűtelen követjöket a megyék, ha ezt tenni elmulasztják, a hiba önmagokban van.
PRÓNAY JÁNOS Vay Jósefnek emlékezetét elevenítette fel, őt a magyar jus publicum egyik alkotójának nevezte, pedig királyi hivatalt viselt, s mennyit vesztett volna hazánk, ha ezen érdemes hazafi azt nem viseli vala;* aztán a kormánynak ezer mód s eszköz van kezében, egy sequestri curátorság nem királyi hivatal, mégis tudna a szónok követet nevezni, kiben az igen nagy változást okozott.* A rosszlelkű követet vissza lehet hívni, sőt ad poenam infamiae perbe is lehet idézni, ez elegendő biztosítás.
Vay József (1750–1821) Szabolcs megye ellenzéki követe volt 1790-től kezdve több országgyűlésen át; tagja volt az 1791-i adóügyi országos deputációnak. Később helytartótanácsi tanácsos, majd a Hétszemélyes Tábla bírája lett.
Célzás felsőbüki Nagy Pálra, Sopron megye követére, aki korábban az ellenzék egyik vezéralakja volt, miután azonban 1831-ben a kormánytól elnyerte a Pálffy-dominiumok zárgondnokságát, ellenzéki heve erősen ellanyhult, s a közvélemény nem alaptalanul gyanakodott rá, hogy a kormány szolgálatába lépett. (Nagy Pál és a kormány kapcsolatait okmányszerűen tisztázta Barta István: Felsőbüki Nagy Pál és a kormány c. tanulmányában, Századok, 1963. évf.)
Az ELSŐ ALISPÁN nem véli, hogy egyes példákból általános következést vonni lehetne, sok hazafi lépett hivatalra, s jó hazafi maradt haláláig, mások ellenben hivatalon kívül sem maradtak a hazának tántoríthatatlan hívei. Igaz hát, hogy vannak, kik a hazafiságot önszeretetnek feláldozták, de ha annyira megyünk, hogy a hivatalt bélyegnek tekintjük, s a hazafit is gyanú érdekelheti, a szóló alispán magát eddig viselt hivatalától feloldoztatni kéri.
KACSKOVICS KÁROLY főügyvéd azon elvből indulván, hogy a törvényhozásban a haza érdekét kell tekinteni, nem pedig a kormányét, óhajtá a követséget nagyobb tekintetre emelni, hogy még a hiú ember se kapjon követség után királyi hivatalon; tagadja azonban, hogy a RR közül valaki bélyeget kívánt volna ruházni a hivatalokra általában, s mintsem az 1-ő alispán az egész megye teljes elégedésével folytatott díszes hivataláról lemondjon, készebb volt a tárgyróli tanácskozástól elállani.
KUBINYI FERENC tiszteletét nyilvánítá a közbizodalom választotta elnök iránt, s tagadta, hogy a hivatalviselésre kívánna bélyeget ruházni, mert hiszen ő is viselt megyei hivatalt, s azt szerencséjének, dicsőségének ismeri.* Nem a hivatalokról van itt szó, hanem a követek visszaélésinek jövendőbeni meggátlásáról, s e tekintetben Nógrád akkor esnék következetlenségbe, ha a zempléni indítványt el nem fogadná, mert hiszen épp ily értelmű utasítást adott már 4 évek előtt az országgyűlés elrendezése tárgyában követeinek.*
Kubinyi Ferenc (1796–1874) Nógrád megye szolgabírája s az előző országgyűlésen követe volt.
Nógrád megye a közjogi operátumról készített opiniójában azt kívánta, hogy „a választandó követ semminemű király vagy privatus hivatalban ne légyen, sőt semminemű királyi kegyelemből származó megkülönböztetésekkel ne bírjon”, sőt azt is javasolta, „hogy az országgyűlésének végeztétől számlálandó három esztendők elfolyása előtt a közbizodalom által választott követ semminemű hivatalt, kivévén a köz választás által nyerhető, vagy pedig fellebb érdeklett királyi kegyelemtől függő megkülönböztetéseket semmi szín alatt ne vállalhasson”. (OL, Nádori lt. Praeparatoria ad diaetam 1832. XVI. 10/f. sz.)
Szóllottak még az előbbi végzés mellett: TRAJTLER ISTVÁN táblabíró, VATTAY LÁSZLÓ főszolgabíró, G. TELEKY LÁSZLÓ, SZÍGYÁRTÓ MIHÁLY és FRÁTER PÁL főszolgabíró is, ki elismeré, hogy a zempléni felszóllításnak sok jó oldala van, de tagadhatlannak vélte, hogy van rossz oldala is, s azt a kétélű fegyverhez hasonlította, mellyel igen könnyen megsértheti magát, ki azt védelmi fegyverül használja. Ő gyakorlati szempontból tekinté a javaslatot, s megemlíté, miként állott a hivatal osztogatás dolga az 1825-i s a mostani országgyűlés után,* és itt alkalmat vőn a királyi tábla némely tagjainak a szerencsétlen fogoly ifjak ügyébeni eljárását érzékeny fájdalommal megilletni.* Egyébiránt legjobbnak vélte e tárgy végső eldöntését az országgyűlési utasítás kidolgozása idejére halasztani.
Az 1825/27-i országgyűlés ellenzékének vezető tagjai közül Somssich Pongrác, Vay Ábrahám, Szegedy Ferenc, Bartal György, Plathy Mihály és még többen kerültek az országgyűlés után királyi hivatalba; az 1832/36-i országgyűlést követő kinevezési hullámra l. a 491. o 2. jegyzetét.
A korábbi ellenzékiekből lett királyi táblai tagokra l. az 575. o. 11. jegyzetét.
Az ELSŐ ALISPÁN attól tartott, hogy a javaslat elfogadása a külföld előtt is homályt vetne nemzetünkre. Egyébiránt a szóllók többségét az előbbi végzés fenntartása mellett maradónak ítélte. A másik fél szavazást sürgetett. – Az ELNÖK ALISPÁN nem ellenzé s javaslatára a RR két oldalra oszlottak, jobbra, kik a zempléni felszólítást elfogadták, balra, kik az előbbi végzést pártolták. Az elnök a többséget ki nem veheté, mire a voksok összeszedése sürgetteték. – HUSZÁR JÓSEF főjegyző a baloldalon lévőket fel is számlálta, a jobboldal egyenkénti feljegyzést sürgetett. A főjegyző utasítást kért. – Az ELNÖK kijelenté: miképpen már lélekisméretesen meggyőződött, hogy a többség az előbbi végzést kívánja megtartani, s a gyűlést eloszlatván, eltávozott. Sokan a teremben maradtak, kivált a jobboldalon lévők. Zavar lőn. Némelyek alispánt akartak helyettesíteni, de KUBINYI, FRÁTER, EBECZKY, GÉCZY, SRÉTER JÁNOS és többek javaslatára csaknem mindnyájan az első alispánhoz mentek, s EBECZKY JÓSEF szónoklata mellett a jobboldaliak fel nem számítása miatt aggodalmukat jelentve, az elnöki kijelentés értelme felől magyarázatot kértek. Az ELSŐ ALISPÁN kijelentette, hogy lélekismerete, meggyőződése szerint mondotta ki a többség akaratját. Másnap voltak, kik újra sürgették a szavazást, az elnök nem ellenzé a tanácskozás folytatását, ha azt a RR kívánják, de a nyilvános többség a végzés tegnapi kijelentésében megnyugodott, s e szerint a zempléni felszólítás tudomásul vétetett.
KUBINYI FERENCZ ezek után indítványt tőn, hogy a szólás szabadság ügyében felírás tétessék, s abban a Wesselényi ellen törvénytelenül indított per megszüntetése kéressék.* Az e tárgyban nagy sérelmet okozott rosszlelkű tanácsnokok, feladók s törvénytelenségbeni részesek ellen a büntetést jövő országgyűlésre fenntartván. – PRÓNAY JÁNOS a felírást arra kívánta szoríttatni, hogy a per mihamarébb befejeztessék, mert bíró előtt van a dolog, s fel nem teheti, hogy találkoznék bíró, ki Wesselényit igazságtalanul elmarasztalná. A felírás iránt köz volt az egyetértés, de tartalma némi vitatásra szolgáltatott alkalmat. Mert PRÓNAY azon elvet védelmezé, hogy amint magános magános ellen, úgy a Felség is akárki ellen indíthat pert, s ez még magában nem sérelem. – BORY főbíró által pártoltaték. – Ellenben KUBINYI, SRÉTER JÁNOS, FRÁTER PÁL, JANKOVICH LÁSZLÓ alszolgabíró a per kezdés jogát csak törvény értelmében ismerték el, s kifejtvén a privatus és publicus kereset közti lényeges különbséget, tagadták, hogy közgyűléseni szabad szóért, melynek (ha törvénytelen volt) megfenyítése a megye hatóságához tartozik, a királyi fiscus hűtelenségi keresetet indíthatna, mert ezen elvnek felállításával a szabad szólásnak törvény s alkotmány pártolta nemzeti joga sarkából kiforgattatnék. Tehát a törvény ellen kezdett per megszüntetését kell kérni. – Ezen véleményt pártolta G. TELEKY LÁSZLÓ is, több körülményt is elszámlálván, melyek a per kezdetének törvénytelenségét tanúsítják, ide tartozik, hogy országgyűlés alatt indíttatott, hogy az undok testvérnek még undokabb testvére, az erdélyi per szinte egyidőben kezdeték s.a.t. Különös volt, hogy BORY PÁL főbíró a kérdéses pert az ország Rendei meghagyásából indítottnak mondotta. Mire nézve azonban KUBINYI FERENCZ felvilágosította a balul értesített főbíró urat. – A végzés HUSZÁR JÓSEF főjegyző javaslatára az lőn, hogy a felírás az országgyűlésen készített, de a fő RR ellenzése miatt fel nem juthatott javaslat értelmében történjék.*
Wesselényi ellen a királyi Táblán 1835. máj. 5-én indult meg a pör, 1836 őszéig azonban csak annyit haladt előre, hogy a Tábla 1836. aug. 25-én elutasította Wesselényinek a törvényszék illetékessége és a vádemelés formai hibái ellen beadott kifogását, és Wesselényi ezt a döntést még a szentistváni törvényfolyam alatt megfellebbezte. (Vö. Jakab E.: B. Wesselényi Miklós hűtlenségi bűnpere történeti bevezetéssel. Kolozsvár, 1876. 25. kk.)
A rendek 1835. jún. 22-én elfogadott, de a főrendek ellenkezése miatt fel nem küldhetett feliratának tervezetét l. az országgyűlés Írásai között, IV. köt. 240. kk.
GÉCZY PÉTER indítványt tőn: kérnék meg a RR főispánukat, hogy Wesselényi Miklóst Nógrád táblabírájává nevezze ki. Értesíté a RRket, hogy a hazáért annyit szenvedett nagyhírű Wesselényi nemzetség Nógrádból eredett. Itt van Wesselény puszta, s a híres Wesselényi Ferencznek, hazánk nádorának egyik eldődje Miklós Nógrádnak a 16-ik században alispánja is volt.* A KK és RR az indítványt közhelybehagyással elfogadták.
A Wesselényi család mint a Nógrád megyei Nagywesselény possessio birtokosa tűnik fel a magyar történelemben a XV. század elején. A család leszármazása Wesselényi Simontól követhető hézagtalanul nyomon, az ő egyik fia volt Farkas, akitől a XVI. század második felétől a család hadadi, Erdélybe elszármazott ága eredetét vette.
