a) Zemplén vármegye Rendei
a)
Zemplén vármegye Rendei
Zemplén vármegye Rendei
a tisztválasztás elrendelésére azoknak folytában, miket előbbi levelemben megírtam, még a következő szabályokat határozák:
Az építőszék előzményeinek a megírt módon vezérlésére felhatalmazott választmány a tisztválasztás folyamata alatti zavarok és visszaélések elhárítására is folyvást ügyelni köteles. Illő pedig, hogy ezen nemzeti ünnep szintolly dísszel és szertartással menjen végbe, mint más közgyűlések. Azonban tapasztaljuk, miképpen a terem gyakorta előre elfoglaltatván, a megye Karai és Rendei közül épp azok, kik a közdolgokat tanácskozásaikkal elő szokták mozdítani, nemcsak üléshez nem juthatnak, sőt ezen díszes polgári szertartásból úgyszólván kirekesztetnek. Ügyeljen tehát a választmány, hogy ez ne történjék. Továbbá a megye választottjai közül 17, a főispán nevezettjei közül pedig 6, vagyis az egész küldöttség fele a főispánnal s akik még (kivált a kül vármegyebeliekből) alkalmatlanság nélkül beférhetnek, a terem karzatán foglaljanak helyet. Így az elnökség körüli zsibaj és tolongás meg fog gátoltatni, a kijeleltek nevei érthetőbben lesznek hallhatók, s táblára is íratván, mindenki által megszemlélhetők. Az említett 23 tagbóli választmány folyvást a főispán körül maradjon, őt a czél eszközlésében segítse, a jó rendet tartsa fel, egyszersmind a tisztválasztás folyamának is bizonysága legyen, s annálfogva ha a többség akaratját felkiáltásból ki nem vehetné, jelentse ki a főispánnak, hogy fejenkénti szavazásnak kell történni, mire a főispán azt elrendelni tartozzék.
A szavazás pedig (melly ekkorig a legfortélyosabb factióknak volt kitéve) eképp eszközöltessék: A tisztválasztást megelőző közgyűlésből járásonként a szolgabírákhoz két táblabíró rendeltessék, kik a választási joggal bíró személyeket összeírják. Az összeírási lajstromok kiadatnak a sokszor nevezett választmánynak, melly is 6 járásokra feloszlik, s azokkal együtt, kiket e végre a főispán még netalán a külvármegyebeliek közül hozzájok csatolna, a titoktartásra s részre nem hajlásra megesküszik, s különböző helyen fogja a szavazatokat beszedni. Az előrebocsátott összeírás szerint mindenki csak azon járásbeli küldöttség előtt szavazhat, amelyhez tartozik, s ha több járásokban birtokos, ott, amelyben lakik. Evégre a főispán mentől nehezebben utánozható bádogjegyeket fog készíttetni, melyekre azt illető járások nevei kinyomvák; ezek ki fognak osztatni, s hogy a szavazásra egy ember többször meg ne jelenhessen, a lajstrom szerinti névsorban egyenként fognak a választók előszóllíttatni, s titokban szavaznak, hogy ekképp az ízetlenségek, neheztelések kikerültessenek, a szavazatvásárlás megelőztessék, a kiki tartalék nélkül adhassa szavát szabadon. Ennélfogva a szószedőkön s szavazón kívül senkinek jelenlenni nem szabad. A szavazók egyenként beszóllíttatnak, s kezökbe ahány személy közül kell választaniok annyi golyó adatik, egy fejér, a többi fekete. Mindenik ládácskához, mellyre egy kijelelt neve írva van, a küldöttségből egy tag kirendeltetik, s ez a szavazónak megmondja az ő ládácskájára írt candidatus nevét azon magyarázattal, hogy akire szavazni kíván, annak adja a fejér golyót, a külön elhelyezett többi ládákba pedig a feketéket eressze. Biztosabb czélérés tekintetéből oly rekeszek is készíttethetnek, mellyek a bejövetelre s kimenetelre külön ajtókkal legyenek ellátva. Ezen szertartás mellett a szószedő előtt is titokban maradhat a szavazás. Ha valaki annyira elvetemülne, hogy részegen jelennék meg a szavazásra, az saját alacson tettével magát szép szabadsága gyakorlásától megfosztotta, s nem fog szavazattal bírni az egész tisztválasztás alatt.
Végezetre fokossal, ónos vagy bunkós bottal s más akármely sértő eszközzel a választásra megjelenni tilalmas, kivévén az ünnepélyes szertartás díszére felkötött kardot, a nemesi rendek kiváltságos czímerét, mellyet azonban ha valaki mások sértésére kivonni bátorkodnék, a közcsendesség háborítója gyanánt fog büntettetni, sőt körülmény szerint az 1687: 14. értelmében* rögtön el is fogattathatik. A véleményt adó küldöttség Soós János indítványára a kardot is eltiltatni javaslotta; e javaslat azonban a közgyűlésen megbukott.
Ti. ha attól lehet tartani, hogy a vádlottak, akiknek jelentős ingatlan vagyonuk nincs, az ellenük indított vizsgálat hírét hallva, alattomos szökéssel segítenek magukon.
Ezen intézkedések mellett a vesztegetés s pártosság foganatáról biztosítva senki sem lehetvén, reméllik Zemplén RRei, hogy a tisztválasztások illő szabadsággal, renddel s méltósággal fognak tartatni, s azért is mindenkire, s a főispánokra is hathatósabb kötelező erővel kívánván határozásukat felruházni, azt Ő Felségének jóváhagyása alá terjesztették azon kijelentéssel, hogy mivel annak mnden pontjai szoros összefüggésben állanak, ha egész terjedelmében helybe nem hagyatnék, s csak egy pont is elmellőztetnék, a megye Rendei inkább az eddig törvényesen gyakorlott rendszer és szokás mellett maradnak.*
A zempléni tisztújítási szabályzat későbbi sorsára l. OL, M. Kanc. ált. 1837: 2009. sz. és Helytartótanács, Dep. pol. Comitatuum 1837: 66. kútfő.
Azt is elhatározták ez alkalommal Zemplén vármegye Rendei, hogy az ügyvédi kar elnökét s a levéltárnokot közbizodalmat kívánó tisztüknél fogva, úgy a várnagyot és csendbiztosokat is jövendőben ne a főispán nevezze, hanem a megye RRi válasszák. És mivel valóságos anomalia bélyegét viselné azon legújabb időbeni gyakorlat, miszerint a megye gondolatit, lelkét, akaratját szavakba foglaló, s hiteles jegyzőkönyvbe szerkező jegyzői hivatal a közbizodalom szerinti szabad választás alól elvonatott, de különben is a megye levéltára hitelesen bizonyítaná, hogy Zemplén RRi 1699-től 1794-ig választási jogukat a jegyzői hivatalra nézve is mindenkor gyakorolták, s abból csak 1799-ben a királyi commissio által tettleg üttettek ki, követelvén tehát elvett hatóságukat, Ő Felsége előtt visszahelyezésért esedeznek.*
A gyakorlat ekkor országszerte az volt, hogy a jegyzői hivatal tagjait – a valóságos és tiszteletbeli fő- és aljegyzőket – a főispán nevezte ki, s legfeljebb annyi engedményt tett, hogy figyelembe vette a rendek által ajánlott egyéneket is. A rendek azonban általában minden ilyen alkalommal tiltakoztak és törvénytelennek minősítették a főispán eljárását.
December 14-én ismét közgyűlés volt. Felolvastatott az elfogott ifjak dolgában tett felírásra érkezett királyi válasz (egészen hasonló a Pest vármegyeihez),* egyúttal Bihar vármegyének Lovassy István 1-ső folyamodását környelő levele,* s Borsodnak tudósítása is, mellyben értesíté a RRket, hogy ő a királyi Táblát törvény szerinti eljárására felszóllította.* Minthogy a dorgáló rescriptum törvényeket hoz fel, jónak látták a megye RRei ezeknek egybevetése s meghányása végett küldöttséget rendelni. A küldöttség (B. Barkóczy Imre elnöksége alatt) nyomósan kidolgozva megmutogatá a RR felhívásának helyes voltát, s újabb felírást hozott javaslatba, minthogy az előbbeninek okai a királyi válasz által legkisebbé sincsenek megczáfolva. A közgyűlés, melly e véleményt taglalás alá vette, kevés számú volt. – Ellene szóllottak az elnök másodalispán SZENTIVÁNYI KÁROLYON kívül GÖNCZY SÁMUEL és PÁLFY (jó hosszú beszédnek készülve, valamint JANTHÓ SÁNDOR aljegyző is) KELEMEN, NAGY LÁZÁR, GŐCZE, LEHOCZKY LÁSZLÓ táblabírák, KOSSUTH ANDRÁS főjegyző, VICZMÁNDY JÁNOS főbíró; kik azonban (PÁLFY táblabírót kivéve, mert ez azt igyekezett megmutatni, hogy az egész dologban nincs sérelem) mindnyájan megegyeztek, hogy a tárgy a jövő országgyűlésre sérelemnek feljegyeztessék. – Újabbi felírást sürgettek B. VÉCSEY, SOÓS, FÁY, NYOMÁRKAY s BUDAY táblabírák. ÉVVA ANDRÁS és NYEVICZKEY tiszti alügyvéd. Zemplénben conclamatioból nem szoktak végzések hozatni, hanem a szóllók többsége szerint, és így most végzéssé lőn, hogy a megye RRei újabbi felírást nem tesznek, hanem az előleges sérelmek közé országgyűlésre feljegyzik a kérdéses tárgybani sérelmet. A királyi válasz végén a részben is utasíttattak a RR, hogy felírásaikat csak magyarul ne szerkezzék, hanem magokat az 1805-ki törvényhez szorosan alkalmaztassák. Ezt a megyei RRei elfogadták.
A Pest megye feliratára adott királyi válasz szövegét l. előbb, 826. kk.
Elküldésére a közgyűlési határozatot l. előbb, 861. kk.
Borsod megye erről szóló határozata nem szerepel Kossuth előző tudósításaiban.
Jegyzésre méltó még e gyűlésről, hogy zemplén vármegyének rosszúl tagosított szerfelett hosszú fekvése miatt tömérdek csinált utakra lévén szüksége, dolgoztatott is már igen sokat, de nem a legjobb sikerrel mindenütt, mivel évenként roppant erő fordíttatik új útak készítésére, s amíg ezek elkészültek, az illőleg nem tatarozott régiebbek már elromlottak. E tekintetből most arról gondoskodtak Zemplén vármegye RRei, hogy állandó útkaparókat állítsanak. Erre pénz vala szükséges, de honnan, midőn a nemesekre állandó adót kivetni nem lehetett? Abban állapodtak meg tehát a RR, hogy a zsidók (kik kivált a Hegyallyán igen számosak) ne tartozzanak úti munkát végezni, mint eddig, hanem a reájok eső munkarészt pénzül váltsák meg. Ebből régiebb tapasztalás szerint 2000 pengőforint gyűlt be évenként; de most az e vallású lakosok küldöttség által szorosan összeírandók s a váltságbér reájok kivetendő. Voltak, kik a honoratiorok s mesteremberek iránt is hasonlót kívántak határozni; de a pénzkezelés ezekre nézve bajos, nem úgy a zsidókra, ők magok kezelik a beszedést, s a megyének egyszerre megfizetik az egészt pedig hiba nélkül, mert egymásért jótállva fizetnek. Küldöttség is neveztett B. Vécsey Pál elnöksége alatt, a földesurakat s nemeseket adakozásra felszólítandó, az útkaparók állomásait meghatározandó, s a birtokosokat helyadásra bírandó.*
Zemplén megyének erről a közgyűléséről nincs jelentés az Országos Levéltár gyűjteményében.
Végezetül megjegyzem: hogy a megye Rendei a Törvényhatósági Tudósítások második tilalma ellen B. VÉCSEY, MATOLAY, SOÓS, LÓNYAY s BUDAY táblabírák előadásai következésében, FEKÉSHÁZY kamarai ügyvéd s JANTHÓ aljegyző ellenzései gátat nem vethetvén, mind Ő Felségéhez mind a nádorhoz még múlt októberben felírtak,* most pedig február 13-án tartott közgyűlésökből Nógrád vármegyének e tárgybani közlése következéséül huzamos vitatások után azon tudósításokat a megye számára is szabad ajánlás útján beszedendő költségből megrendelni, az olvasni kívánók szabad használatára a jegyzői hivatalnál tartani, s esztendő végével a megye levelestárába nem ugyan hivatalos iromány gyanánt, hanem az utóbbi időkre is megtartás végett bététetni határozták.*
Zemplén megyének ez a felirata nem található a nádor iratai között.
Kossuth tudósításának Vécsey Pál és Buday András levelei és jelentései képezték a forrását. (L. az MTA Könyvtára, Kézirattár, ms 4849, 4850. sz.)
