b) Békés vármegyei közgyűlés június 20-án.
b)
Békés vármegyei közgyűlés június 20-án.
Békés vármegyei közgyűlés június 20-án.
Az ELNÖK ALISPÁN* szokot idvezlettel fogadván a Rendeket, mindenek előtt elhatároztatott: hogy a kisgyűlések jegyzőkönyveinek olvasása ez alkalommal elhalasztatván, a 42 hónapokig tartott országgyűlésről hazatért követek bevárattassanak, s a gyűlés követi jelentésökön kezdődjék.
Cseh Ferenc volt a békési első alispán.
Belépvén kevés idő múlva a két követ,* s a köz megelégülést őszintén czímerező harsány éljen kiáltások között helyet foglalván, előbb táblabíró CSEPCSÁNYI TAMÁS, ezt követve pedig táblabíró SZOMBATHELYI ANTAL is mindent magukkal elragadó szónoklati tehetséggel adák elő a lefolyt példátlan hosszúságú törvényhozásnak folyamatát, és azt: mikép követi tisztökben a vett utasításokhoz lelkiesméretesen ragaszkodva jártak el. Kifejték azon szirteket, miken a nemzetnek annyi forró kívánati még ezúttal hajótörést szenvedtek. De kifejték azt is, mit az érkezendő törvények a nemzetre nézve jót és hasznost foglalnak magokban. Szóval a megye Rendeit az országos dolgokkal s azok szerént alakult belső viszonyokkal, és az ezekbőli jövendő kifejlést tárgyazó kinézésekkel együtt oly való, oly kielégítő, s a megye utasításaiban uralkodó szellemhez és elvekhez mindenekben alkalmazott ábrázolatokban ismertették meg, hogy az általuk mondottakat folyton folyvást a helybenhagyások köznyilvánosságú hangos kitöréseivel követve valamint magukévá tenni semmit sem kételkedtek a megye Rendei, úgy nyilván kijelenték, miképen követeiknek csak ezen szóbeli előadásaikban is megnyugtató zálogát találják annak, hogy ők a megyének méltó képviselői, az adott utasításoknak tántoríthatlan őrjei, sőtt ezek nélkül is a közérzésnek rokon érzetű tolmácsai valának; ugyanazért az eljárásokróli részletes számadás terhe alul egyátalján véve őket a méltányló közhang és akarat előre is mentesnek nyilatkoztatá és határozá. Azonban követi végső jelentésök írásban is beadatván: ennek felolvastával közegyetértésből azon végzés keletkezett, hogy valamint már előljárólag kijelenték a Rendek, miképpen követeiktől eljárásokról részletes számadást nem kívánnak, úgy e jelentést sem tekinthetvén annak, az a dolog érdemére nézve alább teendő némi megjegyzésekkel tudomásul vétetett.*
Békés megyét az országgyűlés kezdetén Rudnyánszky Mihály báró és Novák Antal főjegyző képviselte az országgyűlésen. Rudnyánszkyt azonban már az országgyűlés elején felváltotta Csepcsányi Tamás, Novák pedig 1834 júniusában tért haza, s helyette Szombathelyi Antal lett a követ. Békés követei az országgyűlésen mindvégig a leghaladóbb követek közé tartoztak. – Novák Antal volt egyébként Kossuth békési tudósítója is.
Békés megye követeinek zárójelentése nem található az Országos Levéltár gyűjteményeiben.
Feloldozhatlan polgári kötelességüknek tartják azonban a megye Rendei köz elismeréssel nyilván kijelenteni: miképpen törvényhozási képviseltetésükre oly férfiakat valának szerencsések kiállítani, kik nemcsak a bennök helyzett megyei közbizodalomnak és várakozásnak tántoríthatlan hűséggel, kitűnő tehetséggel feleltek meg, hanem magokat az egész haza előtt is köz figyelemre méltókká tevék, mert menten a részvétlenség s önzés undorító bélyegeitől, lelkesen és szakadatlanul csak azon valának, mit a haza közjava, a nemzet fejledező érdeke, s utasításaik elvei elejökbe szabtanak. Ezen állhatatos kitűrésű magoktartása az, mi a RRnek némileg vigasztaló s a sikert jövendőre biztosító pótlékul is szolgál, számos nemzeti kívánatok még ezúttali el nem érhetésiért.
Ugyanazért tekintve azon nagy áldozatokra, miket az ily huzamos távollét s kedves feleik körébőli kiszakadás mellőzhetlenül megkívánt, a RR követeik teljes buzgalmú fáradozásait s hazafias közremunkállásukat nyilvános köszönettel hálálták meg, s egyszersmind kinyilatkoztaták: miként a lefolyt nagyjelentőségű törvényhozásban általuk volt képviselltetésöket teljes megelégüléssel véve dicsőségöknek tartják. Legyen a tövises pályán közjó mellett vitt küzdéseiknek nyugtató ön érzésökön felül jutalma e hálás méltánylat, minél többet adni polgártársaik úgysem képesek; valamint a Rendek kebelében is mély gyökeret vert azon meggyőződés, hogy az általok és vélök rokon szelleműek által elhintett jó magok majd egykor a sarjadó nevedék polgárság számára gyümölcsözendnek, és hogy a hon körüli illyes érdemek túl az élet szűk korlátin is hálás elismerésre számolhatnak. Egyébiránt fájdalommal értették a Rendek követjeik jelentéséből, miképpen a fő Rendek meg nem egyezése volt az egész országgyűlés folytában azon kiváltképeni ok, mely miatt annyi nemzeti forró kívánatok még csak a fejedelem elébe sem juthatának, s ugyan azért ezen, az országos dolgok folyamatát felette hátráltató, de az alkotvány elveivel sem egyeztethető viszonyoknak a jövő országgyűlésen előkelő képeni orvoslását* a még ezúttal el nem érhetett kívánatok teljesülésére sikeresben irányzandó lépésekkel együtt a Rendek magoknak itt előre feltartották. És feltartották továbbá nyilvánosan azon kivált az előlegesek nevezete alatt isméretes, de más minden nemű sérelmeknek és kívánatoknak orvoslását is, mellyek ugyan felterjesztvék voltak, de a reájok érkezett királyi válasz kedvező s kielégítő nem vala.
Azaz: követelni fogják, hogy az országgyűlés szerkezetének megreformálását célzó törvényjavaslatok tárgyalásával kezdje munkáját az országgyűlés.
Miután pedig a felolvasott végső tudósítás szerént a földesúri büntető hatalomnak korlátozására indítványba hozott, és vitatott törvény alkotása sem sikerülhetett,* arra való nézve minden önkéj és visszaélés távoztatására szükségesnek találták a megye Rendei jegyzőkönyvökben nyilván megjegyezni, hogy ezen megye kebelében a földesúri büntető hatalom, az úrbéri eseteken kívül rendőri (politicalis) tekintetből eddigelé sem gyakoroltatott és gyakorolható ennek utána sem lészen.
Vö. a 620. o. 62. jegyzetével.
Különösen feljegyezni valónak találták továbbá az ország résziről megajánlott, s mennyiségére a Fejedelem által is a törvények múlhatlan teljesítésének ígérésével elfogadott adóra nézve Békés Rendei, hogy az ő értelmök is nyilván abban határolódik, miben az országosan együtt volt Rendeké, melly szerint t.i. az adó 3 éve alatt tartandó országgyűlésig lévén megajánlva, azontúl úgy sem érthető.*
Az e tárgy körüli rendkívül érdekes vitákat l. Országgyűlési Tidósítások V. köt. 610. kk.
Június 21-én folytattattván a megye gyűlése, indítvány tétetett: hogy miután a jövő országgyűlésnek törvényes idő alatt megtartása Ő Felségének kegyelmes nyilatkozásai szerént is kétséget nem szenvedne, a múlt országgyűlésen teljesülésbe nem ment nemzeti óhajtásoknak a jövő törvényhozás elébe mentől nagyobb pontosságali terjeszthetése tekintetéből, egy állandó küldöttség neveztessék, mely a múltak fonalán menve az időről időre előfordulható adatok hozzávetésével e czélra folyvást munkálódjék. A megye Rendei ezen indítványt elfogadták, s már ezen előleges törvényhozási munkálódásba is egyenes szabad választással akarván befolyni, a jövő országgyűlésig állandóul maradandó küldöttségbe közbizodalmú felkiáltással Gr. Almássy Alajost elnöknek, Báró Wenckheim Bélát, Csepcsányi Tamást, Boczkó Dánielt, Szombathelyi Antalt, Simay Kajetánt, Bessenyei Károlyt, Omaszta Zsigmondot, Boczkó Károlyt, Tomcsányi Jósefet és Novák Antalt mint tollvivőt tagoknak elválasztották; meghagyván e küldöttségnek, hogy az utasítások előleges kidolgozását vegye munkálati tárgyául. Mik is keletkezni fognak: 1-ör azon végzésekből, mellyek akárkinek elfogadott, s véleményadásra a megye közönsége által ezen küldöttséghez utasítandó előterjesztésére hozandvák, (minők a fentebb előadott nehány határozatok). 2-or a még orvosolatlan maradott hazai országos sérelmek összeszedéséből. 3-or amennyiben az országos munkák megszakadt rendszere immár követhető úgysem lenne, s idő okozta változásokat kívánna,* az is meghagyatik ezen küldöttségnek, hogy mindazokat, miket a rendszeres munkák sorába tartozóknak, s a jövőnek a múltakkali egybevetésével feltűnendő körülményekhez alkalmazva megállított elvekhez képest előleges és a többivel összehangzó elintézést megkívánandóknak felismérend, kiemelvén, az időhöz módosítva jelelje ki: jelentését a megyének félévenként bemutatni tartozván.
Az elmúlt országgyűlés folyamata bebizonyította, hogy a kilenc reformmunkálatnak a tervezett sorrendben történő országgyűlési megvitatása évtizedekig is eltartana, s a várt eredményeket sem hozná meg. Ezért az országgyűlés végére a haladó követek körében az a vélemény alakult ki, hogy fel kell adni a rendszeres megvitatás tervét és a legfontosabb javaslatokat a munkálatokból kiemelve kell az országgyűlés napirendjére tűzni. Ebben a szellemben született meg Békés megye fenti határozata is.
Előterjesztetett továbbá a jelen gyűlés folytában, miként legközelebb a hazában köztudomás szerént több elfogattatások történvén, jelesül a megye kebelében is Gyulán nemes Tormássy János május 22-ke éjjelén katonai erővel a polgári hatóság tudta s befolyása nélkül elfogattatott, s bilincsbe verve katonai őrizet alatt a megye kebeléből titkon kivitetvén maiglan is valahol lezáratva tartatik.
A megye Rendei nem vették kétségbe: hogy az 1715: 7. czikkely szerént lehetnek esetek, mellyekben a felségsértési bűnbe keveredettek perbe idézés előtt is befogattathatók, de azt is kétségtelennek nyilatkoztaták, hogy a végrehajtó hatalom ezen jogot csak a törvények értelmében gyakorolhatja, és hogy minden abba ütközőleg követett mód érzékeny sérelme azon alkotmánynak, melly az ország és király javára lévén alkotva, fejedelmi eskü által is örökre biztosítva van.
Ugyanazért mellőzve mindazt, mi nemes Tormássy János és a vele egy sorsban osztozók elfogattatásuknak a Rendek előtt tudva nem lévő okait érdeklőleg felhozathatnék: felszólították mindenek előtt a megyének alispánjait, adnák elő, mi tudományuk van a végrehajtó hatalom által e megyében véghezvitt elfogatásról? És miután úgy ők, mint a szolgabírák a gyűlés színe előtt nyilván s egyenlően előadták: hogy arról nékiek előleges jelentés nem tétetett, s a dologról előre semmit sem tudtak, nyilvánvalóvá lett a Rendek előtt, hogy nemes Tormássy János a megyének mint illető polgári hatóságnak valóságos elmellőzésével emeltetett ki családja békés köréből, s lezáratott anélkül, hogy okát tudta volna valaki.
E bánásmód, a személyes bátorság eme veszélyeztetése a RRet mély aggodalomba ejtette, és miután az 1687: 14. és 1723: 5. czikkelyek szerint a nemes honfiakat minden esetekben bűnök kitüntetése mellett a vármegyék illető tisztviselőségei által lehetne csak befogatni, a megyék polgári hatóságának tökéletes elmellőzésével minden okadás nélkül csupán katonai erővel, (melynek ily czélra csak úgy lehetne használódnia, ha a polgári bíróságnak van reá szüksége,) történt elfogatást lehetetlen volt igen aggódtató s törvényellenes sérelemnek fájdalmas érzéssel nem nyilatkoztatniok. Nevelé a RR fájdalmát, hogy az említett törvénytelen elmellőzést bizodalmatlanságánál egyébre nem magyarázhaták, holott ezen megye Rendei törvényszerűségöket s koronás Fejedelmük eránti hűségöket minden időben nyilván bizonyították, és bizonyítani állandóan törekszenek is. Kénteleneknek látták tehát magukat, egy hangon nyilvánított fájdalmuk keserű érzését Ő Felségének felterjeszteni, s igazságszeretetéhez az iránt folyamodni, hogy a fegyveres erőnek az alkotványos megyei hatóságok önkéjes csorbításával sérelmesen végbevitt munkállódásait orvosolni, azoktól a hazát jövendőre nézve megóvni, az ekként elfogatott honfiaknak pedig szabadságukat visszaadni, vagy ha ez így nem eshetnék, minden esetre a megyét is annak tudományába helyheztetni méltóztassék: hogy sajátképpen mi oka légyen a végrehajtó hatalom által eszközlött s módjára nézve ennyire sérelmes elfogattatásoknak?*
Békés megyének az ifjak ügyében a királyhoz intézett kétnyelvű hasábos feliratának másolata a nádorhoz intézett felirathoz van mellékelve. (Vö. a következő jegyzettel.)
Tovább tekintetbe vévén a nádorispányi országosan első tisztségnek ama legszebb törvényes kötelességei egyikét, melly a közbenjáró eszközlésben áll, meg valának a RR győződve, hogy Nádor Ő Fenségének a haza javára más sok ízben sikerült közbenjárásától ezúttal is csak jó foganatot reménylhetni, Ő Felségét tehát megkéretni rendelék, hogy a fejedelemhezi felírás foglalatját hathatós közbenjárásával támogatni s elősegélleni méltóztatnék.*
Békés megyének az ifjak ügyében a nádorhoz intézett feliratát l. OL, Nádori lt., Exhibita ad politiam… concernentia 1836: 83. sz. alatt.
De bizonyosabb siker tekintetéből jelen végzésöknek közlésével az országnak minden vármegyéit is megkérni határozák a megye Rendei, hogy ezen nemzeti nagy sérelem orvoslására előttök jónak s czélszerűnek tetsző minden módokkal közrehatni, és valamint Békés vármegye most előre követésül tűzte ki magának a gondolkodást, hogy a személyes bátorságnak kívánatosb biztosítása a jövő országgyűlésen miképpen eszközöltessék szabályosabban? úgy e részben is kezet fogva, előre készüléssel hazafi tisztökben eljárni méltóztassanak.*
Békés megyének az ifjak, köztük a megyebeli Tormássy János elfogatását tudató körlevelének több példánya található a megyék visszatartott és a Kancelláriának felterjesztett körlevelei közt, OL, M. Kanc. eln. titk. 1836: 50. sz.
Végre a Tormássy János elfogattatása s titkoni kivitele részleteinek is tudomásába jutni kívánván a Rendek, hogy a dolog kifejléséhez képest még netalán szükséges egyéb intézkedéseket is megtehessék: a békési járás főszolgabíróját tiszti vizsgálatra kiküldötték, körülményes tudósítását még a jelen közgyűlés folytában veendők. A jelentés be is adatott, s ez még bővebb világosságba helyhezteté a polgári törvény hatóságnak egészeni elmellőzésével éjszakán történt katonai hatalmaskodást, de semmi oly új körülményt nem hozott a Rendek tudomására, mi a fentebbi végzésnek akár módosítását, akár pótolását vonta volna maga után.
Felvétetvén továbbá a jelen levél írójának sokszor megemlített folyamodása: erre nézve a megye Rendei végzésökben akként nyilatkoznak, hogy az esedezőnek ezen közönségesen ismert érdekes és semmi hazai törvények által nem tiltott, sőtt országgyűlés alatt felsőség tudtával is gyakorlott külön levelezéseinek folytatásában való akadályoztatását nemcsak ön személyére, hanem amennyiben ez által a megyei tanácskozásoknak s közérdekű végzésöknek nyilvánossá tehetése is akadályoztatnék, a nemzeti jogokra is sérelmesnek tartván a megye Rendei, – minthogy a folyamodásból azt vennék észre, hogy a panaszos jogainak szabad gyakorlatában csak egyes megye tisztviselőji által gátoltatott, és az e részbeni korlátolás szinte azon megyének hatalmában álló rendeletei által meg is szüntethetnék, semmit sem kételkedvén arról, hogy nemes Pest vármegye, szinte ezen panasznak hivatalos felismerésével annak azonnal megszűntetését hazailag eszközölni ne törekednék, a Rendek nemes Pest vármegyét megkéretni határozák, hogy az egész nemzetre is kiható ezen sérelemnek megszüntetését a megyei tisztviselők eránt fennlévő hatalomnál fogva eszközölni ne terheltessék.*
Békés megye átiratának nincs nyoma Pest megye közgyűlési iratai között; ez a körülmény arra mutat, hogy az átirat nem jutott el Pest megyéhez.
Június 22-én felolvastaott Ő Felségének május 19-éről kelt királyi levele, mely által Békés vármegye ily formán értesíttetik: „Cum Nos Fidelem Nostrum Nobis sincere dilectum Magnificum Josephum Lánczy (tit[uli] erga demissam nobis idcirco factam supplicationem ab activa Comitatus huiusce vestri moderatione (honore suppremi Comitis eidem ultro quoque relicto) benigne relevaverimus, atque fidelem Nostrum Egr[egium] Antonium Aczél in administratorem officii Supremi Comitis hujusce Comitatus vestri clementer nominaverimus: vobis harum serie comittimus et mandamus, ut memoratum fidelem nostrum Egr[egium] Antonium Aczél pro Comitatus hujusce vestri officii Supremi Comitis administratore habere, tenere ac recognoscere, s.a.t., s.a.t. debeatis, ac teneamini.”*
Lánczy Józsefet azért kellett leváltani a főispáni székből, mert az országgyűlés ideje alatt az erős és rendkívül aktív ellenzékkel szemben teljesen tehetetlennek bizonyult, s a kormánynak az ellenzék gyöngítésére irányuló egyetlen kezdeményezését sem tudta megyéjében megvalósítani. (A Kanc. eln. iratok között rengeteg akta – köztük Lánczy sok jelentése is – foglalkozik Lánczy és a békési ellenzék harcával, különösen Novák Antal hazatértének idejétől – 1834. jún. közepétől – kezdve.) Aczél Antal, Arad megye követe, egyike volt az országgyűlésen azoknak a követeknek, akik akár utasításuk ellenére is szolgálták a kormány törekvéseit, s ezért kapta jutalmul a békési adminisztrátorságot.
A megye Rendeinek ezen kegyelmes királyi leírás következésébeni tanácskozása s végzése két részre oszlott: egyik rész a főispántóli elválást, másik a helytartó kinevezését tárgyazván.
Az elsőre nézve a végzés szavaiból s főispán úr Ő Excellenciájához írott búcsúlevélnek minden soraiból erős fájdalom tűnik elő, melly ama kedves viszonynak, melynek a Rendek egy szívvel lélekkel örök létet óhajtottak volna, megszakadásábóli veszteségök kínos érzéséből eredett. Magasztaló vonásokkal rajzolván az elváló főispán 11 éves kormányának folyamatát, abban Békésnek új évszakára találnak, s oly remeknek nyilatkoztatják, hogy azt valamint feledni sohasem fogják, úgy méltólag meghálálni sem találják magokat képeseknek, s vele kérkedhetni annál nagyobb dicsőségöknek tartják, mentől nyesettebb s bizton következő az ösvény, mellyen csak törvényszerűség, fejedelem iránti hűség, és szenvedély nélküli igazgatásra találhatnak. De éppen azért a kedves viszony véletlen megszűnése érzékeny fájdalomba merítvén a megye Rendeit, midőn eleven érzelmeik közt magokat nyugtatni hasztalanul törekszenek, különös levélben kérték meg Ő Excellentiáját: engedje némi vigasztalásul hinniök, hogy ezentúl is szentel nekiek pillanatokat, s a megye boldogságát virágzását folytatva is legközelebbi érdekei közzé számítandja, bizonyossá tévén: hogy bölcsessége s hazafias polgári erényei által a Rendek Ő Excellentiájához hűséges hála kötelével örökre hozzá lánczoltatva érzik magokat, s míg Békésnek a parlagodásból már kivergődött térei honszerelmet teremnek, míg a valódi érdem méltánylás nélkül nem szűkölködend, nevét s maradandó fényes előljárói érdemeit örökké tiszteletben fogja megyéjök tartani.
Ez a megyétől elválló főispánra nézve a végzés veleje: ami pedig a főispáni helytartó kineveztetését illeti, a határozás szórul szóra ennyiből áll: „Többire pedig a jelen kegyelmes királyi leírás tudományul vétetett.”
Kérdés tétetvén ennek utána az első alispán által az iránt, hogy tétessenek e a kinevezett főispányi helytartó úrnak küldöttségi bevezetési és szónoklati tisztelkedések? erre ugyan a megyei Rendek egy hanggal nemet!! és semmit!! kiáltottak, de az elnök megnyitván figyelmeztető kérdését: négy táblabíró urak a dologhoz különösen is hozzá szóllottak. Észrevételeik a helytartó úrnak (kit többször ismételt tekintetes és ő tekintetessége czím kíséretében neveztek) személyét illették, s azon pályán, mellyen mint Aradnak volt országgyűlési követe az ország szemei előtt állott forogtak; többek között azon esetet is említésbe hozván, midőn az adó tárgyában Aradnak két követei egymással oly ellenkezésbe jöttek, hogy Török Gábor Arad vármegyei másik követ úr országos ülésben az esküt is felolvasná, mellyet követekké választatásukkor letettek.* Ennek folytában a tisztelkedések elrendelésére annál kevésbé hajlottak a szólló táblabírák, mivel még az is bizonytalan volna, ha Ő tekintetességének küldői az érintett eset következésében követi eljárására nézve mit fognak mondani?
Az adó összegének megállapítása körüli vitában, 1836. márc. 24-én történt az eset; Török Gábor utasításának megfelelően az adó leszállítása mellett szavazott, Aczél viszont elfogadta az adó érvényben levő összegét, s ezzel követtársa szavazatát érvénytelenítette. (Kossuth részletesen ismerteti az esetet az Országgyűlési Tudósításokban, V. köt. 579. kk.)
Ezek után ily határozás keletkezett: az egybensereglett megyei Rendeknek egyhangban nyilvánított szándéka azt hozá végzésbe, hogy semmi ily nemű tisztelkedések tételével a megye nevében sem a kérdést tevő alispán, sem senki más nem nem bízatik: következve, hogy tisztelkedések nem leendenek. Azonban a székfoglalási közgyűlésnek mihelyt tudtára esend kirendelendő határnapja, közhírré tevése az első alispánnak meghagyatik, ugyanannak a végzés alkalmaztatásul kiadatván.*
Az ügy további fejleményeit l. alább, 716. kk.
Békés vármegye ezen gyűlésének lefolyta alatt még 3 határozás történt, mikről mint közérdekűekről tudósíttattam. 1-ső: A szomszéd megyéket megkéretni határozák a Rendek, hogy közgyűléseik határnapjait egyetértés tekintetéből Békéssel közöljék. 2-or: A megyei elnökség a praesidialisok szerinti intézkedésektől világosan eltiltatott, azokat a gyülésnek bemutatni köteleztetvén. 3-or: Békésben a gyűlésekre járás oly élénk, hogy a Rendek új nagyobb gyűlési teremről gondoskodni kéntelenéttetvén, tervkészítést rendeltek. Ennyi közlést vettem a parlagodásból már kiemelkedett Békésből.*
Békés megye jún. 20–22-i közgyűléséről nincs jelentés sem a Kancellária, sem a nádor irattárában.
